GK BH 1996/432
GK BH 1996/432
1996.08.01.
I. Ha az adásvételi szerződés vevője a vételárat – vagy annak egy részét – saját váltóval fizeti, amelyet az eladó tovább forgat, az adásvételi szerződésen, mint alapjogviszonyon alapuló kifogásra a váltó kiállítója csak akkor hivatkozhat, ha bizonyítja, hogy az új váltóbirtokos a váltó megszerzésével tudatosan az ő hátrányára cselekedett [1/1965. (I. 24.) IM r. 17. §, 13. § (2) bek., 14. § (2) bek.].
II. Ilyen esetekben az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított per nem előkérdése a váltópernek, ezért ezen a címen a váltóper tárgyalása a megállapítási per jogerős befejezéséig nem függeszthető fel [Pp. 152. § (2) bek.].
Az alperes a perben nem álló D. G. eladóval 1993. december 18-án adásvételi szerződést kötött, amely szerint megvásárolta az eladónak az R-D. Innovációs Kft.-ben lévő 5 000 000 Ft névértékű üzletrészét 40 000 000 Ft vételárért. A vételárból 3 750 000 Ft-ot a szerződés aláírásakor készpénzben kifizetett, a fennmaradó 36 250 000 Ft vételár-részletet pedig váltóval egyenlítette ki. Ennek érdekében az alperes 1993. december 18-án egy 9 250 000 Ft követelést tartalmazó, 1994. január 31-ei lejáratú, egy 5 000 000 Ft követelést tartalmazó 1994. február 28-ai lejáratú, egy 7 000 000 Ft követelést tartalmazó 1994. március 31-ei lejáratú, egy 5 000 000 Ft követelést tartalmazó 1994. április 30-ai lejáratú, egy 5 000 000 Ft követelést tartalmazó 1994. május 31-ei lejáratú, végül egy 5 000 000 Ft követelést tartalmazó 1994. június 30-ai lejáratú, az MHB Rt. Pécsi Igazgatóságához telepített forgatható saját váltót állított ki D. G. rendelvényes javára. A rendelvényes a váltókat a felperesre forgatta. A 9 250 000 Ft követelést tartalmazó váltó forgatása a rajta lévő dátum szerint 1994. január 31-én történt, a további öt váltó forgatásának időpontja a váltón nem lett feltüntetve.
A városi bíróság 6. alszámú és a megyei bíróság 3. alszámú ítéletével elbírált ügyben az eljárt bíróságok az alperest az 1994. január 31-én esedékes váltóban szereplő 9 250 000 Ft váltótartozás és járulékai megfizetésére kötelezték.
A jelen perben érintett további 5 db váltót a felperes lejáratkor fizetés végett a telepesnek bemutatta, a tartozás kifizetésére azonban egyik váltó esetében sem került sor, mert a kifizetést az alperes letiltotta. A felperes a keresetében a még hiányzó 27 000 000 Ft váltótartozás, az egyes váltók esedékességétől a kifizetésig járó évi 6% váltókamat, 3‰ váltódíj és a költségek megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Az alperes védekezésében előadta, hogy a váltók kiállításának alapjául szolgáló adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása és az eredeti állapotok helyreállítása iránt D. G. eladó ellen pert indított. A per az illetékes megyei bíróságnál folyamatban van. Az általa vételár gyanánt kiállított váltókat a felperes D. G. rendelvényestől szerezte meg. A felperesnek, mint gazdálkodó szervezetnek azonban két tulajdonosa van, nevezetesen D. G. és felesége. Ehhez képest nyilvánvaló, hogy D. G. a váltókat azért ruházta át, és azok tulajdonjogát a felperes azért szerezte meg, hogy ezáltal megfossza az alperest annak lehetőségétől, hogy az alapügyletből eredő kifogásait a váltóperben érvényesíthesse. Kérte ezért a jelen per tárgyalásának az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított per jogerős befejezéséig a Pp. 152. §-a szerinti felfüggesztését.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a per tárgyalásának felfüggesztését mellőzte, és az ügy érdemében ítéletet hozott. Ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 nap alatt váltótartozás címén 27 000 000 Ft tőkét, az egyes váltókban írt összegek után a váltók esedékességétől a kifizetés napjáig járó évi 6% váltókamatot, a 27 000 000 Ft 3‰-ét kitevő váltódíjat és 1 000 000 Ft ügyvédi munkadíjat, valamint az államnak az illetékhivatal felhívására 750 000 Ft eljárási illetéket. Az alperesnek a tárgyalás felfüggesztése iránt előterjesztett kérelmével kapcsolatosan megállapította, hogy annak nem állnak fenn a Pp. 152. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozatok 1992. évi 12. számában 777. sorszám alatt közzétett eseti döntésére, amely szerint a váltójogviszonyban a bíróság bizonyos feltételek fennállása esetében vizsgálhatja a váltó kiállításának alapjául szolgáló, ún. mögöttes jogügyletet annak érdekében, hogy pusztán a váltóval történő fizetés miatt tartozatlan fizetés ne történjék. A perbeli esetben viszont nem az alapjogviszony jogosultja és kötelezettje kerültek szembe egymással, az alperes kifogása a felperest megelőző váltóbirtokossal szemben fennálló személyes viszonyán alapul. Az 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 17. §-a szerint ezért az alperesnek a fizetési kötelezettség alóli mentesülése érdekében azt kellene bizonyítania, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan a hátrányára cselekedett.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezt az alperesnek nem sikerült bizonyítania. A 9 250 000 Ft váltótartozás megfizetése iránt a városi bíróság előtt folyamatban volt perben az eljáró bíróság bizonyítást folytatott annak megállapítása érdekében, hogy D. G. - a felperest megelőző váltóbirtokos -, illetőleg a felperes a váltó átruházásával nem cselekedtek-e az adós hátrányára. A beszerzett bizonyítékok alapján ezt a korábban eljáró bíróság sem állapította meg, és a jelen perben sem merültek fel arra utaló adatok, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan az alperes hátrányára cselekedett volna.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének "megváltoztatását" és a folyamatban lévő peres eljárás jogerős befejezéséig a jelen per tárgyalásának felfüggesztését kérte. Megismételte az első fokú eljárásban már előadott álláspontját, amely szerint az alapszerződés megtámadása iránti keresetet D. G., az üzletrész eladója ellen indította, aki a jelen per felperesének is egyik tulajdonosa. A felperes üzletrészeinek tulajdoni viszonyai, a felperes megalakulásának időpontja és körülményei, valamint a tevékenysége önmagukban igazolják, hogy a váltónak a felperesre történő átruházása kizárólag annak érdekében történt, hogy az alperest megfossza a váltóperben az alapjogviszonyból eredő igényei érvényesítésétől.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Helytálló volt az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, amely szerint a perben nem látta bizonyítottnak, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett volna. Az első fokú eljárásban kihallgatott B. É. és H. L. érdektelen tanúk vallomása szerint D. G. 1993 karácsonyát megelőzően az ez idő tájt az M. H. B. Rt. alkalmazásában álló B. É. tanácsára a perben szereplő valamennyi váltót üres forgatmánnyal látta el. Tekintve, hogy a Vár. 13. §-ának (2) bekezdése szerint a jogszerű váltóbirtokosnak a váltó hátlapján alkalmazott puszta aláírása is a váltó forgatásának minősül (üres forgatmány), a perbeli váltó forgatása 1993 decemberében megtörtént. Ehhez képest D. G.-nek a váltó átruházására irányuló szándéka már akkor fennállt, amikor még fel sem merült, hogy az alperes, mint a váltó kiállítója az alapügyletből eredő kifogásait a váltókból eredő követelésekkel szemben kifogásként kívánja érvényesíteni. Az alperes ügyvezetőjének, R. A.-nak a városi bíróság előtt folyó perben a 6. alszámú jegyzőkönyvbe foglalt vallomása bizonyítja, hogy 1994. január 31-e előtt nem közölte a felperessel, hogy a szerződést meg fogja támadni, vagy hogy azzal "bármilyen problémája" lenne. A Vár. 14. §-ának (2) bekezdése szerint üres váltóátruházás esetében a váltóbirtokos saját elhatározásától függően a váltót kitöltheti akár a saját, akár más személy nevére, a váltót újból átruházhatja - akár üres váltóátruházással is - más személy nevére, és azt harmadik személynek tovább is adhatja anélkül, hogy az üres váltóátruházást kitöltötte volna, hogy a váltót átruházó nyilatkozattal látta volna el. A perbeli esetben ezért nincs jogi relevanciája, hogy az új váltóbirtokos a váltót a saját nevére töltötte ki, mert azt - a fentiek szerint - kitöltés nélkül is továbbadhatta volna. Nem tekinthető ezért az adós hátrányának előidézésére irányuló tudatos rosszhiszemű magatartásnak az új váltóbirtokos képviselőjének az a tevékenysége, hogy később az új váltóbirtokos nevére az üres forgatmányt kitöltötte.
Nem tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor akként foglalt állást: a váltók forgatása időpontjában nem volt megállapítható, hogy a felperes a váltó megszerzésével tudatosan az adós hátrányára cselekedett.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a per tárgyalása felfüggesztésének a Pp. 152. §-ának (2) bekezdésében írt jogszabályi feltételei hiányoznak. Az alperes a Vár. 17. §-ára figyelemmel - a felperes tudatos rosszhiszeműségének hiányában - nem hivatkozhat az alapügylet érvénytelenségére a forgatóval szemben, ezért a jelen pernek nem előkérdése az adásvételi szerződés tárgyában folyó eljárás mikénti eldöntése.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 32.048/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás