BK BH 1996/411
BK BH 1996/411
1996.08.01.
A jelentős értékre elkövetett csempészet bűntettét és a magánokirat-hamisítás vétségét valósítja meg, aki az egymillió forintot meghaladó belföldi forgalmi értékű gépkocsinak a behozatali előjegyzésben történő vámkezelését kérve a vámhatóság előtt vámszempontból lényeges körülmények tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz, és hamis okiratot használ fel [Btk. 312. § (1) bek. a) pont 2. ford., (2) bek. c) pont, 314. § (3) és (5) bek., 276. §].
A megyei bíróság az 1992. május 27. napján kelt ítéletében a III. r. terhelt bűnösségét a devizagazdálkodás különösen nagy értékre elkövetett megsértése bűntettében, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg és ezért - halmazati büntetésként - 2 évi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a városi bíróság korábbi ítéletével kiszabott 10 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztéshez fűződő közkegyelem a hatályát veszti, egyben elrendelte a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását; továbbá hogy a városi bíróság végzésével alkalmazott eljárási kegyelem hatályát veszti.
Kötelezte a III. r. terheltet 1 284 700 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére, ugyanakkor a megyei bíróság gazdasági hivatalához befizetett 525 870 forint lefoglalását megszüntette, és az említett összeget az elkobzás alá eső érték és a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. A megállapított tényállás lényege a következő.
A III. r. terhelt nőtlen, gyermektelen, egy kft. tagjaként dolgozik.
a) A III. r. terhelt régóta ismeri a külföldi állampolgárságú I. r. és II. r. terhelteket.
W. K. 1991. február 25. napján Németországban egy BMW 750 I típusú személygépkocsit vásárolt 148 000 DM vételár fejében, melyből csak 10 000 DM-et fizetett ki, míg a hátralékos vételárat részletekben törlesztette. A gépkocsira az egyik müncheni biztosító cégnél lopásra is szóló biztosítást kötött. Ezt a gépkocsit W. K. rendszeresen használta, és amikor 1991. május 10. napján Bécsbe utazott, a gépkocsit az egyik ház előtt hagyta.
1991. május 12. napján az I. r. terhelt a BMW gépkocsi okmányait és indítókulcsát magához vette, és Pozsonyban átadta a gépkocsit egy pontosan fel nem deríthető személynek, akivel megbeszélte, hogy a gépkocsi okmányait és kulcsait utóbb visszajuttatja részére.
Később W. K. a rendőrségen és a biztosítótársaságnál bejelentette, hogy a 7 636 000 forint belföldi forgalmi értékű gépkocsiját ismeretlen személy eltulajdonította.
Pozsonyban ismeretlen személyek az I. r. terhelt által átvitt BMW gépkocsi adatait meghamisították, azon hamis rendszámot és alvázszámot tüntettek fel, és ennek megfelelően hamis okmányokat készítettek.
A III. r. terhelt 1991. augusztus 20. napján Csehszlovákiában átvette a meghamisított okmányokkal együtt a személygépkocsit, és behozta Magyarországra, a beléptetés során pedig olyan valótlan nyilatkozatot tett, mely szerint a gépkocsi az E. A. cég tulajdona. Ez a német nyelvű okirat az I. r. terhelt irodájában készült, és azt tartalmazta, hogy a gépkocsi a III. r. terhelt munkavégzéséhez szükséges.
A beléptetést követően a III. r. terhelt az általa bérelt garázsban helyezte el az autót mindaddig, amíg az 1991. szeptember 18. napján lefoglalásra nem került.
b) Ismeretlen személyek Olaszországban eltulajdonítottak egy Mercedes Benz 500 SL személygépkocsit, amelynek a rendszámát és az alvázszámát meghamisították. Ez a gépkocsi ismeretlen körülmények között a III. r. terhelt használatába került, aki azzal karambolozott. Ezt követően a gépkocsit el akarta adni, és annak tulajdonosaként az E. A. céget jelölte meg.
1991. augusztus 16. napján egy osztrák állampolgár találkozott a III. r. terhelttel, aki a gépkocsi tulajdonosaként tüntette fel magát, és 200 000 ATS vételár fejében azt értékesítette, és a kapott vételárat a III. r. terhelttel utazó férfinak átadta.
A későbbiek során a Mercedes személygépkocsit az osztrák hatóságok a vevőtől lefoglalták, és az eredeti tulajdonosának visszaadták.
A megyei bíróság megállapította, hogy a III. r. terheltnek nem volt tudomása, hogy a BMW személygépkocsival kapcsolatban biztosítási csalást követtek el, illetőleg hogy a Mercedes személygépkocsi lopásból származik.
Az első fokon eljárt bíróság álláspontja szerint a III. r. terhelt azáltal, hogy a Magyarországon levő vagyoni értékre, nevezetesen a Mercedes személygépkocsira nézve külföldi személlyel szerződést kötött, megszegte a többször módosított 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének b) és e) pontjában, valamint a 8. §-ának (1) bekezdésében írt tilalmat, és ezáltal elkövette a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdésének a) pontja szerint minősülő, a devizagazdálkodás különösen nagy értékre elkövetett megsértése bűntettét; azzal a magatartásával, hogy hamis magánokiratot használt fel, a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségét követte el, végül pedig azzal, hogy külföldről a BMW személygépkocsi behozatala során a vámkezelés alkalmával a vám szempontjából lényeges körülményt hamisan tüntette fel, elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettét. A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész a III. r. terhelt terhére súlyosításért; a terhelt és védője pedig felmentésért jelentett be fellebbezést.
A Legfelsőbb Bíróság 1995. június 8. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a devizagazdálkodás különösen nagy értékre elkövetett megsértése bűntetteként értékelt cselekményt a devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértése bűntettének minősítette, a terheltre kiszabott főbüntetés tartamát 1 év 6 hónapra enyhítette, az elkobzás alá eső érték összegét pedig 2 millió forintban határozta meg.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás során hozott határozatában a megyei bíróság ítéletét részben megalapozatlannak találta, és a másodfokú eljárásban elrendelt bizonyítás keretében beszerzett devizaszakértői vélemény, valamint az iratok tartalma alapján az ítéleti tényállást a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az alábbiak szerint helyesbítette, illetőleg egészítette ki: Az ismeretlen személyek által Olaszországban eltulajdonított és Magyarországra került Mercedes személygépkocsit 1991. év augusztusában W. S. osztrák állampolgár bízta az I. r. terheltre. A gépkocsit az I. r. terhelt, W. S. Magyarországról történt kiutasítása után - ideiglenes megőrzésre - azzal adta át a III. r. terheltnek, hogy az autó az övé (W. S.-é).
Miután a III. r. terhelt 1991. augusztus 11. napján az engedély nélkül használt Mercedes személygépkocsit a baleset során összetörte, annak értékesítését 1991. augusztus 16. napján a III. r. terhelt bonyolította le, ő kötötte meg az adásvételi szerződést az osztrák állampolgárral, azt eladóként ő írta alá, és a gépkocsi értékesítésében olasz személy nem működött közre. A gépkocsi elszállításakor a III. r. terhelt társaságában egy csehszlovák rendszámú Skoda személygépkocsival egy magyarul jól beszélő csehszlovák személy volt jelen, a vételárat a III. r. terhelt valutában vette át, és továbbította az említett vele levő személynek.
A III. r. terhelt 1991. év augusztusában nem tisztázott körülmények között Ausztriában vette át az I. r. terhelt által augusztus 12. napján Magyarországról Pozsonyba kivitt és W. S. megbízottjának átadott, W. K. tulajdonában levő 7 636 000 forint értékű BMW személygépkocsit. A gépkocsival Pozsonyba utazott, ahonnan 1991. augusztus 20. napján indult Magyarországra.
A határátkelőhelyen szolgálatot teljesítő pénzügyőrrel közölte, hogy a gépkocsit behozatali előjegyzésbe kívánja vetetni, és azt állította, hogy Olaszországban dolgozik. A III. r. terhelt a saját kezűleg kiállított "Árunyilatkozat és előjegyzési jegy külföldi rendszámú gépjármű ideiglenes behozatalához" elnevezésű nyomtatványon külföldi lakcímeként Italy, Monza 15. E Messe, a külföldi tartózkodás jogcímeként munkavállalást, a végleges hazatérés várható időpontjaként 1991. december 31. napját tüntette fel. Bemutatott egy E. A. cégjelzésű Bolognában, 1991. július 22. napján keltezett, német nyelvű, külföldi munkavégzést igazoló okiratot és annak magyar nyelvű fordítását. Ezeknek az adatoknak az ismeretében a pénzügyőr kiállította a gépjármű "útlevelét".
A vámvizsgálat során felhasznált - az I. r. terhelt utasításai szerint az irodájában készült - okirat azt tartalmazta, hogy a III. r. terhelt az E. A. "cégnél dolgozik, reklám, kiállítási és értékesítési érdekeit képviseli Magyarországon és Csehszlovákiában". A III. r. terhelt azonban a nevezett céggel kapcsolatban nem állt, részére semmiféle tevékenységet nem végzett, az ahhoz szükséges technikai eszközökkel sem rendelkezett.
Mindezekhez képest mellőzte a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben az I. r. terhelt irodájában készült okirat tartalmára vonatkozó téves és pontatlan megállapítást, továbbá arra való utalást, hogy a Mercedes gépkocsi ismeretlen körülmények között került a III. r. terhelt használatába, valamint a Mercedes gépkocsi tulajdonosaira vonatkozó önellentmondó megállapításokat.
Az így módosított és kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság határozatát, és az időközben hatályba lépett 1993. évi XVII. törvény alkalmazásával a másodfokú eljárásban beszerzett devizaszakértői vélemény adataira is tekintettel megállapította, hogy a III. r. terheltnek a tényállásban foglalt az a cselekménye, hogy az 1 284 700 forint értéket képviselő Mercedes személygépkocsit a devizahatóság engedélye nélkül az országból történő kijuttatás céljából átadta az osztrák állampolgárnak, megszegte az 1974. évi 1. törvényerejű rendelet 6. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt tilalmat, és ezáltal - az értékhatár módosulására is figyelemmel - elkövette a Btk. 309. §-a (3) bekezdésének a) pontjába ütköző, a devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértése bűntettét. Megállapította továbbmenően a Legfelsőbb Bíróság, hogy ezen kívül a III. r. terhelt a devizajogszabály egyéb rendelkezéseit is megsértette, amelyek csupán szabálysértést valósítanak meg a jogszabály változtatására tekintettel.
A csempészet bűntettével kapcsolatban a III. r. terhelt a vámvizsgálat során a külföldi munkavállalásra hivatkozással, valótlan adatokat feltüntetve, hamis igazolást használt fel, és azt a látszatot keltette, hogy a nagy értékű BMW személygépkocsi az E. A. cég tulajdona, és azt, mint a külföldi cég tényleges alkalmazottja, a munkájának ellátásához szükséges eszközként jogszerűen tartja a birtokában. Ezzel a magatartásával vámszempontból lényeges körülmény tekintetében tévesztette meg a vámhatóságot, és ezáltal vált lehetővé, hogy a gépkocsi ideiglenes használat címén behozatali előjegyzési eljárásban került vámkezelésre, és a gépjárműútlevél kiállítása után bejutott az országba.
Ugyancsak helytállónak találta a Legfelsőbb Bíróság a magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítását is.
A büntetés kiszabása körében a Legfelsőbb Bíróság, figyelemmel a lényeges időmúlásra, és arra a körülményre, hogy a deviza-bűncselekmény enyhébb jogi minősítés alá került, a főbüntetés tartamát enyhítette, ugyanakkor azonban észlelte, hogy a csempészet bűntettével kapcsolatban az elsőfokú bíróság az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezést a Btk. 314. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére elmulasztotta, ezért - a Btk. 314. §-ának (5) bekezdésében foglalt méltányosságot alkalmazva - az elkobzás alá eső érték összegét 2 millió forintban határozta meg.
A III. r. terhelt és a védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az eljárt bíróságok határozatai ellen. A felülvizsgálati indítványban kifejtettek szerint a jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntette, valamint a magánokirat-hamisítás vétsége tekintetében a büntető anyagi jogi rendelkezések sérelmével történt a bűnösség megállapítása, ezenfelül téves a cselekmény jogi minősítése a devizagazdálkodás büntettében, minthogy a terhelt - gondatlansága folytán - legfeljebb e bűncselekmény vétségi alakzata miatt lett volna felelősségre vonható. Hivatkozik a felülvizsgálati indítvány arra is, hogy az eljárási szabályokat is megsértették az eljárt bíróságok, és ez a III. r. terheltet a védekezés lehetőségétől megfosztotta.
A legfőbb ügyész álláspontja szerint a III. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványa - amely a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontján alapszik - alaptalan. A Legfelsőbb Bíróság másodfokon hozott határozata törvényes, ezért a Be. 291. §-ának (7) bekezdésére figyelemmel a határozatok hatályban tartását indítványozta.
I. A III. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány alaptalan abban a részében, amely a bűnösségnek a csempészet bűntettében és a magánokirat-hamisítás vétségében történt megállapítását támadja.
Az alapeljárás során kihallgatott vámőrök egybehangzó tanúvallomása és az okirati bizonyíték alapján megalapozott tény, hogy a III. r. terhelt kérelmére a vámhatóság a Csehszlovákiából behozott BMW gépkocsit behozatali előjegyzésbe vette. A vámhatóság vámkezelési eljárása a többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: Vámkódex) 48. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján történt. Ennek a jogszabályi rendelkezésnek az értelmében behozatali előjegyzésben kell vámkezelni a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi személy és a külföldi cég, valamint a külföldi állandó lakóhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által magyarországi tartózkodása idejére ideiglenes használatra behozott, nem kereskedelmi jellegű vámárut.
A III. r. terhelt a vámhatóságot megtévesztve tette meg a valótlan nyilatkozatát, és mutatta fel azt a - terhelt által is elismerten - valótlan tartalmú okiratot, amely szerint a BMW gépkocsi az E. A. cég tulajdona, és azt neki, mint a cég alkalmazottjának a munkavégzéséhez biztosították. Az eljárt bíróságok a III. r. terhelt ezzel kapcsolatos cselekményét helyesen értékelték a Btk. 312. §-a (1) bekezdése a) pontjának 2. fordulatába ütköző és a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő, jelentős értékre elkövetett csempészet bűntettének, amelyet a terhelt azáltal valósított meg, hogy a vámáru vámszempontból lényeges körülményei tekintetében a hatóság előtt valótlan nyilatkozatot tett.
A Vámkódex 70. §-ának (2) bekezdése értelmében a vámhivatal megtévesztésével történik a vámkezelés, ha a vámárunak vám szempontból lényeges körülményei tekintetében valótlan nyilatkozatot tesz az elkövető, az említett törvényhely (3) bekezdése pedig értelmező rendelkezést tartalmaz, amely szerint a vámárunak vámszempontból lényeges körülmények (jellemzői) azok, amelyek a vámáru jellegére, értékére, mennyiségére, származására, valamint minden olyan más körülményre vonatkozik, amely a vámfizetést vagy vámmentességet (kedvezményt), illetőleg a fizetendő vám összegét vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja. Nem kétséges, hogy amennyiben a vámkezelés során a hatóság előtt a III. r. terhelt a vámeljárás alá bocsátott BMW gépkocsi tekintetében a valóságnak megfelelő tényeket adja elő, a vámhatóság a behozatali előjegyzésben történő vámkezelést - a jogszabályi feltételek hiányában - mindenképpen megtagadta volna. Azt a körülményt a III. r. terhelt sem vitatta, hogy az I. r. terhelt irodájában az E. A. fejléccel ellátott okirat mind formai, mind tartalmi szempontból valótlan, és azt sem vitatta, hogy ő ezt a hamis magánokiratot a vámkezeléshez ténylegesen felhasználta. Így a bűnösség e bűntettben történt megállapítása törvényes.
A Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének a megvalósulása szempontjából merőben közömbös a felülvizsgálati indítványban említett az a körülmény, hogy az okirat manuális kiállításában a terhelt részt vett-e, illetőleg hogy a gépkocsinak nem a terhelt volt a tulajdonosa, hanem elegendő annak a határozott tudata is, hogy az okirat hamis, az elkövetési magatartás pedig a felhasználás, amelynek a terhelt részéről történt megvalósítása nem vitatható, minthogy ez volt a feltétele a behozatali előjegyzésben történt vámkezelésnek.
2. Alaptalan a felülvizsgálati indítvány abban a részében is, amely a devizagazdálkodást sértő bűncselekmény téves jogi minősítésére vonatkozik.
A Legfelsőbb bíróság a III. r. terhelt ezzel kapcsolatos cselekményének a jogi értékelésénél figyelembe vette a fellebbezési eljárás során beszerzett és a Magyar Nemzeti Bank 1994. április 26. napján kelt devizaszakértői véleményét, és a cselekményjogi minősítésénél - a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel - a terhelt számára kedvezőbb és az elbírálás idejében hatályban volt büntetőjogi rendelkezést alkalmazta, ekként a Btk.-nak az 1993. évi XVII. törvény 67. §-ával módosított 309. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és - az értékre tekintettel - a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértése bűntettében állapította meg a terhelt bűnösségét.
A cselekmény elkövetésekor, valamint a büntetőügy másodfokú elbírálásakor hatályos jogszabályok értelmében a III. r. terhelt rendelkezése alatt álló Mercedes személygépkocsi a "vagyoni érték" fogalma alá esik [1974. évi 1. tvr. 4. § (1) bek. b) pont], a jogszabály értelmében pedig csak a devizahatóság engedélyével szabad vagyoni értéket külföldre kivinni, illetőleg kijuttatni [tvr. 6. § (1) bek. e) pont]. Az elkövetési értéket a gépkocsi belföldi forgalmi értéke szerint kell figyelembe venni.
A Btk. 309. §-a módosított (1) bekezdése a) pontjában foglalt rendelkezés értelmében a devizagazdálkodás megsértésének a bűncselekménye megvalósul azáltal, ha az elkövető vagyoni érték engedély nélküli kivételével vagy kijuttatásával a devizaigazgatási jogszabályban meghatározott kötelezettséget vagy tilalmat megszegi.
A Legfelsőbb Bíróság tehát a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelően járt el, amikor a III. r. terhelt devizagazdálkodást sértő bűncselekményét minősítette. Helyesen utal a Legfelsőbb Bíróság határozata arra is, hogy a terhelt részéről ugyanezen cselekmény kapcsán megvalósult egyéb, az igazgatási jogszabályt sértő magatartás is, nevezetesen az 1974. évi 1. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjába és a 6. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés megszegése is, amely tilalomszegések az elbírálás idején az 1968. évi I. tv. (Sztv.) 116. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző szabálysértést valósítják meg, ezeknek azonban a megvalósult bűncselekmény mellett nincs jelentősége. Alaptalan a felülvizsgálati indítvány abban a részében is, hogy a III. r. terhelt cselekménye legfeljebb a Btk. 309. §-ának (5) bekezdésében foglalt, a devizagazdálkodás gondatlanságból elkövetett megsértésének a vétségét valósítja meg. A Magyarország területén levő vagyoni értékének a devizahatóság engedélye nélkül az országból való kivitele vagy kijuttatása csaknem 50 éve tilalmazott. Az ilyen magatartás jogellenes volta annyira köztudott, hogy az igazgatási szabály kellő ismeretének a hiányára az üzleti életben jártas terhelt eredményesen nem hivatkozhat a Btk. 27. §-ának (3) bekezdésében foglalt tévedés fennállása ezért szóba sem kerülhet.
Végül nincs jelentősége annak, hogy az 1996. január 1. napján hatályba lépett, a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény a terhelt által tanúsított magatartást miként szabályozza, minthogy a Be. 289. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. (Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy az 1995. évi XCV. tv. 67. §-a ugyanúgy tilalmazza a terhelt által tanúsított magatartást, mint az elkövetés és az elbírálás során hatályban volt rendelkezések.)
Minthogy a III. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány minden vonatkozásban alaptalan, a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok határozatait a Be. 291. §-ának (7) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. X. 1131/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás