MK BH 1996/505
MK BH 1996/505
1996.09.01.
A Legfelsőbb Bíróságot, mint felülvizsgálati bíróságot a jogerős ítéletben helytállóan és okszerűen megállapított tényállás köti [Pp. 275. § (1) bek.].
A felperes 1978 óta állt az alperesi részvénytársaság, illetőleg jogelődje alkalmazásában, 1994. február 1-jétől kezdődően az ellenőrzési osztályon dolgozott, mint ellenőr. A felperes 1994. augusztus 25. napján a h.-i 359-es számú üzletben végzett ellenőrzést. Előbb a boltvezető-helyettes, majd az időközben megérkező boltvezető figyelmét felhívta arra, hogy a bolt által előállított zsemlemorzsa szabálytalanul van kitéve az árusítandó áru közé, és kérte, hogy azt vigyék ki az üzletből, mert abból D.-ben már probléma adódott.
A felperes távozását követően, rövid időn belül az alperes igazgatósági elnöke végzett ellenőrzést az üzletben, aki észlelte a házilag előállított zsemlemorzsát. A boltvezető ekkor közölte az igazgatósági elnökkel, hogy azt már az előtte ott járt felperes is kifogásolta. Az elnök ekkor utasította a bolt vezetőjét a zsemlemorzsa forgalomból való azonnali kivonására és annak megsemmisítésére.
Az észlelt hiányosságokról az elnök jegyzőkönyvet vett fel, és ezzel értesítette az alperes vezérigazgatóját, aki az 1994. augusztus 26-án kelt határozatával a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. A határozatát azzal indokolta, hogy a felperes az ellenőrzése során észlelte, hogy a zsemlemorzsát a boltban visszamaradt kenyérből és egyéb pékáruból a bolt dolgozói saját gépükkel ledarálták, és azt az eladótérben árusítják, megszegve ezzel a közegészségügyi előírásokat. A felperes a szabálytalanság észlelése ellenére azonban a jegyzőkönyvben ezt a tényt nem rögzítette, és nem várta meg a 72 csomag forgalomból történő kivonását sem.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását kérte azzal, hogy a munkaviszony helyreállítása helyett a végkielégítés kétszeres összegének a megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az augusztus 25-i ellenőrzéskor valóban csak a jegyzőkönyv lezárása után észlelte az üzletben lévő zsemlemorzsát, és bár ő utasítást adott a zsemlemorzsa forgalomból történő kivonására, csak a jegyzőkönyvet nem nyitotta meg újból. A szabálytalanságot azonban másnap jelezni kívánta az ellenőrzési osztály vezetőjének, melyre azért nem került sor, mert a meghallgatásáról szóló értesítés hamarabb eljutott hozzá, mint ahogy a tájékoztatási kötelezettségének eleget tehetett volna. A felperes álláspontja szerint a szóbeli utasítását is végre kellett volna hajtania a bolt vezetőjének, és összességében a saját mulasztását nem ítélte olyannak, amely miatt a boltot a Köjál bezárathatta volna.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Egyebek között arra hivatkozott, hogy teljes alappal alkalmazta a rendkívüli felmondást, mivel a felperes tevékenységében a bizalom megingott, hiszen feladata nemcsak a hiányosságok feltárása és az intézkedés volt, hanem az alperesi vezetőknek az észleltekről történő értesítése is avégett, hogy a szükséges intézkedéseket a szabálytalanságokat elkövetőkkel szemben megtehessék. Az alperes nagy gondot fordított a jó hírnevének megteremtésére, és egy-egy ilyen szabálytalanság akár a bolt Köjál által történő bezárását, illetve a vásárlóknak az üzletláncolatba vetett bizalma megingását is eredményezhette volna.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, és a felperest perköltségben marasztalta. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperes a felperest bizalmi munkakörben foglalkoztatta, így a rendkívüli felmondásban meghatározott mulasztása alkalmas volt a felperesbe vetett bizalomnak a megingatására, ami a törvény indokolása szerint is alapul szolgálhat a rendkívüli felmondásra. A munkaügyi bíróság a felperes védekezését nem fogadta el. Az észlelt hiányosságot mindenképpen jegyzőkönyvben kellett volna rögzítenie azért, hogy a kötelezettségszegés tényéről az intézkedésre jogosultak tudomást szerezzenek, a termék megsemmisítésére pedig határozott utasítást kellett volna adnia.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereseti kérelemben foglaltaknak megfelelő marasztalását kérte.
A megyei bíróságjogerős ítéletében alaposnak találta a fellebbezést. Ezért a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp. 213. §-a alapján közbenső ítéletnek tekintette, azt a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és megállapította, hogy az 1994. augusztus 26-i keltű rendkívüli felmondás jogellenes volt, és erre tekintettel mellőzte a felperes perköltségben való marasztalását. A Munka Törvénykönyve 100. §-ának (5) bekezdése alapján pedig kimondta, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 1995. július 4. napjával tekintendő megszűntnek. A felperesi követelés összegszerűségének megállapítása érdekében a Pp. 253. §-ának (4) bekezdése alapján elrendelte az iratok megküldését a munkaügyi bírósághoz.
A megyei bíróság jogerős ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást helytállóan állapította meg, az abból levont jogi következtetéseivel azonban a megyei bíróság nem értett egyet. Álláspontja szerint a Munka Törvénykönyve nem határozza meg taxatív módon a rendkívüli felmondási okokat, ezek mérlegelése, eldöntése csakis kizárólag konkrét esetben, a konkrét körülmények figyelembevételével történhet. A törvényben meghatározott feltételek konjuktívak, tehát egyszerre kell a kötelezettségszegésnek lényegesnek, illetve jelentős mértékűnek lennie, továbbá szükséges az is, hogy a munkavállaló, illetve a munkáltató szándékosan vagy súlyos gondatlansággal járjon el. Annak elbírálásakor, hogy egy adott rendkívüli felmondás jogszerű-e vagy jogellenes, a felmondásban megfogalmazott indokokból kell kiindulni, és kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a konkrét felmondási okok valóságuk esetén kimerítik-e a Munka Törvénykönyve 96. §-a (1) bekezdésének a), illetve b) pontjában írt törvényi tényállást.
A megyei bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben a rendkívüli felmondás indoka nem volt teljesen valós, illetőleg igaz. A bizonyított tényállás szerint ugyanis a felperes intézkedést tett, szóban eltiltotta a boltvezető-helyettest a zsemlemorzsa árusításától, és ugyancsak szóban hívta fel a zsemlemorzsának a boltból való eltávolítására is. A megyei bíróság álláspontja szerint, ha lett volna olyan előírás, hogy a felperes, mint ellenőr köteles megvárni a 72 zacskó zsemlemorzsa megsemmisítését és forgalomból történő kivonását, illetve hogy írásban a jegyzőkönyv újra megnyitásával kellett volna az említett tényt rögzítenie, ez az egyszeri mulasztása nem olyan súlyú, amely kimeríti a Munka Törvénykönyve 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt kötelezettségszegést. Ez a kötelezettségszegés olyan magatartásnak sem minősül, amely a felperes munkaviszonya további fenntartását az alperesnél lehetetlenné tenné. [Munka Törvénykönyve 96. § (1) bekezdés a) és b) pont.]
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben a másodfokú ítélet megváltoztatásával az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolásában sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem az elsőfokú bíróság által helytállóan megállapított tényállás alapján hozta meg a döntését. Az alperes álláspontja szerint tévedett a megyei bíróság, amikor minden külön bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül azt állapította meg, hogy a felperes "intézkedést tett" az illegálisan árusítani szándékozott zsemlemorzsa kivonására. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a másodfokú bíróság téves következtetésre jutott akkor is, amikor e kötelezettségszegés alapján nem találta jogosnak az alperes rendkívüli felmondását, jóllehet az illegális készítésű zsemlemorzsa forgalomba hozatala több jogszabályt is súlyosan sértett.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A tényállásnak a bizonyítékok értékelése alapján történt megállapítását az alperes alaptalanul kifogásolta. A munkaügyi bíróság első fokú ítélete sem azt állapította meg, hogy a felperes csupán "észrevételezte" a szabálytalanul a boltban talált zsemlemorzsát. Ez csupán az egyik tanú által használt kifejezés. Az első fokú ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes azt mondta, hogy a szabálytalanság miatt a zsemlemorzsát "vigyék ki az üzletből". Ezzel tehát összhangban van a másodfokú bíróság ítéletének indokolása, amely szerint a felperes "intézkedést tett", nevezetesen szóban eltiltotta a boltvezető-helyettest, hogy a zsemlemorzsát árusítsák, s ugyancsak szóban felhívta a zsemlemorzsának a boltból való eltávolítására is.
A felmerült bizonyítékok egybevetése és azoknak összességükben történt értékelése alapján az előzőek szerint helytállóan és okszerűen megállapított tényállás a felülvizsgálati bíróságot köti [Pp. 275. §-ának (1) bekezdése]. A Legfelsőbb Bíróság emellett egyetért a másodfokú bíróság érvelésével és azzal a következtetésével is, hogy a tényállás alapján közölt rendkívüli felmondás nem volt jogszerű.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az első fokú ítéletnek az az indokolása, amely szerint az alperes munkáltatónak "megingott a bizalma" a felperesben: egymagában nem támasztja alá a rendkívüli felmondást. Arra sem helytállóan hivatkozik az első fokú ítélet, hogy ez a törvény indokolása szerint a rendkívüli felmondásra alapul szolgálhat. A törvény miniszteri indokolása ugyanis - amely egyébként nem kötelező erejű - ezt arra az esetre tartja alkalmazhatónak, amikor a munkavállaló "a munkáltató bizalmával visszaél", ami a perben tanúsított felperesi magatartásnál súlyosabb megítélés alá esik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság közbenső ítéletét hatályában fenntartotta. Figyelemmel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítéletet hozott, a felülvizsgálati eljárás során felmerült perköltségről és eljárási illetékről az eljárást folytató munkaügyi bíróságnak kell döntenie. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.007/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás