BK BH 1996/403
BK BH 1996/403
1996.08.01.
Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályos büntetőjogi rendelkezések biztosítják-e az elkövető számára az enyhébb elbírálás lehetőségét: a korábbi, illetőleg az újabb jogszabály – a Btk., illetve a módosított Btk. – Általános és Különös Részében foglalt rendelkezéseinek az összevetése alapján lehet megalapozottan állást foglalni [Btk. 2. §, 97. §, 98. § 317. § (2) bek.].
A terheltet a kerületi bíróság az 1993. december 14-én meghozott ítéletével sikkasztás vétsége miatt - mint többszörös visszaesőt - 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, és az egynapi tétel összegét 100 forintban határozta meg.
A másodfokú bíróság az 1994. április 13-án meghozott ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a pénzbüntetés napi tételeinek a számát 200-ra felemelte.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 1990. május 30-án használatra kölcsönkérte a sértettől annak 20 000 forint értékű csiszológépét, majd eladta azt.
A jogerős ítélet ellen a főügyész felülvizsgálati indítványt nyújtott be azzal az indokolással, hogy a terhelt esetében az elkövetéskor hatályban volt törvényt kell alkalmazni, e törvény szerint a pénzbüntetés napi tételének felső határa 180 napi tétel volt, ezért a 200 napi tétel megállapítása az anyagi jogi szabályok megsértésével történt.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kiegészítette azzal, hogy mivel az elkövetéskor hatályban volt törvény szerint az egyetlen bűncselekményért kiszabható pénzbüntetés napi tételének felső határa 180 napi tétel - szemben az újabb törvényben írt 360 napi tétellel -, az elbíráláskor hatályos törvény nem kedvezőbb a terheltre nézve, és ez okból kell a korábbi törvényt alkalmazni, ehhez képest törvénysértő 200 napi tétel megállapítása. Ezért a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
A terhelt cselekménye mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos törvény szerint a kisebb értékre elkövetett sikkasztás vétsége [Btk. 317. § (2) bek. 1. fordulat], a Btk. Különös Részben erre meghatározott büntetési tételek lényegében azonosak, ezért - miként az indítvány helyesen tartalmazza - az elkövetéskor, illetőleg az elbíráláskor hatályos két törvény Általános Részének az egybevetésével lehet eldönteni, hogy kedvezőbb-e az elbíráláskor hatályos törvény a terheltre és a Btk. 2. §-a értelmében a főszabálytól eltérve azt kell-e alkalmazni.
A kérdés eldöntéséhez azonban nemcsak a pénzbüntetés határait meghatározó rendelkezéseket kell figyelembe venni, hanem minden olyan egyéb rendelkezést is, amely az ügyben alkalmazásra kerülne, és ezek együttes hatását egybevetve kell eldönteni, hogy melyik törvény biztosít a terheltre nézve kedvezőbb elbírálást.
A terhelt többszörös visszaeső, alkalmazni kell vele szemben a többszörös visszaesőkre vonatkozó szabályokat. Az elkövetéskor hatályos Btk. 98. §-ának (1) bekezdése szerint a többszörös visszaesőkre a 97. §-ának a rendelkezései az irányadók. Mivel ugyanezen törvény 317. §-ának (2) bekezdése szerint a terhelt cselekményének büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés, javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés, a Btk. 97. §-a (2) bekezdésének b) pontja az irányadó, mely szerint az ilyen vagylagos büntetési tétel esetén a különös és - a Btk. 98. §-ának (1) bekezdésére tekintettel - a többszörös visszaesőnél a büntetési tétel: szabadságvesztés.
Az elbíráláskor hatályos törvény, a Btk.-nak az 1993. évi XVII. törvény 24. §-ával módosított 97. §-a - amely egyébként a többszörös visszaesőkre is vonatkozik - a büntetési tétel alsó határát nem érinti, vagyis pénzbüntetés kiszabását is lehetővé teszi.
A bírói gyakorlat szerint enyhébb elbírálást biztosít az a törvény, amelynek alapján - szemben a másikkal - az enyhítő rendelkezés (Btk. 87. §) alkalmazása nélkül is kiszabható a pénzbüntetés. Az a tény, hogy a terhelt esetében a büntetési tétel az elkövetéskor hatályos törvény szerint szabadságvesztés, az elbíráláskor hatályos szerint pedig vagylagosan pénzbüntetés is, önmagában eldönti, hogy az utóbbi a terheltre nézve kedvezőbb, és a Btk. 2. §-a értelmében ezt kell alkalmazni.
A teljességhez tartozik, hogy az elkövetéskor hatályos törvény alapján még az enyhítő rendelkezés alkalmazásával sem volt lehetőség pénzbüntetés kiszabására. A Btk. 98. §-ának (2) bekezdése szerint a többszörös visszaesőre a büntetési tétel alsó határánál enyhébb büntetés csak a kísérlet és a bűnsegély esetén volt kiszabható. A terhelt esetében a büntetési tétel szabadságvesztés, annak alsó határa a Btk. 40. §-ának (2) bekezdése értelmében 3 hónap, vagyis az enyhítő rendelkezés alkalmazásával is csak eddig a határig lehetett volna a büntetést enyhíteni.
Az alkalmazandó Btk. 51. §-ának (2) bekezdése szerint a pénzbüntetés legnagyobb mértéke 360 napi tétel, a korábbi törvényben írt 180 napi tétellel szemben ez az irányadó, mivel a két törvény együttes alkalmazása kizárt, a kedvezőbb elbírálást biztosító törvényt a maga teljességében kell alkalmazni.
A másodfokú bíróság megtámadott ítéletének a rendelkező részéből egyértelmű, hogy a bíróság - indokolás nélkül ugyan, de - az elbíráláskor hatályos törvényt alkalmazta, a megállapított pénzbüntetés mértéke e törvény rendelkezéseinek megfelel.
A kifejtettek miatt a felülvizsgálati indítványban megjelölt anyagi jogi szabálysértés nem áll fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. III. 1699/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás