PK BH 1996/525
PK BH 1996/525
1996.10.01.
Az érvényesített jog különbözősége miatt sem anyagi jogi, sem eljárási jogi akadálya nincs annak, hogy a sajtóban elkövetett jogsértés jellegétől függően a sértett fél a sajtó helyreigazítással egyidejűen vagy utóbb egyéb személyhez fűződő joga megsértése miatt is jogvédelmet igényeljen. A sajtó helyreigazításra kötelező ítéletnek – ugyanazon ténybeli alap esetén – legfeljebb az elégtételadás módjának megválasztása körében lehet jelentősége [Ptk. 78. § (2) bek., 79. § (1) bek., 84. § (1) bek.; Pp. 343. § (2) bek.; 1986. évi II. tv. (St.) 19. § (3) bek.].
Az Állami Vagyonügynökség a részvénytársaság felperessel, mint a 2. vagyonkezelési pályázat nyertesével 1991. december 20-án vagyonkezelési szerződést kötött, amely az ÁVÜ portfoliójába tartozó 3952,6 millió forint értékű vagyonértéknek 1992. január 1-jétől 1997. december 31-ig terjedő vagyonkezelésére vonatkozott. Az Állami Számvevőszék 1991-ben vizsgálta az ÁVÜ tevékenységét, és ennek során kifogásolta azt, hogy a portfolióban lévő társaságok 1991. évi gazdálkodása után fizetendő osztalékból az ÁVÜ-t illető mintegy 200 millió forintos összeget a vagyonkezelési szerződés alapján az ÁVÜ nem követelhette a felperestől. Erre az Állami Számvevőszék az ÁVÜ figyelmét felhívta, az ÁVÜ azonban - ellentétes jogi álláspontja miatt - a szerződés módosítása és az Állami Számvevőszék által tartozásként megállapított összeg behajtása iránt annak ellenére nem intézkedett, hogy az Állami Számvevőszék az 1993. évi vizsgálata során erre ismételten felhívta a figyelmét.
Az alperes 1994. május 1 1-én hírműsorában a társadalombiztosítás tevékenységével kapcsolatban összeállítást sugárzott, amelynek során M. M. nevű személy szakértőként nyilatkozott. A műsorban kifogásolták a társadalombiztosítás gazdálkodási tevékenységét, pazarló gazdálkodása miatt elmarasztalták, amelynek során felvetették, hogy különböző személyi összefonódások is eredményezik e pazarló gazdálkodást.
Ezzel kapcsolatban nyilatkozott M. M., mely szerint a társadalombiztosítás nagyon sok esetben nem körültekintően köti meg a szerződéseit. Ennek példájaként a felperessel kötött szerződést hozta fel, azzal, hogy az Állami Számvevőszék 1993-ban egy vizsgálati jegyzőkönyvben a felperesről kimutatta, hogy az Állami Vagyonügynökséggel kötött vagyonkezelési ügyben az államnak jelenleg is 200 millió forinttal tartozik. Arra a kérdésre, hogy mi volt az a szerződés, amit a társadalombiztosítás a felperessel kötött, közölte a szakértő, hogy általános keretszerződés titkársági és egyéb szervezési feladatok ellátására, átvilágítására és egyéb tevékenységre. A szakértő közölte azt az álláspontját: meggondolná, hogy egy olyan céggel, amely tartozik az államnak, közpénzekből szerződést kössön. A riporter felvetette a kérdést, hogy ennek is személyi kapcsolat lehet-e az oka, mire a szakértő úgy nyilatkozott: "hát nézze, feltehetően igen, hiszen azok a körök, amelyekben ezek a vezetők mozognak, ezek tulajdonképpen mondhatnám azt, hogy informális egy baráti kör is".
Az alperes a felperes vezetőjének kérelmére, 1994. május 25-én interjút sugárzott dr. H. A.-val, a felperes képviselőjével. Ebben H. A. elmondta: valótlan a riportnak az a tényállítása, hogy a felperes 200 millió forinttal tartozik az államnak, és a valóságnak az felel meg, hogy a társadalombiztosítással jelentéktelen összegű, havi 100 000 forint nagyságrendű tanácsadói szerződést kötött. E szerződésnek hazug beállítása az, hogy a szerződéskötés során valamilyen politikai, ismeretségi, baráti kapcsolatnak lett volna szerepe. A riport elhangzása után az alperes felelevenítette a korábbi adás azon részét, amelyet a felperes kifogásolt, illetve ismertette azt, hogy a kifogásolt vélemény az Állami Számvevőszék melyik jelentésén alapult.
A felperes keresete alapján a helyi bíróság első fokon jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az alperest, hogy műsorában helyreigazításként tegye közzé: a bíróság ítéletével annak közzétételére kötelezte a műsort, hogy "az 1994. május 1-jei adásával a Társadalombiztosítási Önkormányzat ügyeivel foglalkozó riportban valótlanul híresztelték, hogy az Állami Számvevőszék megállapítása szerint a felperes akár az államnak, akár a társadalombiztosításnak tartoznék. Az Állami Számvevőszék a felperest nem vizsgálta, és az ÁVÜ vizsgálata során sem tett olyan megállapítást, hogy a felperes akár az államnak, akár a társadalombiztosításnak tartoznék." A felperesnek arra vonatkozó helyreigazítási kérelmét, hogy a társadalombiztosítás és a felperes között létrejött valós szerződés hamis színben való feltüntetését jelenti az, hogy azt meggondolatlanul és milliós nagyságrendben kötötték volna meg, a jogerős ítélet elutasította.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes, az 1994. május 1-jei és 15-i adásában jó hírnevét megsértette a 200 millió forintos tartozásra, illetve a baráti kapcsolatokon alapuló szerződéskötésre vonatkozó tényállításaival. Ezért a valós tények közzétételének elrendelését, és a főszerkesztő, a riporter, valamint a szakértő elégtétel adására kötelezését kérte. Ezen túlmenően 200 millió forint nem vagyoni kár megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogát nem sértette meg, mert a riportban tett szakértői közlések valós tényeken alapultak. E tényt állapította meg ugyanis az Állami Számvevőszék 1993-ban kelt vizsgálati jelentése. A baráti kapcsolatokra vonatkozó nyilatkozat tekintetében az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szakértő saját személyes véleményét, illetve feltételezését közölte. Ez a véleménynyilvánítás nem minősülhet a való tények hamis színben való feltüntetésének. A személyhez fűződő jog megsértésének hiányában jogalapjában alaptalannak tartotta a nem vagyoni kár megfizetésére irányuló keresetet, és azt is elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A tárgyaláson módosított fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte a jogsértés megállapítása és az elégtételadás körében. A nem vagyoni kár megfizetése iránti fellebbezését nem tartotta fenn, indítványozta azonban az alperesnek 200 000 forint közérdekű célra fordítható bírság megfizetésére kötelezését. Álláspontja szerint az Állami Számvevőszék a felperes tartozásának tényét nem állapította meg, így valótlan tényt közölt a riport.
Az alperes a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.
A sajtóról szóló 1986. évi II. tv. (továbbiakban: St.) 19. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a sajtóban közölt tájékoztatás személyhez fűződő jogot vagy a hiteles tájékoztatás követelményét sérti, külön jogszabály szerint helyreigazításnak is helye van. E külön jogszabály a Ptk. 79. §-ának (1) bekezdése, amely szerint ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap), rádió, televízió vagy filmhíradó valótlan tényt közöl vagy híresztel, illetőleg való tényeket hamis színben tüntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás).
Az St. idézett rendelkezésének és a Ptk. 79. §-a (1) bekezdésének az egybevetéséből következik, hogy a sajtóközlemény által érintett személy, a hiteles tájékoztatás megsértése, ezen belül a valótlan tény közlése, híresztelése vagy a való tény hamis színben való feltüntetése miatt a jogszabályban meghatározott személlyel szemben igényelhet sajtó-helyreigazítást. Ugyanakkor, ha a sajtóközlemény egyéb személyhez fűződő jogot is sért, így sérti a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevet, a sérelmet szenvedett személy a Ptk. 84. §-ában biztosított szankciók alkalmazása iránt is keresetet indíthat. Egyéb személyhez fűződő jogának megsértése miatti igényével szükségképpen külön perben léphet fel, mert a Pp. 343. §-ának (2) bekezdése értelmében a sajtó-helyreigazításra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet.
Nincs tehát sem anyagi jogi, sem eljárási jogi akadálya annak, hogy a sajtóban elkövetett jogsértés jellegétől függően a sértett fél sajtó-helyreigazítást kérjen, és ezzel párhuzamosan vagy ezt követően a Ptk. 84. §-ának megfelelően igényeljen jogvédelmet egyéb személyhez fűződő joga megsértése miatt. A sajtó-helyreigazítás iránt indított külön per nem eredményez tehát perfüggőséget, illetve a sajtó-helyreigazítás iránti kereset tárgyában született jogerős ítélet - még ha helyt is adott a keresetnek - nem képez ítélt dolgot, még akkor sem, ha azonos személyek között ugyanazon ténybeli alapból folyik a per, illetve született a jogerős ítélet, mert az érvényesített jog különböző. A sajtó-helyreigazításra kötelező ítéletnek - ugyanazon ténybeli alap esetén - legfeljebb a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásánál, az elégtétel adása módjának megválasztásánál lehet jelentősége.
A perbeli esetben tehát nem volt akadálya annak, hogy a felperes - függetlenül a jogerős és sajtó-helyreigazításra kötelező ítélettől - az alperessel szemben a jó hírneve megsértésének megállapítása és járulékai iránt keresetet indítson.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a jogsértés megállapítása körében a felperes keresetét elutasította. A Ptk. 78. §-ának (2) bekezdése értelmében a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A riportban a szakértőként nyilatkozó személy tényként közölte, hogy a felperes 200 millióval tartozik az államnak. Ez valótlan tényközlés volt. Az Állami Számvevőszék csak azt állapította meg és kifogásolta, hogy az ÁVÜ és a felperes között létrejött szerződés eredményeként a felperes az 1991. évi osztalékot is megtartotta. Nem állapította meg azonban, hogy ezen osztalékot az állam vagy az ÁVÜ részére a felperesnek meg kell fizetnie, nem kötelezte, és nem is kötelezhette erre a felperest, és az ÁVÜ - éppen ellentétes jogi álláspontja miatt - nem is követelte ezt az összeget a felperestől. A tartozás kifejezés azt jelenti, hogy a kötelezett az esedékes és lejárt követelést a jogosultnak nem fizette meg. Ilyenről az Állami Számvevőszék említést sem tett, így a szakértő közlése a valóságnak még a vizsgálati anyag tartalmát illetően sem felelt meg. Annak tényként való közlése, hogy a befektetéssel és pénzügyi tanácsadással is foglalkozó cégnek nagy összegű kiegyenlítetlen tartozása van, a valótlanságon túlmenően sérti is a cég jó hírnevét.
A riport szövegösszefüggésében, ugyancsak valótlansága miatt, sérti a felperes jó hírnevét a Társadalombiztosítási Önkormányzattal kötött szerződésének a szakértő általi minősítése is. A szakértő azért tartotta lehetségesnek a személyi összefonódás fennállását e szerződés tekintetében is, mert olyan céggel, amely 200 millió forinttal tartozik az államnak, ő nem kötne szerződést. Valótlan tényre alapította ténybeli feltételezését a szakértő, így ez ugyancsak valótlan és a jó hírnevet sértő tényállítás.
Ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felperes alappal kérte a jó hírnév megsértésének a megállapítását.
A szakértő a riport során nem tett említést arról, hogy a felperes milyen volumenű szerződést kötött a Társadalombiztosítási Önkormányzattal, így e vonatkozásban a felperes személyére vonatkozó valótlan és sértő tényt nem állított.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak.
A Legfelsőbb Bíróság az eset körülményeire tekintettel nem látta indokát annak, hogy az alperest a jogsértés elkövetése miatt elégtétel adására is kötelezze. Szükségtelenné tette ezt az a tény, hogy lényegében hasonló tartalommal a felperes által leginkább kifogásolt tartozásra vonatkozóan a jogerős ítélet már sajtó-helyreigazításra kötelezte az alperest, illetve rövid idő múlva a felperes képviselője mind a tartozás, mind a szerződés jellege, mind pedig a személyes összefonódásra vonatkozóan, a jogsértés következményeit eredményesen elhárító módon a valóságot már közölte műsorában. Ilyen körülmények között - esetleg párhuzamos a sajtó-helyreigazítási kötelezettséggel - már indokolatlan lenne az alperes további elégtétel adására kötelezése.
Miután a felperes a fellebbezését a nem vagyoni kár megtérítése iránt már nem tartotta fenn, a Legfelsőbb Bíróság ennek vizsgálatát mellőzte. Nem látta indokát annak sem a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Ptk. 84. §-ának (2) bekezdése alapján közérdekű célra fordítható bírságban marasztalja az alperest.
A fenti indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintve fellebbezett rendelkezéseit a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatva megállapította, hogy az alperes műsorában a felperesről valótlanul állította, hogy 200 millió forinttal tartozik a magyar államnak, és személyi összefonódások révén kötött szerződést a Társadalombiztosítási Önkormányzattal, megsértve ezzel a felperes jó hírnevét. (Legf. Bír. P. IV. 20.721/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás