GK BH 1996/494
GK BH 1996/494
1996.09.01.
A meghatározott cselekmény pénzegyenértékének megfizetésére kötelezésnél irányadó szempontok [1994. évi LIII. tv. (Vht.) 41. §, 56. §, 174. §].
Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a kötelezett meghatározott kijavítási cselekménye pénzegyenértékeként 435 000 Ft-ot állapított meg. A kötelezett által időközben e címen átutalt 311 761 Ft-ra tekintettel az adóst a fennmaradó 123 239 Ft készpénzegyenérték megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az adóst a Legfelsőbb Bíróság ítéletével részben megváltoztatott, első fokon hozott ítélet az Egyetem "J" épülete acélszerkezetű ablakainak a kijavítására és a javítással felmerülő költségek 10%-ának a viselésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kötelezett a kijavítási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a végrehajtó az iratokat a pénzegyenérték megállapítása végett a bíróságnak beterjesztette. Az elsőfokú bíróság a pénzegyenérték megállapításához szakértőt rendelt ki, aki a javítási költséget 361 233 Ft-ban javasolta megállapítani. A végrehajtást kérő a szakvéleménnyel szemben 435 000 Ft megfizetésére kérte az adóst kötelezni. A kötelezett két részletben, összesen 311 761 Ft-ot e jogcímen átutalt a végrehajtást kérőnek. Az ezt meghaladó összeget önként nem volt hajlandó teljesíteni.
Az elsőfokú bíróság, a szakértői véleményre is tekintettel, reálisnak találta a végrehajtást kérő által igényelt összeget, ezért a kötelezett által már addig megfizetett összegen felül az adóst további 123 239 Ft megfizetésére kötelezte. A végzés ellen az adós fellebbezett, és annak megváltoztatásával a végrehajtási eljárás megszüntetését kérte. Előadta, hogy az 1993. október 27-én felvett jegyzőkönyv szerint "egyezség reményében" fizetett 311 761 Ft-ot. Megítélése szerint a későbbiekben a végrehajtást kérő eredeti kérelmétől eltért. Hangsúlyozta, hogy a kijavítási kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert a pertársa kijavítási tervet nem szolgáltatott. Álláspontja szerint a felek között egyezség jött létre az általa már kifizetett díj, mint a meghatározott cselekmény pénzegyenértékeként. A végrehajtást kérő észrevételében az első fokú határozat helybenhagyását indítványozta. Kiemelte, hogy az adós korábban több ízben úgy nyilatkozott, hogy a kijavítást nem képes elvégezni, ezért került sor a készpénzegyenérték megfizetésére.
A fellebbezés részben alapos.
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 174. §-ának a) pontja alapján a bíróság helytállóan határozott a kötelezett meghatározott cselekményének pénzegyenértéke megfizetéséről, mivel az önkéntes teljesítés elmaradt. A pénzegyenérték megfizetése azért is helytálló, mivel maga a kötelezett is e módon kívánta a bírósági ítélet végrehajtását teljesíteni. Ennek érdekében át is utalta a jogosultnak az általa "elegendőnek" vélt 311 761 Ft-ot. A továbbiakban a felek között a jogalap nem, csupán a pénzegyenérték összege volt a vitás. Ennek megállapítására rendelte ki a bíróság a szakértőt, aki a jogosult és a kötelezett által megállapított összegektől eltérően 361 233 Ft-ban jelölte meg a kijavítás ellenértékét. Ehhez képest az elsőfokú bíróság kellő indok nélkül tért el a szakértő által meghatározott összegtől, alaptalanul fogadta el a jogosult által megjelölt összeget. Ennyiben tehát alapos a kötelezett fellebbezése, ezért a Legfelsőbb Bíróság a pénzegyenérték összegét az aggálymentes szakértői véleményben meghatározott összegben találta elfogadhatónak. Ezt meghaladóan a kötelezett végrehajtás megszüntetésére irányuló kérelme a Vht. 41. és 56. §-ában foglaltak szerint nem volt megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a kötelezett egyezség létrejöttével kapcsolatos egyoldalú előadását, mivel azt a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá. A jogalapra tekintettel súlytalan a kötelezett kijavítási terv hiányával kapcsolatos ugyancsak egyoldalú előadása. Az utóbbit cáfolja a felek között 1993. október 27-én felvett jegyzőkönyv, amely bizonyítja, hogy a kötelezett adóstársa szolgáltatott kijavítási tervet.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok miatt, a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a kötelezett szolgáltatásának pénzegyenértékét 361 233 Ft-ra, a jogosultnak még fizetendő pénzegyenérték összegét 49 472 Ft-ra leszállította, a jogosult ezt meghaladó kérelmét pedig elutasította (Legf. Bír. Gf. IV. 31.351/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás