GK BH 1996/434
GK BH 1996/434
1996.08.01.
Javítási, felújítási munkáknál is terheli a vállalkozót a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettség [Ptk. 309. § (1) bek., 392. § (2) bek.].
A Szeged T. városrészben a 3-as és az 5-ös számú óvoda az 1970-es évek közepén épült lejtésmentes tetőzettel. A tetőzet természetes elhasználódása következtében a jelen perbeli alperes jogelődje 1988 áprilisában vállalkozási szerződést kötött a jelen perbeli felperessel. E szerződés alapján a felperes kötelezettsége volt az óvodák tetőfelújítási munkálatainak az elvégzése, amiért a felek 1 821 752 Ft vállalkozási díjban állapodtak meg. A munkálatok elvégzése után ezt az összeget az alperes a felperesnek kiegyenlítette.
Közvetlenül a tetőfelújítási munkák átadása után az óvodákban beázások mutatkoztak, emiatt az alperes kifogással élt, a felperes pedig helyi javításokat végzett. E javítások nem vezettek eredményre, a beázások továbbra is megmaradtak, sőt fokozódtak, ezért a felek abban állapodtak meg, hogy szakértő igénybevételével tárják fel a hibák alapvető okát. Az előzetes bizonyítás keretében kirendelt Építésügyi Minőségellenőrző Intézet szakvéleményében megállapította, hogy az óvodák tetőzetének felújítása tervdokumentáció nélkül készült, a felhelyezett vízszigetelő réteg a munkálatok befejezése után rövid időn belül - egyrészt az anyag ridegsége folytán, másrészt pedig a dilatációs hézagok nem megfelelő kialakítása következtében - meghibásodott. A szakvélemény szerint a tetőszigetelések felújítása alkalmatlan szolgáltatásnak minősíthető, a hiba csak új szigetelés elkészítésével nem hárítható el. Ezt követően a jelen perbeli alperes a megyei bíróság előtt keresetet indított a jelen perbeli felperes ellen. E bíróság 1990. június 29-én hozott ítéletével arra kötelezte a jelen perbeli felperest, hogy a két óvoda tetőfelújítását hat hónapon belül újból végezze el, az indokolás szerint azért, mert - a szakvéleményből is kitűnően - az addigi munkája alkalmatlan szolgáltatásnak tekinthető.
A felperes az elsőfokú bírósághoz 1992. május 22-én benyújtott keresetében előadta, hogy két óvoda tetőzetének felújítási munkálatait - az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet bevonásával készült tervek alapján - nem hat hónap alatt, hanem némi késedelemmel, 1991. július 29-re elvégezte. Ennek során a tetőzet vízszigetelő rétegénél lényegesen mélyrehatóbb felújító tevékenységet is el kellett látnia, aminek következtében az alperes 1 859 783 Ft gazdagodáshoz jutott az olyan, egyébként szükségszerű munkafolyamatok elvégzése révén, amelyek a két fél közti eredeti szerződésnek nem képezték részét, a vállalkozási díj kialakításában költségvetési tényezőként nem szerepeltek. Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást követően meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a tetőfelújítás annak helyes műszaki értelme szerint - a szakértő által is alátámasztottan - nem csak azt jelenti, hogy újabb vízszigetelő réteget kell a tetőzetre felhordani, hanem a tetőzet egyéb rétegeinek a javítását is el kell végezni, amelyek az átadás-átvétel óta eltelt több mint tíz év alatt elhasználódtak, és amelyek felújítása a vízszigetelő réteg megfelelő funkcionálásának feltétele. Ezzel szemben a felperes által alkalmazott megoldás műszakilag elfogadhatatlan, kifejezetten alkalmatlan szolgáltatásnak minősül. A felperes által felhasznált anyagra nézve érvényes szabvány vagy alkalmazási engedély sem volt. Végül is az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az alperesnél a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése szerinti gazdagodás nem mutatható ki.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. Ebben előadta, hogy az 1988-ban végzett felújítás kizárólag a tetőszigetelés egyetlen rétegének, mégpedig a vízszigetelésnek a felújítását jelentette. A felperes a megrendelő igényének megfelelően új vízszigetelő réteget készített, de a tetőszigetelés többi rétegén semmilyen javítást vagy felújítást nem végzett. E szigetelésnek az újbóli kialakítása Grabodah FC anyaggal olyan felújítás jellegű munka, amely már a hibaokok megszüntetését feltételezi, vagyis magában foglalja a tető valamennyi szigetelőrétegének javítását és új vízszigetelés készítését. A Grabodah felújítással olyan eredményt hoztak létre, amelyet - a felújításra ajánlott vízszigetelés anyagától függetlenül - az eredeti szerződésben műszakilag indokolt többletszolgáltatásként a kapcsolódó díjjal együtt fel kellett volna venni.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint az 1988-ban megkötött vállalkozási szerződés célja is az volt, hogy a tető teljes felújításra kerüljön. A felperes nem közölte, hogy az általa elvégzendő munka nem felel meg a teljes tetőfelújítás fogalmának. A Ptk. 306. §-ának (1) bekezdése, valamint a Ptk. 311. §-ának (1) bekezdése alapján fennálló szavatossági helytállás körében végzett kijavítási munkáért ellenérték nem jár. A munka újbóli elvégzésének módját a bíróság nem határozta meg, a kijavítás során olyan új réteg, amely a korábbi tetőszerkezetben nem volt, nem található, mert ilyen nem készült. Az alperes részéről nem volt arra igény, hogy az eredeti megoldástól eltérő szigetelés készüljön, és az sincs bizonyítva, hogy a felújítás kizárólag a Grabodah FC anyaggal volt elkészíthető. Megállapította a másodfokú bíróság azt is, hogy az 1991. évi javítási költségek emelkedése a hibás teljesítésben jelentkező szerződésszegésnek a következménye, így azt mint vagyoni hátrányt a szerződést szegő vállalkozónak kell viselnie. A megrendelőre ezt az igényt értéknövekedés címén azért nem háríthatja át, mert a kijavítás során nem nyújtott a vállalkozó olyan többletszolgáltatást, amely az eredeti szerződéshez képest az alperesnél vagyoni előnyként jelentkezne.
A jogerős ítélet ellen a felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Ebben előadta, hogy a másodfokú határozat indokolása teljes egészében iratellenes, ugyanis a becsatolt okmányokból megállapítható, hogy az alperessel megkötött szerződés kizárólag a tetőzet vízszigetelő rétegére, annak felújítására, cseréjére jött létre, nem pedig a teljes tetőszerkezetre. Ez egyébként nemcsak a szerződésből, hanem a munkálatok során vezetett építési naplóból is kitűnik, melyet az alperes műszaki ellenőre a bejegyzéseinek tanúsága szerint folyamatosan ellenőrzött. Egyébként a szerződésben szereplő vállalkozói díj mellett - az 1988. évi árszínvonalat alapul véve - kizárt, hogy a vízszigetelő réteg elhelyezésén kívül más munkálatokat is magában foglalt volna a szerződés. A bíróság által elrendelt kijavítás során viszont - a fentiekkel szemben - már tetőfelújítás készült, amely nemcsak a tetőszigetelés egyetlen rétegének - a vízszigetelésnek - a felújítását jelentette. Ez utóbbi munkálatok során el kellett végezni a tető lejtéskorrekcióját, a páranyomás-kiegyenlítő réteg javítását, továbbá rögzítési feladatokat is ahhoz, hogy a vízszigetelő réteg a későbbiekben megfelelően és hosszú ideig betöltse funkcióját. Vitatta a felperes a másodfokú bíróságnak a GKT 76/1973. számú állásfoglalásra való utalását és az abban foglaltak mellőzését, tekintettel arra, hogy az alperesnél egyértelműen kimutatható a javítás során végzett többletmunka és a többletmunka révén a gazdagodás.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes hangsúlyozta, hogy a későbbi mélyreható felújítási munkálatokat a tetőszerkezeten már 1988-ban is el kellett volna végezni ahhoz, hogy a szigetelés megfelelő minőségű legyen. Erre azonban nem került sor, ezért az 1991-ben végzett szavatossági javítás során volt csak megállapítható, hogy az eredetileg - 1988-ban - megkötött szerződés nem volt megfelelő tartalmú. Vitatta a felperes a másodfokú bíróság ítéletének okfejtését a tekintetben is, hogy a szavatossági kijavítás során milyen anyagokat kellett volna alkalmaznia. A másodfokú ítélet e körben utalt ugyan arra, hogy a szakértői vélemény e tekintetben aggályos, de a továbbiakban már nem részletezte ezt a kérdést, csupán kijelentette, de ténybeli alátámasztás nélkül, hogy többletszolgáltatás az eredeti szerződéshez képest az alperesnél vagyoni előnyként nem jelentkezett. Ez a megállapítás pedig kifejezetten ellentétes a szakvéleményekből is kitűnő, az eredetihez képest lényegesen sokrétűbb javítási tevékenység elvégzése folytán.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes megrendelésére a felperes mindkét óvodára nézve árajánlatot készített, amelyekben a megrendelés tárgyaként a 3-as, illetve az 5-ös számú óvoda tetőfelújítását tüntette fel. A munka közelebbi meghatározásaként az árajánlat azt is tartalmazza, hogy "a meglévő felületre Eupol vízszigetelést kell két rétegben roving erősítéssel, dilatáció készítésével felvinni." Az árajánlatot az alperes elfogadta, és a felek megkötötték a két óvodára nézve külön-külön az "egyszerűsített vállalkozási szerződést", amelyek viszont a szerződés tárgyaként a "tetőfelújítást" határozták meg, minden további részletezés nélkül. A "javítás" és a "felújítás" kifejezések általánosan elfogadott jelentését alapul véve az állapítható meg, hogy míg a javítás egy helyi, lokalizálható konkrét hiba kiküszöbölését jelenti, addig a felújítás egy nagyobb terjedelmű munkát takar, általában az időmúlás miatti természetes elhasználódás kiküszöbölését, többé-kevésbé a dolog újszerű állapotának megfelelő helyreállítását [Ptk. 207. § (1) bekezdés]. A lapostető - a felperes fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében is többszörösen használt kifejezésnek megfelelően - többfunkciós épületszerkezet, mert a hőszigetelés mellett a vízszigetelést is el kell látnia akként, hogy a párakiegyenlítésnek, a járhatóságnak, a víz levezetésének, a rétegek szellőzésének is meg kell felelnie. Ha tehát "a lapostető felújítása" kifejezéssel határozzák meg a felek a vállalkozási munka, illetve szerződés jellegét, úgy minden esetben a "felújítás" kifejezés mögött e többfunkciós szerkezet áll a maga teljes követelményrendszerével és nemcsak a vízszigetelő rétegével, amely a tetőszerkezetnek csak egyik alkotóeleme. Ezért a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes, mint megrendelő akarata a mintegy 10-12 éve funkcionáló tető teljes egészének a felújítási munkálataira vonatkozott, amit a felperes is elfogadott. Kétségtelen, hogy a felperes árajánlatában még a vízszigetelés elvégzését vállalta, az egyszerűsített vállalkozási szerződésben azonban már csak a "tetőfelújítás" szerepel elvégzendő feladatként.
A felperes ennek az árajánlatában foglaltaknak megfelelően végzett is munkát, amiről azonban az átadás utáni tetőbeázások miatt igénybe vett szakértői bizonyítás egyértelműen és a felperes által sem vitatottan kimutatta, hogy alkalmatlan szolgáltatásnak minősült. Ilyenformán a felperes hozzájutott a 1 821 752 Ft vállalkozási díjhoz anélkül, hogy az ellenszolgáltatásként értékelhető munkát végzett volna.
A megyei bíróság mindezekre figyelemmel, a Ptk. 306. §-a alapján hozott ítéletében úgy rendelkezett, hogy a felperesnek a munkát újból el kellett végeznie. Ezt a felperes tudomásul is vette, a határozat ugyanis jogerőre emelkedett. A munka újbóli elvégzése során azonban a felperes már igénybe vette az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet javítási terveit, ami végül is a munka megfelelő minőségben történő elvégzését elősegítette. De mindebből az is következik, hogy az első javítás során a felperes munkája nem felelt meg a vállalkozótól elvárható magas szintű szakszerűség kívánalmának.
A Ptk. 392. §-ának (2) bekezdése szerint "a vállalkozó köteles a megrendelőt minden olyan körülményről haladéktalanul értesíteni, amely a vállalkozás eredményességét, vagy kellő időre való elvégzését veszélyezteti vagy gátolja. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért felelős". Megállapítható volt, hogy a felperes - ismerve a megrendelés tárgyát, az érintett tetők állapotát, korát, az elhasználódás mértékét és a megrendelő szándékát (a felújítást) - nem a Ptk. idézett rendelkezésének megfelelően járt el, nem értesítette a megrendelőt arról, hogy a vállalkozás eredményességéhez nemcsak a vízszigetelő réteg cseréje szükséges, hanem további javítások is. De ezen túlmenően a felperes arról sem tájékoztatta az alperest, hogy a kért tetőfelújítás időpontjában lejtésmentes tetők kivitelezése már nem volt engedélyezett, illetve hogy lejtésmentes felületű tetők kialakítása - ideértve a tetőfelújítás során az adott tető lejtmentes kialakítását is - már tilos volt. A tilalmat az országos szintű negatív tapasztalatok idézték elő, amiről egyébként a bíróságoknak a lejtmentes tetőkkel kapcsolatos ilyen jellegű perek nagy száma miatt hivatalból is tudomása van. A felperes felelőssége tehát az alperessel szemben nemcsak szavatossági alapon áll fenn, hanem az első munkavégzés - mint alkalmatlan szolgáltatás - díj és költségvetületében is.
A Ptk. 309. §-ának (1) bekezdése szerint "a szavatosság alapján fennálló kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik". A felperes a második munkavégzése során az első ízben végzett javítási munka alkalmatlansága miatti szavatossági kötelezettségének tett eleget. A Ptk. idézett rendelkezése pedig minden megszorítás nélkül rendelkezik úgy, hogy a fennálló kötelezettség teljesítésével összefüggésben felmerülő költségek a kötelezettet terhelik. Ez tehát azt jelenti, hogy a felróhatóságtól függetlenül a kötelezett minden, a javítással okozati összefüggésbe hozható kiadást viselni tartozik. Az adott esetben azonban az objektivitás kérdése csak elvi jellegű, mert a felperes esetenkénti súlyos mulasztásai is kimutathatóak voltak.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság Gf. V. 31.568/1994/4. számú ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati kérelem sikertelensége folytán a felperes a Pp. 275/B. §-ának rendelkezése folytán a jelen eljárásban is alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 86. §-ának (2) bekezdése szerint - illetékfeljegyzési joga folytán utólag köteles megfizetni az 1993. évi LXXV. törvénnyel módosított és egységes szerkezetbe foglalt 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának megfelelő 6% illetéket, továbbá az alperes képviselőjének a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a szerinti képviseleti díjat, mint perköltséget. (Legf. Bír. Gfv. X. 31.798/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás