BK BH 1996/520
BK BH 1996/520
1996.10.01.
A gyermek- és fiatalkorú tanúkénti kihallgatásánál gondozójának és a pedagógus nevelőjének a jelenléte nem kötelező; eljárási szabálysértés ha ezeknek a tanúknak a nyomozás során tett vallomását a bíróság kizárja a bizonyítási eszközök köréből [Be. 63. § (4) bek.].
A megyei bíróság a fiatalkorú (fk.) vádlottat az ellene életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének vádja alól felmentette. A könnyű testi sértés vétsége miatt ellene indított büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette.
Az ítélet ellen az ügyész megalapozatlanság miatt fellebbezett.
A legfőbb ügyész átiratában a fellebbezést fenntartotta, és az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta.
A megyei bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott 1994. augusztus 20-án édesanyjának az élettársát, B. J.-t a földre rántotta, és mivel az a baltáért nyúlt, ököllel vállon ütötte, majd a földön pofozta, és egyszer ököllel a sértett mellkasára ütött. Eközben a gyermekkorú Sz. J. - a vádlott testvére - több esetben a sértett fejébe rúgott. A bántalmazásra azért került sor, mert a vádlott tudomást szerzett arról, hogy a sértett az édesanyjával, illetve a testvérével szemben durván lépett fel, és a vádlott nővérének nemi közösülésre tett ajánlatot.
A sértett a bal fülénél bőr alatti bevérzéses, a hasfalon zúzódásos és mindkét oldalon a kulcscsonti területen hámhorzsolásos sérülést szenvedett, mely sérülései 8 napon belül gyógyultak.
Az ügyész a vádlottat a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdésének 1. fordulata szerint minősülő, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a kísérletével vádolta az alábbi tényállás alapján:
"A bántalmazás következtében B. J. 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, eltörtek a bal oldali III-IX. bordái a középső, illetve az elülső hónaljvonalban. Ennek következtében minimális mennyiségű mellűri levegő- és folyadékgyülem keletkezett. Az orvos szakértő véleménye szerint csak a véletlenen múlott, hogy a bordatörésekhez csak minimális mennyiségű folyadék- és levegőgyülem társult. Amennyiben a folyadék- és levegőgyülem nagyobb mennyiségű, az már életveszélyes sérülésnek minősült volna."
A megyei bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem látta kétséget kizáróan megállapíthatónak, hogy a vádlott a sértett mellkasát rugdalta vagy rátaposott volna, és így a bordatöréseket a sértett a vádlott bántalmazásától szenvedett volna el.
A Legfelsőbb Bíróság a bejelentett fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy a tényállás felderítetlen, ebből következően az ítélet megalapozatlan és felülbírálatra alkalmatlan. Ugyanakkor részben ellentétes az iratok tartalmával [Btk. 239. § (2) bek. a) és c) pontja]. Nem került sor a bizonyítékok összességében történő értékelésére. Ennek hiányában a megyei bíróság kellő alap nélkül jutott arra a megállapításra, amely szerint nem lehet okszerű következtetést levonni arra a tényre nézve, hogy a sértett bordatöréseit a vádlott okozta.
Az elsőfokú bíróság a fk. B. J. és a fk. B. G., valamint a gyermek korú (gyk.) K. Sz. tanúk nyomozati vallomását kizárta a bizonyítékok köréből. Ezt arra alapozta, hogy ezeket a tanúkat késő esti, illetve éjjeli órákban hallgatták meg a törvényes képviselőjük jelenléte nélkül. Ezt megelőzően a rendőrök elfogták és előállították őket.
A bíróság nem tisztázta viszont azt a körülményt, hogy törvényes képviselőként e tanúk vallomását aláíró F. P.-né intézeti nevelő jelen volt-e a tanúk meghallgatásánál, és ha nem, akkor milyen körülmények között került sor arra, hogy a jegyzőkönyveket aláírta. Arra nézve ugyanis, hogy nem volt jelen a kihallgatásoknál, egyedül fk. B. J. tett vallomást. A másik két tanút és a kihallgatást végző rendőrt nem hallgatta meg erre nézve a bíróság.
Egyébként az, hogy a törvényes képviselő a gyk., illetve fk. tanúk meghallgatásánál nem vett részt, nem jelent eljárási szabálysértést. A Be. 63. §-ának (4) bekezdése csak arról rendelkezik, hogy az ilyen tanúk meghallgatásánál a törvényes képviselő jelen lehet, de a hatóság belátására bízza azt, hogy a törvényes képviselő jelenlétében vagy anélkül hallgatja-e meg a tanút. Így az elsőfokú bíróság helytelenül járt el, amikor az így meghallgatott tanúk nyomozati vallomását kizárta a bizonyítékok köréből
Ennek annál is inkább jelentősége van, mert ezek a tanúk a tárgyalás során a nyomozati vallomásuktól eltérő előadást tettek, így a gyk. K. Sz. a nyomozás során vallotta, hogy a vádlott a földön fekvő sértettet felemelte, és készakarva a földre ejtette. A fk. B. J. ugyancsak ezt vallotta.
A fk. B. G. nyomozati vallomása szerint a vádlott a sértett oldalába belerugdosott, és talppal is többször beletaposott az oldalbordái közé. A fk. B. G. a tárgyaláson is előadta, hogy a vádlott belerúgott a sértettbe, majd felemelte, és földhöz vágta. A nyomozati vallomásának elébe tárása után a beletaposást is mondta, sőt a szembesítés során a vádlott szemébe mondta. A fk. B. J. a tárgyaláson először azt vallotta, hogy a vádlott rátaposott a sértettre, majd amikor a nyomozati vallomását elébe tárták, már azt mondta, hogy erre nem emlékszik. B. G. tanú a gyk. K. Sz. meghallgatása után már úgy nyilatkozott, hogy nem látott taposást, csak a rendőrök mondták neki, hogy ez így lehetett. A bíróság azonban nem nyilatkoztatta ezt a tanút, hogy nem sokkal előtte miért mondta ezt a vádlott szemébe.
A Legfelsőbb Bíróság egyéb okokból is az ítéletet megalapozatlannak, részben felderítetlennek, részben a bizonyítékokkal ellentétesnek találta oly mértékben, hogy ezek a hiányosságok a másodfokú eljárásban nem voltak kiküszöbölhetők. Ezért az ügyészi fellebbezésnek helyt adva az első fokú ítéletet a Be. 262. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bf. I. 245/1996. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás