PK BH 1996/466
PK BH 1996/466
1996.09.01.
A földalapképzés és a termőföld juttatásával kapcsolatos igények elbírálásánál irányadó szempontok (1991. évi XXV. tv. 15–17. §-ai, 1992. évi II. tv. 20–21. §-ai).
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felpereseknek az 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 15-17. §-aiban foglaltakra alapított azt az eredeti kereseti kérelmét, amelyben személyenként 30 AK értéknek megfelelő földterület kiadását kérték, illetőleg ennek céljára fölhasználható földalap kijelölését. A másodfokú bíróság a per főtárgya tekintetében helybenhagyó döntést hozott, mert nem tartotta alaposnak a felperesek másodlagosan előterjesztett kereseti kérelmét sem, amely személyenként 20 AK értékű földterület kijelölésére irányult.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet; a másodfokú határozat keresetük szerinti megváltoztatását kérték. A felperesek a felülvizsgálati kérelmüket az alábbiakkal indokolták.
A másodfokú bíróság törvénysértően figyelmen kívül hagyta a Kpt. 15. §-ának rendelkezéseit, mely szerint a földalap kijelölésére a szövetkezet vagy jogutódja (a továbbiakban: szövetkezet) köteles.
A hivatkozott jogszabály - ellentétben a bírósági ítélet indokolásában foglaltakkal - nem tartalmaz határidőt. Téves ezért az a jogi következtetés, amely szerint az 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) hatálybalépése előtt a szövetkezetből átalakult jogutódra a földalap-kijelölési kötelezettség nem vagy csak korlátozottan vonatkozik. Tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a Kpt. 17. §-ában foglalt 1991. január 1-jei határidőt olyannak, mint amely időpont meghatározó a jogosultság szempontjából. Ez az időpont - a visszaélések elkerülése végett - azért került meghatározásra, hogy a földalapképzés szempontjából egyértelmű legyen az, kit kell tagnak, illetve alkalmazottnak tekinteni. Nem lehet leszűkíteni csak a szövetkezetre a kárpótlással összefüggő földalapképzést és földkiadást, hiszen ez a kötelezettség a jogutódjára és az állami gazdaságokra is vonatkozik. Az átalakulási tervezetben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a szövetkezet használatába került földeket a későbbiek során felosztja, illetve magántulajdonba adja, az eljáró bíróságok ezt is figyelmen kívül hagyták. Mindezek összegzéseként a felperesek "a felülvizsgálati kérelmüket az 1991. évi XXV. törvény 15-17. §-aira, az 1992. évi II. törvény 3., 13., 60. §-aira, az 1989. évi XIII. törvényben, az átalakulási tervezetben, valamint az alperes alapító okiratában foglaltakra" alapozták.
A felülvizsgálati kérelemre az alperes észrevételt nem tett, ellenkérelmet nem terjesztett elő; és nem tett nyilatkozatot a perben fellépő ügyész sem.
A felperesek felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperesek kereseti kérelme elbírálása szempontjából döntő jelentőséget kell tulajdonítani azoknak az okiratokkal bizonyított tényeknek, amelyek szerint a "B" Mezőgazdasági Termelőszövetkezet részvénytársasággá történő átalakulása - az 1989. évi XIII. törvény rendelkezése szerint - a részvénytársaság alapszabályának az 1990. december 18. napján tartott közgyűlésen történő elfogadásával megtörtént, miután "B." Agrár-Ipari Részvénytársaságként a társaság cégbejegyzését is foganatosították. A felperesek korábbi szövetkezeti tagsági viszonya megszűnt, így mint az alperesi részvénytársaság részvényesei, illetőleg alkalmazottai, nem hivatkozhatnak eredménnyel arra, hogy akár tagi, akár alkalmazotti földalap terhére termőföldet igényelhetnek.
Szemben a felperesek jogi érvelésével, a Kpt. 17. §-ának (2) bekezdése közvetve meghatározza a jogosultak körét is azzal, hogy a hivatkozott szakasz (1) bekezdése szerinti földalap számításánál csak a szövetkezeti tagok, illetve alkalmazottak, továbbá az állami gazdaság alkalmazottai vehetők figyelembe, közülük is azok, akik 1991. január 1. napján és azóta is a szövetkezet vagy állami gazdaság tagjai, illetve alkalmazottai, feltéve, hogy az (1) bekezdésben meghatározottnál (20, illetőleg 30 AK) kisebb mezőgazdasági földtulajdonnal rendelkeznek. Akik ezeknek a feltételeknek nem felelnek meg, nem lehet megalapozott igényük termőföld juttatására, mivel a hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján képzett tagi, illetve alkalmazotti földalap terhére termőföld juttatását csak azok kérhetik, akik számára azt képezték.
A felperesek egyike sem volt 1991. január 1. napján és azt követően sem szövetkezetnek tagja, illetve alkalmazottja, sem állami gazdaság alkalmazottja, ezért a Kpt. 17. §-ára alapítottan perlési jogosultságuk nem állapítható meg. Nem értékelhető a felperesek javára az a körülmény, hogy az alperes - a társaság alapszabálya XIV/1. pontja szerint - az 1990. december 21-én megszűnt "B." Mezőgazdasági Termelőszövetkezet általános jogutódja. Az alperes jogutódi minőségének abból a szempontból van jelentősége, hogy a Kpt. 15. §-a (1) bekezdése szerint kijelölendő kárpótlási földek képzése a szövetkezet jogutódjának is kötelezettsége, de csak a hivatkozott törvény mellékletében felsorolt jogcímeken szerzett termőföldek tekintetében, feltéve, hogy azok a Kpt. kihirdetési napján tulajdonában vagy használatában vannak. Az sem alapozhatja meg a felpereseknek a Kpt. 17. §-ára alapított igényét, hogy az átalakulás kapcsán a szövetkezet ígéretet tett arra: ha majd a föld tulajdonjogának rendezéséről külön törvény rendelkezik, annak rendelkezése szerint gondoskodik a földtulajdon rendezéséről; célja a föld magántulajdonba adása. A felpereseknek a tekintetben sincs perlési jogosultságuk, hogy közvetlenül a bíróságtól kérjék földalap képzésének bírói ítélettel történő elrendelését.
Miként arra a jogerős ítélet is helyesen utal, a földalapok képzésének különös szabályait, eljárási rendjét az 1992. évi II. törvény, valamint az 1991. évi XXV. törvény állapítja meg. A hivatkozott törvények vonatkozó rendelkezései szerint a termőföldeknek a különböző tulajdonú földalapok céljára történő elkülönítésével kapcsolatban az 1992. évi II. törvényben meghatározott feltételek megvalósulásának ellenőrzése céljából helyi érdekegyeztető fórumot kellett alakítani (Ámt. 20. §-ának). A földalapok elkülönítésének tervezetét a szövetkezetnek véleményezésre kellett megküldeni a fórumnak [Ámt. 21. §-a (1) bekezdése], majd a fórum észrevételei alapján az illetékes megyei kárrendezési hivatal jogosult határozni annak jóváhagyásáról [Ámt. 21. §-a (5) bekezdésének a) pontja] vagy megállapítani azt, hogy a tervezet sérti a Kpt. és az Ámt. földkijelölésre vonatkozó szabályait. Ez utóbbi esetben megfelelő határidő kitűzésével a Hivatal kötelezheti a szövetkezetet a törvénysértés kiküszöbölésére [(5) bekezdés b) pontja]. Az e tárgyban hozott határozat bírósági felülvizsgálatát csak a 1992. évi II. törvény 21. §-a (7) bekezdésében erre feljogosítottak kérhetik. Ebbe a körbe nem vonhatók be a felperesek.
Az előzőekben is kiemeltekre tekintettel a felperesek által támadott jogerős ítélet jogszabálysértő voltát - az általuk hivatkozott okból - a Legfelsőbb Bíróság nem állapította meg, ezért a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdésének alkalmazásával azt hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 21.304/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás