PK BH 1996/420
PK BH 1996/420
1996.08.01.
I Nincs helye az elbirtoklás megállapításának, ha hiányzik a sajátjakénti birtokolás [Ptk. 121. § (1) bek.].
II. A ráépítés címén történő tulajdonszerzési módozatok közötti elhatárolás (Ptk. 137. § 138. §. PK 7. sz.).
A perbeli ingatlan 1994-ben jóváhagyott és az ingatlan-nyilvántartáson is átvezetett megosztás eredményeként alakult ki. Ez eredetileg a megosztás előtt felépítményes ingatlannak olyan jól körülhatárolt, beépítetlen területe volt, amely alkalmas volt az önálló építési telekké nyilvánításra. Ennek a jelenleg az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdonosai 1287/1448-ad részben az I. rendű és 161/1448-ad részben a IV. rendű alperesek. Az ingatlan 402 négyszögöl területű, amelyet 1979-től a felperesek tartanak birtokban, és amelyre 1984 és 1985 között lakás céljára szolgáló felépítményt emeltek. A birtokba lépésük alapja az ingatlan haszonélvezőjével kötött szerződés volt, amellyel a haszonélvező ezt a területet az akkor még megosztatlan ingatlanból a korábban a felperesektől felvett 250 000 forint kölcsöntartozás kiegyenlítéseként engedte át a felpereseknek.
A bíróságok által megállapított tényállás szerint a felperesek a haszonélvezővel kötött szerződésük időpontjában is tudták, hogy a velük szerződő fél nem volt az ingatlan tulajdonosa, és folyamatosan tudomásuk volt arról, hogy a haszonélvező által a tulajdonjog megszerzése iránt indított perek nem vezettek eredményre. Ehhez képest a bíróság kifejtett jogi álláspontja az volt, hogy a felperesek a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerinti elbirtoklásra eredménnyel nem hivatkozhatnak, mert a tízéves szakadatlan birtoklásuk sajátjakénti jellege az adott esetben hiányzott. Enélkül pedig az elbirtokláson alapuló tulajdonszerzésük nem következhetett be, így az ezzel kapcsolatos elsődleges felperesi keresetet a bíróság elutasította.
Megállapította azonban a bíróság, hogy felperesek a birtokban tartásuk időtartama alatt, az üres terület értékét lényegesen meghaladó felépítmény létesítésével, a megosztott földrészleten a ráépítésük értéke arányában tulajdont szereztek. Ehhez képest az elkülönített és jelenleg önálló jószágtestként nyilvántartott ingatlan a telek tulajdonosaiként bejegyzett I. és IV. rendű alperesekkel közös tulajdonukká lett oly módon, hogy a földrészlet és az azon emelt épület értékarányai szerint az I. rendű alperes tulajdoni hányada 402/1448-ad, míg a IV. alperesé 50/1448-ad részre módosult, ezzel szemben a felpereseket egymás között egyenlő arányban 996/1448-ad rész illeti meg. Az így létrejött közös tulajdont a felperesek és az I. rendű alperes vonatkozásában megszüntette oly módon, hogy az I. rendű alperes eszmei hányadát 360 912 forint megváltási ár ellenében a felperesek tulajdonába adta, a IV. rendű alperes módosult eszmei illetőségének érintetlenül hagyásával. A közös tulajdon keletkezését a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésével, az arányok megállapítását a Ptk. e szakaszához is kapcsolódó, a Legfelsőbb Bíróság PK 7. számú állásfoglalásában kifejtett számítási mód alkalmazásával, a közös tulajdon részleges megszüntetését pedig a Ptk. 148. §-ának (2) bekezdésével indokolta. Nem érintette azt a felperesek által a per során mindvégig érvényesített követelést, amely szerint a ráépítéssel kapcsolatos igényük elfogadása esetén a telektulajdonosok javára értéktérítés azért nem állapítható meg, mert a jogelőd részére teljesített 250 000 forinttal és annak időközi kamataival a teljes igényük kielégítést nyert.
A jogerős ítélet ellen a felperesek, illetőleg az I. rendű alperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A felperesek elsődlegesen az elbirtoklás megállapítása iránti igényük elutasítását sérelmezték, másodlagosan pedig az alperesi jogelőd javára teljesített kifizetésük beszámításának elmulasztását.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelme a Ptk. 137. §-a (3) bekezdésének téves alkalmazását és ehhez képest a megtérítési összeg téves megállapítását sérelmezte.
A felperes felülvizsgálati kérelme az elbirtokolással kapcsolatos részében alaptalan, egyebekben pedig az ítélet a jelenleg rendelkezésre álló peradatok alapján érdemben nem bírálható felül.
I. A bíróság az elsődleges kereseti kérelem elbírálásánál helyesen mutatott rá arra, hogy a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerinti tulajdonszerzés megállapításához elengedhetetlen az egyébként szakadatlan birtoklásnak az elbirtoklást eredményező tízéves időtartama alatt a birtoklás sajátjakénti jellegének, mint szubjektív tényezőnek a megvalósulása is.
Abban, hogy ez a szubjektív tényező a felperesi oldalon nem valósult meg, a bíróság a tényállást a bizonyítás anyagának mindenben okszerű, részleteiben is indokolt, helytálló mérlegelésével állapította meg. Döntése így megfelel a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésének.
A bíróság a támadott jogerős ítélet adott rendelkezésének meghozatala előtt minden olyan bizonyítást lefolytatott, amelynek az igény érdemi elbírálása szempontjából jelentősége lehet. Helyesen emelte ki azokat a tényezőket, amelyek a birtoklás sajátjakénti jellegét megállapíthatóvá teszik, és mérlegelési hiba nélkül, kellő indokok alapján jutott arra a ténybeli álláspontra, hogy a felperesek a birtoklásukat nem tekintették ilyennek. A helyes tényállás alapján meghozott jogi döntés tehát e vonatkozásban mindenben megalapozott, ezért ebben a részében a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
II. A felperesi ráépítéssel kapcsolatban a bíróság magát a ráépítés tényét és az ezzel létrehozott értéknek az üres telek értékét lényegesen meghaladó voltát helytállóan állapította meg.
Helyesen utalt azonban az I. rendű alperes az előterjesztett felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság az adott tényállás mellett a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdésére alapítottan jogszabálysértő rendelkezést hozott akkor, amikor a volt telektulajdonosok és a ráépítők között tulajdont hozott létre, és ennek részleges megszüntetéséről a Ptk. 148. §-ának alkalmazásával rendelkezett.
A Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése ugyanis arra az esetre tartalmaz rendelkezést, ha a más tulajdonában lévő ingatlanon már épület áll, és ennek az épületnek a bővítésére, az ahhoz való hozzáépítésre vagy annak átépítésére kerül sor idegen személy által. Ez a ráépítés keletkeztet ugyanis - a felek eltérő megállapodása hiányában - a volt tulajdonosok és a ráépítők között közös tulajdont oly módon, hogy a ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani. Abban a kérdésben helyesen foglalt állást a bíróság, hogy a Ptk. 137. §-ának (4) bekezdése a felek jogviszonyának rendezésére nem alkalmazható, mert a felperesek ráépítése nem minősült rosszhiszeműnek.
Tévedett azonban akkor, amikor nem volt figyelemmel arra, hogy a felperesi ráépítés olyan területre történt, amely az eredeti felépítményes ingatlantól teljes mértékben elkülöníthető, és amelynek leválasztása az ingatlan természetbeni megosztásával időközben meg is történt. Az ilyen ráépítésre ugyanis helyesen a Ptk. 137. §-ának (2) bekezdése alkalmazandó, amely szerinti a ráépítő szerzi meg a földnek, illetve a föld megfelelő részének a tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja. Miután a jelen esetben nem volt kétséges az, hogy az épület értéke az elkülönített föld értékét lényegesen meghaladta, így a bíróságnak azt kellett volna megállapítania, hogy a felperesek tulajdonszerzése az egész leválasztott telekingatlan tekintetében a Ptk. 137. §-ának (2) bekezdése alapján megvalósult, és a Ptk. 138. §-ának (1) bekezdése alapján az lett volna a kötelezettsége, hogy rendelkezzék a felperesek által megszerzett föld forgalmi értékének a volt tulajdonosok részére történő megtérítéséről.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság a Ptk. 137. §-a (3) bekezdésének alkalmazása mellett a közös tulajdon megszüntetési szabályai felhívásával, az így megállapított közös tulajdon részleges megszüntetésének elrendelésekor. Tévedett, amikor nem a beépített földterület jelenlegi forgalmi értékét tartotta az I. és IV. rendű alperesek, mint nyilvántartott földtulajdonosok között megosztandónak, és még az ítélet indokolásában sem tért ki arra a kérdésre, hogy a felperesek által a földrészletért kifizetett, illetve annak ellenértékeként a föld haszonélvezőjével elszámolt 250 000 forintnak mi lehet a jogi sorsa, alkalmas-e és mennyiben ez az alpereseket illető megtérítési igény megszüntetésére.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság ebben a részében a másodfokú ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a perköltségre is kiterjedően új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. I. 22.505/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás