45/1996. (X. 22.) AB határozat
45/1996. (X. 22.) AB határozat1
1996.10.22.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet 266. § (1)–(3) bekezdése alkotmányellenes, ezért azokat e határozat kihirdetése napjával megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) végrehajtása tárgyában kiadott 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 266. § (1)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Megítélése szerint az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe ütköző módon a T. szabályaival ellentétes rendelkezést tartalmaz az R. indítvánnyal támadott, az öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó szabálya. Indítványozó azon az alapon is támadja az R. 266. § (1)–(3) bekezdését, hogy az alkotmányellenes különbségtételt teremt egyrészt a munkaviszonyban állók, a szövetkezeti tagok, másrészt az egyéni vállalkozók és a társasvállalkozások munkát végző tagjai között.
II.
Az indítvány megalapozott.
1. Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése szerint a Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes.
Az R. 266. §-ának (1) bekezdése alapján, ha az igénylő azon a napon, amelyen az öregségi nyugdíjra jogosultsága megnyílik, munkaviszonyban áll, öregségi nyugdíját a munkaviszony megszűnését követő naptól lehet megállapítani.
A (2) bekezdés rendelkezése szerint a munkaviszony fennállása alatt megállapítható az öregségi nyugdíj, ha az igénylő a) olyan munkaviszonyban áll, amely öregségi nyugdíjra jogosultságának a megnyílását követően kezdődött, b) olyan munkakörben dolgozik, amelyben az érvényes munkabér szabályok (munkaszerződés) szerinti havi munkabére az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem haladja meg, c) munkaviszonyának a megszűnéséig munkát már nem végez, munkabérben, táppénzben (betegszabadságon) baleseti táppénzben nem részesül. A (3) bekezdés alapján, a szövetkezet tagja részére az öregségi nyugdíj legkorábban attól a naptól állapítható meg, amelytől munkát már nem végez, és díjazásban, táppénzben (betegszabadságon) baleseti táppénzben nem részesül.
A T. 39. §-a az öregségi nyugdíjra jogosultság feltételeit az öregségi nyugdíjéletkor betöltéséhez és a szükséges szolgálati idő megszerzéséhez köti.
A T. 124. § (1) és (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik. A Kormány felhatalmazást kap arra, hogy a) mezőgazdasági szövetkezeti tagok táppénzre és terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultságáról e törvényben foglaltaktól eltérően rendelkezzék; b) egyes foglalkozásokban (munkakörökben) dolgozók tekintetében e törvény szabályaitól eltérően rendelkezzék; c) meghatározza a temetési segély és a házastársi pótlék összegét; d) megállapítsa a nyugellátások, baleseti nyugellátások legkisebb összegét; e) megállapítsa az öregségi, a munkaképtelenségi járadék és az özvegyi járadékra jogosultság szabályait, valamint ezek összegét.
A Kormány a T. felhatalmazása alapján a törvény végrehajtása tárgyában kapott rendeletalkotási jogának a taxatív módon meghatározott eseteket nem számítva korlátja az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének rendelkezése. Az Alkotmánybíróság a 17/1990. (VII. 31.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a végrehajtás során hozott szabályok az egyes fogalmakat kitölthetik, de a törvény által megfogalmazott rendelkezéseket nem szűkíthetik (ABH 1990, 176). Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az indítvánnyal támadott jogszabályhely nem tartalmaz-e szűkítést az öregségi nyugdíjra való jogosultság törvényi feltételeihez képest.
Az öregségi nyugdíjra való jogosultság törvényi követelménye a nyugdíjkorhatár betöltése és a szükséges szolgálati idő megszerzése. Az a biztosított, aki eleget tesz ennek a követelménynek jogosult öregségi nyugellátásra. Az R. 266. § (1) és (3) bekezdése alapján a törvényi feltételek szerinti jogosultság – az erre vonatkozó igény bejelentése esetén is – csak akkor alapozza meg a társadalombiztosítási szerv öregségi nyugdíj megállapítási kötelezettségét, ha a jogosult nem áll munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tagság esetén munkát nem végez és nem részesül díjazásban vagy táppénzben. A jogosultak körét tehát az öregségi nyugdíj megállapítására vonatkozó szabály szűkíti. E szűkítéshez képest tartalmaz bővítést az R. 266. § (2) bekezdése a munkaviszonyban álló jogosultak tekintetében. A végrehajtás tárgyában kiadott kormányrendelet túlterjeszkedett a felhatalmazáson és a törvénnyel ellentétes módon szűkítette a jogosultsági feltételeket. A jogosultsági feltételek szűkítése, az R. szintjén történő újraszabályozása ellentétes az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezésével.
2. Indítványozó azon az alapon is támadja az R. 266. § (1)–(3) bekezdését, hogy az alkotmányellenes különbségtételt teremt egyrészt a munkaviszonyban állók, a szövetkezeti tagok, másrészt az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások munkát végző tagjai között.
Az R. 266. § (5) bekezdése alapján az öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíj a) az egyéni vállalkozónak és a társas vállalkozás tagjának, valamint b) a T. 10. § (1) bekezdés f) pontjában említett segítő családtagnak attól a naptól állapítható meg, amely napon a jogosultsághoz szükséges feltételek bekövetkeznek.
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette a diszkrimináció tilalma vonatkozásában, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha az összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, mely alapjogsérelmet okoz (ABH 1992, 280). A munkaviszonyban álló, a szövetkezeti tag, illetve az egyéni vállalkozó, a társas vállalkozás tagja és a T. 10. § (1) bekezdés f) pontjában említett segítő családtag társadalombiztosítási helyzete – függetlenül attól, hogy a biztosítási jogviszony alapjául szolgáló jogviszonyok különbözőek – összemérhető. Ha az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételei között a jogalkotó csak egyes biztosítotti kategóriákban kívánja szerepeltetni a biztosítási jogviszony alapjául szolgáló jogviszony megszüntetését és ez e személyösszesség tekintetében a szabályozás tárgya – a biztosítás alapjául szolgáló jogviszony – által indokolt különbségtételt meghaladó különbségtételt eredményez, a rendelkezés a diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütközik. Konkrét esetben a munkaviszony megszüntetése ilyen többlet eredményt jelent, és nem csak az egyéni vállalkozóval, a társas vállalkozás tagjával és a T. 10. § (1) bekezdés f) pontjában említett segítő családtaggal, de a szövetkezeti taggal szemben is. A munkaviszonyban álló személynek meg kell szüntetnie a munkaviszonyát, míg a szövetkezeti tagnak ,,csak'' jogviszonyon belüli munkavégzési tilalma van, a többi kategóriába tartozóknak pedig minden további kötelem nélkül megállapítható az öregségi nyugdíj. Indítványozó által kifogásolt rendelkezés így sérti az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó szabályát is.
A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 946/B/1992.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás