402/B/1996. AB határozat
402/B/1996. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, továbbá jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványok alapján meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 38. §-ának (1) és (4) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja, a törvény 34. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és a megsemmisítésükre vonatkozó kérelmeket elutasítja; a jogszabály-módosítás kezdeményezésére vonatkozó kérelmet pedig visszautasítja.
I n d o k o l á s
1. Az indítványozó kérte, — a közte és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal közötti jogvitás ügyben — annak megállapítását, hogy az 1991. adóévre irányadó, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 38. § (1) és (4) bekezdése alkotmányellenes, és az a vonatkozó államigazgatási és bírósági eljárásban nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban az indítványozó által utóbb becsatolt iratokból a következőket állapította meg.
Az 1991. évre szóló adóbevallás nyomán keletkezett első fokú adóhatósági határozat 1992. szeptember 3-án kelt. A megyei szintű határozatot az APEH, a fellebbezés elutasítása mellett 1993. február 10-én kelt határozatával helyben hagyta. A Kaposvári Városi Bíróság a felperes keresete folytán meghozott első fokú ítélete 1993. október 11. napján kelt, az APEH fellebbezése nyomán meghozott megyei bírósági ítélet pedig 1994. január 21-én .
E 3.Pf. 21.644/1993/2.sz. jogerős ítélet zárta le az indítványozó és az adóhatóság között keletkezett jogvitát. E jogerős ítélet felülvizsgálatát kezdeményezte felperesként az indítványozó. A Legfelsőbb Bíróság az ügyben 1995. november 20-án hozott ítéletet, amelyet az indítványozó — előadása szerint — 1996. január 11-én vett át. Majd ezt követően 1996. január 24-én terjesztette elő alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróságon.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány elkésett, s ezért azt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint ,,Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be és egyéb jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.''
Az Alkotmánybíróság több határozata foglalkozik az Abtv. 48. §-ában foglalt hatvan napos határidő értelmezésével. A 736/D/1995. AB végzésben az Alkotmánybíróság a következőket mondta ki: ,,Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja az, hogy az Abtv. 48. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat együttesen kell értelmezni.'' [23/1991 (V. 18.) AB számú, illetőleg 23/1995. (IV. 5.) AB határozat] Ebből következik, hogy az (1) bekezdésbeli jogorvoslatokon is azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek a jogerőig terjeszthetők elő.
A felülvizsgálati kérelem ebből a szempontból tehát nem jöhet figyelembe, miután e rendkívüli eljárás csak a már jogerősen lezárt ügyben kezdeményezhető. Így rendelkezik a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. §-a.
Mindebből következik tehát, hogy az alkotmányjogi panasz az ügyet jogerősen lezáró határozat kézhezvételét követő 60 napon belül terjeszthető elő, a felülvizsgálati eljárás az Abtv. 48. § (2) bekezdésében írt hatvan napos határidőt nem hosszabbítja meg.'' (ABH 1995, 1093, 1094.)
Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó esetében az ügyet jogerősen lezáró másodfokú megyei bírósági ítélet 1994. január 21-én kelt, az alkotmányjogi panasz pedig az Alkotmánybírósához 1996. január 24-én érkezett. A panasz tehát az Abtv. 48. § (2) bekezdésére figyelemmel elkésett. Ezért az indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy téves az az indítványozói érvelés, amely szerint a hivatkozott, 1995-ben kelt AB határozat alkotmányjogi panasza ügyében nem lehet irányadó, mert amikor a felülvizsgálati kérelmét előterjesztette, e döntést még nem ismerhette.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Abtv. 48. § rendelkezéseiből is egyértelműek az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei. A 736/D/1995. AB határozatból pedig kitűnik, hogy az Alkotmánybíróság már 1991-ben közreadta első döntését az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételeiről. Az 1994-ben előterjesztett felülvizsgálati kérelem idején tehát már nem csak ismert, hanem közismert volt e kérdésben az Alkotmánybíróság állásfoglalása.
2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszon kívül — majd időközben benyújtott kérelmében más indítványozó is — sérelmezte a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 34. §-át, és kérték annak utólagos alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróságtól.
Az egyik indítványozó azért kérte az Szja tv. 34. §-ának felülvizsgálatát, mert véleménye szerint e rendelkezés nincs figyelemmel az év közben nyugdíjba vonulókra. Szabályozás hiányában esetükben, — ha nyugdíjuk mellett ebben az időben más foglalkozást nem vállalnak — nincs mód arra, hogy a levonást eszközölhessék. Ez hátrányos megkülönböztetés.
A másik indítványozói álláspont szerint a 34. § befejező rendelkezése: ,,összegének az adótábla szerint kiszámított adója'' szövegrésze jelent hátrányos megkülönböztetést a nyugdíjas munkavállalók esetében. Ők ugyanis nem a nyugdíjnak az egyéb jövedelmekhez való viszonya arányában, hanem az adótábla szerinti adója alapján jogosultak levonásra, ez pedig többletadó fizetést eredményez. A rendelkezés — véleménye szerint — az Alkotmány 70/A. §-át és a 70/I. §-át is sérti.
A megfelelő szabályozás érdekében azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy kezdeményezze az erre vonatkozó törvénymódosítást is.
Az Szja tv. 34. §-a szerint:
,,A számított adót csökkenti:
a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, a nyugdíj és/vagy
b) a gyermekgondozási segély, ide értve az ahhoz kapcsolódó jövedelempótlékot és/vagy
c) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott gyermeknevelési támogatás és/vagy
d) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján kapott ápolási díj és/vagy
e) ösztöndíj és/vagy
f) az egészségügyi és szociális intézmény keretében szociális gondozásért, továbbá a lelki segélyszolgálatért kapott összeg, de együttesen legfeljebb évi 36 ezer forint és/vagy
g) a szabadságvesztés-büntetés idején munkát végző magánszemély e tevékenységből származó jövedelme összegének az adótábla szerint kiszámított adója.''
2.1. Az Szja tv. rendelkezései szerint a magánszemélynek az adóévben keletkezett jövedelmeit összevonva kell megállapítania külön a bér és egyéb jövedelmek tábla szerinti adóját, és külön a nyugdíj adóját, majd ezzel csökkentenie kell a fizetendő adó összegét.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint éppen azért, mert a 34. § nem különböztet a már meglévő nyugdíj melletti jövedelem és az évközben történő nyugdíjbavonulásra tekintettel, év közben belépő nyugdíj-jövedelem adóztatása között, nincs akadálya annak, hogy az adóévre eső bér és más jövedelem adójából az év közbeni nyugdíjazás folytán a tárgyévben folyósított nyugdíj összegének az adótábla szerinti adója a 34. § alapján levonására kerüljön.
Téves értelmezésen alapul tehát az indítványozónak az az állítása, amely szerint a 34. § rendelkezése miatt az érintettek hátrányos helyzetbe kerültek.
2.2. Az Alkotmánybíróság szerint az Szja tv. 34. §-a alapján, amely szerint annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek a nyugdíja nem adómentes, az összes adóköteles jövedelem alapján kiszámított adót a nyugdíj összegének az adótábla szerint kiszámított adója csökkenti, a nyugdíj adójogi kezelése sajátos adókedvezmény formájában valósul meg. Hiszen a nyugdíj ez esetben nem adómentes, hanem a progresszív adót viselő összevont adóalap része. A kedvezmény abban áll, hogy a nyugdíjra eső adót a magánszemély a fizetendő adójából levonhatja. (Bár még a korábbi — de lényegében azonos tartalmú szabályozást magában foglaló — személyi jövedelemadó törvény alapján hasonlóképpen foglalt állást a nyugdíj adókötelezettsége tárgyában a 26/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991. 71.)
Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette álláspontját az adókedvezmények, az adómentességek alkotmányossági kérdéseivel kapcsolatban. Így a 60/1992. (XI. 20.) AB számú határozatában arra mutatott rá, hogy ,,A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra — pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra, — de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet. Ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. (ABH 1992. 281.)
Mindebből következik, hogy az adókedvezmény kiszámítási módjára vonatkozó rendelkezések kialakítására szolgáló jogalkotói mérlegelés célszerűségi és igazságossági szempontú felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre. Csak azt vizsgálhatja, hogy a jogalkotó mérlegelése során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a rendelkezés nem áll ellentétben az indítványozó által említett Alkotmány 70/A. §-sal. A rendelkezés minden olyan nyugdíjas magánszemélyre vonatkozik, akinek a nyugdíja nem adómentes. E körben éppen a 70/A. § (3) bekezdésében szereplő, az esélyegyenlőség kiküszöbölése érdekében megengedett megkülönböztetésről, úgynevezett pozitív diszkriminációról van szó.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint ugyanis:
,,A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.''
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Szja tv. 34. §-a elleni indítványokat elutasította.
A jogszabálymódosítás kezdeményezésére irányuló kérelmet, mint hatáskörébe nem tartozót, az Alkotmánybíróság visszautasította.
Budapest, 1997. május 13.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás