BK BH 1996/512
BK BH 1996/512
1996.10.01.
I. Az ún. skinheadek (bőrfejűek) iránti együttérzésből fakadóan a hazánkban tartózkodó, más állampolgárságú vagy színes bőrű személyekkel szemben az ellenséges érzület által motivált erőszakos cselekményt megvalósító fiatalkorúak testi sértési cselekményei – minthogy erkölcsileg is mélyen elvetendő indítékból fakadnak – aljas indokból elkövetettként minősülnek [Btk. 170. § (3) bek.].
II. A könnyű testi sértés, illetve ennek kísérlete esetén nem szükséges a magánindítvány, ha a cselekmény aljas indokból elkövetettként minősül [Btk. 170. § (1) bek., (3) bek. l. tétel, (7) bek., Be. 123. §].
III. A bűnsegédi bűnrészesség megállapítására nincs alap, ha a terhelt a társtettesek által megvalósított, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletének a befejezése után érkezik a helyszínre, és a tényállásszerű testi sértési cselekmény elkövetésében ténylegesen nem vesz részt [Btk. 21. § (2) bek., 170. § (3) bek. 2. tétel].
Az elsőfokú bíróság az 1995. április 18. napján kelt ítéletében a fk. I. r. és a fk. II. r. vádlott bűnösségét 2 rb. társtettesként aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és társtettesként közokirattal visszaélés vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi - 2 évi próbaidőre felfüggesztett -, a végrehajtás esetén a fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a próbaidő alatt a fiatalkorú vádlottak pártfogó felügyelet alatt állnak.
A fk. III. r. és a fk. V-XI. r. vádlottak bűnösségét társtettesként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében állapította meg, és ezért halmazati büntetésül 1 évet meg nem haladó időtartamú, próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás esetén a fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a fiatalkorú vádlottak a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt állnak.
Ugyanakkor az elsőfokú bíróság a fk. IV. r. vádlottat társtettesként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, míg a fk. XII. r. vádlottat társtettesként elkövetett garázdaság vétsége miatt 1-1 évi időtartamra próbára bocsátotta azzal, hogy ezalatt a fk. vádlottak pártfogó felügyelet alatt állnak.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak mindannyian fiatalkorúak, valamennyien az ún. skinheadek (bőrfejűek) jellemzőit magán viselő fiatalok, külső megjelenésükre a kopaszra vagy néhány centiméteresre nyírott haj, az ún. bomber-dzseki, Martens-bakancs viselése volt jellemző, és nézeteik fő meghatározója az idegenellenesség, a cigányokkal, a színes bőrűekkel és az arabokkal szembeni támadó fellépés volt. Általánosságban hangoztatták, hogy a színes bőrűeket és egyéb külföldieket el kell zavarni Magyarországról. Az ügyben szereplő fiatalkorúak a bőrfejű fiatalok számára rendezett diszkókat látogatták, közösségüket az ún. skinhead-ideológia tartotta össze, melyet egyesek az olvasottak alapján meggyőződésből, mások a külsőségekben megnyilvánuló utánzásból képviselték.
1. 1992. július 11. napján 20 óra körüli időben az egyik diszkó előtt tartózkodott az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r. és az V. r. vádlott és még néhány bőrfejű társuk. Ebben az időben a diszkó előtt haladt el az egyik afrikai állampolgárságú sértett, aki az egyik külföldi állam budapesti nagykövetségének a diplomatája volt.
A IV. r. vádlott vette észre az általuk ismeretlen színes bőrű sértettet, és odaszólt a társainak, hogy "kísérjük el". Ezután az említett sértett után szaladtak, és a pályaudvarhoz vezető rámpánál érték utol, ahol az I. r. vádlott ököllel arcul ütötte a sértettet, többször megütötték, majd a sértett a földre esett, és ekkor a vádlottak testszerte rugdosni kezdték. A sértett fejét több rúgás érte, amelynek következtében az orra és a szája vérezni kezdett. A bántalmazást az utcán arra haladó hölgy erélyes felszólítása után hagyták abba. A bántalmazás közben a sértett diplomataigazolványa a földre esett, melyet az I. r. vádlott felvett a földről, azt átadta a II. r. vádlottnak, akitől az igazolvány a III. r. vádlotthoz került. Ezután a vádlottak visszaindultak a diszkóba.
Ezzel egy időben a VI. r. vádlott a diszkóban szerzett tudomást a színes bőrű sértett veréséről, ezért onnan kifutott az utcára a sértett felé, miközben azt kiabálta: "te szemét", de a szembejövő társukat az I. r. és a II. r. vádlott lefogták, miközben közölték vele, hogy a férfi "már nem mozdul". Ezután a vádlottak visszamentek a szórakozóhelyre, ahol a sértett diplomataigazolványát a III. r. vádlott átadta a VI. r. vádlottnak, aki lehúzta a WC-ben.
A bántalmazások következményeként a sértett az alsó ajak repesztett sebzését, a felső ajak zúzott sebét, a jobb szeme alatt bevérzést és a jobb felső 1 metszőfogának kitörését szenvedte el. Ezek a sérülések 8 napon belül gyógyultak.
2. 1992. augusztus 8. napján a kora esti órákban a vádlottak és más bőrfejűek az egyik szórakozóhely előtt találkoztak, mert úgy tudták, hogy ott diszkó lesz, a szórakozóhely azonban nem nyitott ki.
A vádlottak szembetalálkoztak a sértettel, aki az egyik arab ország budapesti nagykövetségének a kulturális attaséja volt. Elsőként a X. r. vádlott lépett a sértetthez, és megkérdezte tőle: "A bácsi body buildingezik-e?", majd ezt követően az I. r. vádlott a sértettet ököllel arcul ütötte. A sértett megpróbált a támadói elől elfutni, de a vádlottak utánaszaladtak, és menekülés közben a sértett a földre esett. Ekkor az I. r., a II. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r. és a XI. r. vádlottak testszerte rugdosni kezdték. A sértett legalább 8 rúgást kapott, a rúgások egy része a fejét érte. A sértett kérlelte a támadóit, hogy ne bántsák, és közölte velük, hogy diplomata. A XI. r. vádlott ekkor felszólította a társait, hogy hagyják abba a bántalmazást. A vádlottak ezt követően elszaladtak a helyszínről.
A bántalmazások eredményeként ez a sértett a jobb arcfelének zúzódását, enyhe fokú agyrázkódást, a kötőhártya bevérzését, a mellkasfal jobb oldalának zúzódását és az orrcsont törését szenvedte el. Ez utóbbi sérülés 8 napon túl gyógyult.
3. 1992. július 4-én 17 óra körül a VI. r., és a XII. r. vádlott két ismeretlen személyazonosságú bőrfejű társukkal az élelmiszerbolt környékén italoztak. Ebben az időben érkezett az élelmiszerboltba két afrikai állampolgárságú egyetemista. Amikor a sértettek az üzletből kiléptek, a vádlottak sértegetni kezdték őket, majd a VI. r. vádlott elővette a nála levő könnygázspray-t, és azzal a két színes bőrű sértett felé fújt. A könnygáz az egyik sértett szemébe került, míg a másik sértett elfutott a helyszínről, őt rövid ideig üldözte a VI. r. vádlott, de nem érte utol. Eközben a XII. r. vádlott kétszer a sértett felé rúgott, de csak a második rúgás találta el a sértett nemi szervét. A tettlegességnek a közeli rendőrkapitányságról kiérkező rendőrök közbeavatkozása vetett véget.
A bántalmazás következtében a sértett testi sérülést nem szenvedett, de a történtek lelkileg megviselték.
Az elsőfokú bíróság ítélete tartalmazza még hogy a VI. r. vádlottat a kerületi bíróság az 1994. március 30. napján jogerőre emelkedett ítéletével próbára bocsátotta, mivel ez a vádlott három társával 1992. október 29-én éjjel 1 óra körüli időben gépkocsival megjelent a sértett gépkocsija mellett, és elhatározták, hogy azt feltörik, s eltulajdonítják belőle a rádiós magnetofont. Az egyik elkövető egy meghajlított drótdarabbal benyúlt a jobb oldali első ajtó tömítése mellett, felhúzta a zárat belülről biztosító gombot, kinyitotta az ajtót, és elvette a kardánboxba szerelt rádiós magnót, a társa pedig hat audiokazettát. Tevékenységüket a VI. r. vádlott figyeléssel biztosította. A vádlottak az együttesen 5000 forintot el nem érő idegen dolgokat a saját gépkocsijukban helyezték el. A rendőrjárőr igazoltatta őket, és a lopással okozott kár lefoglalás útján megtérült. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére súlyosításért fellebbezett. Ezen belül a IV. r. és a XII. r. vádlottak bűnösségének megállapítását és velük szemben büntetés kiszabását; a minősítés tekintetében az ítéleti tényállás 3. pontjában írt cselekmény téves minősítése miatt a VI. r. és a XII. r. vádlottak cselekményének aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében történő megállapítását; az I-III. r., és az V. és a VII-XI. r. vádlottak terhére a kiszabott büntetés mértékének és a próbaidő tartamának a súlyosításáért fellebbezett.
A vádlottak részéről az I. r. vádlott és védője, a VIII. r. vádlott és védője, a XI. r. vádlott és védője enyhítésért, míg az V. r. vádlott és védője felmentésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal tartotta fenn.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a felülbírálata során megállapította, hogy az az eljárási szabályok megtartása mellett folytatta le az eljárást. Az ügy megítélése szempontjából valamennyi lényeges körülményt részletesen megvizsgált, és a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte. A fiatalkorúakkal kapcsolatos törvényi rendelkezéseket maradéktalanul megtartotta, az időközben a két külföldi állampolgárságú diplomata sértett nyomozati vallomásának a felolvasása és bizonyítékként való felhasználása törvényes volt, mivel az adott esetben a vallomást tevő személyek már nem tartózkodtak Magyarországon, ezért nem voltak kihallgathatók [Be. 83. § (3) bek.].
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján a tényállást az alábbiak szerint módosítja.
A VI. r. és a XII. r. vádlottak a két afrikai állampolgárságú sértett sérelmére elkövetett cselekmény idején mindketten erősen ittas állapotban voltak. Az említett vádlottaknak a sértettekkel szembeni erőszakos fellépésük idején a vádlottak társaságában levő másik két ismeretlen személy is jelen volt, és ők is üldözőbe vették a menekülő két afrikai állampolgárt.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (I. pont), a társtettesként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettében és a társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségében. (2. pont); illetve az V. r. vádlott esetében társtettesként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében (I. pont).
Ugyanakkor azonban a VI. r. vádlott bűnösségét a bűnsegédként aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének a kísérletében (I. pont) tévesen állapította meg. Az elsőfokú bíróság által a tényállás 1. pontjával kapcsolatban megállapított tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett bántalmazása után a vádlottak visszaindultak a diszkóba. A VI. r. vádlott a diszkóban szerzett tudomást a színes bőrű sértett megveréséről, és onnan kiszaladt az utcára, a sértett felé futott, de szembetalálkozott a visszatérőben levő I. r. és II. r. vádlottakkal, akik lefogták a szembejövő társukat, és közölték vele, hogy "a férfi már nem mozdul". Ezután a vádlottak valamennyien visszamentek a szórakozóhelyre. Az ítéleti tényállás szerint tehát a VI. r. vádlott a sértett bántalmazásánál nem volt jelen, a sértett megjelenéséről nem volt tudomása, az erőszak alkalmazásánál nem volt jelen. Így semmiképpen nem vonható le az a következtetés, hogy a VI. r. vádlott erősítette volna a társainak a sértett sérelmére megvalósított, testi épségét sértő szándékát. Mivel a már befejezett bűncselekmény esetében a bűnsegédi bűnrészesség kizárt, a Legfelsőbb Bíróság a VI. r. vádlottnak az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének a bűnsegédi minőségben való elkövetését nem találta megállapíthatónak, ezért őt az ellene bűnsegédként aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - mert nem követte el ezt a bűncselekményt - felmentette.
A minősítés tekintetében nem tévedett az elsőfokú bíróság - a 3. pontban írt esetet kivéve - a cselekmények jogi minősítése során.
Az adott ügyben az 1. pont és 2. pont esetében helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottak által elkövetett súlyos testi sértés bűntettét, illetve annak kísérletét aljas indokból elkövetettként minősítette.
Az ügyben szereplő valamennyi vádlott a skinheadek iránti együttérzésből, a skinheadek által hangoztatott és a vádlottak által elfogadott elveik alapján már korábban ellenérzülettel viseltettek a hazánkban tartózkodó külföldiek, és különös tekintettel a színes bőrű állampolgárok iránt, cselekményeik elkövetését lényegében ez az ellenséges érzület motiválta.
Miután a sértettek - az 1. pontban, a 2. pontban és a 3. pontban írt tényállást figyelembe véve - semmiféle támadó, sértegető megnyilvánulást nem tettek, csupán a megjelenésük során az színes bőrük hívta fel a vádlottak figyelmét, az elkövetés motívumából egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a durva bántalmazásra a színes bőrű fajhoz tartozásuk miatt került sor. A Legfelsőbb Bíróság így maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint a vádlottak testi épség elleni cselekményei erkölcsileg mélyen elvetendő motívumból fakadtak, mert valamely eltérő nemzeti, népi, faji vagy vallási csoporthoz tartozás miatt más testi sértése - morális és etikai szempontból is - olyan mértékben elvetendő, mely megalapozza a testi sértési cselekmények aljas indokból elkövetettkénti minősítését [BH 1995/5-261.].
A Legfelsőbb Bíróság a tényállás 3. pontjában foglalt, és az afrikai állampolgárságú sértettek sérelmére elkövetett cselekményeknek a minősítését tévesnek találta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a VI. r. vádlott a két színes bőrű személy felé könnygázspray-t fújt, míg a XII. r. vádlott a sértett fiatalembert a nemi szervén megrúgta, akinek azonban testi sérülése nem keletkezett. Ezzel a nyílt utcán tanúsított magatartásukkal a vádlottak erőszakos cselekményt követtek el, amely alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ám ennél súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg, ezért a VI. r. és a XII. r. vádlottak magatartása a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett garázdaság vétségének minősül.
A legfőbb ügyész változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, hogy a vádlottak közül a VI. r. vádlott védekezésre képtelen állapotba kívánta hozni a sértetteket, amikor a könnygázspray-vel fújt feléjük, a XII. r. vádlott pedig kétszer, nagy lendülettel a sértett felé rúgott, és az egyik rúgás a nemi szervét érte. Mindebből az a jogi következtetés vonható le, hogy vádlottaknak számolni kellett 8 napon túl gyógyuló sérülés bekövetkezésével. Így a cselekményük a Btk. 170. §-a (3) bekezdésének 2. tétele szerinti társtettesként, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérleteként értékelhető.
A VI. r. és a XII. r. vádlottak védői nem értettek egyet a legfőbb ügyész képviselőjének e körben kifejtett jogi álláspontjával, érvelésük szerint a vádlottak magatartásából, az elkövetés módjából, abból a tényből, hogy a sértettnek sérülése nem keletkezett, nem lehet a vádlottaknak a súlyos testi sértés okozására irányuló szándékára következtetni, ezért az elsőfokú bíróság által elfoglalt jogi minősítéssel egyetértve annak a helybenhagyását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság e bűncselekmény jogi minősítésére vonatkozó vizsgálata során abból indul ki, hogy elsősorban annak van jelentősége, hogy a vádlottak szándéka testi sértés okozására irányult-e. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárás során kiegészített tényállást figyelembe véve úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a VI. r. és a XII. r. vádlottak cselekményét társtettesként elkövetett garázdaság vétségének. A tényállásból ugyanis egyértelműen következik, hogy amikor az élelmiszerboltból kilépő sértetteket a VI. r. vádlott könnygázspray-vel lefújta, majd ezt követően a XII. r. vádlott Martens-bakanccsal kétszer a sértett felé irányítottan rúgott, mindkettőjük szándéka testi sértés okozására irányult, mely ebben az esetben is erkölcsileg elvetendő aljas indokból fakadt. Minthogy a sértetteknél orvosilag kimutatható testi sérülés nem jött létre, a vádlottak cselekménye a Btk. 170. §-a (3) bekezdésének 1. tétele szerint minősülő, társtettesként, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérleteként minősül. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy e minősített könnyű, testi épség elleni cselekmény vonatkozásában a magánindítvány [Btk. 170. § (7) bek.] nem szükséges.
Tekintettel arra, hogy sem a nyomozati eljárás, sem a bírósági eljárás során semmiféle adat nem merült fel arra nézve, hogy a két fk. vádlott tudata átfogta volna a súlyosabb - 8 napon túl gyógyuló - sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, a Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot a társtettesként aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés büntette kísérletének a megállapítására.
Vizsgálta azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, a Btk. 271. §-ának (1)' bekezdésébe ütköző, társtettesként elkövetett garázdaság vétségét a vádlottak megvalósították-e. A tényállás szerint a VI. r. és a XII. r. vádlottak két ismeretlen bőrfejű társukkal az élelmiszerbolt környékén italoztak, majd az üzletből kilépő sértetteket sértegetni kezdték, a vádlottak erőszakos fellépése idején a társaságukban levő két másik ismeretlen személy is jelen volt, sőt ők is üldözőbe vették a menekülő színes bőrű afrikai állampolgárt. Nem vitatható, hogy ez a magatartás olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, és ezáltal a Btk. 271. §-ának (1) bekezdése törvényi tényállását megvalósítja. Az ítéleti tényállás azonban azt is tartalmazza, hogy a garázdaság bűncselekményét nemcsak a VI. r. és a XII. r. vádlottak, hanem velük együtt a két ismeretlen, bőrfejű társuk is megvalósította, amikor a vádlottakkal szándékegységben ők is jelen voltak az erőszakos magatartás elkövetése során, és ők is üldözőbe vették a menekülő színes bőrű sértettet, vagyis a garázdaság bűncselekményét csoportosan követték el.
A Btk. 137. §-ának 11. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. A törvény nem kívánja meg, hogy a csoportban levők valamennyien a büntetőeljárás során személyileg is felderítettek legyenek, és az sem kívánalom, hogy az elkövetésben részt vevő személyeket ténylegesen felelősségre vonják (BJD 9065, BH 1987/194.).
A csoportos elkövetés azonban mindenkor nagyobb veszélyt jelent a jogtárgyra nézve, mivel a több elkövető ellen való fellépés a védekezés lehetőségét korlátozza vagy kizárja, ezért a garázdaság bűncselekményének csoportos elkövetését a törvény a Btk. 271. §-a (2) bekezdésének a) pontjában súlyosabban minősülő cselekményként, bűntettként értékeli, és az alapesetnél súlyosabban, 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Minthogy az adott esetben a garázda, erőszakos magatartást négy személy - a VI. r. és a XII. r. vádlottak és két ismeretlen társuk - akarategységben, közösen követték el, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított garázdaság vétsége helyett a VI. r. és a XII. r. vádlott cselekményét a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerinti minősülő, társtetteskénti elkövetett garázdaság bűntettének minősítette.
A garázdaság bűntettével és az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette kísérletével kapcsolatban felmerül a bűnhalmazat megállapításának a kérdése. Az adott esetben a garázda magatartás térben és időben nem elkülönülten - a könnygázspray-nek a sértettekre fújásával, rúgással, azaz személy elleni erőszakkal - valósult meg, és ezáltal valóságos alaki halmazat folytán bűnhalmazat létesült. Minthogy a garázdaság bűntettének kísérlete is megvalósult, a Legfelsőbb Bíróság - a BK 93. számú állásfoglalására tekintettel - a két cselekmény bűnhalmazatát állapította meg.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezők többségét feltárta. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy látta, hogy az elsőfokú bíróság a fk. vádlottak által elkövetett cselekmények társadalomra veszélyességét azok tényleges, jelentős tárgyi súlyához képest, valamennyi vádlott tekintetében enyhén ítélte meg. A büntetések kiszabása és az intézkedések alkalmazása során az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a vádlottak a nyílt utcán, számbeli fölényben, a védekezésre képtelenné tett, földön fekvő sértettek fejének, testének rugdosásával, emberi mivoltukban történő meggyalázással, a magyar állam tekintélyének csorbítását eredményező durva, erőszakos cselekményeket követtek el, melyek nem állanak arányban a rövid tartamú és rövid próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésekkel, még akkor sem, ha a vádlottak jelentős része 16 éves fiatalkorú, és ha a kiemelkedő időmúlásnak is jelentős enyhítő hatása van.
A tényállás 1. és 2. pontjaira vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r., és a XI. r. vádlottak tekintetében további súlyosító körülményként értékelte a garázda elkövetési módot; a társtettesi elkövetés helyett a csoportos elkövetést; a külföldi személy sérelmére elkövetés helyett azt, hogy a vádlottak által elkövetett cselekmények a magyar állam nemzetközi tekintélyét is sértik, figyelemmel arra is, hogy a két sértett diplomáciai védelem alatt állt.
Az I. r. vádlott vonatkozásában súlyosító körülményként értékelte a Legfelsőbb Bíróság a kezdeményező szerepet, és az I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében az erőszakos cselekmények elkövetésére irányuló hajlamot, a II. r., a IV. r. és a XII. r. vádlottak esetében az ittas állapotban való elkövetést; a VI. r. vádlott esetében azt, hogy a jelen ügyben megindult eljárás alatt követte el a lopás vétségét megvalósító cselekményt. A bűnhalmazat nemcsak az I. r.,: a II. r. és a VI. r. vádlottak, hanem a III. r. és a VII. r. vádlottak esetében is súlyosító körülmény.
További enyhítőként értékelte a Legfelsőbb Bíróság az V. r., a VI. r., a VII. r. és a X. r. vádlottak javára, hogy a 16 életévüket alig haladták meg, továbbá a XII. r. vádlott tekintetében, hogy a 3. pontban leírt aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntette a kísérleti szakban maradt.
Mellőzte továbbá a Legfelsőbb Bíróság az enyhítő körülmények köréből a VI. r. vádlott tekintetében a bűnsegédi bűnrészesség enyhítő körülménykénti értékelését, mivel az 1. pontban írt cselekmény tekintetében nem állapította meg a terhére rótt bűncselekmény elkövetését.
Mindezekre a megváltozott bűnösségi körülményekre is figyelemmel az Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az I. r. és a II. r. vádlottak esetében az általuk elkövetett cselekmények igen jelentős tárgyi súlyára és a személyükben rejlő társadalomra veszélyesség fokára tekintettel kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt. E két vádlott mindkét aljas indokból megvalósított súlyos testi sértési cselekmény elkövetésében tevőlegesen részt vett, és ez az általános visszatartás érdekében is indokolttá teszi a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének a mellőzését. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerinti e két vádlott büntetésének a kiszabása során semmi olyan különös méltánylást érdemlő körülmény nem merült fel, amely indokolttá tette a Btk. 89. §-a (2) bekezdésének az alkalmazását. Ezért a Legfelsőbb Bíróság I. r. és a II. r. vádlottak tekintetében a kiszabott szabadságvesztésnek próbaidőre történő felfüggesztését mellőzte.
Mindezeken túlmenően a Legfelsőbb Bíróság a két vádlott fiatalkora ellenére is úgy látta, hogy az általuk elkövetett cselekmények jellegére figyelemmel méltatlanok arra, hogy a közügyekben részt vegyenek, ezért a Btk. 53. §-a alapján - figyelemmel a Btk. 115. §-ára - mindkét fiatalkorú vádlottat 2-2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a kérdésben, hogy a IV. r. és a XII. r. vádlottak esetében a nevelési cél büntetés kiszabása nélkül, intézkedés, nevezetesen próbára bocsátás alkalmazásával is elérhető, mert a IV. r. vádlott durva magatartást nem tanúsított, és a cselekménye kísérleti szakban maradt, a XII. r. vádlott cselekménye pedig a vádlott-társaihoz képest enyhébben minősült. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint e vádlottak által elkövetett cselekmények tárgyi súlya, az aljas indokból történt elkövetés már önmagában is megkérdőjelezi a próbára bocsátás intézkedés alkalmazhatóságának a lehetőségét. Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az 1. pontban írt cselekmény elkövetése során lényegében a IV. r. vádlott volt a cselekmény elindítója, ő volt az, aki észrevette a színes bőrű személyt és szólt a társainak, hogy "kísérjük el". Ezt követően az I. r. vádlottal ő is a sértett után futott, és a sértett bántalmazásában tevőlegesen is részt vett.
A XII. r. vádlott a garázdaság bűntette mellett halmazatban az aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés bűntettének a kísérletét is elkövette.
A fentiekben kifejtett elkövetési magatartás eltér az elsőfokú bíróság által kifejtett indokoktól, és a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a próbára bocsátás szóba sem kerülhet. Ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fiatalkorú vádlott bűnösségének a megállapítása mellett, éppen a Btk. 108. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel, úgy ítélte meg, hogy az intézkedés alkalmazása a két fiatalkorú vádlott esetében nem célravezető.
Minthogy a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi vádlott tekintetében nem a cselekmények jelentős tárgyi súlyának megfelelő, eltúlzottan enyhe büntetést szabott ki, mely az általános visszatartó hatás elérésére nem alkalmas, ezért a fiatalkorúak fogházbüntetésének mértékét a III. r., az V. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r. és a XII. r. vádlottak esetében 1 évre, a IV. r. és a XI. r. vádlottak tekintetében pedig - akik a 16 életévüket a cselekmény elkövetésekor még nem töltötték be - 10 hónapra súlyosította.
A próbaidőre tartamára vonatkozóan sem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a védők azon érvelésével, hogy a jelentős időmúlásra tekintettel a próbaidő tartama már így is meghosszabbodott. A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a büntetés célja a Btk. 108. §-ának figyelembevétele mellett az, hogy a fiatalkorú helyes irányban fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék, és ennek szem előtt tartásával kell a büntetés végrehajtásának felfüggesztéséről és a próbaidő tartamáról is határozni. Ennek figyelembevételével az elsőfokú bíróság által meghatározott próbaidők tartama is alacsonynak bizonyult, mert az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított próbaidők nem szolgálnák a törvényben írt büntetési cél elérését. Ezért a próbaidő tartamát a III. r., az V. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r., a X. r. és a XII. r. vádlottak tekintetében 2 évben, a IV. r. vádlott esetében 1 évben határozta meg, míg a VI. r. vádlott vonatkozásában - aki a próbára bocsátás hatálya alatt követte el az újabb bűncselekményeket - 3 évre súlyosította.
Ezek a változtatások a fiatalkorúakkal szembeni büntetéskiszabási gyakorlatra figyelemmel jelentéktelennek nem tekinthetők. (Legf. Bír. Bf. III. 1487/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás