PK BH 1996/533
PK BH 1996/533
1996.10.01.
Végrendelet meghagyása olyan kötelezettséget jelent, amelynek követelésére más nem válhat jogosulttá [Ptk. 642. § (1) bek.].
Az 1988. december 2-án meghalt H. J.-né hagyatékát a közjegyző végintézkedés alapján az örökhagyó házastársának: az alperesnek adta át.
Az örökhagyó és az alperes 1983-tól saját lakásukban gondoskodtak az örökhagyó édesanyjának: S. M.-nének ellátásáról, ápolásáról.
Az 1988. november 15-i írásbeli magánvégrendeletben az örökhagyó az alperes részére a következő meghagyást tette: "kérésem az, hogy ha édesanyám túlélne, róla élete végéig gondoskodjon. Amennyiben saját háztartásában nem tudja tartani, helyezze el szociális otthonban, látogassa, anyagilag támogassa, hogy szép öregkora legyen". 1988. december 2-től 12-ig az örökhagyó édesanyja, S. M.-né kórházban volt, innen azonban nem korábbi lakására, az alpereshez került vissza, hanem unokahúga, az I. r. felperes vette őt magához, aki lakásába bejelentette, és ettől kezdve tartotta, gondozta, 1989 januárjától pedig S. M.-né nyugdíját is ő vette fel.
S. M.-né pert indított az alperessel szemben ajándék visszakövetelése és ingók kiadása iránt. A per során 1991. január 15-én S. M.-né meghalt. Jogutódaként a perbe az I. r. felperes belépett.
A pert az elsőfokú bíróság egyesítette az I. r. felperes által az alperessel szemben megindított perrel, amelyben az I. r. felperes arra hivatkozott, hogy az alperest a volt házastársa végrendelete szerint terhelő meghagyást (S. M. né eltartását, gondozását) ő (az I. r. felperes) teljesítette, s ezért a 26 havi tartás és ellátás fejében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 207 800 forint, valamint törvényes kamata megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével mindkét keresetet elutasította. Az ítéletnek az S. M.-né eltartására alapított keresettel összefüggő indokolása szerint az alperes - házastársa halálát követően - továbbra is vállalta volna anyósa gondozását a végrendeleti meghagyásban foglaltak szerint, sőt kérte, hogy anyósa a kórházból hozzá térjen vissza. Az I. r. felperes azonban az alperest ebben megakadályozta: S. M.-nét - annak beleegyezésével, de az alperes hozzájárulása nélkül - ő vette magához, annak reményében, hogy a gondozás, tartás fejében S.-né őt örökösévé teszi. Ezért az I. r. felperes az alperessel szemben S. né eltartása címén követelést nem támaszthat.
A másodfokú bíróság részítéletével az S. M.-né eltartásával kapcsolatos igény tekintetében az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az I. r. felperes által jogutódként érvényesített követeléssel kapcsolatban az első fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot e körben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A részítéletnek az elsőként említett rendelkezésre vonatkozó indokolása szerint H. J.-né örökhagyó az 1988. november 15-i végrendeletében "kérésként" jelölte meg az alperesnek édesanyja eltartására vonatkozó kötelezettségét. Ez a rendelkezés a Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése szerinti meghagyásnak minősül, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Ebből következik, hogy az I. r. felperes nem az alperes helyett tartotta néhai S. M.-nét, ezért tartási igénye az alperessel szemben alaptalan. A per adataiból egyébként kitűnik, hogy az I. r. felperes saját elhatározásából vette magához S.-nét, amivel S.-né is egyetértett. Ezzel az alperes számára anyósa természetbeni tartása - ami néhai feleségének elsődleges kérése volt - neki fel nem róható okból lehetetlenült.
A jogerős részítéletnek a keresetet elutasító rendelkezése ellen az I. r. felperes - jogszabálysértésre hivatkozással - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte annak megváltoztatását és az alperes marasztalását a keresete szerint. Hivatkozott arra, hogy két évig tartotta a súlyos beteg S. M.-nét az alperes helyett, ezzel mentesítve őt a meghagyásban reá háruló kötelezettség alól. Tevékenységének eredményeként az alperes jogalap nélkül gazdagodott; a jogalap nélküli gazdagodásra a Ptk. 364. §-a értelmében a kártérítés szabályai az irányadók. A 339. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az alperes kártérítési felelőssége fennáll, mert jogellenesen járt el, amikor volt házastársa "kérését" nem teljesítette: Az említett jogszabályokon kívül a jogerős ítélet a Pp. 3. §-át is sérti, mivel a bíróság nem e tartalma szerint bírálta el a keresetet.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A másodfokú bíróság helyesen minősítette H. J.-né örökhagyónak az 1988. november 15-i írásbeli magánvégrendeletében megfogalmazott "kérését" a Ptk. 642. §-ának (1) bekezdése szerinti meghagyásnak. Az alperes számára ez a meghagyás tehát olyan kötelezettséget jelentett, amelynek követelésére más nem vált jogosulttá. Nincs adat arra, hogy az örökhagyó az alperesnek a hagyatékból való részesítését a meghagyás teljesítéséhez kívánta volna kötni. A szóban levő "kérdés" tehát az alperes részére olyan kötelezettséget jelentett, amely nem kényszeríthető ki. Az I. r. felperes (vagy bárki más) tehát akkor sem követelhetné a meghagyás teljesítését az alperestől, ha az alperes a teljesítést megtagadta volna (Ptk. 313. §).
Az említettek mellett a bíróság helyesen fejtette ki, hogy az alperesnek szándékában állott a meghagyás teljesítése, amelyben az akadályozta meg, hogy az I. r. felperes S. M. nét magához vette. Az alperes így az I. r. felperes magatartásának következtében nem volt abban a helyzetben, hogy volt felesége kérésének eleget tegyen. Az I. r. felperes tehát - amint arra a bíróság is helyesen rámutatott - nem az alperes helyett, hanem saját elhatározásából és saját anyagi érdekében (végrendeleti juttatás reményében) tartotta, gondozta és ápolta nagynénjét. Ezért a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása - amelyre egyébként a perben az I. r. felperes nem is hivatkozott - szóba sem jöhet, mert az alperes nem jutott az I. r. felperes rovására jogalap nélkül vagyoni előnyhöz [Ptk. 361. § (1) bekezdése]. Ebből következik, hogy az I. r. felperesnek a kártérítési jogszabály, valamint a Pp. 3. §-ának sérelmére hivatkozása sem helytálló.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta, és a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az I. r. felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.926/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás