BK BH 1996/404
BK BH 1996/404
1996.08.01.
I. A hamis termékjelzés bűntettének, illetőleg a Btk.-nak az 1994. évi IX. törvény 11. §-ával módosított 296. §-a szerinti áru hamis megjelölése bűntettének a kísérletét valósítja meg, aki jelentős mennyiségű terméket (árut) állít elő forgalomba hozatal céljából, de a leleplezéséig csupán nem jelentős mennyiségű terméket (árut) hoz forgalomba [Btk. 2. §, 16. §, 296. §, Sztv. 108/G. §].
II. A hamis termékjelzés, illetőleg az áru hamis megjelölése bűncselekménye mellett a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő csalás alaki halmazatban nem állapítható meg [Btk. 12. § (1) bek., 296. §, 318. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat áru hamis megjelölése bűntettének kísérlete miatt, mint társtettest és csalás vétsége miatti halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg;
a II. r. vádlottat áru hamis megjelölése társtettesként elkövetett bűntettének kísérlete és bűnsegédként elkövetett csalás vétsége miatt halmazati büntetésül 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Az egynapi tétel összegét 500 forintban állapította meg.
A tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott szülei fűszerpaprika őrlésével, gyártásával és forgalmazásával foglalkoznak. Az I. r. vádlott apja 1994 szeptemberében elhunyt, azóta az anyja egyedül végzi ezt a tevékenységet az I. r. vádlott segítségével. Az I. r. vádlott 1995. május 1. óta magánkereskedő, vagyona egy tanyás ingatlan fele része. Büntetlen előéletű.
A II. r. vádlott 1,5 kh szőlőterületen gazdálkodik az apósával együtt. A vádlottak 10-12 éve baráti viszonyban vannak.
1993 tavaszán a vádlottak - az I. r. vádlott kezdeményezésére - elhatározták, hogy bort vásárolnak, amelyből pezsgőt készítenek, és azt forgalomba hozzák. A tervük megvalósítása érdekében a vádlottak közösen 1993 márciusában megvásároltak egy tanyát 100 000 forintért. A tanyához 1200 négyszögöl termő szőlő is tartozott. Ezután a vádlottak írásbeli megállapodást kötöttek a kft.-vel, amely szerint a kft. 1994. március 1. napjától 1994. május 31. napjáig terjedő időben havi 20 000 forint fejében bérbe adja részükre a töltőgépet, a szénsavfejlesztőt és a címkézőgépet.
A vádlottak ezután készítettek egy 10 000 literes dupla falú hűtőtartályt is, valamint 28-30 000 forintért vásároltak egy lapszűrő berendezést, ezenkívül 6000 forintért vásároltak egy mikroszűrőt. A tanyába beköttették a villanyáramot. Különböző műszereket is vásároltak, valamint volt egy szivattyújuk, vásároltak hozzá egy másikat is 18 000 forint körüli összegért, ezenkívül 300-400 forintért gumicsövet, fertőtlenítőszereket vásároltak, és a pezsgőgyártáshoz szükséges helyiséget kibetonozták. Az így előkészített helyre azután bort vásároltak folyamatosan, több tételben. Tekintve, hogy 10 000 literes tartályt vásároltak, így 10 000 litert tudtak egy alkalommal megvásárolni és elszállítani. (Ha 20 000 liter bor megvásárlására került sor, kölcsön kellett kérni tartályt a tároláshoz.) A bort literenként 55 és 60 forintos áron vásárolták. Annak ellenére, hogy a borvásárlás a vádlottak részéről minden esetben készpénzért történt, a vételről az állami gazdaságban kiállított bizonylatokon a vádlottak valótlan vásárlót jelöltek meg, és csak kivételesen vásároltak a saját nevükre. A megvásárolt borból 13 255 liter fehér bor volt, míg 3060 liter vörös bor, később a vásárolt borból készített pezsgőből csak a fehér borból készített pezsgő került értékesítésre. A vádlottak által összesen felvásárolt bor 16 315 liter volt. Ezenkívül az állami gazdaság kerületéből vásároltak 12 000 db franciapezsgős-palackot, darabonként 25 forintért. A vádlottak által összesen felvásárolt palack mennyisége 21 649 darab volt, amelyet valamennyi esetben palackonként 25 forintért vásárolták. A palackozáshoz dugót is vásároltak, darabonként 2,30-3,00 forintos áron. A palackok lezárásához azonban szükség volt kosárra is, amelyet 1,70-1,90 forintos áron vásároltak meg.
Az I. r. vádlott egy alkalommal Jugoszláviába ment, és megismerkedett egy jugoszláv állampolgárral, aki közölte vele, hogy kérésére a megfelelő italcímkéket legyártatja, és Magyarországra felhasználás céljából behozza. A vádlottaknak pezsgőscímkére lett volna szükségük, az ismeretlen személynek többféle címkéje volt; a vádlottak elsősorban orosz pezsgőt kívántak gyártani, mivel az keresettebb volt, ebből kétféle címke állt rendelkezésre. Az egyiken a vörös pezsgőre való "KRIM RED" felirat volt cirill betűkkel, a másikon a "Szovjetszkoje Igrisztoje" felirat szintén cirill betűkkel. A címkéket 10 és 18 forint közötti áron vásárolták darabonként. A legyártott pezsgő tárolásához azonban szükség volt kartonpapírra is, amelyet papírüzletből szereztek be.
Az így előkészített gyártáshoz azonban a vádlottak a szükséges engedélyekkel nem rendelkeztek. A "Szovjetszkoje Igrisztoje" elnevezésű és fehér borból készült orosz pezsgő kizárólagos magyarországi forgalmazója a G-F Kft., amely ezt a pezsgőt Kijevből szerzi be. E pezsgőfajtát azonban az eredetinek megfelelő minőségű anyagból H.-n is palackozzák. A "KRIM RED Semi Sweed" védjeggyel ellátott orosz pezsgő forgalomba hozatalára az Országos Borminősítő Intézettől kizárólag a T. Kft. kapott engedélyt.
A "KRIM RED" pezsgő zárása nem műanyag, hanem parafa dugóval történik. A fehér és a "Szovjetszkoje Igrisztoje" feliratú pezsgőt Magyarországon a moszkvai pezsgőgyár által biztosított licenc alapján folyamatos eljárással tankpezsgőként állítja elő az Igrisztoje Rt. H.-n, és azt "Szovjetszije Igrisztoje" védjeggyel hozza forgalomba.
A vádlottak az orosz licencet nem vásárolták meg, és nem rendelkeztek a technológiai leírással sem, amikor alkalmazottjaikkal 1994. február közepétől 1994. március 11. napjáig terjedő időben folyamatosan mintegy 12 600 palack "orosz pezsgőt" állítottak elő, a palackokat "Szovjetszkoje Igrisztoje" márkajelzéssel látták el, és a forgalomba hozatal céljából kartonokba rakták. Egy kartonban 12 palack volt, ezeket részben a vásárolt tanyán, részben a szülők nyaralójában helyezték el. A forgalomba hozatal céljából elkészített és engedély nélkül előállított pezsgőt részben az előállítás helyéről, a vásárolt tanyáról is értékesítették. 1994. március 11. napján a vádlottak 50 karton - 600 üveg - pezsgőt szállítottak közösen K.-ra, hogy az ottani Z+D Kft. részére eladják. Az eladás során azt állították, hogy eredeti orosz pezsgő, és azt 144 000 forintért úgy értékesítették, hogy az eladást az I. r. vádlott bonyolította le, míg a II. r. vádlott segített az áru eladási helyére való fuvarozásban.
Az I. r. vádlott a II. r. vádlott segítségével a Z+D Kft. felvásárlóját megtévesztette, amikor a hamis márkajelzéssel ellátott 600 üveg pezsgőt, mint "Igrisztoje" pezsgőt értékesítette, ezzel a magatartásukkal a vádlottak 144 000 forint kárt okoztak.
Az eladás során az I. r. vádlott számlát is kiállított, és eladóként a K. és Társa Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság eladót tüntette fel, amely 600 üveg "Szovjetszkoje Igrisztoje" pezsgőt értékesít, üvegenként 240 forintos áron a Z+D Kft. részére 144 000 forint értékben.
A Z+D Kft. az 50 karton pezsgőből mintegy 20 karton pezsgőt értékesített, amikor a vádlottak ellen büntetőeljárás indult. Ekkor az I. r. vádlott vásárolt az üzletben a márkajelzésnek megfelelő pezsgőt, és ezt elvitte K.-ra, ahol a hamis márkajelzéssel ellátott és a vádlottak által előállított pezsgőt kicserélte a megfelelő minőségű árura, ezáltal a vádlottak a Z+D Kft. sértettnek okozott 144 000 forint kárt megtérítették.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét vádlott, valamint védőik jelentettek be fellebbezést, részben felmentésért, egyebekben pedig enyhítés végett.
A megyei bíróság megállapította, hogy a tényállás megalapozott, ezért azt irányadónak tekintette az ügy felülbírálatánál.
Az irányadó tényálláshoz képest az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, a cselekményüket azonban - a megyei bíróság álláspontja szerint - két okból is tévesen minősítette.
A cselekmény elkövetésekor hatályban volt Btk. 296. §-a hamis termékjelzés bűntette elnevezéssel azt rendelte büntetni három évig terjedő szabadságvesztéssel, aki a jelentős mennyiségű terméket olyan jelzéssel hoz forgalomba, amelynek az nem felel meg, illetve forgalomba hozatala iránt intézkedik, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A tettesek körét a törvény nem korlátozza. A forgalomba hozatal rendszerint a termék értékesítésével valósul meg, de érteni kell ezen a termék használatba adását és minden más olyan tevékenységet is, amellyel a termék eljut a fogyasztóhoz. A bűncselekmény az elkövetési magatartás tanúsításával befejezett, mivel a törvényi tényállás eredményt nem tartalmaz, az elkövetési tárgya pedig a Btk. 137. §-ának 9. pontjában meghatározott termék.
Az elbíráláskor hatályos Btk. 296. §-a az áru hamis megjelölésének a bűntette megnevezéssel azt rendeli büntetni ugyancsak három évig terjedő szabadságvesztéssel, aki a jelentős mennyiségű árut - a versenytárs hozzájárulása nélkül - olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel hoz forgalomba, amelyről a versenytársat, illetőleg annak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkező áruját ismerhetik fel. Ennek a bűncselekménynek az elkövetési tárgya nem a termék, hanem az áru, és nemcsak a nem megfelelőjelzéssel ellátott áru forgalomba hozatalát rendeli büntetni, hanem az olyan jellegzetes külső, csomagolás, megjelölés, elnevezés használatát is, amelyről más áruja ismerhető fel.
Mindebből következik, hogy a jelenleg hatályos törvény a büntethető magatartások és elkövetési tárgyak körét kiszélesítette, míg a büntetési tétel változatlan maradt. Ez pedig azt jelenti, hogy az 1994. május 15-től hatályos büntető törvény a vádlottak esetében nem ad kedvezőbb elbírálásra lehetőséget, így nincsen ok a Btk. 2. §-ának, és ennek alapján az új törvénynek az alkalmazására. Ennek megfelelően a megyei bíróság a Be. 260. §-a alapján megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlottak cselekményét társtettesként elkövetett hamis termékjelzés bűntette kísérletének minősítette.
Ebben a körben a másodfokú bíróság nem értett egyet a védelem álláspontjával, mely szerint a ténylegesen értékesített 50 karton - összesen 600 üveg - pezsgő a "jelentős mennyiség" feltételének nem felel meg, így a gazdasági bűncselekményt a vádlottak nem követték el. Helytállóan állapította meg az első fokon eljárt bíróság, hogy a vádlottak az elkövetésben csak a kísérleti szakig jutottak el. Cselekményüket ezért egységes egészében kell vizsgálat tárgyává tenni, abból nem lehet csak az 50 karton pezsgő eladását kiemelni. A vádlottak tevékenysége abból állt, hogy a pezsgőt folyamatosan előállították, alkalmazottak igénybevételével palackozták, címkékkel látták el, és közben megkezdték annak értékesítését is egységes akaratelhatározással. Helyesen állapította meg azt is az elsőfokú bíróság, hogy az 1994. március 11-én K.-n történt eladáson kívül is végeztek - meg nem határozható mennyiségben - árueladást. A vádlottak szándéka - általuk is elismerten - a folyamatosan előállított pezsgő folyamatos értékesítésére irányult, tehát a megtermelt - és már jelentős mennyiségnek tekintendő - 12 600 palack pezsgő értékesítésére is bizonyíthatóan fennállt a szándékuk, ténylegesen azonban a jelentős mennyiséget még el nem érő mennyiséget értékesítettek. Cselekményük ennek megfelelően a jelentős mennyiségű termék forgalomba hozatalának a megkezdését jelenti, ezzel pedig a bűncselekmény kísérleti szakba jutott.
Tévesnek találta a megyei bíróság a minősítés körében azt is, hogy a városi bíróság a gazdasági bűncselekmény mellett - azzal bűnhalmazatban - a csalás megvalósulását is megállapította.
Az elkövetéskor hatályos Btk. 296. §-ában meghatározott bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Ilyen súlyosabb bűncselekmény lehet a csalás is, ha annak olyan minősített esete áll fenn, melynek büntetési tétele a három évig terjedő szabadságvesztésnél súlyosabb. Az adott esetben a vádlottak terhére megállapított csalás vétsége enyhébben büntetendő, mint a hamis termékjelzés büntette.
A vádlottak bűncselekményt megvalósító magatartása - a jelzésnek meg nem felelő jelentős mennyiségű termék forgalomba hozatalának a megkezdése és a részbeni forgalomba hozatala - az említett két bűncselekmény törvényi tényállását is kimerítette, azok azonban egymást kizárják a kétszeres értékelés tilalma folytán. A törvényben megfogalmazott szubszidiaritás elvére is figyelemmel, mely szerint a különös (több ismérvvel jellemzett) szabály megelőzi az általános szabályt, a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy látszólagos alaki halmazat jött létre, a cselekmény egységként egyetlen bűncselekményként, mégpedig az előbbiekben említett gazdasági bűncselekményként értékelendő. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottak cselekményét egységesen minősítette a már mondottak szerint, mellőzve a csalás vétségében a bűnösség megállapítását. A büntetés kiszabásánál figyelembe jövő bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság általában helyesen ismerte és sorolta fel, azokat a megyei bíróság az alábbi kiegészítésekkel fogadta el az ítélkezés alapjául.
További enyhítő körülmény a vádlottak javára a cselekmény elkövetésétől annak jogerős elbírálásáig bekövetkezett huzamosabb időmúlás, továbbá az a tény, hogy az ismert vásárlót kártalanították.
Az így módosult bűnösségi körülményeket együtt értékelve a megvalósított bűncselekmény konkrét tárgyi súlyával, az elkövetés módjával és a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával, a megyei bíróság úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság a minősítés megváltoztatáshoz képest is arányos büntetést szabott ki, az nem tekinthető eltúlzottan súlyosnak, ami miatt enyhítésre lehetőség lenne. Ezért az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezésnek nem adott helyt.
Az egységes minősítés folytán mellőzni kellett a büntetés halmazati jellegére utalást és a Btk. 85. §-ának (1) és (2) bekezdésének a felhívását.
Nem rendelkezett viszont a megyei bíróság a lefoglalt dolgok sorsáról, tekintettel arra, hogy azok nem voltak az eljárás tárgyai, a nyomozó hatóság pedig az eljárást F. I.-vel szemben megszüntette.
Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, más változtatásra ok nem volt, miért is a megyei bíróság egyebekben helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. (Bács-Kiskun Megyei Bír. I. Bf. 871/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás