PK BH 1996/426
PK BH 1996/426
1996.08.01.
I. A házastárs kötelesrésze ahhoz igazodik, ami neki, mint törvényes örökösnek jutna. Ehhez képest más a kötelesrész alapja, ha a házastárs állagörökös és más, ha törvényes örökösként haszonélvezeti jogot örökölne.
II. A kötelesrész sajátos öröklési jogi intézmény, a kötelesrész iránti igényt az arra jogosultnak kell érvényesítenie, azaz követelési joga van a hagyatékkal szemben. Ebből következik, hogy a kötelesrészre jogosult akaratelhatározásától függ, hogy kötelesrészét érvényesíteni kívánja-e, vagy olyan mértékben tiszteletben tartja az örökhagyó végakaratát, hogy kötelesrészére nem tart igényt [Ptk. 665. § (2) bek. 668. §].
A jogerős ítélet a felperesek keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint U. T. I. rendű és U. T.-né II. rendű örökhagyók 1/2-1/2 arányban tulajdonosai voltak a perbeli, 255 m2 területű ingatlannak. Az I. rendű örökhagyó - akinek leszármazója nem volt - az 1983. december 13-án közjegyzőnél letett írásbeli magánvégrendeletében az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségét az alperesre hagyta, házastársának: a II. rendű örökhagyónak pedig holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított. Az I. rendű örökhagyó 1988. szeptember 6-án elhunyt, majd még ugyanezen a napon meghalt a II. rendű örökhagyó is. A II. rendű örökhagyó után a törvényes öröklés rendje szerint korábbi házasságából származó gyermekei: a felperesek örököltek, akik mint a II. rendű örökhagyó jogutódai az I. rendű örökhagyó hagyatékával szemben kötelesrész iránti igényt érvényesítettek, és az alperes által megörökölt ingatlanilletőség felére - azaz az egész ingatlan 1/4 részére - tartottak igényt.
Az eljárt bíróságok azonban igényüket nem találták megalapozottnak. Jogi álláspontjukat a Ptk. 668. §-ának (1) bekezdésére alapították, amely szerint a kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármilyen címen kap. Erre tekintettel azt vizsgálták, hogy a II. rendű örökhagyó részére az ingatlan 1/2 tulajdoni illetőségén biztosított holtig tartó haszonélvezeti jog milyen értéket képvisel, és mennyi és ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségének forgalmi rétéke. A kirendelt igazságügyi szakértő aggálytalan szakvéleményét elfogadva megállapították, hogy a hagyaték megnyíltakor a II. rendű örökhagyónak biztosított haszonélvezeti jog értéke - életkorára figyelemmel - 180 000 forint, míg az ingatlan 1/4 részének forgalmi értéke 175 000 forint volt. A II. rendű örökhagyó által megörökölt haszonélvezeti joggal tehát a II. rendű örökhagyó kötelesrésze kielégítést nyert. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy "nincs olyan jogszabály, amely a végrendeletben biztosított haszonélvezeti jog és a kötelesrész között választási jogot biztosítana a kötelesrészre is jogosult végrendeleti örökös, valamint jogutódai számára."
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és az ítélet megváltoztatásával kereseti kérelmük szerinti döntést kértek. Azzal érveltek, hogy jogelődjük: a II. rendű örökhagyó a törvényes öröklés rendje szerint állagot örökölt volna az I. rendű örökhagyó után, ezért kötelesrésze is az állagból jár, amelyet a végrendeletben biztosított haszonélvezeti joggal nem lehet helyettesíteni. A kötelesrészre jogosult tehát választhat: megelégszik-e a haszonélvezeti joggal, vagy kötelesrészét az állagból kéri. A II. rendű örökhagyó a számára hátrányos végrendeleti rendelkezéssel szemben ezzel a jogával nem tudott élni, mert az I. rendű örökhagyó halálát követően még ugyanazon a napon meghalt. Kötelesrész iránti igénye mint a hagyatékához tartozó követelés átszállt örököseire, amelyet mint jogutódok jogosultak érvényesíteni.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
A jogerős ítélet érdemben helytálló, bár más jogi indokból.
I. A Ptk. 665. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illetné meg, az ő kötelesrésze a haszonélvezeti jognak olyan korlátozott mértéke, amely szükségleteit biztosítja, figyelembe véve az általa örökölt vagyontárgyakat, valamint saját vagyonát és munkájának eredményét is. Egyébként a házastársat kötelesrészül törvényes örökrészének fele illeti meg. A házastárs kötelesrésze tehát ahhoz igazodik, ami neki mint törvényes örökösnek jutna. Ehhez képest más a kötelesrész alapja, ha a házastárs állagörökös és más, ha törvényes örökösként haszonélvezeti jogot örökölne.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében felhívta a figyelmet arra, hogy el kell határolni azt az esetet, amikor a túlélő házastársat, mint törvényes örököst haszonélvezeti jog illeti meg attól az esettől, amikor törvényes örökösként állagot örökölne. Ehhez képest kell ugyanis állást foglalni abban a kérdésben, hogy végrendelet esetében kötelesrészként a haszonélvezeti jog korlátozott mértékére vagy az állagból törvényes örökrészének a felére tarthat igényt. A kötelesrész e kétféle alapja egymással nem helyettesíthető: az örökhagyó az állagból járó kötelesrész helyett haszonélvezeti jog biztosításával házastársa kötelesrészét nem elégítheti ki. Ilyen esetben a túlélő házastárstól függ, hogy a végrendeletben biztosított haszonélvezeti jogot elfogadja-e, vagy a Ptk. 665. §-a (2) bekezdésének utolsó mondatában meghatározott kötelesrészre tart igényt.
A kötelesrész alapjának meghatározására vonatkozó rendelkezések a betudásnak a Ptk. 668. §-ában megfogalmazott szabályával nem állnak ellentétben: az (1) bekezdés ugyanis a kötelesrész alapjához képest figyelembe jövő bármely juttatásra (örökrész, hagyomány stb.) vonatkozik. Az eljárt bíróságoknak a fent kifejtettekkel ellentétes jogi álláspontja tehát téves.
2. A felpereseknek a jogelődjük kötelesrésze kiadása iránti igénye azonban ennek ellenére nem megalapozott.
A kötelesrész sajátos öröklési jogi intézmény, a kötelesrész iránti igényt az arra jogosultnak kell érvényesítenie, azaz követelési joga van a hagyatékkal szemben. Ebből következik, hogy a kötelesrészre jogosult akaratelhatározásától függ, hogy kötelesrészét érvényesíteni kívánja-e, vagy olyan mértékben tiszteletben tartja az örökhagyó végakaratát, hogy kötelesrészére sem tart igényt.
Olyan esetben, amikor a kötelesrészre jogosult az általa megindított per során meghal, jogutódjának a per folytatására való jogosultsága nem kétséges.
A kötelesrészre jogosult jogutódjának saját nevében történő igényérvényesítését azonban az ítélkezési gyakorlat csak kivételes esetben: akkor ismeri el, amikor egyértelműen megállapítható, hogy a kötelesrészre jogosult igényét maga is érvényesíteni kívánta, és abban csak valamilyen akaratán kívülálló ok akadályozta meg. Ennek megállapításához a kötelesrészre jogosult valóságos akaratára utaló nyilatkozatok, körülmények hiányában egymagában az a tény nem elegendő, hogy az örökhagyót követően rövid idővel meghalt. Különösen irányadó ez abban az esetben, amikor az örökhagyó a végrendeletében - bár nem a kötelesrész alapjára irányadó szabályoknak megfelelően juttatásban részesítette a kötelesrészre jogosultat.
Idős házastársak között nem ritka, hogy végrendeletükben közös leszármazó hiányában harmadik személyt neveznek meg állagörökösnek, és a túlélő házastárs részére haszonélvezeti jogot biztosítanak. Ez a megoldás egyrészt mentesíti a házastársat a dolog fenntartásával járó terheket meghaladóan az állag megóvásához szükséges költségektől (Ptk. 162. §), ugyanakkor a megszokott környezet háborítatlan használatát és hasznosítását biztosítja számára, amely meg sem váltható. A kötelesrésznek az állagból való kiadása tehát nem feltétlenül kedvezőbb a túlélő házastársra. Az a tény pedig, hogy az ingatlan tulajdoni hányadában kiadott kötelesrész - szemben a haszonélvezeti joggal - forgalomképes, valójában a felperesek érdekkörébe tartozó olyan körülmény, amely egymagában a II. rendű örökhagyó akaratának "vélelmezésére" nem alkalmas.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel - a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.006/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás