461/B/1996. AB határozat
461/B/1996. AB határozat*
2003.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 136 – 163. §-ai és 165. § e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 165. §-a és 170. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a jelzálogjoggal biztosított követelésnek a végrehajtási eljárás keretében elsőbbséggel történő kielégítése szabályozása tekintetében fennálló mulasztás megállapítására és a jogalkotónak feladata teljesítésére való felhívására irányuló indítvány alapján indult eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 57. § (1) bekezdés b) pontja „feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján indult eljárást megszünteti.
5. Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény 266. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
6. Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt az indítványt, hogy hívja fel a jogalkotót a jelzálogjog jogintézményének alkotmányos szabályozására.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a jelzálogjog érvényesítésével kapcsolatban. Az indítványozók támadták a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 136. § – 163. §-ait, 165. §-át, 169 – 170. §-át, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cst.) 57. §-a (1) bekezdése b) pontjában a „feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték” szövegrészt, valamint a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 266. §-ának (4) bekezdését. Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy a felsorolt szabályok sértik az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését, 9. §-át, 70/A. §-ának (1) bekezdését, ezért kérték az Alkotmánybíróságtól ezen jogszabályok alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az egyik indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést a jelzálogjog kielégítési elsőbbségének szabályozása tekintetében. Az indítványok tartalmi összefüggésére tekintettel az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványok beadását követően a támadott jogszabályok egy részét módosították. Az egyik indítványozó erre tekintettel kérelmét visszavonta. Egy másik indítványozó kérelmét a Vht. 170. §-a hatályon kívül helyezett rendelkezése visszamenőleges hatályú megsemmisítésére terjesztette ki.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján vizsgálta.
II.
Az Alkotmány indítványozók által megjelölt rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
A Vht. támadott rendelkezései:
„137. § (1) A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik:
a) a telki szolgalom,
b) a közérdekű használati jog,
c) az ingatlannyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog,
d) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlannyilvántartásba bejegyezve.”
„165. § Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a kielégítési sorrend – a követelések jogcímét alapul véve – a következő:
a) gyermektartásdíj,
b) egyéb tartásdíj,
c) munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság (65. és 66. §),
d) a büntető és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés (a polgári jogi igény kivételével),
e) adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás,
f) egyéb követelés,
g) a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság.”
„169. § Az ingóságnak mint zálogtárgynak az értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani.”
„170. § (1) Ha az ingatlan, továbbá a vízi, illetőleg a légi jármű értékesítéséből befolyt összegből jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, az ilyen követelést a 165. § d)–f) pontjában meghatározott követeléseket megelőzően kell kielégíteni.
(2) Jelzálogjoggal biztosított több követelés esetén e követeléseket a jelzálogjogok bejegyzésének sorrendjében kell kielégíteni.”
A Cst. támadott szabálya:
„57. § (1) A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni:
...
b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések – ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) – a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig – figyelembe véve a 49/D. § (1) bekezdése alapján már kifizetett összeget is –, feltéve, hogy a zálogszerződés tekintetében a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét a Ptk. 203. § (2) bekezdése szerint vélelmezni nem kell; ha a zálogtárgyat több zálogjog terheli, akkor a kielégítés sorrendjére a Ptk. 256. §-ának (1) bekezdése az irányadó; e rendelkezés alkalmazásában a zálogjoggal és az óvadékkal biztosított követelésekkel azonos elbírálás alá esik az a követelés, amelynek végrehajtására az ingóságot lefoglalták, illetve a végrehajtási jogot a felszámolás kezdő időpontjáig [28. § (2) bekezdés e) pont] bejegyezték,”
III.
1. A Vhr. 136 – 163. §-ai, valamint a 165. § e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok megalapozatlanok.
Az egyik indítványozó a Vht. ingatlan-végrehajtásra vonatkozó egész VII. fejezetét (136 – 163. §§) alkotmányellenesnek tekintette arra hivatkozással, hogy a Ptk. és a Vht. szabályai nincsenek összhangban és ezért a jelzálogjog nem töltheti be biztosítéki szerepét. A Vht. 137. §-a szerint ugyanis a végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát jelzálogtól mentesen szerzi meg, a jelzálogjog jogosultját megillető biztosíték a végrehajtási eljárással megszűnik. Az indítványozó álláspontja szerint nem fogadható el alkotmányos megoldásnak az, hogy a nem a zálogjogosult által kezdeményezett végrehajtási eljárás miatt a jelzálogjog csak kivételesen érvényesíthető és az általános szabályok szerint a jelzálogjog a követelés kielégítése nélkül szűnik meg, a zálogjog alapján történő kielégítésről szóló szabályok alapján pedig a zálogjogosult általában nem tudja követelését kielégíteni. Ezt a megoldást ellentétesnek tartja az Alkotmány 2. §-ában meghatározott jogállamiság elvével.
Egy másik indítványozó csak a Vht. 137. §-át támadta. Álláspontja szerint ez a rendelkezés azzal összefüggésben okoz sérelmet, hogy ha adótartozás vagy társadalombiztosítási tartozás behajtása érdekében tett intézkedés alapján vonják végrehajtás alá a jelzáloggal terhelt ingatlant, a jelzálog megszűnik és a végrehajtás eredményeként befolyó összegből a köztartozások kielégítése elsőbbséggel történik. Ez az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogbiztonságot sérti. Ez a helyzet egyúttal sérti az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdését is.
A Vht. támadott 136 – 163. §-ai az indítvány beadását követően részben megváltoztak. Az említett szakaszok harmadának szövege azonban teljes egészében megegyezik az indítványok beadása idején hatályos szöveggel, továbbá a megváltoztatott rendelkezéseknél is csak részleges módosítás történt. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés vagy az Abtv. 48. §-án alapuló alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. A jelen esetben azonban az indítványozó által egységként kezelt jogszabályok nagy része hatályban van. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot elvégezte.
Az indítványozók elsődlegesen a Vht. 137. §-ának és a 165. § e) pontjának alkotmányellenességére hivatkoztak. A 137. § (1) bekezdése, valamint a 165. § e) pontja megegyezik az indítványok előterjesztésekor hatályos rendelkezéssel. Az indítványozók e szabályok alkotmányellenességét nem önmagukban, hanem más szabályokkal összefüggésben állították.
Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban kifejtette, hogy az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében kimondott jogállamiság elvének lényeges eleme a jogbiztonság, a jogbiztonság pedig az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is jelenti. A határozat azt is kimondta, hogy a jogbiztonság szempontjából alapvető jelentősége van az eljárási garanciáknak (ABH 1992, 59, 65.). Az adott esetben nem arról van szó, hogy magának az eljárásnak a garanciális természetű szabályai hiányoznának. Az indítványozók maguk is csak arra hivatkoznak, hogy a Ptk. és a Vht. szabályai között hiányzik az összhang. Az Alkotmánybíróság a jogszabályok összhangja kérdésének egyik esetét vizsgálva arra mutatott rá, hogy a jogállamiság elve nem zárja ki az azonos szintű jogszabályok között az eltérést [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176.].
A Vht. jelzálogjogra vonatkozó szabályait az indítványok beadása után ismételten módosították, így beiktatták a 138/A. §-t és a 138/B. §-t, valamint megváltozott a 170. § (1) bekezdése. A kielégítési sorrend új szabályai szerint az adó-, társadalombiztosítási és egyéb köztartozásra vonatkozó követelés nem előzi meg a jelzálogjoggal biztosított követelést a végrehajtási eljárásban. Csak a tartásdíj és a munkabér, illetve az azzal azonos természetű járandóság áll a kielégítési sorrendben a jelzáloggal biztosított követelések előtt. Az ingatlan-végrehajtás korábbi szabályait vizsgálva az Alkotmánybíróság már egy korábbi határozatában kimondta, hogy nem állapítható meg alkotmányellenesség az egyes tartozásoknak a végrehajtási eljárásban biztosított elsőbbség miatt [50/1991. (X. 3.) AB határozat, ABH 1991, 251, 254.]. Az életfenntartás céljait szolgáló tartásdíjra és munkabérre vonatkozó követelések kielégítési elsőbbsége indokolt, nem önkényes. Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésével való ellentét tehát nem állapítható meg.
A végrehajtási jog szabályozásánál egyébként nem arról van szó, hogy fennálló jogviszonyokra vonatkozó, visszaható hatályú új rendelkezéseket határoznának meg, hiszen a végrehajtás szabályai a jelzálogjogi jogviszony létrejöttekor már fennálltak. Így a Vht. 137. §-ának, valamint a 165. § e) pontjának az ingatlan-végrehajtás egyéb szabályaival való összefüggésben az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvének sérelme sem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság a Vht. 137. §-a, valamint a 165. § e) pontja alkotmányellenességének kimondására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
A Vht. ingatlan-végrehajtásról szóló fejezete (136 – 163. §§) szabályainak az indítványozó által általánosságban az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással állított alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság nem állapította meg, mert e rendelkezések és az Alkotmány hivatkozott szabálya között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Ezért az Alkotmánybíróság a vonatkozó indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványokban megfogalmazott egyik kérelem a Vht. 165. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozott; a kérelem indokolása szerint a támadott szabály sérti az Alkotmány 9. §-át. A beadvány beérkezése után a Vht. szabályai megváltoztak. Ezért az Alkotmánybíróság végzésben felhívta az indítványozót, hogy nyilatkozzék, fenntartja-e indítványát. Az indítványozó indítványát visszavonta.
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 20. §-a szerint az arra jogosult indítványa alapján jár el. Mivel az indítványozó visszavonta indítványát, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.
3. Az indítványok egyike a Vht. 170. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet tartalmazott. Később a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 29. §-ával történt új rendelkezések beiktatására tekintettel a Vht. 170. §-ának megsemmisítésére irányuló kérelmét az indítványozó úgy módosította, hogy az új szabályok hatálybalépése előtt, 1994. szeptember 1-je és 1997. június 7-e között keletkezett sérelmek orvoslását az Alkotmánybíróság a hatályon kívül helyezett jogszabály visszamenőleges hatályú megsemmisítésével oldja meg.
Az Alkotmánybíróság hatályban nem lévő szabályok alkotmányosságának vizsgálatát csak az Abtv. 38. §-a alapján előterjesztett bírói kezdeményezés és a 48. §-án alapuló alkotmányjogi panasz esetén végzi el. Az indítvány nem tartozik az említett esetek közé. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján indult eljárást az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2002, 1791, a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
4. Az egyik indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól „állapítsa meg a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést a jelzálogjognak a kielégítési elsőbbségre vonatkozó szabályozásában, és hívja fel a jogalkotót, hogy a Ptk. 268. §-ának harmadik mondatában foglalt kielégítési jog érvényesíthetősége alkotmányos feltételeit teremtse meg a Vht. rendelkezéseinek megfelelő módosításával.” Az indítványozó kérelmét azzal indokolta, hogy a Vht. szabályai szerint a zálogjogosult csak az árverési hirdetmény kézbesítésekor értesül a jelzálog tárgyát képező ingatlan más hitelező követelésének behajtása érdekében történt végrehajtás alá vonásáról. Ebben az esetben az általános szabályok alapján a zálogjogosult nem tudja elérni, hogy az értékesítésből befolyt vételár tekintetében kielégítési jogát érvényesítse. Az indítványozó azt tekintette tehát mulasztásnak, hogy nem volt olyan szabály, amely a zálogjogosultat „feljogosítaná, hogy jelzálogjoga megszűnésekor elsőbbségi igény keretében érvényesítse követelését végrehajtható okirat hiányában is.”
Az indítvány benyújtását követően a beadványban említett jogszabályok ismételten változtak. Így a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény és a kapcsolódó jogszabályok módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 69. §-a 2001. szeptember 1-jei hatállyal beiktatta a 138/A. §-t, amely szerint a végrehajtó haladéktalanul értesíti a zálogjogosultat arról, hogy – ha nem ő kéri a végrehajtást – a végrehajtási eljárás keretében érvényesítheti a zálogjogból eredő követelését. A Vht. 170. §-a (1) bekezdésének a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. törvény 29. §-a által meghatározott, 1997. június 7-től hatályos szövege szerint pedig a jelzálogjoggal biztosított követeléseket elsőbbséggel kell az ingatlan értékesítéséből befolyt vételárból kielégíteni.
Az Ügyrend 31. §-ának e) pontja szerint az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást abban az esetben, ha az indítvány egyéb okból tárgytalanná, okafogyottá vált. A jelen esetben a jogszabályoknak az indítvány beadása után bekövetkezett változása miatt megszűnt az a szabályozási hiány, amelyre tekintettel az indítványozó a mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítását kérte és így az indítvány okafogyottá vált. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány tárgyában az eljárást megszüntette.
5. Az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozó indítványozó azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Cst. 57. §-a (1) bekezdése b) pontjában a „feltéve, hogy a biztosítékot a felszámolási eljárás megindítása előtt legalább hat hónappal kikötötték” szövegrész alkotmányellenességét és semmisítse meg a szabálynak ezt a részét. A zálogjoggal kapcsolatos törvényi szabályozás módosításáról szóló 2000. évi CXXXVII. törvény 3. § (3) bekezdése 2001. szeptember 1-jei hatállyal módosította a Cst. 57. § (1) bekezdés b) pontját és hatályon kívül helyezte a hat hónapos határidőre vonatkozó szabályt. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján indult eljárást az Ügyrend 31. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
6. Az egyik indítványozó azt fejtette ki, hogy a Ptk. 266. § (4) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság elvét és kérte e szabály alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Azt követően, hogy a beadvány az Alkotmánybírósághoz beérkezett, megváltoztak a Ptk. zálogjogról szóló szabályai. A támadott szabályt a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyve egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló 1996. évi XXVI. törvény 1. §-a 1996. május 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte; jelenleg a Ptk. 266. §-ának (4) bekezdése nem az indítványozó által kifogásolt rendelkezést tartalmazza. Ezért az Alkotmánybíróság az indítvány alapján indult eljárást az Ügyrend 31. §-ának a) pontja alapján megszüntette.
7. A Vht. 137. §-a, 165. § e) pontja, a Ptk. 266. § (4) bekezdése, valamint a Cst. 57. § (1) bekezdés b) pontja támadott szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményező indítványozó azt is kérte, hogy az Alkotmánybíróság „hívja fel a jogalkotót a jelzálogjog jogintézményének alkotmányos szabályozására”. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. §-a határozza meg. Az indítványozó által megfogalmazott kérelem teljesítése nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 29. §-ának b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. szeptember 29.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Bihari Mihály
alkotmánybíró helyett
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás