BK BH 1996/508
BK BH 1996/508
1996.10.01.
A halált okozó testi sértés esetén a jogos védelem túllépése állapítható meg, ha a vádlott a javai elleni támadással jogtalanul fellépő ittas hozzátartozóját – a testvérét – a további garázda tevékenységének a megakadályozása végett ököllel, több ízben, erőteljesen arcul üti, és a sértett a földre zuhanva a halálát eredményező koponyasérülést szenved [Btk. 29. § (3) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
Az elsőfokú bíróság az 1995. május 10. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg, ezért őt 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A vádlott román állampolgár, aki 1989 áprilisa óta tartózkodik Magyarországon, bevándorlási engedéllyel rendelkezik. A vádlott 1993 óta dolgozik borozóban, mint felszolgáló, jövedelme 30 000 forint, vagyontalan és büntetlen előéletű.
A vádlott öccse - az ügy sértettje - Romániában élt, és 1994 második felében gyakran járt Magyarországon, ahol munkát vállalt. A vádlott és a testvére között gyakoriak voltak a veszekedések amiatt, mert a sértett a Romániában élő családjával nem törődött, a keresetét italra és játékautomatákra költötte. A sértett ittas állapotban gyakran provokált veszekedést a vádlottal, és többször tett olyan kijelentést, hogy egyszer megöli a bátyját. A sértett magyarországi tartózkodása alkalmával többször meglátogatta a vádlottat a munkahelyén. Ilyenkor a vádlott tiltása ellenére italozott, a játékautomatán játszott, a pénzét elköltötte, ami miatt közte és a vádlott között állandó volt a nézeteltérés. A vádbeli napon a sértett ittas állapotban egy fiatalember társaságában megjelent a borozóban, ahol tovább folytatta az italozást, miközben biliárdozott, majd a játékautomatán játszott. A vádlott próbálta a testvérét lebeszélni a játékról, de miután látta, hogy ez nem vezetett eredményre, megengedte, hogy öccse továbbá játsszék, ezért 700 forintot beletett az automatába. Ekkor már a borozóban záróra volt, 22 óra elmúlt. Amikor a sértett ismét veszteni kezdett, a vádlott kikapcsolta a játékautomatát, és odament a pulthoz, hogy kifizesse neki a nyereségként kimutatott 1300 forintot. A sértett, amiért a vádlott nem engedte őt tovább játszani, dühében az egyik asztalon levő üveg hamutartót, majd pedig az egyik játékautomatát a földhöz vágta. A vádlott kérte, hogy hagyja abba a rongálást, de a sértett a cselekményét folytatni akarata. Ekkor a vádlott megragadta a sértett két karját, és dulakodni kezdtek, ennek során a vádlott ököllel több ízben erőteljesen arcul ütötte a sértettet, aki az ütés következtében hanyatt a földre esett, és a tarkója a padlón levő burkolat kiszögellésébe ütődött. A vádlott, mikor látta, hogy testvére a földön nem mozdul, próbálta élesztgetni, a sértett azonban a sérüléseibe a helyszínen belehalt. A kiérkezett mentők a sértett halálát állapították meg.
A sértett a vádlott bántalmazásától az alábbi sérüléseket szenvedte el: a nyakon a tarkótájék alatt a harmadik nyakcsigolya magasságában a nyakizmokban sávszerű, kb. 23 cm szélességű harántirányú friss bevérzéseket, a nyaki gerinc elülső részénél ebben a magasságban körülírt friss bevérzést, a gerincvelő nyaki szakaszán a felső részen a keményburok alatt és a lágyburok alatt is elhelyezkedő, a nyúltagyon keresztül az agyalapra és az agykamrákba is beterjedő kemény- és lágyburok alatti friss bevérzéseket, az agykamrákban főként a hátsó szakaszon azokat öntvényszerűen kitöltött véralvadékot, heveny gerincvelői és nyúltagyi, valamint agyállományi heveny idegrázkódtatást, következményes agyduzzadást, légzési és keringési elváltozásokat. Ezenfelül az arcon a jobb szemrész külső szélénél repesztett jellegű bőrsérülést, az alsó állcsont bal oldali száránál levő bőr alatti bevérzéseket és mindkét kéz kézháti felszínén az ízületek felett levő kisebb terjedelmű bevérzéseket és hámfosztásokat szenvedett el.
A sértett halála a felső gerincvelői nyúltagyi és agyállományi idegrázkódtatás, az agykamrába terjedő kemény- és lágyburok alatti vérzés, traumás sokk következtében állott be, melyet akkor szenvedett el, amikor elesés közben a tarkóját a padlózat kiszögellésébe ütötte. A sértett a halál időpontjában enyhe-közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, ugyanakkor a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor nem volt alkoholos befolyásoltság alatt. Az első fokú ítélet ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést a jogos védelmi helyzet címén való felmentés végett. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette.
A legfőbb ügyész átiratában arra mutatott rá, hogy a sértett valóban jogtalan támadást intézett a vádlott felügyeletére bízott anyagi javak ellen, és addig a vádlott magatartása nem volt jogtalan, amíg az a sértett megfékezését célozta. Ám a vádlott több ízben ököllel is megütötte - az őt egyébként nem bántalmazó - sértettet. Ezen túlmenően a testvérével szemben kitérési kötelezettség is terhelte, ezért az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A védő hivatkozott a sértettnek a cselekmény elkövetését megelőző, többször is megismétlődő agresszív magatartására. Utalt arra, hogy az egyszemélyes üzlet berendezéséért védence teljes anyagi felelősséggel tartozott, mellyel a sértett is tisztában volt. A vádlott más módon nem tudta elhárítani a bolt berendezése ellen indított jogtalan támadást. Hivatkozott továbbá a védő a vádlottnak egy korábbi balesete kapcsán keletkezett betegségére, valamint arra, hogy védence a sértett nyolcéves gyermekét önként tartja el. Másodlagosan - a fenti körülmények miatt - a büntetés mértékének a lényeges enyhítését, egyben a büntetés végrehajtásának felfüggesztését kérte.
A legfőbb ügyész felszólalásában annak a véleményének adott hangot, hogy a törvényi büntetési tétel minimumában kiszabott szabadságvesztés enyhítésére nincs alap. A büntetés fogházban történő végrehajtására és a közügyektől eltiltás mellőzésére tett indítványt.
A védelmi fellebbezés az alább kifejtettek szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megalapozottnak találta, minthogy az ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, és az ügy megítéléséhez szükséges bizonyítékokat feltárta, így az első fokú ítélet tényállása a másodfokú eljárásban irányadó volt.
A megalapozottnak elfogadott tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés, a cselekményjogi minősítése pedig törvényes.
Tévedett ellenben az elsőfokú bíróság, amikor a jogos védelmi helyzet fennállását kizárta a következő indokkal: a vádlott a sértettnek a vagyoni javak megrongálására irányuló jogtalan támadását testi sértés okozására irányuló módon hárította el, az elhárító cselekmény pedig aránytalanul súlyosabb volt, mint a vádlott javai ellen intézett jogtalan támadás.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal a legfőbb ügyészi állásponttal, amely szerint a vádlott azért nem hivatkozhat jogos védelmi helyzetre, mert az őt tettlegesen nem bántalmazó sértettet ököllel több ízben arcul ütötte. Nem értett egyet azzal az érveléssel sem, hogy a vádlott eljárása azért is jogtalan volt, mert a testvérével szemben kitérési kötelezettség terhelte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a kifogástalan életvitelű vádlott, valamint az italozó, kötekedő természetű testvére - a sértett - között többször került sor vitára, amelyet mindig a sértett magatartása váltott ki. A sértett többször tett olyan kijelentést is, hogy egyszer megöli a bátyját. A sértett többször meglátogatta a vádlottat a munkahelyén, a borozóban, ilyen alkalmakkor - a vádlott tiltakozása ellenére - leittasodott, és a pénzét elköltötte. Így történt ez az elkövetés napján is.
A megalapozott tényállás figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlott nem volt a Btk. 29. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt jogos védelmi helyzetben, ezért a büntethetőséget kizáró okból történő felmentésre nem kerülhetett sor. Ugyanakkor azonban javára az említett törvényhely (3) bekezdésében adott lehetőség alkalmazható volt.
A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése értelmében nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges; a felhívott törvényhely (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében. A megalapozottnak elfogadott tényállás alapján nem kétséges, hogy az ittas sértett jogtalan támadást intézett a bátyja kezelésére bízott vagyontárgyak ellen, amikor azokat összetörte, és földhöz csapta. Garázda magatartásának a vádlott többszöri kérlelésére sem vetett véget, mondván, hogy az általa okozott kárt a bátyja majd kifizeti. A vádlott jogos védelmi helyzetben az anyagi javak további megrongálásában igyekezett őt megakadályozni és a jogtalan támadást elhárítani. Ez az elhárító tevékenység szükséges volt. Miután az anyagi javak - és nem a vádlott személye - ellen intézett a sértett jogtalan támadást, a vádlottat kitérési kötelezettség nem terhelhette.
A szükségesség fogalmilag azt magában foglalja, hogy az elhárító tevékenység nem idézhet elő aránytalanul súlyosabb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna.
Az ijedtség vagy a menthető felindulás által az elkövető felismerési, akarati vagy értékelőképességét kizáró vagy korlátozó tudatzavar azt eredményezheti, hogy a megtámadott, a tényleges támadást az elhárítás időpontjában a valóságnál súlyosabban ítéli meg, illetve azt a valóságosnál súlyosabban viszonozza. Azt, hogy a jogtalan támadás az elkövetőben milyen hatást váltott ki, az ijedtség vagy a menthető felindulás kizárta avagy korlátozta-e a védekezés, illetve elhárítás szükséges mértékének a felismerésében, annak alapján kell megítélni, ahogyan a kialakult helyzetet a megtámadott észlelte (15. Irányelv III. pont).
A Legfelsőbb Bíróság az ügy adatainak vizsgálata során úgy látta, hogy a vádlott azzal a magatartásával, hogy az anyagi javak ellen kitartó módon támadó, jelentős mértékben ittas sértettet több ízben ököllel arcul ütötte - aki hanyatt esve olyan sérülést szenvedett, hogy életét vesztette -, túllépte az elhárítás szükséges mértékét, mert a menthető felindulás korlátozta őt az elhárítás szükséges mértékének a felismerésében. Az elkövetés körülményeit tekintve a sértettnek a bűncselekmény elkövetését megelőző kifogásolható magatartása és kirívó agresszivitása menthető és igen komoly felindulást váltott ki a vádlottban. Ez a felindulás azonban a védekezés szükséges mértékének a felismerésében csupán korlátozta őt, de arra nem tette képtelenné. A bekövetkezett súlyos eredményt azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, ezért a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésében foglalt védelmi helyzetet a büntetés kiszabása keretében értékelhetőnek találta.
A büntetés kiszabásának a kérdését megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel az e körben értékelt büntetést enyhítő és súlyosító körülményeket. A jogos védelmi helyzetre tekintettel azonban mellőzni kellett a súlyosító körülmények közül a hasonló jellegű erőszakos cselekmények elszaporodottságát. A büntetést enyhítő tényező azonban, hogy a vádlott önként tartja el a sértett gyermekét.
A Legfelsőbb Bíróság az adott esetben a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) pontját találta alkalmazhatónak, és a szabadságvesztés mértékét 1 évre enyhítette, ugyanakkor a büntetést enyhítő körülmények nagy számára és nyomatékára tekintettel úgy látta, hogy a büntetési cél az adott esetben végrehajtandó szabadságvesztés nélkül is elérhető. Ezért a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján a büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, egyben a közügyektől eltiltás alkalmazását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. IV. 1602/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás