PK BH 1996/423
PK BH 1996/423
1996.08.01.
A biztosítási szerződés értelmezése a villám becsapódása miatti túlfeszültségből eredő következményi kár megtérítése iránt érvényesített perben [Ptk. 207. § (1) bek., 536. § (1) bek., 548. §].
A felperes 1991. november 11. napján Családi Otthon biztosítási szerződés kötött a biztosító rt. alperessel a tulajdonában álló házas ingatlanra. Ezen a környéken az 1992. július 6-ról 7-re virradó éjszakán heves villámlással együttjáró zivatar volt. A villámlás okozta túlfeszültség károsította a felperes házának elektronikai berendezéseit (lakásriasztó, távbeszélő, televízió, hifi torony stb.) amelyeken égés és olvadás nyomai, kormozódás, valamint deformáció volt észlelhető. A felperes kárbejelentése nyomán megtartott szemlén az alperes részletes felmérést és kárszámítást végzett, majd felajánlotta a felperesnek a kár 50%-ának megtérítését, aki azt nem fogadta el. Ezt követően abban állapodtak meg, hogy a felperes elvégezteti a károsodott vagyontárgyak kijavítását, az alperes pedig a számlák alapján nyújt kártérítést. Ettől azonban utóbb elzárkózott. Ezért a felperes keresetében a fent leírt káresemény kapcsán keletkezett kárának az alperes által kiszámított összegen történő megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy a per tárgyává tett káreseménnyel kapcsolatban, a felperessel kötött biztosítási szerződés alapján, az alperes köteles helytállni. A lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak az egybevetéséből, valamint a biztosítási szerződés értelmezéséből olyan következtetésre jutott, hogy az alperes köteles a megállapodásban vállalt kötelezettségeinek eleget tenni.
A másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság döntését annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős részítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt. Azt sérelmezte, hogy a korábban eljárt bíróságok tévesen értelmezték a felperessel kötött biztosítási szerződés III/2. pontját, amely szerint felelőssége csak a villámbecsapódással közvetlenül érintett vagyontárgyakra terjed ki.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a peres felek hozzájárulása alapján, a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem megalapozott.
Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag az Ingóbiztosítási Szabályzat III/2. pontjának téves értelmezésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]. A perben nem vitás tényállás szerint a peres felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. Az ebből származó ügyleti feltételeket részben a biztosítási kötvény, részben pedig az Ingóbiztosítási Szabályzat tartalmazza. A peres felek között a felülvizsgálati eljárás során ez utóbbinak az értelmezése tárgyában bontakozott ki jogvita.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megállapodások tartalmának feltárása során a nyilatkozattevő feltehető akaratára, az ügy körülményeire, valamint a szavak általánosan elfogadott jelentésére kell figyelemmel lenni.
Az alperes Ingóbiztosítási Szabályzatának III/2. pontja biztosítási események felsorolása körében kimondja, hogy azok közé tartozik "a biztosított vagyontárgyakba becsapódó villám" is. Az alperes ezzel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy helytállási kötelezettsége kizárólag azon ingóságokra terjed ki, amelyekbe a villám közvetlenül belecsapott. Hangsúlyozta, hogy a felperesnél csupán a villámlás okozta túlfeszültségből eredő következményi kár keletkezett, amely álláspontja szerint biztosítási eseményként nem értékelhető.
Az Ingóbiztosítási Szabályzat III/2. pontja szerint - egyebek között - biztosítási eseménynek minősül a biztosított vagyontárgyakba becsapó villám is. A peres felek által kötött szerződés céljára, a felek ügyletkötéskor fennállott feltehető akaratára, valamint a villám keletkezésének fizikai természetére figyelemmel ennek nem lehet az alperes által megjelölt jogi jelentést tulajdonítani. A villámlás ugyanis a légkör egy meghatározott pontján keletkező elektromos kisülésben megnyilvánuló természeti jelenség, amelynek következtében az a tér meghatározott részében elektromos és hőhatást fejt ki. A villámcsapás tehát nem egy ponton, hanem egy bizonyos térben megvalósuló fizikai folyamat. A szavak általánosan elfogadott, hétköznapi jelentése szerint az itt elhelyezett vagyontárgyakat tehát a villám becsapódásának fogalmi köréből nem lehet kivonni. Ebből az következik, hogy a felperes ingatlanában az elektromos berendezések megrongálódása biztosítási eseménynek minősül, amelyekért az alperest a biztosítási szerződés alapján kártérítési felelősség terheli.
Ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróságnak az alperes teljes körű helytállási kötelezettségét kimondó közbenső ítéletet helybenhagyta. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 22.533/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás