468/B/1996. AB határozat
468/B/1996. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 3. számú mellékletének b) pontja, továbbá a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvény 1. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, és e rendelkezések megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó a tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: 1.Kpt.), valamint a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában az 1939. május 1-től 1949. június 8-ig terjedő időben alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1992. évi XXIV. törvény (a továbbiakban: 2.Kpt.) ama szabályainak alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte, amely rendelkezések az elszenvedett kár, és ennek alapján a kárpótlás mértékét határozzák meg. Beadványában előadta, hogy kárpótlás iránti igényét az édesapja tulajdonában volt 2.500 Pengő értékű, ,,Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részvény'' elnevezésű értékpapír után a Kárpótlási Hivatal, illetve az ügyben eljáró első fokú bíróság — a támadott törvényi rendelkezéseknek megfelelően — a bank alkalmazottainak létszámát alapul véve ismerte el. Ezt az érték-megállapítást azért tartja sérelmesnek, mert eszerint a kár mértékének meghatározása során a bank érdekeltségi körébe tartozó, a bank által irányított és ellenőrzött más bankok, ipari és kereskedelmi vállalkozások alkalmazottainak létszámát a kár mértékének meghatározása során nem lehet figyelembe venni. Álláspontja szerint ez a szabályozás a nagybankok egykori részvényeseit, illetve ezek leszármazóit illetően diszkriminatív és ezért alkotmányellenes, mivel a nagybankok alkalmazotti létszáma viszonylag alacsony volt, viszont vagyoni érdekkörük annál kiterjedtebb, érdekeltségeiket azonban — amelyek valóságos vagyoni súlyukat tükrözték — a kár mértékének meghatározásánál a kifogásolt szabályozás alapján figyelembe venni nem lehet. Erre tekintettel kérte a támadott rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az indítványt, noha az indítványozó abban utalt az alkotmányjogi panasz intézményére is, tartalmilag jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványként kellett elbírálni, mert az alkotmányjogi panasz feltételei nem állnak fenn.
2. Az indítvány által támadott 2.Kpt. 1. § (2) bekezdése szerint az (1) bekezdésben meghatározott sérelmek kárpótlására az 1.Kpt. rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel és kiegészítésekkel kell alkalmazni. Az 1.Kpt. 3. számú mellékeltének b) pontja szerint vállalatok esetén a kár mértékének meghatározásához figyelembe veendő átalányértékeket az állandó alkalmazottként foglalkoztatottak létszámától függően meghatározott forintösszegben kell meghatározni.
Az indítványozó által hivatkozott tényállásra, tehát a részvénytulajdonra vonatkozóan az 1.Kpt. végrehajtásáról rendelkező 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 3. §-a a következőket tartalmazza: ,,Ha a tulajdonjog tagsági jogot megtestesítő értékpapírra vagy társasági részesedést kifejező vagyoni értékű jogra vonatkozott, a kár mértékét a Kpt. 3. számú mellékeltének b) pontjában foglalt átalányérték alapján, a kárpótlásra jogosult tulajdoni részesedésének a társaság bejegyzett alaptőkéjéhez (törzstőkéjéhez) viszonyított arányos összegben kell megállapítani.'' E végrehajtási szabály alkotmányosságát az indítványozó ugyan nem vitatta, a támadott rendelkezésekkel való szoros tartalmi összefüggés okán azonban az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot e rendelkezésre is kiterjesztette.
3. Az Alkotmánybíróság által vizsgált alkotmányi rendelkezés, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti megkülönböztetés nélkül.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak.
1. A kárpótlási törvények és más jogszabályok alkotmányosságát a korábbiakban számos határozatában mélyrehatóan vizsgálta már az Alkotmánybíróság [21/1990. (X. 4.) AB határozat (a továbbiakban: 1.Abh, ABH 1990, 73.), 16/1991. (IV. 20.) AB határozat (a továbbiakban: 2.Abh, ABH 1991, 58.), 27/1991. (V. 20.) AB határozat (a továbbiakban: 3.Abh, ABH 1991, 73.), 28/1991. (VI. 3.) AB határozat (a továbbiakban: 4.Abh, ABH 1991, 88.) és a 15/1993. (III. 12.) AB határozat (a továbbiakban: 5.Abh, ABH 1993, 112.)]. E határozatokban tett megállapítások és alkotmányossági szempontok közül jelen ügy elbírálásánál a következőket szükséges kiemelni.
A törvényhozó a kár és a kárpótlás meghatározása tekintetében nagy szabadsággal rendelkezik, mivel a juttatás új, egységes jogalapját a méltányosság figyelembevételével maga teremti meg. A kár és a kárpótlás kiszámításának módszere — a kár mértékének átalányértéken való számítása, a kárpótlás mértékének sávos degressziója, valamint a kárpótlás felső határának meghatározása — önmagában nem alkotmányellenes. A kár mértéke kiszámításánál a törvény más-más átalányértéket rendel figyelembe venni az ingatlanokra (lakás, üzlet, műhely és üres belterületi telek), a vállalkozásokra, illetve a termőföldre. Az átalány~értéket a törvény a lakás és más ingatlan esetén négyzetméterenként (és az ingatlan fekvése szerint osztályokba sorolva), vállalatoknál az állandó alkalmazottak száma szerint határozza meg, termőföld esetében pedig a föld kataszteri tiszta jövedelme (AK érték) a mértékegység. Ezek a szabályok ésszerű megkülönbözetéseket tartalmaznak, amelyek figyelembe veszik a kárpótlás technikai lebonyolításának egyszerűsítését, másrészt a vagyontárgyak jellegében lévő különbségeket (4.Abh, ABH 1991, 98.). Arra pedig már a 2.Abh-ban rámutatott az Alkotmánybíróság, hogy ha a kárpótlás jogalapját a törvényhozó a méltányosság szerint maga teremti meg, akkor szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre is igen nagy. A megkülönböztetés korlátja ilyenkor a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként kezelés feltétlen betartása. Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek (ABH 1991, 61.). Arra is rámutatott az Alkotmánybíróság, hogy a méltányosság, mint a kártalanítás új jogalapja, kizárja a régi jogcímre való hivatkozást. A méltányosság jogalapján ugyanis az állam új jogcímen, új terjedelemben és új feltételekkel tartja fenn eredeti (kártalanításra irányuló) tartozását (ABH 1991, 63.).
2. A részvénytulajdon kárpótlását illetően a Vhr. 3. § szerint a társaság törzstőkéjéhez viszonyítottan, a tulajdoni hányad arányában [1.Kpt. 4. § (4) bekezdés] kell megállapítani a kár, illetve a kárpótlás mértékét. Ez a szabály azonban csak a tulajdoni hányadokra utal, de nem rendelkezik arról, hogy a tulajdoni hányadok alapjául mely vagyonegyüttest kell figyelembe venni. Ezt a kérdést már az 1.Kpt. rendezi, amely szerint a kárpótlás alapjául szolgáló kár mértéke a Vhr. 3. §-a szerinti részvénytársaságok esetében is, mint minden más vállalat esetén, az állandó alkalmazottként foglalkoztatottak létszáma alapján meghatározott pénzösszeg [1.Kpt. 3. számú mellékletének b) pontja]. Vagyis részvénytulajdon alapján fennálló kárpótlási igény alapjaként is a törvény a részvénytársaság alkalmazotti létszámát határozza meg, nem pedig a részvénytársaság érdekeltségi láncolatának — érdekeltség-arányos — alkalmazotti létszámát.
3. Az Alkotmánybíróság a részvények utáni kárpótlással összefüggésben más ügyben hozott határozatában már megállapította, hogy a tagsági részesedést megtestesítő értékpapír nem tulajdoni hányadra, hanem az értékpapír által megtestesített jogokra és követelésekre vonatkozik, így arra az 1.Kpt. 3. számú mellékletének b) pontjában rendelt kárpótlási szabály az irányadó [4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABK 1996, február, 28.]. Erre figyelemmel a részvénytulajdon értékpapír jellegéből következően sajátos vagyontárgy, amely egy vállalkozással, a részvénytársasággal szembeni követelést testesíti meg. E sajátos vagyontárgy jogtalan elvonása miatti kárpótlás szabályainak kialakítása során — a már hivatkozott alkotmánybírósági határozatok szerint — a jogalkotó az alkotmányos keretek között nagyfokú szabadságot élvez, és ez a szabadsága kiterjed arra is, hogy a részvénytulajdonnak a kárpótlás szempontjából esetleges sajátosságait figyelmen kívül hagyja és arra nézve is a vállalatokra vonatkozó kárpótlási szabályok alkalmazását rendelje. A méltányosság új jogalapja nemcsak a régi jogcímekre való hivatkozást zárja ki, hanem megalapozza a kár átalányértékben való számítását is. Nem alkotmányellenes tehát az átlagolt kárszámítási mód, amely mellett bizonyos specifikus sajátosságok szükségképpen figyelmen kívül maradnak.
Így a jogalkotó alkotmányos szabadságának körébe tartozik az is, hogy az elszenvedett károk megállapítása során figyelmen kívül hagyhassa a vállalkozások egymás közötti érdekeltségi viszonyait, kapcsolatrendszerét, akkor is, ha azok a vállalkozások részvényértékeire befolyással voltak. Ugyanilyen hozzávetőleges kárérték megállapításra alkalmas csak az alkalmazotti létszám a nem részvénytársasági formában működött vállalkozások esetében is.
4. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a vizsgált szabályozás csoportképző ismérve az, hogy a kárpótlás alapjául szolgáló tulajdon tagsági jogot megtestesítő értékpapírra, vagy társasági részesedést kifejező vagyoni értékű jogra vonatkozott. Ebben a körben pedig a támadott rendelkezések egységesen kezelik az érintettek jogait, tehát a diszkrimináció tilalmának sérelme nem állapítható meg. Nem helytálló továbbá az indítványozó érvelése a nagybankok részvényeinek volt tulajdonosait sértő megkülönböztetést illetően sem, mert a kifejtettek szerint az indítványozó által szükségesnek tartott különös, a nagybankok közvetett érdekeltségére vonatkozó körülmények értékelésének nem állnak fenn az alkotmányos indokai, ezért azok figyelmen kívül hagyása sem tekinthető a megkülönböztetés tilalmába, vagyis az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta és elutasította.
Budapest, 1997. március 18.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás