MK BH 1996/506
MK BH 1996/506
1996.09.01.
A felülvizsgálati eljárás keretében általában nem vizsgálható a bíróság mérlegelési körébe tartozó tényállás, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálati bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy az eljárt bíróság a mérlegelés körébe vont adatok és bizonyítékok megállapítása és azok egybevetése során nem jutott-e nyilvánvalóan helytelen és okszerűtlen következtetésre (Pp. 275/B. §, 206. §).
Az alperes igazgatója a felperes munkaviszonyát az 1994. október 12. napján keltezett felmondásával, november 11-től kezdődő egy hónapos felmondási idő biztosítása mellett, december 10. napjával felmondta. A felmondás indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes a szerződésben meghatározott munkaidőrendet sorozatosan megszegte, a takarítási, illetve higiéniai feladatokat elégtelenül teljesítette, továbbá a betegkartonokat többszöri felszólítás ellenére is hibásan és pontatlanul vezette.
Az eredménytelen egyeztetés után előterjesztett keresetlevelében a felperes a felmondás hatálytalanítását és az elmaradt munkabérének megtérítését kérte, nem igényelte munkaviszonya helyreállítását, hanem igényt támasztott az 1982. év óta folyamatos munkaviszonya alapulvételével a kétszeres végkielégítés megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes felmondását, egyebek között azért, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felmondásban írt indokok a valóságnak nem felelnek meg.
Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér és háromhavi végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg címén 58 700 forint általa felvett munkanélküli-járadék levonásával - 169 090 forintot és ennek az összegnek 1994. november 12. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 1995. június 1-jétől az ítélet jogerőre emelkedéséig munkanaponként további 886 forintot. Rendelkezett továbbá a perköltségről és az eljárási illetékről.
Az alperes által az ítélet ellen előterjesztett fellebbezést a megyei bíróság jogerős ítéletével alaptalannak találta, és a munkaügyi bíróság helyes tényállásra alapított, érdemben is helytálló ítéletét annak indokai alapján helybenhagyta. [Pp. 253. § (2) bek., Pp. 254. § (3) bek.] A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán utalt arra, hogy a fellebbezési eljárás eredményeként azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a döntéshez szükséges tényeket feltárta, és a jogszabályoknak megfelelő, megalapozott döntést hozott. Mivel a fellebbezési eljárás során előterjesztett bizonyítási indítvány lefolytatásától nem várható más eredmény, a bíróság az alperes további bizonyítási indítványát - mint szükségtelent - elutasította.
A felperesnek végkielégítésre való jogosultságával kapcsolatban rámutatott: a munkaügyi bíróság helytállóan alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 154. számú állásfoglalásában adott iránymutatást, mert a perben nem vitatott tényállás szerint 1992. július 1-jét megelőzően a T. M. Á. É. V.-nál lévő üzemorvosi rendelőben a megyei kórház rendelőintézet állományába tartozó orvos és asszisztens dolgoztak. Köztük a felperes is a jelenlegi munkakörében. Majd 1992. július 1-jétől az alperes gazdálkodó szervezet állományába került az orvosi rendelő személyzete, így a felperes is, aki a korábbiak szerint és a korábbi munkahelyén tovább végezte a munkáját. Az előzőekre figyelemmel a végkielégítésre való jogosultság szempontjából a különös jogutódlás esetét a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg.
Az alperes a másodfokú ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ítéletnek az első fokú ítéletre is kiterjedő megváltoztatását és a jogszabálynak megfelelő határozat meghozatalát, valamint a perköltségek javára történő megítélését kérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a bizonyítékok mérlegelésének - nézete szerint - téves eredménye ellen irányul. Az alperes álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás alapján is megállapítható, hogy a felperes a felmondó iratban kifogásolt mindhárom magatartást megvalósította, a felmondás indokai megfelelnek a valóságnak.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelése körébe tartozó tényállás általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálati bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok megállapításánál és egybevetésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen, okszerűtlen következtetés (Pp. 275/B. §, 206 §).
A tényállás megállapításához feltárt és egymásnak részben ellentmondó bizonyítékokat mindkét bíróság helytállóan értékelte, és a felülvizsgálat során a Legfelsőbb Bíróság a mérlegelésük körébe vont adatok megállapításával és egybevetésével kapcsolatosan nem észlelt helytelen, illetve okszerűtlen következtetést. A bizonyítékok mérlegelése alapján mindkét bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítási eljárás nem igazolja a felmondólevélben közölt indokok valóságát. Közelebbről sem a munkaidőrendnek a felperes részéről történt sorozatos megszegését, sem a takarítási, illetve higiéniai feladatok elégtelen teljesítését, úgyszintén azt sem, hogy a felperes többszöri felszólítás ellenére hibásan és pontatlanul vezette a betegkartonokat.
Nem helytálló az alperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az a további kifogása sem, hogy mindkét bíróság helytelenül vette figyelembe a felmondás hatálytalanításának jogkövetkezményeként a Legfelsőbb Bíróság MK 154. számú állásfoglalásában adott iránymutatást. A perbeli esetben az alperes nézete szerint nem a munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás áll fenn. A felperes korábban a megyei kórház alkalmazásában állt. Az alperes kft-nél a munkaviszonya 1992. július 1-jén kezdődött, így a munkaviszonya nem tekinthető folyamatosnak az előző munkaviszonyával.
A felperes 1982. január 1. napján lépett munkaviszonyba a megyei tanács kórház és rendelőintézeténél üzemi ápolónőként, amint az a munkakönyvének a periratoknál fénymásolatban csatolt 10-11. oldalaiból kitűnik. A felperesnek ez a munkaviszonya 1992. június 30-án a munkakönyvbe tett bejegyzés szerint áthelyezéssel szűnt meg. A kórházhoz tartozó rendelőt dr. T. Z. tanúvallomása szerint korábban részben a TÁÉV tartotta fenn, majd az alperes kft. üzemeltette tovább, ahol dr. T. Z. továbbra is együtt dolgozott a felperessel, akit a kft. ugyanott a korábbi munkakörében továbbfoglalkoztatott.
Az előzőekből kitűnően nem tévedtek a bíróságok, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felperesnek a kórháznál betöltött munkaviszonya az alperes munkáltatónál, mint munkajogi különös jogutódnál az MK 154. számú állásfoglalásban vázolt iránymutatás értelmében folyamatosan folytatódott tovább, és ezért a végkielégítés szempontjából a két munkaviszonyt össze kell számítani. A hivatkozott állásfoglalás értelmében ezen nem változtat sem a munkakönyvben szereplő "áthelyezve" bejegyzés, sem pedig az a körülmény, hogy az alperes kft. és a felperes között létrejött munkaszerződés szerint a felperes munkaviszonya a kft-nél 1992. július 1. napján kezdődött. A munkáltatónak jogutódlással történő megszűnése (megváltozása) ugyanis nem vezet a munkaviszony megszűnéséhez, hanem ilyenkor a munkaviszony - megegyezésen alapuló módosítás hiányában - változatlanul fennáll a jogutód munkáltató és a munkavállaló között.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság jogszabályoknak megfelelő ítéletét hatályában fenntartotta. A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján a pervesztes alperes viseli.
Az alperes a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében köteles a felülvizsgálati eljárási illetéket is megfizetni. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.087/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás