PK BH 1996/425
PK BH 1996/425
1996.08.01.
Az örökös személyét az örökhagyónak magának kell kijelölnie, azt sem más személyre nem bízhatja, sem sorsolás eredményétől nem teheti függővé (Ptk. 624. §, 636. §).
Az örökhagyó 1992. november 9-én kelt írásbeli magánvégrendeletében úgy rendelkezett, hogy a tulajdonát képező budapesti öröklakást örökölje halála évében "a Fóti Gyermekvárosból útnak indított jó magaviseletű 18 éves leánygyermek, akit sorsolás útján válasszanak ki". A sorsolást V. A.-né megbízottja ellenőrizze, aki a szerencsés kislánynak a lakáskulcsot átadja. A lakásban lévő ingóságait két unokatestvérére hagyta, akik az örökhagyó törvényes örökösei is.
A hagyatéki eljárás során a törvényes örökösök a végrendeletet nem ismerték el érvényesnek, és osztályos egyezséget kötöttek. Az eljáró közjegyző a hagyatékátadó végzéssel a hagyatékot teljes hatállyal az osztályos egyezség alapján - figyelemmel a Ptk. 608. §-ának (2) és (3) bekezdésére - a törvényes örökösöknek adta át.
A megyei bíróság végzésével a hagyatékátadó végzést helybenhagyta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy bár a Ptk. 636. §-ának (1) bekezdése alapján a végrendeleti örökös megnevezéséhez nem szükséges a teljes családi név használata, de a megjelölt személy kilétéhez nem férhet kétség. A végrendelet nem egyértelműen utal az ingatlanhagyatékban részesíteni kívánt személyre, így ez érvényesnek nem tekinthető. Az örökhagyónak az ingatlanra vonatkozó rendelkezése nem minősülhet a Ptk. 593-596. §-ai szerinti közérdekű célra történő kötelezettségvállalásnak sem, mivel halál esetére szóló kötelezettségvállalás a Ptk. 596. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel kizárt. Vizsgálta továbbá a megyei bíróság, hogy a végrendelet vitatott rendelkezése a Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése értelmében közérdekű meghagyásnak tekinthető-e, és úgy foglalt állást, hogy a végrendelet szerint a hagyatékban részesülő személyek semmilyen kötelezettséggel nincsenek terhelve, a sorsolás ellenőrzése ilyen kötelezettség teljesítésének nem tekinthető. Nem a köz érdekét szolgálja egy kisebb közösség valamely tagjának vagyoni előnyben részesítése.
A jogerős végzés ellen a K. I. Gyermekközpont (korábbi nevén Fóti Gyermekváros) felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, és a jogerős végzés hatályon kívül helyezésével a bíróságot új eljárás lefolytatására kérte kötelezni. Álláspontja szerint a végrendeleti örökös a K. I. Gyermekközpont, "amely végrendeleti juttatás feltételéül az örökhagyó azt a feltételt szabta, hogy a halála évében 18. életévet betöltött növendékek közül kell örökösnek kiválasztani a juttatásban részesítendő személyt. Ezzel az örökhagyó csupán azt kívánta a végrendeleti juttatásban részesített szervnek megjelölni, hogy milyen módon kerüljön hasznosításra a perbeni ingatlan". Törvénysértően állapította meg tehát a közjegyző és a megyei bíróság a végrendelet érvénytelenségét.
V. A. örökös ellenkérelmében a jogerős végzés hatályban tartását és költségei megtérítését kérte; álláspontja szerint a közjegyző és a megyei bíróság döntése helytálló.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A végrendelet szövegéből egyértelmű, hogy az örökhagyó örököséül nem a Fóti Gyermekvárost (új nevén: K. I. Gyermekközpontot), hanem az ott a halála évében "útnak indított 18. éves leánygyermeket" kívánta megtenni, és a kiválasztás lebonyolításával kívánta csak a Fóti Gyermekvárost megbízni.
A Ptk. közvetlenül nem rendelkezik arról, hogy a végrendelkező bízhatja-e más személyre a hagyatékban részesülő személy: az örökös vagy a hagyományos kijelölését, illetőleg azt sorsolás eredményéhez kötheti-e. E kérdés eldöntésénél a Ptk. 624. és 636. §-ainak a rendelkezéseiből kell kiindulni. E jogszabályhelyek szerint végrendelkezni csak személyesen lehet, és az örököst (hagyományost) csak az örökhagyó nevezheti meg. Ebből következik, hogy az örökös személyét az örökhagyónak magának kell kijelölnie, azt sem más személyre nem bízhatja, sem sorsolás eredményétől nem teheti függővé.
Helytálló volt tehát a közjegyző és a megyei bíróság jogi álláspontja, amely a végrendeletnek e rendelkezése alapján a hagyatéki vagyontárgy átadására nem látott lehetőséget. Annak eldöntésére azonban, hogy a végrendelet e vitatott rendelkezése közérdekű célra történő kötelezettségvállalásnak vagy közérdekű meghagyásnak minősülhet-e, a hagyatéki eljárásban nincs mód; ebben a kérdésben a bíróság polgári perben jogosult dönteni. A Legfelsőbb Bíróság ezért a megyei bíróság végzésének indokolásából a hetedik, a nyolcadik, és a kilencedik bekezdéseket mellőzte. A hagyatéki eljárásban költségben marasztalásnak csak a 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 57. §-ának (3) bekezdésében szabályozott esetekben van helye, ez pedig a jogi képviselő részére a költség megállapítását nem teszi lehetővé. Minthogy a Pp. 275/B. §-a szerint a felülvizsgálati eljárás során az általános szabályokat kell megfelelően alkalmazni, a fenti rendelkezésre tekintettel felülvizsgálati eljárásban sincs mód a jogi képviselő részére költség megállapítására. Ezért a jogi képviselettel felmerült költségeiket a felek - a felülvizsgálati kérelem megalapozottságára tekintet nélkül - maguk viselik.
A kérelmező személyes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (1) bekezdése és 14. §-a szerint az állam viseli. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.591/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás