PK BH 1996/479
PK BH 1996/479
1996.09.01.
A lakáshasználati jog ellenértékének megállapításánál irányadó körülmények (tartós közös használat, állagmegóvó és értéknövelő beruházás stb.) [Csjt. 31/C. § (1)–(3) bek., 31. § (5) bek.].
A peres felek 1985. augusztus 10-én kötöttek házasságot, melyből gyermekük nem született. Életközösségük 1990. december 23-án szűnt meg; ekkor az alperes a közös lakásból eltávozott.
Az elsőfokú bíróság az 1993. január 4-én jogerőre emelkedett részítéletével a házasságot felbontotta, ítéletével az ingóságokból álló közös vagyont megosztotta, és a felperes résztulajdonában álló házas ingatlanban lévő közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy a lakásból 30 napon belül jelentkezzék ki, a felperest pedig arra, hogy ugyanezen idő alatt fizessen meg az alperesnek 238 333 forintot a lakáshasználati jog ellenértékeként.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, és a lakáshasználati jog ellenértékét 200 000 forintra leszállította, egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta. A lakáshasználati jog ellenértékének jogalapját illetően egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint az alperes a lakásból nem a véglegesség szándékával költözött el, visszatérését a felperes tette lehetetlenné azzal, hogy a zárat lecserélte, és a lakásba az élettársát befogadta. Az alperes visszatérési szándékára utalt, hogy távozásakor csupán a ruhaneműk egy részét és ágyneműt vitt magával, később egy mosógépet szállított el, az egyéb közös vagyonhoz tartozó ingóságok a lakásban maradtak. Az alperes az életközösség megszűnése után barátainál lakott, később albérletbe költözött, de a lakással kapcsolatos jogai érvényesítése érdekében a felperessel tárgyalásokat folytatott. Ennek során a felperes is tett peren kívüli ajánlatot az alperesnek, a felek között azonban megegyezés nem jött létre. Az alperes végleges távozási szándékának hiányára következtetett abból a tényből is, hogy a felek a házasság fennállása alatt többször összevesztek úgy, hogy az alperes hónapokra elköltözött, majd életközösségüket helyreállították, és az alperes visszaköltözött a felpereshez.
A lakáshasználati jog ellenértékének összegszerűsége megállapításakor a másodfokú bíróság a lakás megszerzésének körülményeit, illetve a felperesnek az ingatlanon fennálló tulajdoni részilletőségét tette mérlegelés tárgyává. A felek 1989-ig a felperes nagyanyjának lakásában ingyenesen, szívességi lakáshasználókként éltek. A nagyszülő halála után ezt a lakást a felperes és öccse örökölték meg, amelyet 1 000 000 forintért eladtak, majd a perbeli ingatlan 1 400 000 forintos vételárához a házastársak 400 000 forint támogatást vettek igénybe, amit az életközösség fennállása alatt közösen törlesztettek. A felperes az ingatlan 1353/3400 részén, testvére pedig 297/3400 illetőségén szerzett tulajdonjogot. Az együttélés alatt a házastársak az ingatlanon a közös vagyonból állagmegóvó és értéknövelő beruházásokat végeztek. Az ingatlan beköltözhető és lakott forgalmi értéke közötti különbséget az ingatlanforgalmi szakértő 715 000 forintban állapította meg. Ezeknek az adatoknak az együttes értékelése alapján a megállapított összeg az az ellenérték, ami az alperest a közös vagyoni ráfordításból a felperes tulajdoni hányadára eső forgalmi értékhez képest egyébként is megilletné.
A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Vitatta a lakáshasználati jog ellenértéke megítélésének jogalapját, mert álláspontja szerint az alperes elköltözésének körülményéből a visszatérési szándék hiányára lehetett következtetni. Hivatkozott arra, hogy a tulajdonába került ingatlanban az alperessel csupán fél évig élt együtt, ezért a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében írt méltányosság éppen az ellenértékben való marasztalás mellőzésével valósulhatna meg. A közös ráfordításokkal kapcsolatban előadta, hogy a felvett tanácsi támogatást ő törleszti, az értéknövelő beruházások közül pedig az alperes a gáz bevezetésének költségéhez nem járult hozzá. Marasztalás esetén a szakértő által 95 000 forint értékben megállapított beruházásnak a gázbevezetéssel felmerült költségek levonása utáni értékét hajlandó megfizetni. Végezetül azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság az ellenértéket a Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése alapján a beköltözhető és lakott forgalmi érték 1/3 részénél alacsonyabb összegben állapítsa meg.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakásból távozó házastárs a lakáshasználati jog ellenértékének rá eső részére jogosult. A (2) bekezdés szerint a lakáshasználati jog ellenértéke - közös tulajdonban vagy valamelyik házastárs tulajdonában álló lakás esetén - a lakás beköltözhető és lakott forgalmi értékének a különbözete. A (3) bekezdés szerint a távozó házastárs a használati jog ellenértékének arra a részére tarthat igényt, amely őt a visszamaradt volt házastársra és a lakáshasználatra jogosult gyermekek számára figyelemmel, arányosan megilleti. A távozó házastárs igényelheti az értéknövelő - meg nem térült - ráfordítások költségét is, ha a ráfordítás a használati jog ellenértékében nem fejeződik ki. A jogosultnak járó összeg - különös méltánylást érdemlő esetet kivéve - a használati jog ellenértékének egyharmadánál kevesebb nem lehet, kivéve, ha a bíróság az egyik házastárs különvagyonában lévő lakás vagy szolgálati lakás elhagyására kötelezte a másik házastársat, vagy ha a lakásnak a házasságkötést megelőzően önálló bérlője a lakásban maradó házastárs volt.
A bíróság megalapozottan és kellően döntött, amikor megállapította, hogy az alperes az utolsó közös lakásból nem végleges szándékkal költözött el, visszatérésére a felperes ellenállása és jogellenes magatartása miatt nem kerülhetett sor. Minthogy a bíróság a lakás kizárólagos használatára a felperest jogosítja fél, a használati jogát elvesztő alperest a Csjt. 31/C. §-ának (1) bekezdése értelmében a (2) bekezdés szerinti mértékű lakáshasználati jog ellenértéke megilleti.
Az ellenérték összegszerűsége ugyancsak nem törvénysértő. A felek házassági életközössége hat évig fennállott. Annak, hogy a felperes a házastársi közös lakáson az életközösség megszűnése előtt fél évvel szerzett tulajdonjogot, az ellenérték-fizetési kötelezettség szempontjából nincs jelentősége, különösen azért, mert a tulajdonjog megszerzése érdekében az alperes - a tartós közös lakáshasználat megoldása céljából - a felperessel közös adósságot vállalt, és részt vett az ingatlan állagmegóvó és értéknövelő beruházásainak megkezdésében is. Az, hogy a felperes az alperest a lakás használatától utóbb elzárta, és a közösen vállalt kötelezettségeket egyedül teljesítette, a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében írt méltányosság alkalmazására nem nyújt kellő alapot, és az ellenértéknek a Csjt. 31/C. §-a szerinti általános mértékétől való eltérést a felek körülményei, az alperes magatartása és családvédelmi érdek sem teszi indokolttá.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.976/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás