GK BH 1996/489
GK BH 1996/489
1996.09.01.
A kereskedelmi egységek ún. házhoz szállítási akcióinál a vásárlókhoz történő kifuvarozásra vonatkozó – a kereskedelmi egység és a fuvarozást végző között létrejövő – szerződés szállítmányozási szerződésnek minősül. Ennek felmondására vonatkozó szerződési feltételnél a megbízási szerződés szabályait kell alkalmazni [Ptk. 483. § (1), (3), (4) bek., 513. § (2) bek., 516. § (1) bek., 521. § (3) bek.; 2/1981. (I. 31.) MT r. 15. §].
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott közbenső ítéletével a felperes keresetét jogalap hiányában elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes ügyvédje kezéhez 523 000 Ft ügyvédi munkadíjat, az illetékhivatal felhívására pedig 300 000 Ft eljárási illetéket. A közbenső ítélet indokolása szerint a felperes azért terjesztett elő keresetet, mert az alperes megszegte az 1990. február 23-án kelt, majd 1991. április 26-án és 1992. február 10-én módosított szerződést. Ez utóbbi módosítás szerint a szerződés 1994. március 21-ig volt hatályban, de azt egyoldalú nyilatkozatával tény- és jogalap nélkül felmondta. Előadása szerint a szerződés felmondása következtében kára keletkezett, amelynek összegét felemelt keresetében 10 000 458 Ft-ban jelölte meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésében előadta, hogy az alapszerződés 16. pontja szerint már bizalomvesztés esetében is jogosult volt a szerződés azonnali hatályú felbontására, e lehetőséggel azonban az alperes úgy élt, hogy három hónapos felmondási időt alkalmazott. A bíróság a felek előadása és a csatolt iratok alapján megállapította, hogy az alapszerződés 16. pontja értelmében az alperes bizalomvesztés esetén jogosult volt a szerződés felbontására. Ebből következően az alperes terhére a szerződés felbontása miatt szerződésszegést nem lehetett megállapítani, a felek jogviszonyára tehát a Ptk. 321. §-ában foglaltakat kellett irányadónak tekinteni.
Megállapította a bíróság azt is, hogy bár előzetesen egyik fél sem hivatkozott rá, de mindkét oldalról kölcsönös bizalmatlanság állt fenn, így ha a felperes a szerződésben a részére biztosított azonnali hatályú felmondásával élt volna, a bíróságnak abban az esetben is a szerződés jogos felbontásának tényét kellett volna megállapítania.
A felperes az összegszerűség tekintetében bizonyítékait nem terjesztette elő, de figyelemmel arra, hogy a kereseti kérelem önálló egységekre bontható, ezért a Pp. 213. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint, utalva ugyanezen § (3) bekezdésére is, az elsőfokú bíróság a jogalap kérdésében a felperes keresetét elutasító közbenső ítéletet hozott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és továbbra is annak a megállapítását kérte, hogy az alperes megalapozatlanul mondta fel a felek közötti szerződést, mert az 1994-ig terjedő időre jött létre. A szerződésmódosítások kihatottak a 16. pontban foglaltakra, nevezetesen a három hónapos felmondási időre, valamint a bizalomvesztés esetén történő felmondásra. Előadta, hogy a feleket együttműködési kötelezettség terheli, hivatkozott a jogok jóhiszemű gyakorlására és arra is, hogy a felperes - az alperesben bízva - olyan beruházásokat eszközölt, amelyek a részéről a szerződésszerű teljesítést biztosították. A szerződés felmondása következtében azonban árbevétel nélkül maradt, ami kihathat a felperes tevékenységére. Állította, hogy ő a szerződésben foglaltakat mindenkor betartotta, az alperes azonban folyamatos szerződésszegő magatartást tanúsított, és kívülálló harmadik személyek érdekében mondta fel a szerződést. Hivatkozott arra is, hogy a felmondólevélben megjelölt okok nem valósak.
Az alperes ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte indokai alapján. Fenntartotta azt a jogi álláspontját, amely szerint a felek az 1992. február 10-én kelt szerződésmódosításukkal nem kívánták hatályon kívül helyezni az alapszerződés 16. pontjának rendelkezéseit, ebből következően a felmondásra a bizalomvesztés okából azonnali hatállyal sor kerülhetett.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint "Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet)." Az idézett rendelkezésből következik, hogy a közbenső ítélet meghozatalának feltétele a jog fennállásának megállapítása. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság a jogalap hiányát állapította meg, amikor a fellebbezéssel támadott határozatával a felperes keresetét elutasította. Ebből következően a "közbenső ítélet" tartalmánál fogva a jogvitát véglegesen elbíráló határozat, tehát az nem közbenső ítéletnek, hanem ítéletnek minősül.
Érdemben a Legfelsőbb Bíróság a per anyaga és a fellebbezési tárgyalás alapján megállapította, hogy a felek 1990. február 23-án fuvarozási szerződést kötöttek, melynek értelmében a felperes - megfelelő feltételek megvalósulása esetén - az alperes áruházában harmadik személyek által vásárolt árukat díjazás ellenében köteles volt a vásárlók által megadott helyre eljuttatni. A szerződés szerint az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy az ilyen jellegű szállításokkal kizárólag a felperest bízza meg, a felperes pedig számos egyéb feltétel teljesítését vállalta el a szerződés 5., 9. és 12. pontjaiban azzal, hogy e vállalások nem teljesítése esetére az alperest felmondási jog illeti meg. A fentieken kívül a szerződés 16. pontja egy általános felmondási lehetőséget biztosított az alperesnek a bizalomvesztés esetére.
A felek 1991. április 26-án módosították az eredeti szerződést, a módosítás 5. pontjában utaltak arra, hogy az alapszerződés 16. pontja szerinti egyéves határidőt határozatlan időre változtatják, amennyiben az ezzel kapcsolatos vizsgálódásaik alapján erre az elhatározásra jutnak. 1992. február 10-én újabb szerződésmódosítás történt, amelynek 1. pontja értelmében az eredeti szerződés érvényesülési határidejét határozott időre, 1994. március 21-re meghosszabbították azzal, hogy a lejárat előtt három hónappal döntenek az esetleges további meghosszabbítás kérdésében. Ez utóbbi szerződésmódosítás 3. pontja szerint: "A jelen módosítással nem érintett előző szerződéses kikötések változatlan tartalommal maradnak hatályban".
A felek közötti vita elsődlegesen arra irányult, hogy a második szerződésmódosítás érintette-e az eredeti szerződés 16. pontjában foglalt azt az alperesi jogosultságot, mely szerint bizalomvesztésnél az alperes jogosult az azonnali szerződésbontásra. A Legfelsőbb Bíróság a fentiekkel kapcsolatban a következőket állapította meg.
Az 1990. február 23-i szerződés (alapszerződés) - a felek által használt elnevezéstől eltérően - nem fuvarozási, hanem szállítmányozási szerződés volt. A fuvarozási szerződés szerint ugyanis a fuvarozó szerződés alapján díjazás ellenében köteles a küldeményt a rendeltetési helyre továbbítani és ott a címzettnek kiszolgáltatni [Ptk. 488. § (1) bek.]. A fuvarozási szerződés ennek folytán háromalanyú szerződés, amely szerint azt a feladó köti meg a fuvarozóval azzal, hogy az árut harmadik személynek, azaz a címzettnek kiszolgáltatja. A fuvarozónak ezen alaptevékenységen kívül további kötelezettségei csak annyiban merülnek fel, amennyiben azok az áru továbbításához, a címzettnek való kiszolgáltatáshoz szükségesek.
A felek közötti szerződés a fentiekhez viszonyítva lényegesen szélesebb körű jogokat és kötelezettségeket tartalmaz mindkét fél javára. E szerződésben is fellelhetők a fuvarozási elemek, nevezetesen, hogy a felperesnek árut kell az alperes telephelyéről a vásárlók által megadott helyre, általában lakásokra továbbítani. Eközben azonban számos olyan feladat is terheli a felperest a szerződésből folyóan, amelyeknek a fuvarozási szerződéssel közvetlen kapcsolata nincs, pl. a felperes speciális formájú közlekedési eszközöket köteles használni, a dolgozók ruházatát illetően is különleges előírások vannak a szerződésben, továbbá az, hogy a fuvarozandó árut a felperes a vásárlótól veszi át, megvizsgálja annak csomagolását, sértetlenségét, ellenőrzi teljességét. Az alperes, pedig mint az áruk eladója, köteles volt raktárak és egyéb eszközök útján elősegíteni a felperesi tevékenységet, nevezetesen az áru átvételét stb. Tekintettel arra, hogy a Ptk. XLI. fejezetének a fuvarozásra vonatkozó rendelkezéseitől a felperes szerződésben előírt tevékenysége lényegesen eltért, azt meghaladta, ezért egyrészt a 2/1981. (I. 31.) MT rendelet 15. §-a alapján, de ettől függetlenül a Ptk. XLIII. fejezetének a szállítmányozásra vonatkozó szabályai alapján is, a felperesi tevékenységet a Legfelsőbb Bíróság szállítmányozásnak minősítette, aminek a felperes részéről történő tényleges fuvarozás azért nem mond ellent, mert erre a Ptk. 516. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad.
A Ptk. 521. §-ának (3) bekezdése szerint a szállítmányozás háttérjoga - a tényleges fuvarozáson kívüli cselekményekre nézve - a bizomány, a Ptk. 513. §-ának (2) bekezdése értelmében pedig a bizomány háttérjoga a megbízás, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felek közötti jogvita eldöntésénél a szerződésben foglalt kikötéseken túlmenően a Ptk. XL. fejezetének a megbízásra vonatkozó rendelkezéseit is figyelembe vette. A Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése értelmében a megbízó a szerződést bármikor, azonnali hatállyal felmondhatja, köteles azonban helytállni a megbízott által már elvállalt kötelezettségekért. Ugyanezen § (3) bekezdése szerint, ha a megbízás felmondása alapos ok nélkül történt, az okozott kárt meg kell téríteni, kivéve, ha a megbízás ingyenes volt, és a felmondási idő elegendő volt ahhoz, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék. A Ptk. 483. §-ának (1) bekezdése tehát lehetőséget ad arra, hogy a megbízó - adott esetben az alperes - bármikor azonnali hatállyal felmondhassa a szerződést, bizonyos értelmű korlátozást csak a Ptk. 483. §-ának (3) bekezdése ír elő az "alapos ok" követelmény megnevezésével. A bírói gyakorlat szerint az alapos ok nemcsak a megbízott valamely mulasztása lehet, hanem bármi, ami a megbízó bizalmát a megbízottban vagy az ügy lehetséges sikerében megingatja. Összességében nézve e jogszabályhely csak az önkényes, ésszerű indokokat nélkülöző felmondáshoz kapcsol kártérítési kötelezettséget. Ebben a körben a kár általában a felmondás következtében kieső díjazás mértékének felel meg.
A Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése szerint a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis, folyamatos megbízási jogviszonynál azonban a felek a felmondás jogának korlátozásában megállapodhatnak. Ez utóbbi körbe azok az ügyek tartoznak, amelyek intézését a megbízott - a megbízó szükségleteihez képest - folyamatosan látja el, tehát a megbízott a maga szakértelmével működik közre a megbízó tágabb értelemben vett ügyleti tevékenységében. A felek közötti szerződés alapján megállapítható volt, hogy a felek nem egy meghatározott ügy ellátására kötöttek megállapodást, hanem egy viszonylagosan önálló ügykör ellátására nézve. Ez utóbbi tényező önmagában is a folyamatosságra utal, szinte függetlenül a szerződésben is megállapított hosszabb lejárati határidőtől. Mindezt alapul véve a Ptk. 483. §-ának (4) bekezdése értelmében a felek közti szerződés felmondását korlátozó kikötések nem ellentétesek a jogszabályi előírásokkal. Megállapítható volt tehát hogy az alperes felmondási lehetősége megfelel mind a szerződésnek, mind a jogszabályi előírásoknak, az alperesnek azonban - a szerződésben foglalt korlátozásokra tekintettel - bizonyítania kell a Ptk. 483. §-ának (3) bekezdése szerinti "alapos ok" fennállását, amely kifejezés, illetve körülírás tartalmát maguk a felek szabták meg a szerződésben, adott esetben a "bizalomvesztés" kifejezés használatával.
Az elsőfokú bíróság e körben nem folytatott le bizonyítási eljárást, ezért az újabb eljárásban a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján az alperest kötelezni kell, hogy a szerződés megkötésétől kezdődően a "bizalomvesztés" fogalomkörébe eső felperesi cselekményeket időrendi sorrendben állítsa össze, illetve jelölje meg azokat az alátámasztó bizonyítékokkal együtt. A Legfelsőbb Bíróság azonban már most utal arra, hogy a "bizalomvesztés" fogalma nem feltétlenül azonos a kisebb-nagyobb konkrét károsító magatartásokkal, annál szélesebb kört ölel fel.
A fent kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Pp. 252. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Gf. III. 32.738/1993. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás