GK BH 1996/47
GK BH 1996/47
1996.01.01.
A szerződés megtámadásáról való lemondás jogszerűen nem foglalható magába a szerződésbe; ilyen nyilatkozatot a jogosult csak a megtámadási határidő megnyílta után tehet [Ptk. 236. § (4) bek.].
L. BH 96/1/47
A felperes a módosított keresetében az alperest 5 112 000 Ft vállalkozói díj, ezen összegnek 1991. május 6-tól évi 30%-os késedelmi kamata, továbbá pótmunka ellenértéke címén 2 880 951 Ft, ezen összegnek 1991. május 6-tól járó késedelmi kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Előadta, hogy 1990. július 3-án vállalkozási szerződést kötött az alperessel felújítási, bővítési és átalakítási munkák kivitelezésére 48 625 000 Ft átalánydíj ellenében - az épületek és a közművek tekintetében - 1991. február 27-i teljesítési határidővel. A szerződés szerint az alperest szakaszos tervszolgáltatási kötelezettség terhelte, amely szerint 1990 júliusában a közmű, a melléképület alapozási, augusztusban pedig a gépészeti, építészeti és belső építészeti terveket kellett szolgáltatni. A szerződésnek 1990. december 19. napján történt módosítása értelmében a vállalkozói díj 48 250 000 Ft-ra módosult és a felek megállapodtak abban, hogy késedelmes teljesítés esetén a bruttó díj napi 2%-os mértékének megfelelő kötbér terheli a vállalkozót. A felperes a szerződést teljesítette, a vállalkozói díjról számlát állított ki. Az alperes azonban a vállalkozói díjból 5 112 000 Ft-ot visszatartott, a pótmunkák ellenértékéből pedig csak 2 110 000 Ft-ot egyenlített ki.
Az alperes ellenkérelme a módosított kereset elutasítására irányult. A vállalkozóidíj-hátralékra vonatkozó igény tekintetében azzal védekezett, hogy a követeléssel szemben késedelmi kötbér beszámítására jogosult. A felperes ugyanis a teljesítéssel késedelembe esett, a műszaki átadás-átvételi eljárás a február 27-i teljesítési határidővel ellentétben március 18-án kezdődött meg. A felperes késedelme miatt jogosult - 12%-os mértékig - napi 2%-os késedelmi kötbért érvényesíteni. Hivatkozott továbbá arra is. hogy a szerződésnek 1990. december 19. napján történt módosításával a szakaszos tervszolgáltatási kötelezettséget felváltották folyamatos tervszolgáltatási kötelezettséggel. A felperes ennek ismeretében írásban vállalta az eredeti teljesítési határidő megtartását. A pótmunka elszámolásáról a felek 1991. április 24-én kölcsönös felmérést követően egyezséget kötöttek, amelynek értelmében a felperest e címen 2 110 000 Ft illette meg. Ezt az összeget az alperes az engedményesnek teljesítette, a pótmunkák tekintetében további tartozása nem áll fenn.
A felperes az alperes védekezésében foglaltakra figyelemmel az 1990. december 19-én kelt megállapodást kényszerre hivatkozva, a pótmunkák tekintetében kötött megállapodást pedig a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságára alapítottan a perben megtámadta. A kényszerre hivatkozó megtámadást arra alapította, hogy az alperes e nyilatkozat elfogadásától tette függővé a 80%-os részszámla kifizetését. Kifejtette, hogy a tervszolgáltatási késedelem az alperes részéről ekkor már jelentős volt, és az alperes ilyen módon próbálta kizárni felelősségét és saját késedelmének következményeit a felperesre áthárítani. A megállapodás érvénytelensége esetén vizsgálandó és szerinte meg is állapítható, hogy a felperes teljesítési késedelmét az alperes késedelme kizárta, ezért az alperes kötbér beszámítására nem jogosult. A felperes szerint a pótmunka tekintetében megállapítható, hogy az e címen járó díj összege a megállapodás megkötésekor 4 990 951 Ft-ot tett ki. Ehhez képest a megállapodásban rögzített 2 110 000 Ft feltűnően aránytalan.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Tényként állapította meg, hogy a felperes késedelmesen teljesített, az általa készre jelentett szolgáltatás írásbeli bizonyítékok szerint az átvételre nem volt alkalmas állapotban. A felperes a szerződés módosítása folytán elfogadta a folyamatos tervszolgáltatást, és ennek ismeretében vállalta az eredeti befejezési határidőt. A perben beszerzett szakértői vélemény szerint nem volt megállapítható, hogy a felperes késedelmét a tervszolgáltatási késedelem okozta volna, ezért kimentési ok bizonyításának hiányában a felperes késedelme vétkesnek minősül, az alperes jogszerűen számította be kötbérkövetelését a vállalkozói díjba. A pótmunkák ellenértékének megfizetésére irányuló kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felek a Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése alapján az ebből eredő igényeket egyezséggel rendezték, kimondva azt is, hogy a későbbiekben e megállapodást vitássá nem teszik. A megállapodás érvényességét a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése értelmében pedig nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. A megállapodás megtámadására jogi lehetőség nincs, figyelemmel arra is, hogy a Ptk. 236. §-ának (4) bekezdése értelmében az írásba foglalt lemondás miatt a megtámadás joga meg is szűnt. Érdemben sem helytálló ugyanakkor a felperes álláspontja. A szakértői vélemény kimutatta a felperes által elvégzett pótmunkák körét és értékét, valamint az el nem végzett munkák értékét is. A tételes felmérés eredményeként az volt megállapítható, hogy a pótmunkák értéke ugyan meghaladja az elmaradt munkák értékét, de nem éri el az alperes által kifizetett 2 110 000 Ft-ot. Ennélfogva tényleges elszámolás mellett nem a felperesnek, hanem az alperesnek állna fenn követelése.
Az első fokú ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az ítélet megváltoztatásával az alperesnek a kereset szerinti marasztalását kérte. A fellebbezés indokolásában a felperes arra hivatkozott, hogy az első fokú ítélet alapjául szolgáló szakértői vélemény megalapozatlan és hiányos, az elsőfokú bíróság jogi álláspontja pedig téves. Az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek a beszámítási kifogással kapcsolatos védekezését és nem indokolta meg, hogy miért nem fogadható el a megállapodás megtámadására irányuló jognyilatkozat. A perben becsatolt okiratok tartalma és a kihallgatott tanú vallomása alapján a tervszolgáltatás késedelme és a felperes által hivatkozott kényszer fennállása megállapítható. A szakértők ténylegesen nem vizsgálták a tervszolgáltatás késedelmét, a kötbér beszámítása tekintetében tehát az elsőfokú bíróság döntése nem megalapozott. Téves az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont a pótmunkákra vonatkozó megállapodás megtámadása tekintetében is. A megtámadási ok fennállása megállapítható, a felperest a pótmunkák teljes összege megilleti.
Az alperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezési eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényeket feltárta, és a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott döntést hozott, csak az ítélet indokolását kellett részben helyesbíteni.
Az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékok helyes értékelésével, megalapozottan állapította meg, hogy a felperes a teljesítéssel késedelembe esett, és a szerződésszegésben való vétlenségét sem sikerült bizonyítania. A felperes védekezése e tekintetben azon alapult, hogy az 1990. december 19-én megkötött megállapodás az alperes részéről gyakorolt jogellenes kényszer hatása alatt született, így érvénytelen. A per adataira figyelemmel azonban e megállapodás a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint sem önálló szerződésnek, sem a szerződés módosításának nem tekinthető, megtámadására tehát nem volt szükség. A szerződés értelmében ugyanis az alperest nem egyszeri, hanem meghatározott időpontig történő folyamatos tervszolgáltatási kötelezettség terhelte. Az utóbb kötött megállapodás csupán annak megerősítését jelentette, hogy a felperes az adott készültségi fok és az egyéb körülmények ismeretében is vállalta a szerződésben rögzített eredeti teljesítési határidőt. A kötbérfelelősség alóli mentesüléshez a felperesnek a megállapodás megtámadása nélkül is azt kellett volna bizonyítania, hogy a saját késedelme a tervszolgáltatás késedelmére vezethető vissza. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján ezt a kérdést érdemben vizsgálta, és helyesen állapította meg, hogy az egyébként nem vitatott késedelem akár az 1990. december 19-ét megelőző, akár az azt követő időszakban nem vezethető vissza a tervszolgáltatási késedelemre. Kiemelendő, hogy a felperes egyéb akadályoztatásra sem a teljesítés során, sem pedig az átadás-átvételi eljárást megelőző "hibajegyzék" felvétele során nem hivatkozott. A szakértői véleménnyel szembenálló bizonyítékot a felperes a fellebbezési eljárásban sem terjesztett elő, ezért a vállalkozói díj iránti kereseti kérelmet a késedelmi kötbér beszámítása folytán elutasító ítéleti rendelkezést helyben kellett hagyni.
A pótmunkák ellenértékének megfizetése iránt előterjesztett keresetet elutasító ítéleti rendelkezés elleni fellebbezés sem volt alapos. Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a felek a pótmunkák elszámolásával kapcsolatos kérdéseket az el nem végzett munkák elszámolásával együtt, egyezséggel rendezték. Abban azonban téves az elsőfokú bíróság jogi álláspontja, hogy a megtámadási jog e tekintetben a felperes lemondása folytán megszűnt. A Ptk. 236. §-ában (4) bekezdésében foglaltak helyes értelmezése szerint ugyanis a megtámadási jogot megszüntető jogi ténynek a megtámadási határidő megnyílta után kell bekövetkezni. A megtámadott szerződésbe foglalt jognyilatkozatnak tehát ilyen hatása nincs.
Az elsőfokú bíróság azonban érdemben is vizsgálta a felperesnek a pótmunka ellenértéke megfizetése iránt előterjesztett keresetét. A felperes által meg nem cáfolt szakértői véleményre figyelemmel megalapozottan állapította meg, hogy a ténylegesen elvégzett pótmunkák és a ténylegesen elmaradt munkák értékkülönbözetét a felek helyesen állapították meg, az alperes a már kifizetett összegen túlmenően ilyen címen a felperesnek nem tartozik.
A fenti indokolással kiegészítve a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Csongrád Megyei Bíróság 5. G. 40.503/1991. sz. - Legf. Bír. Gf. V. 33.628/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás