PK BH 1996/473
PK BH 1996/473
1996.09.01.
I. A biztosítási díjnak a szerződés megszűnését követő befizetése legfeljebb egy új szerződés létrejöttét eredményezheti, amelynek azonban visszamenőleges hatálya nincsen [58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 3. § (3) bek., 7. § (4) bek., Ptk. 536. § (1) bek.].
II. A szabálysértési határozatban foglaltak a kárfelelősségről döntő bíróságot nem kötik [Pp. 9. § (2) bek.].
A felperes azért kérte az alperest 46 035 forint megfizetésére kötelezni, mert állítása szerint az alperes - aki nem rendelkezett érvényes gépjármű-felelősségbiztosítással - 1991. november 22-én személygépkocsijával balesetet okozott, s ezzel összefüggésben harmadik személynek ilyen összegű kárt kellett megtérítenie. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte, mert álláspontja szerint rendelkezett gépjármű-felelősségbiztosítással, ugyanakkor a baleset bekövetkezésében vétlen is volt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntésének indokolása szerint a felperes nem igazolta, hogy a kárrendezésre jogosult volt, és annak eleget is tett, amennyiben pedig mégis helytállt, úgy azt szükségtelenül tette, mert az alperes a szabálysértési iratok tartalma szerint a balesetért nem felelős. Nem foglalt állást abban, hogy az alperes gépjármű-felelősségbiztosítása a baleset időpontjában fennállott-e.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Igazolta, hogy a kártalanítási kötelezettségének eleget tett, az alperesnek a kereseti kérelme szerinti marasztalását pedig változatlanul azért kérte, mert álláspontja szerint a baleset időpontjában, a károsodáskor az alperes nem rendelkezett biztosítással. Arra is hivatkozott, hogy az alperesnek a baleset bekövetkezésében fennáll a felelőssége, ebben a vonatkozásban azonban az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel kellő mértékben.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Tényként állapította meg, hogy az alperes az 1991 negyedik negyedévi biztosítási díjat nem 1991. október 1-jén, hanem a balesetet követően, 1991. november 25-én fizette be. Minthogy azt a felperes alkalmazottja minden további nélkül elfogadta, nem tett jogfenntartó nyilatkozatot, nem zárta ki a helytállási kötelezettséget, úgy tekintendő, hogy a felperes a negyedik negyedévi díj befizetésére halasztást adott az alperes részére. A felperes fiókjának képviselője utólag igazolta is, hogy a perbeli időszakra is fennállott az alperes felelősségbiztosítása. A szerződés fennállása miatt ezért a felperesnek nem lehet az alperessel szemben megtérítési igénye. A másodfokú bíróság szerint szerződés hiányában is alaptalan lenne a kereset, mert a felperes nem tett eleget a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltaknak.
A jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelme szerint kérte az alperest marasztalni. Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperesnek a káresemény idején érvényes felelősségbiztosítása volt. A szerződés megszűnését követően a területi fiók ügyintézője úgy fogadta el az alperestől a biztosítási díjat, hogy a néhány nappal korábbi káreseményről nem volt tudomása. Az R. 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltak pedig nem érintik a felperesi követelést. Az ítéleti tényállás egyébként hiányos és téves.
Az alperes a jogerős ítéletnek hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A peres felek közötti jogvita elbírálása szempontjából annak van döntő jelentősége, hogy a káresemény időpontjában az alperes rendelkezett-e gépjármű-felelősségbiztosítással. Az R. mellékleteként kiadott gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételei 3. §-ának (1) bekezdése szerint a forgalmi engedélyre kötelezett gépjárművek esetén a biztosítás díjat előre kell megfizetni. A feltételek 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosítási díj esedékességétől számított harmincadik nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és a biztosított halasztást nem kapott, illetőleg a biztosító a díjkövetelést bírósági úton nem érvényesítette.
A perben nem volt vitás, hogy az alperes az 1991. októbertől kezdődő negyedik negyedévi biztosítási díjat 1991. október 1-jén lett volna köteles megfizetni. Miután ezt elmulasztotta, a szerződés megszűnését azáltal háríthatta volna el, ha harminc napon belül a befizetést pótolja, illetve ha e harminc napon belül halasztást kér és kap a biztosítótól. Tekintettel azonban arra, hogy a rendelkezésre álló időben az alperes a biztosítási díjat nem fizette be, halasztást nem kért és nem kapott, a szerződés így 1991. október végén megszűnt. Miután a szerződés a jogszabály rendelkezése alapján szűnt meg, tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes a november 25-i befizetés elfogadásával utólag adott halasztást az alperesnek. A biztosítási díj megfizetésének elmulasztása okozta a szerződés megszűnését, ennek eredményeként megszűnt a felperes helytállási kötelezettsége, ugyanakkor megszűnt az alperes díjfizetési kötelezettsége is. Ilyen kötelezettség hiányában pedig fogalmilag is kizárt a halasztás adása. A biztosítási díj elfogadása legfeljebb azt jelentette, hogy a peres felek között egy új szerződés jött létre. Ennek azonban visszamenőleges hatálya nem lehet, hiszen a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése szerint a biztosítási esemény mindig valamely jövőbeli esemény, amiből következik, hogy a szerződésnek sem lehet más tartalma. Ennélfogva a káresemény idején, 1991. november 22-én az alperes nem rendelkezett felelősségbiztosítással, ezért a felperes ennek hiányában, de kötelezően és jogszerűen teljesített a károsultaknak.
A felperes az R. 3. §-ának (3) bekezdése alapján valóban nem értesítette a gépjármű-nyilvántartó szervet a szerződés megszűnéséről, ez a körülmény azonban nem érinti a biztosítási szerződéssel nem rendelkező károkozó megtérítési kötelezettségét. Az R. 7. §-ának (4) bekezdésében foglaltak a biztosítónak a károsulttal szembeni felelősségét szabályozzák. Az erre történt utalással is tévesen nyilvánította a másodfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak. A felperes ugyanis az alperessel, mint károkozóval szemben terjesztette elő igényét.
A perbeli kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból kiindulva ezért az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperes kereseti kérelmét másodlagosan ugyan, de a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján is vizsgálta. A tényállást azonban a megalapozott döntéshez szükséges mértékben nem tárta fel, ezért a károkozók magatartásának jogszerű elbírálásához a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű kiegészítése szükséges. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő ítéleteket a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróságnak a szabálysértési iratokban rögzített tényeket teljes egészében kell vizsgálnia, értékelnie. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az alperes a szabálysértési tárgyaláson elismerte a részbeni felelősségét. Ezt azzal indokolta, hogy az engedélyezett, korlátozott 40 km/óra sebességet túllépte, és emlékezete szerint kb. 60 km/óra sebességgel közlekedett a belterületen. A rendőrség által meghallgatott tanú is úgy nyilatkozott, hogy az alperes a vasúti síneken áthaladva nagy sebességgel közeledett. Tisztázni szükséges, hogy a baleset helyszínétől milyen távolságra van a vasúti átjáró, hol volt elhelyezve a sebességkorlátozást elrendelő tábla és az egyenetlen úttestre vonatkozó figyelmeztetés. Tény, hogy az elsőfokú szabálysértési hatóság a tárgyalás, a meghallgatott tanúk vallomása, a helyszínrajz és a részletes rendőri feljelentésben leírtak alapján az alperes kizárólagos felelősségét állapította meg, hivatkozva arra, hogy nem az útviszonyoknak megfelelően vezette a személygépkocsiját. A közúti közlekedés rendjének megzavarása miatt pénzbírsággal sújtotta. Az alperes a kiszabott bírság összegének mérséklését kérve fellebbezett, a másodfokú szabálysértési hatóság azonban az első fokú döntést hatályon kívül helyezte, és szabálysértés hiányában az eljárást megszüntette. Megállapítása szerint az elsőbbséggel rendelkező alperest a másik gépjármű vezetője kényszerítette hirtelen fékezésre, és ezért következett be a baleset. A másodfokú határozat indokolásában nincsen szó arról, hogy az alperes által megválasztott sebességnek volt-e szerepe az összeütközésben. Ilyen eltérő és megnyugtatóan meg nem indokolt következtetésekre figyelemmel szükségesnek mutatkozik közlekedési gépjármű szakértő meghallgatása is. A szakértőnek arra kell választ adnia, hogy az alperes úgy közlekedett-e, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, s amennyiben nem, úgy a szakértői véleménynek ki kell térnie az alperes magatartása és a baleset közötti okozati összefüggésre, illetve az alperes közrehatásának mértékére. Ezt követően kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy az alperes helytállási kötelezettségéről, esetleg annak arányáról megalapozottan, jogszerűen döntsön. (Legf. Bír. Pfv. V. 23.050/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás