PK BH 1996/418
PK BH 1996/418
1996.08.01.
Nem tekinthető a kereskedelmi forgalomban való tulajdonszerzésnek, ha a vevő az autópiacon kereskedelmi tevékenységet nem folytató magánszeméllyel köt adásvételi szerződést, akkor sem, ha a szerződés a kereskedő "közreműködésével" jött létre [Ptk. 117. § (1) bek., 118. § (1)–(2) bek., 548. §].
A később Magyarországon forgalomba helyezett Lancia Dedra 1,8 IE típusú személygépkocsit 1990 januárjában gyártották, és az 1990. március 22. napján S. A. olasz állampolgár vásárolta meg. Ezt követően ismeretlen körülmények között került Magyarországra. Az 1991. decembert 20-án kiállított számla szállítóként a budapesti székhelyű M. Kft.-t, vevőként pedig B. A.-t jelölte meg. A cégbíróság, illetőleg a rendőrség nyilvántartása szerint sem az említett cég, sem a feltüntetett magánszemély nem létezik. Ezt követően ismeretlen személyek, egy B. A. által kiállított megbízás felhasználásával, a járművet az autópiacon, az 1992. március 15-én kelt adásvételi szerződéssel K. Z.-re ruházták. K. Z. - az autóügynökség közvetítésével - a gépkocsit 1992. július 13-án elidegenítette Sz. Z. részére, aki azt az Ecseri úti autópiacon 1992. július 26-án 1 500 000 vételár ellenében eladta a felperesnek. A felperes 1992. július 27-én casco biztosítási szerződés kötésére irányuló ajánlatot tett az alperesi biztosító részvénytársaságnak. Ennek alapján 1990. augusztus 10-én a biztosítási szerződés kiállításával a jogügylet az 1992. július 28-tól 1993. július 28-ig terjedő meghatározott időre létrejött. Az éves biztosítási díjat 133 992 Ft-ban határozták meg, amelyből a felperes az első, 11 165 Ft összegű díjrészletet megfizette. A gépkocsit' 1992. augusztus 26-án az E. u. 20. sz. ház elől ismeretlen személy eltulajdonította. Emiatt a felperes nyomban rendőrségi feljelentést tett, valamint a történteket még aznap az alperesnek is bejelentette. A kerületi rendőrkapitányság 1992. szeptember 28-án nyomozást megszüntető határozatot hozott, melyben megállapította, hogy a személygépkocsi megtalálása és az elkövető kilétének felkutatása érdekében lefolytatott nyomozati eljárás nem vezetett sikerre, és annak folytatásától további eredmény nem várható. Az alperes azonban ebbe nem nyugodott bele és a nyomozás folytatását kérte. Az igen széles körű adatgyűjtés végül a perbeli gépkocsi származásával kapcsolatos, fent ismertetett tények feltárásával, de az elkövető felderítése nélkül zárult.
A felperes módosított keresetében 876 149 Ft kártérítésnek, valamint ez után a törvényes mértékű kamatnak a megfizetésére és a perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. Követelését az 1992. július 28-án létrejött casco biztosítási szerződésre alapította.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását indítványozta. Azzal védekezett, hogy a terjedelmes nyomozati eljárás adatai szerint a felperes nem volt a perbeli gépkocsi tulajdonosa, ezért a casco biztosítási szerződés alapján járó kártérítés felvételére nem jogosult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 876 149 Ft tőkét, valamint ez után 1992. november 1-jétől a kifizetésig évi 20% kamatot. Megállapította, hogy a felperes tulajdonjogának hiányát az ezzel védekező alperesnek kellett volna bizonyítania, mely azonban nem vezetett sikerre. Egyéb kizáró feltétel hiányában pedig úgy foglalt állást, hogy a casco biztosítási szerződés alapján a felperest ért kárért az alperes köteles helytállni.
Az alperes jogorvoslata alapján indult fellebbezési eljárásban a másodfokú bíróság jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az 1992. július 26-án kelt adásvételi szerződéssel a felperes tulajdonjogot nem szerzett, mert jogelődje sem rendelkezett ilyen jogosítvánnyal. Rámutatott, hogy ennek hiányában pedig a felperes a kártérítés felvételére nem jogosult.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy a járművet autópiacon, így kereskedelmi forgalomban vásárolta, ezért azon jogelődjétől függetlenül tulajdonjogot szerzett. Utalt arra is, hogy biztosítási szerződés kötésére nemcsak a dolog tulajdonosa, hanem más, annak megóvásában érdekelt személy is jogosult.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést abban jelölte meg, hogy a perbeli személygépkocsin kereskedelmi forgalomban a jogelődtől függetlenül tulajdonjogot szerzett, továbbá a biztosítási szerződés megkötésére ennek hiányában, egyéb érdekeltként is jogosult volt [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ennek keretei között volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a felperes 1992. július 27-én tett ajánlata és az alperes 1992. augusztus 10-én kelt elfogadó nyilatkozata alapján a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy ennek tartalmát a felek szabadon állapíthassák meg. Az ebből származó jogvita elbírálására elsődlegesen az alperes Járművek Casco Biztosításának Különös Feltételei, másodlagosan az Általános Vagyonbiztosítási Feltételek elnevezésű szabályzatai az irányadók, és a Polgári Törvénykönyv előírása csupán az ezekben nem szabályozott kérdésekben alkalmazható. A Járművek Casco Biztosításának Különös Feltételei 2. cikkelye pedig kimondja, hogy a biztosító a biztosítási díjat a gépkocsi forgalmi engedélyébe bejegyzett vagy a jogát közokirattal vagy teljes bizonyító erejű magánokirattal igazoló tulajdonosnak fizeti ki. Ezért a felülvizsgálati kérelemben, valamint az alperes védekezésében foglaltak miatt azt kellett megvizsgálni, hogy a felperes a perbeli gépjárműnek tulajdonosa volt-e.
A Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy átruházással csak a dolog tulajdonosától lehet tulajdonjogot szerezni. Mivel a felperes jogelődje, Sz. Z.-né sem volt tulajdonos, a vele kötött adásvételi szerződéssel tőle a felperes tulajdonjogot nem szerezhetett.
A Ptk. 118. §-ának (1) és (2) bekezdései azonban lehetővé teszik, hogy a jóhiszemű vevő jogelődjétől függetlenül tulajdonjogot szerezhessen, ha a dolgot kereskedelmi forgalomban vagy kereskedelmi forgalmon kívül, de ellenérték fejében és a tulajdonos megbízottjától vásárolta. Ezek a feltételek azonban az alperes javára nem állnak fenn. Nem tekinthető kereskedelmi forgalomban való tulajdonszerzésnek, ha a vevő az autópiacon kereskedelmi tevékenységet nem folytató magánszeméllyel köt adásvételi szerződést, és a vételi ügyletet az sem teszi kereskedelmi forgalomban kötötté, ha az a kereskedő közvetítésével, de a szerződéskötésben való közvetlen részvétele nélkül jött létre. A törvény idézett rendelkezése ugyanis a nem tulajdonos kereskedővel vagy a tulajdonos megbízottjával való ügyletkötéshez fűzi a tulajdonjog megszerzésének jogkövetkezményét. Nem tulajdonítható azonban ilyen jogi hatás önmagában annak, hogy a felek megállapodásukat az autópiacon, mint szerződéskötésre kijelölt helyen hozták létre. A vizsgált tényállást az sem meríti ki, ha a vevő kereskedő közvetítésével, de nem a kereskedővel, hanem magánszeméllyel köt adásvételi szerződést. Ezekből az következik, hogy az ismeretlen eredetű személygépkocsi tulajdonjogát sem a V. Autóügynökség közvetítésével szerződő S. Z., sem pedig a vele megállapodást kötő felperes nem szerezte meg. Emiatt a felperes javára nem állnak fenn a biztosító kártérítési kötelezettségének a Járművek Casco Biztosításának Különös Feltételei 2. cikkelyében megkívánt előfeltételek. Ezért a kártérítés kifizetése iránt az alperessel szemben sikerrel nem léphet fel.
A Ptk. 548. §-a lehetővé teszi, hogy vagyonbiztosítási szerződést ne csak a tulajdonos, hanem más olyan személy is köthessen, aki a vagyontárgy megóvásában érdekelt. Nem lehet vitás a felperesnek a perbeli személygépkocsi megóvásához fűződő érdeke sem. Ez azonban nem változtat azon, hogy a biztosító a kártérítést kinek a részére köteles kifizetni. A felperes pedig a fent kifejtettek szerint nem tartozik ebbe a körbe.
Mindezek eredményeként megállapítható, hogy a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor az elsőfokú bíróság döntését megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Ezért határozatát a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.633/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás