51/1996. (X. 30.) AB határozat
51/1996. (X. 30.) AB határozat1
1996.10.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és az e rendelkezés felülvizsgálatára benyújtott kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Balatonkenese Nagyközség Önkormányzatának a lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítéséről szóló 19/1993. (XII. 16.) rendelete 30. § (1) bekezdés első mondata törvényellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó Balatonkenese Nagyközség Önkormányzatának a lakások és helyiségek bérletéről, valamint elidegenítéséről szóló 19/1993. (XII. 16.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 30. § (1) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. kifogásolt előírása a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) sérelmével, a ,,beköltözhető forgalmi értékkel azonos mértékben'' rendeli megállapítani az önkormányzati lakás vételárát.
A Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a jogelőd köztársasági megbízott törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a balatonkenesei képviselő-testület nem értett egyet – az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában hasonló indokok alapján sérelmezte az Ör. 30. § (1) bekezdését. (A kezdeményezésben foglalt érdemi alkotmányossági kifogások is e bekezdés első mondatát érintik.)
A közigazgatási hivatal vezetője hivatkozott arra a szakmai álláspontra, amely szerint ,,a lakottság ténye csak akkor csökkenti a forgalmi értéket, mintegy a vevő használati jogának korlátozásaként, ha a vevő és a bérlő személye eltér''. A kezdeményezés utalt a Belügyminisztérium Településfejlesztési és Lakásügyi Főosztály Lakás- és Helyiséggazdálkodási Osztály vezetőjének szakvéleményére is, amely a következőket állapítja meg: ,,Az önkormányzat a rendeletében kizárólag az üres, beköltözhető forgalmi értéknek a lakottság ténye alapján csökkentett – a lakások jellemzőihez, adottságaihoz képest differenciált – vételármértéket állapíthatja meg. Így, ha az önkormányzati lakást az említett jogosultak bármelyike vásárolja meg, akkor fel sem merülhet a vételár megállapításánál az üres, beköltözhető forgalmi értéknek még az azt megközelítő mértéke sem.''
Az Alkotmánybíróság az indítványt és a kezdeményezést egyesítette és a jelen eljárásban bírálja el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
A Lt. több tárgykörben is rendeletalkotási felhatalmazást, valamint bizonyos kötelezettségeket állapít meg az önkormányzat képviselő-testülete számára.
Az Lt. 54. § (1) bekezdés a) pontja úgy rendelkezik, hogy ,,önkormányzati rendeletben kell meghatározni az e törvény alapján vételi, illetőleg elővásárlási joggal érintett lakások eladása esetén a lakás vételárának mértékét''. Az Lt. 52. § (1) bekezdése pedig felsorolja azokat a körülményeket, amelyeket a lakás vételára megállapításánál az önkormányzatnak kötelező jelleggel értékelnie kell.
,,(1) Az önkormányzati és az állami lakás vételárát – ha a lakást az e törvény alapján arra jogosult vásárolja meg – a hasonló adottságú lakások helyi forgalmi értéke alapján, különösen
a) az épület településen belüli fekvése;
b) az épületben lévő lakások száma, az épülethez tartozó földterület, a közös használatra szolgáló helyiségek és a közös használatra szolgáló területek nagysága;
c) az épület felszereltsége, műszaki állapota, építése, a felújítás óta eltelt idő;
d) a lakás alapterülete és komfortfokozata;
e) a lakottság ténye
figyelembevételével kell megállapítani.''
Az Ör. támadott 30. § (1) bekezdése pedig a következő előírást tartalmazza.
,,Az önkormányzati és az állami lakás vételárát – ha a lakást a tv. alapján arra jogosult vásárolja meg – a hasonló adottságú lakások helyi forgalmi értékének figyelembevétele mellett – beköltözhető forgalmi értéken kell megállapítani.
A forgalmi értékből levonandó a bérlő által a lakásra fordított és meg nem térített értéknövelő beruházások összege.
A ráfordításokat a bérlőnek hiteltérdemlően igazolnia kell.''
Az 1063/H/1995. AB határozat (ABK 1996. február, 66, 67.) már rámutatott arra, hogy nem törvényellenes az olyan tartalmú szabályozás, amely szerint az önkormányzati bérlakás vételára megegyezik a lakás forgalmi értékével. A jelen ügyben azonban a támadott önkormányzati előírás alapján a vételár a beköltözhető forgalmi értékkel azonos.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az önkormányzat mint közhatalmi szerv és mint bérlakástulajdonos joga és felelőssége, hogy számos gazdasági, társadalmi körülmény figyelembevételével, az Lt.-ben foglalt keretek és felhatalmazás alapján bérlakásai vételárát megállapítsa. A vételárnak az Lt. rendelkezései szerint is tükröznie kell a forgalmi értéket, amely viszont eltérő mértékű az üres és a lakott lakás esetén.
Az önkormányzati rendeletalkotás körébe tartozik annak a szabályozási módszernek a kialakítása, amely az üres, illetve a lakott lakás forgalmi értéke, így vételára közötti különbséget tükrözi.
Az Ör. vizsgált szabályozása nem teszi lehetővé a forgalmi értéket alakító, az Lt.-ben példálódzóan jelzett körülmények közül a lakottság ténye értékelését valamennyi (a lakott, illetve a beköltözhető) lakás esetében. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az Ör. 30. § (1) bekezdés első mondata az Lt. 52. § (1) bekezdés sérelmével állapítja meg a bérlakás vételárának mértékét, és ezért a vizsgált rendelkezést megsemmisítette.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 680/H/1996/3.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás