PK BH 1996/428
PK BH 1996/428
1996.08.01.
I. A nevelési adottságok, az objektív és szubjektív feltételek értékelése a gyermekelhelyezés megítélésénél [Csjt. 72/A. és 72/B §-ok].
II. A gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a 14. életévét betöltött gyermek bármilyen formában kinyilvánított kívánságát a bíróságnak az elhelyezésre vonatkozó döntésnél kötelezően figyelembe kell vennie.
A felek 1978-ban kötött házasságából 1980. december 17-én Csaba nevű gyermekük született. A házastársak kapcsolata 1986-tól megromlott, 1990 őszén életközösségük megszűnt. 1994. február 4-én az alperes az élettársához költözött, ahová magával vitte a közös gyermeket is.
Az elsőfokú bíróság az 1994. február 15-én kelt és másodfokon jogerőre emelkedett ideiglenes intézkedésével a gyermeket az anyánál helyezte el, ennek a végrehajtása azonban nem ment foganatba.
Az elsőfokú bíróság a felek házasságát felbontotta, a gyermeket a felperes anyánál helyezte el, és kötelezte az alperest a gyermek három napon belüli átadására, továbbá rendezte az alperes és a gyermek kapcsolattartását. Tartásdíj fizetésére az alperes az 1990. szeptember 3-án kötött egyezséget jóváhagyó végzés alapján volt köteles; a tartásdíj mértékének megváltoztatására irányuló keresetet a bíróság elutasította. A felek közös tulajdonában álló lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, és kimondta, hogy az alperest a lakás elhagyásáért használati jog ellenértéke nem illeti meg, továbbá rendelkezett a költségek viseléséről.
Ítéletének indokolása szerint a házasság döntő módon az alperesnek H. Gy.-nével 1987-től tartó szerelmi kapcsolata miatt romlott meg, akivel az alperes 1991-től élettársi viszonyt létesített; ez a kapcsolat eredményezte a felek között azokat a vitákat, amelyek során az alperes a felperest tettleg is bántalmazta. A gyermekelhelyezés tárgyában hozott döntését azzal indokolta, hogy a széles körben lefolytatott bizonyítás adatai szerint a gyermek korábban mindkét szülőjéhez őszintén ragaszkodott, de az anyához való kötődése erősebb volt. Az alperes által 1993-ban megindított, majd megszűnt bontóperben beszerzett, pszichológus szakértői vélemény már negatívumként értékelte az alperes terhére az anya elleni fokozott befolyásolást, ami a későbbiekben a gyermeknek az anyával szembeni kirívó és megbotránkoztató jelenetekben megnyilvánuló ellenségeskedéséig fajult, és az anyától való teljes eltávolodását eredményezte. Rámutatott, hogy az alperes a nevelésre azért alkalmatlan, mert a másik szülővel szembeni minimális tisztelet betartására sem neveli a gyermeket, az ilyen befolyás pedig a gyermek jövőbeni testi, szellemi és erkölcsi fejlődését veszélyezteti.
Az alperes lakáshasználati jogának megszüntetésével kapcsolatban kifejtette, hogy az alperes már 1990-től csak igen ritkán tartózkodott a közös lakásban, az élettársi kapcsolat létesítésével onnan végleg elköltözött. Az osztott lakáshasználatot az sem indokolja, hogy az alperes a közös ingatlanon lévő melléképületben élő anyjáról gondoskodik, mert a szülője ellátását idegen személlyel végezteti.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság részbizonyítás keretében a gyermeket személyesen hallgatta meg. A 14. életévét betöltött fiúgyermek a bíróság előtt úgy nyilatkozott, hogy apjával szeretne élni, de meghallgatását félbe kellett szakítani, mert egy feltett kérdést követően a gyermek rosszul lett és elájult.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, a gyermeket az alperes apánál helyezte el, az alperes tartási kötelezettségét 1994. január 31. napjával megszüntette, és rendezte a felperes és a gyermek közötti kapcsolattartást. A volt közös lakás használatát megosztotta, az alperest feljogosította az üvegfalú előszoba, az abból nyíló szoba és a garázs kizárólagos használatára, minden más helyiséget a felperes kizárólagos használatába adott, és mellőzte az alperes első fokú perköltségben marasztalását.
Indokolásában az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal egészítette ki, hogy a gyermek 1994. február elejétől ténylegesen az apánál tartózkodik, akihez ragaszkodik. A korábbi bontóperben beszerzett, pszichológus szakértői vélemény szerint mindkét szülő alkalmas a gyermek nevelésére, a környezettanulmány szerint pedig az alperes lakáskörülményei is megfelelnek a gyermek ellátására. A gyermek személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy anyját is szereti, de apjához és környezetéhez kötődik, azt megszokta, ezért az alperesnél kíván maradni. A bíróság álláspontja szerint a 14. életévét betöltött gyermek nyilatkozatát, elhatározását a bíróság köteles figyelembe venni, különösen akkor, ha a gyermek választásának teljesítését semmi nem akadályozza. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény az 1991. évi LXIV. törvény kihirdetésével a magyar jog részévé vált, ennek értelmében a 14. életévén felüli gyermek maga választhatja meg, hogy melyik szülővel kíván maradni.
A lakás osztott használatával kapcsolatban kifejtette, hogy azt a gyermek alperesnél való elhelyezése és az teszi indokolttá, hogy a közös tulajdonú lakás az objektív és a szubjektív körülmények figyelembevételével egyaránt megosztható. Az alperes 1994. évi elköltözését követően az osztott használat már megvalósult, így a Csjt. 31/B. §-ának (4) bekezdése szerinti osztott használatot semmilyen szempont nem zárja ki.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet törvénysértő és megalapozatlan, mert a gyermek elhelyezése kérdésében mérlegelési körén kívül hagyta, hogy a gyermek huzamos ideje az alperes erőteljes befolyása alatt áll, őt az alperes jogellenesen költöztette el a közös lakásból. A gyermek nyilatkozatai ellentétesek az 1993-ban készült pszichológus szakértői vélemény megállapításaival, tehát azok nem a gyermek valóságos akaratát, hanem az alperes befolyásának eredményét juttatják kifejezésre. A lakáshasználat vonatkozásában arra utalt, hogy az alperes a közös lakásból a visszatérés szándéka nélkül távozott, élettársával külön lakásban rendezkedett be.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett észrevételt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A jogerős ítélet meghozatalakor hatályos Családjogi törvény 76. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van. A Legfelsőbb Bíróság 19. sz. Irányelvével módosított 17. sz. Irányelve kimondja, hogy az elhelyezés alapvető szempontja a gyermek érdeke, ezért a bíróságnak a gyermek életét érintő minden körülmény feltárásával és együttes mérlegelésével kell határoznia. A gyermek jogairól szóló New York-i Egyezményhez való csatlakozással az Egyezmény rendelkezései valóban az alkalmazandó magyar jog részévé váltak. A 12. cikk szerint az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét; a gyermek véleményét - figyelemmel korára és érettségi fokára - kellően tekintetbe kell venni. Az idézett jogszabály a jogerős ítélet indokolásával ellentétben nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a 14. életévét betöltött gyermek bármilyen formában kinyilvánított kívánságát a bíróság az elhelyezésre vonatkozó döntésénél kötelezően figyelembe vegye.
A perbeli esetben a felperes körülményei, személyisége, szülői magatartása folytán egyaránt alkalmas a gyermek gondozására, míg az alperes oldalán már az 1993-ban - tehát még az együttlakás idején - készült pszichológus szakértői vélemény negatívumként tárta fel a gyermek apa általi befolyásoltságát, ami verbálisan a gyermeket az apa melletti választásra késztette, de emellett megállapítható volt az anyához való érzelmi kötődés fennmaradása, valamint a gyermek érzelmi zavartsága is. Az apának a gyermeknevelésben később tanúsított magatartása révén ez a negatív tendencia felerősödött, és olyan eredményhez vezetett, hogy a serdülőkorú fiúgyermek a hozzá őszintén ragaszkodó édesanyját sértő és megbotránkoztató módon utasítja el. Ez azt mutatja, hogy a gyermek egészséges erkölcsi érzéke már eddig is károsodott. Ennek a helyzetnek a fenntartása veszélyezteti a gyermek helyes irányú erkölcsi fejlődését, valóságos érdekeinek megfelelő őszinte magatartásának kialakítását. A gyermek verbális állásfoglalása ellenére a tűrőképességét meghaladó feszültségét - amelyet a döntés felelősségének ráhárítása jelent - az is jelezte, hogy a fellebbezési tárgyaláson elájult. Mindezek a körülmények azt valószínűsítik, hogy a gyermek az apai befolyás mellett kellő érettséggel - mely döntése kialakításában meghatározó lehetne - még nem rendelkezik, a jelenlegi környezete által gyakorolt ráhatás pedig őt érdekorientáltságúvá, kíméletlenné, ugyanakkor neurotikussá teszi, tehát az apánál való elhelyezése több mint aggályos. Ugyanakkor a gyermekben az anyával szembeni indulatok - bármilyen hatásra alakultak ki - kétségessé teszik, hogy a felperes a továbbiakban képes-e a gyermek nevelésére, a vele szembeni érzelmek megfelelő feloldására, tehát arra, hogy a gyermeket a kívánt irányban befolyásolja, és ezáltal a gyermeket ért negatív hatásokat semlegesítve a további fejlődését megfelelően biztosítsa. Ennek eldöntéséhez pszichológus szakértő bevonása nélkülözhetetlen, ugyanis most már csak szakértői módszerekkel állapítható meg a gyermek valós érzelmi és akarati státusa, továbbá az, hogy a felperes rendelkezik-e ebben a helyzetben nélkülözhetetlen megértéssel, tűréskészséggel és nevelési adottságokkal. Csak a szülők és a gyermek személyiségét egészében feltáró pszichológus szakértői vélemény, nem utolsósorban pedig a felek ismételt meghallgatása alapján dönthető el, hogy a már kialakult és a gyermek egészséges személyiségfejlődését veszélyeztető jelenlegi helyzettől vagy a gyermeknek az anyánál - esetleg hosszabb teljesítési határidő meghatározásával és a Nevelési Tanácsadó bevonásával - való elhelyezésétől várható-e inkább, hogy valamennyi körülmény egybevetésével a gyermek még menthető érdeke érvényre jusson.
A felek lakása kétszobás, ahonnan az alperes huzamos ideje elköltözött, és új családi kapcsolatra rendezkedett be. A gyermek felperesnél való elhelyezése esetén kívánatos, hogy a serdülőkorú fiúgyermek külön szobával rendelkezzék, és a felek együttlakásával esetleg a jövőben is járó konfliktusok a gyermek beilleszkedését ne gátolják. Ez adott esetben - a felperes kizárólagos lakáshasználatra való feljogosítását teheti indokolttá [Csjt. 31/B. § (2) és (4) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Leg. Bír. Pfv. II. 21.487/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás