BK BH 1996/463
BK BH 1996/463
1996.09.01.
I. A katonai bűncselekménynek – mint rendkívüli eseménynek – a nyomozás elrendelése előtt, az államigazgatási eljárás szabályai szerint lefolytatott vizsgálata során keletkezett jelentések, jegyzőkönyvek, mint okirati bizonyítékok a büntetőeljárásban felhasználhatók [Be. 61. § (1) és (2) bek. 83. § (3) bek.].
II. Nem szolgálati parancs a katona igazoló jelentés megírására utasítása az általa megvalósított bűncselekménnyel kapcsolatban (Btk. 354. §).
III. Nem minősül vádelejtésnek és ezért az eljárás megszüntetésére vonatkozó rendelkezés is szükségtelen az ügyésznek a látszólagos alaki halmazatban levő cselekmények külön-külön minősítésének a mellőzésére tett indítványa [Be. 209. § (1) bek., 213. § (1) bek. f) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa a határőr őrmester vádlottat a hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül 3 hónapi börtönbüntetésre és lefokozásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A tényállás szerint a határőr őrmestert elöljárói 1995. március 18-án útlevélkezelői szolgálatba vezényelték a határforgalmi kirendeltségen. A szolgálata alatt az egyik autóbusz idegenvezetője átadta a részére I. I. román állampolgár útlevelét, és megkérte, hogy azt kezelje le. A vádlott észlelte ugyan, hogy I. I. nincs jelen, mégis beléptető bélyegzőt helyezett el az útlevélben, amellyel a külföldi állampolgárnak 30 napi - jogszerűnek látszó - magyarországi tartózkodást biztosított, úgy tüntetve fel, mintha ekkor lépett volna be az országba.
Ezt követően 1995. május 15-én ismételten szolgálatot látott el, amikor szolgálata során ismeretlen személy felhívására úgy helyezett el N. A. útlevelében beléptető bélyegzőt, hogy a külföldi állampolgár jelen sem volt. A vádlott e cselekményéért 500 forint ellenszolgáltatást fogadott el az ismeretlen személytől, és lehetővé tette, hogy N. A. Magyarországon további 30 napig a jogszerűség látszatával tartózkodjék.
A vádlott a büntetőeljárás során nem tett vallomását. A bíróság a tényállást - egyebek mellett - az okirati bizonyítékokra és az esetet kivizsgáló tanúvallomására alapította. A vádlott védője az ítélet ellen írásban is előterjesztett fellebbezésében és a másodfokú tárgyaláson előadott perbeszédében azt az álláspontját fejtette ki, mely szerint a határőr őrmester terhére az ítéleti tényállást azért nem lehetett volna megállapítani, mert a bűnügyi iratok között elfekvő szolgálati jelentés bizonyítékul nem vehető figyelembe. Ezzel szoros összefüggésben nem lett volna értékelhető a büntetőeljárást megelőző vizsgálatban részt vevő határőr százados tanúvallomása sem. E két bizonyíték kihagyásával pedig nincs olyan adat, amelyből bűnösséget megalapozó tényállást lehetne megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság a védőnek ezzel az álláspontjával nem értett egyet, a jogi minősítés részbeni megváltoztatása mellett az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolásában a következőkre mutat rá:
I. A Be. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt - a terhelt javára a vallomástétel megtagadására vonatkozó jogot biztosító - rendelkezés értelmezésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatot a közelmúlt ítélkezéséből több eseti döntés is szemlélteti. Az egyik legfelsőbb bírósági döntés szerint a Be. 87. §-ának (2) bekezdése csupán a büntetőeljárás során alkalmazandó. E jogértelmezés helyessége következik a Be. 15. §-ából is. A Be. rendelkezéseit ugyanis csak a büntetőeljárásról szóló módosított 1973. évi I. törvényben szabályozott eljárási cselekményekkel kapcsolatban kell alkalmazni (Legf. Bír. Bf. V. 2611/1994/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás