411/E/1996. AB határozat
411/E/1996. AB határozat*
2002.09.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvénnyel kapcsolatban előterjesztett, jogalkotói mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó szerint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: 1. Kpt.) mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósít meg, mert nem rendelkezik a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. ME rendelet alapján kényszerűen letétbe helyezett államadóssági kötvényekkel és kamatozó állami nyereménykölcsön kötvényekkel kapcsolatban a kárpótlásról. Ez a helyzet az indítványozó szerint ellentétes az Alkotmány 13. § (1) és (2) bekezdésével és a 70/A. § (1) bekezdésével, mert sérti a tulajdonhoz való jogot és alkotmányellenes megkülönböztetéshez vezet az egyes állampolgárok illetve vagyontárgyaik tekintetében.
Az Alkotmánybíróság az indítvány és mellékletei megküldésével véleményének kifejtésére kérte fel a pénzügyminisztert.
II.
1. Az Alkotmány érintett szabályai az alábbiak:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. (…)”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése értelmében, ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.
2. Az Alkotmánybíróság már több határozatban állást foglalt a múlt rendszerek sérelemokozásaival kapcsolatos kárpótlások kérdésében.
E határozatokban az Alkotmánybíróság többségében a jogállami fordulatot megelőző vagyoni (tulajdoni) sérelemokozásokért járó kárpótlás alkotmányossági problémáit vizsgálta [21/1990. (X. 4.) AB határozat (1. ABh.), ABH 1990. 73.; 16/1991. (IV. 20.) AB határozat (2. ABh.), ABH 1991. 58.; 27/1991. (V. 20.) AB határozat (3. ABh.), ABH 1991. 73.); 28/1991. (VI. 3.) AB határozat (4. ABh.), ABH 1991. 88.; 15/1993. (III. 12.) AB határozat (5. ABh.), ABH 1993. 112. és a 16/1993. (III. 12.) AB határozat (6. ABh.), ABH 1993. 143.].
Ezekben a határozatokban az Alkotmánybíróság kifejtette a kárpótlási törvényekkel kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket, a részleges jóvátétel alkotmányossági összefüggéseit illetően elvi megállapításokat tett, amelyek a jelen eljárásban előterjesztett indítvány elbírálásánál is megfelelően irányadó.
Több határozatában is hangsúlyozta az Alkotmánybíróság, hogy sem a kárpótlás részlegessége, sem pedig a kedvezményezettek körének kényszerű – nem önkényes – szűkítése önmagában nem alkotmányellenes. A 4. ABh. (ABH 1991. 88., 96–97.) megállapítása szerint gyakorlatilag bárkire, aki a múlt rendszerben Magyarországon élt, érvényes lehet, hogy valamilyen – tulajdoni vagy egyéb anyagi kihatású – kár, vagy személyi sérelem érte. E hátrányos helyzetűek körét, hátrányaik természetét és mértékét nem lehet biztonsággal meghatározni. Tekintettel arra, hogy a kárpótlásra fordítható fedezet korlátozott, az ország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé, hogy az állam a kárpótlásra jogosultak csoportjainak meghatározásánál minden egyes sérelemokozásra tekintettel legyen. A juttatások fedezetének eleve korlátozott volta miatt tehát önmagában véve nem önkényes – és ezért nem alkotmányellenes – ha a kárpótlásra teljes körűen, általános jelleggel nem kerülhet sor.
3. A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 1. § (1) bekezdése szerint részleges kárpótlás (a továbbiakban: kárpótlás) illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által 1939. május 1-jét követően alkotott, az 1. és 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett. Az 1. számú melléklet 6. pontja tartalmazza a zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló 1600/1944. ME rendeletet.
A Kpt. Tv. 3. § (1) bekezdése kimondta, hogy a kár mértékét átalányértékben kell meghatározni. Az egyes vagyonelemek átalányértékét a 3. számú melléklet tartalmazza. A melléklet a kár mértékének meghatározásához figyelembe veendő átalányértéket az ingatlan (a lakás, az üzlet, a műhely és az üres belterületi telek) alapterülete után valamint a vállalatok esetén az állandó alkalmazottként foglalkoztatottak létszámától függően határozta meg.
A tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 1. § (1) bekezdése értelmében e törvény alapján kárpótlás illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által az 1939. május 1-jétől 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett.
A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdésben meghatározott sérelmek kárpótlására a Kpt. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni.
A Tv. 2. § (1) bekezdése kimondta, hogy a törvény hatálya az elszenvedett tulajdoni sérelmekre terjed ki.
A Tv. 3. §-a értelmében az egyes vagyontárgyak kötelező letétbe helyezését, illetve zár alá vételét előíró – a Kpt. 1. számú mellékletének 6. pontjában megjelölt – jogszabály alkalmazásával okozott kár mértékét a 3. számú mellékletben foglaltak szerint kell meghatározni. A 3. számú melléklet az okozott kár mértékének meghatározása során alkalmazandó átalányértékeket az aranytárgy finomságtól, súlyától függően határozta meg.
Sem a Kpt., sem a Tv. nem tartalmaz rendelkezést az államadóssági kötvényekkel és a kamatozó állami nyereménykölcsön kötvényekkel kapcsolatban.
III.
A zsidók vagyonának bejelentéséről és zár alá vételéről szóló, 1944. április hó 14-én kelt, a kihirdetés napján hatályba lépett 1600/1944. ME rendelet 4. § (2) bekezdése egyebek között az államadóssági kötvények és a kamatozó állami nyereménykölcsön kötvények kötelező letétbe helyezéséről rendelkezett.
A magyar zsidóságot ért üldözés következményei – ezek között az államadóssági kötvények és a kamatozó állami nyereménykölcsön kötvények letétbe helyezésének elrendelésével okozott károk – jóvátételével kapcsolatban – miként arra a pénzügyminiszter rámutatott – jogszabályi intézkedések [pl. a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről szóló 1946. évi XXV. törvény, a zsidótörvények és rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló 200/1945. (III. 17.) ME rendelet] történtek.
A 6. ABh. (ABH 1993. 143., 146.) megállapította, hogy a háború után az új magyar kormány által meghozott első rendeletek egyike volt a 200/1945. ME rendelet. Ez az 1600/1944. ME rendeletet a többi, a zsidóságot hátrányosan érintő rendelkezéssel együtt hatályon kívül helyezte. A Kormány vállalta, hogy a zsidóság vagyonának kérdéseit 30 napon belül rendezi.
Az Alkotmánybíróság az államadóssági kötvények és a kamatozó állami nyereménykölcsön kötvények kapcsán utal arra, hogy a II. világháborút követően a pengőkövetelések elértéktelenedtek; a forintérték megállapításáról és az ezzel összefüggő rendelkezésekről szóló 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet értelmében a pengőérték helyébe az 1946. évi augusztus hó 1. napjától kezdődőleg a forint lépett. A pengőnek és az adópengőnek forintra való átszámításánál irányadó értékarány megállapítása tárgyában a 8.640/1946. M. E. rendelet rendelkezett.
A forgalmi értékkel nem rendelkező egyes értékpapírok (szövetkezeti üzletrészjegyek) kiselejtezése tárgyában utóbb rendeletet alkottak; az 1030/1949. (II. 1.) Korm. rendelet 1. §-a kimondta, hogy a letéti helyek kötelesek kiselejtezni a birtokukban vagy őrizetükben lévő és magyar állampolgár tulajdonában álló azokat az értékpapírokat, amelyeknek forgalmi értéke nincs. A 2. § 1. pontja értelmében az 1. § rendelkezései alá tartoztak a rendelet I. mellékletében felsorolt állami kibocsátású értékpapírok.
Az Alkotmánybíróság a rendelkezésre álló adatok – köztük a pénzügyminiszter véleménye – alapján azt állapíthatta meg, hogy a kötvények utáni kárpótlást objektív tényezők zárták ki; az említett pengőkövetelések elértéktelenedtek, ezért a kötvénytulajdonosok érvényesítési igényének teljesítésére vallási hovatartozástól függetlenül nem volt lehetőség.
Az 1600/1944. ME rendelet súlyosan sértette az állampolgári jogegyenlőséget, s egyes rendelkezései komoly anyagi kihatású károkat is okoztak az érintettek számára. Ugyanakkor ennek a rendeletnek a kötvényekre vonatkozó szabályozása nem vonta el az érintettek tulajdonát. Márpedig a Kpt. mind címében, mind preambulumában, mind pedig 1. §-ában egyértelművé teszi, hogy a kárpótlás az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk orvoslását célozza. A 4. ABh. (ABH 1991. 88.) a kárpótlásnak ezzel a sajátosságával kapcsolatban a következőket állapította meg: „Önmagában nem alkotmányellenes az, hogy ez a törvény nem rendelkezik a nem tulajdoni kárt, hanem egyéb vagyoni kárt, vagy anyagi kihatású sérelmet szenvedettek kárpótlásáról.”
Hasonló érvekkel utasította el az 5. ABh. (ABH 1993. 112.) azt az indítványt, amely kifogásolta, hogy a Kpt. mellékletéből kimaradt az 1948. évi XXX. törvény 17. §-a, amely 1949. június 30-tól megszüntette az 1876: XIV. törvénycikk hatálybalépése előtt adományozott ún. reál gyógyszertári jogosítványokat. Ez a határozat elutasította azt az indítványt is, amely sérelmezte, hogy a Kpt. illetve annak 1. számú melléklete nem rendelkezik az 1938. évi XV. törvény által okozott károk reparálásáról.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem ellentétes az Alkotmány 13. §-ával és 70/A. §-ával az a helyzet, hogy az 1. Kpt. nem rendelkezik az 1600/1944. ME rendelet alapján kényszerűen letétbe helyezett államadóssági kötvényekkel és kamatozó állami nyereménykölcsön kötvényekkel kapcsolatban kárpótlásról.
Erre figyelemmel az alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.
Budapest, 2002. július 2.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás