PK BH 1996/534
PK BH 1996/534
1996.10.01.
Ha az öröklési szerződésben a kötelezettség járadékban van meghatározva, a felek közötti személyes kapcsolatnak nincs olyan döntő jelentősége, mint a tartási szerződéseknél. A viszony megromlása tehát önmagában a szerződés megszüntetését nem eredményezheti [Ptk. 589. § (2) bek., 658. (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek által 1987. november 3-án megkötött öröklési szerződést megszüntette. A megállapított tényállás szerint az egymással rokoni kapcsolatban álló felek között létrejött öröklési szerződésben az alperesek örökössé nevezésük ellenében havi 3500 forint életjáradék fizetésére vállaltak kötelezettséget. A megállapodást azonban szóban akként módosították, hogy az életjáradék fizetése helyett az alperesek a szükséges mértékben természetbeni gondoskodást, segítséget nyújtanak a felpereseknek. A felek között a kapcsolat 1992 végéig, 1993 elejéig zavartalan volt. 1994. január 21-én a felperesek levelet intéztek az alperesekhez, amelyben a viszony elhidegülésére hivatkoztak, sérelmezték, hogy az alperesek járadékot nem fizetnek, a gondoskodás pedig szinte megszűnt; az alperesek tehát szerződéses kötelezettségeiket megszegték. Utaltak arra is, hogy a kikötött járadék az inflációra tekintettel túl alacsony. Mindezekre figyelemmel felszólították az alpereseket, hogy a lejárt életjáradékot kamatokkal együtt - összesen 420 866 forintot - 1994. január 31-ig fizessenek meg; egyben az öröklési szerződésben kikötött járadékot havi 5000 forintra kívánták felemelni. A módosító szerződést csatoltan megküldték azzal, hogy azt az alperesek aláírva küldjék vissza. Az alperesek 1994. január 28-án kelt válaszlevelükben a szerződés módosítására tett javaslatot elfogadták; a lejárt járadéknak kamatokkal együtt történő megfizetését vállalták, kérték azonban, hogy a felperesek annak megfizetésére 1994. május 1-jéig adjanak haladékot. Egyben a szerződésmódosítást aláírva visszaküldték. A felperesek azonban a szerződésmódosítást nem írták alá, az alperesek által küldött havi 5000 forint járadékot, valamint az 1994. április 20-án megküldött 420 866 forintot nem fogadták el, hanem a szerződés megszüntetése iránt keresetlevelet nyújtottak be a bírósághoz.
Az elsőfokú bíróság a keresetet megalapozottnak találta. Bár megállapította, hogy a viszony megromlásának oka elsősorban a felperesek magatartására vezethető vissza, ennek ellenére az öröklési szerződés módosítására nem látott lehetőséget. "A felperesek közel 80 évesek, meglehetősen rossz egészségi állapotban vannak, ennek ellenére a ház körüli kisebb teendőket el tudják látni"; számítani lehet azonban arra, hogy "belátható időn belül egyikük vagy akár mindketten teljes körű ápolásra, gondozásra fognak szorulni". Az alperesektől a természetbeni szolgáltatást nem hajlandók elfogadni, az életjáradéki jellegű öröklési szerződés fenntartása pedig még megemelt összegű járadék mellett sem szolgálja a felperesek érdekét. Ezért a Ptk. 658. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazott 589. §-a értelmében az öröklési szerződés megszüntetésének volt helye. A megfelelő kielégítés kérdésében dönteni nem kellett, mert az alperesek ilyen igényt nem érvényesítettek.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. Az alperesek a felperesek kívánságának megfelelő módosított tartalommal nyújtottak szolgáltatásokat, szerződésszegést tehát nem követtek el; a felperesek 1994. január 21-i szerződésmódosítás iránti igényének is eleget tettek, és a felperesek voltak azok, akik minden alapos ok és indok nélkül megtagadták az általuk megfelelő mértékűnek tartott szolgáltatás elfogadását. A szerződések körében a felek kötelesek együttműködni, és a jogosult egyoldalú visszautasító magatartása nem vezethet a szerződés megszüntetésére. A felperesek egészségi állapotuk miatt jelenleg gondozást nem igényelnek, a jövőben esetleg bekövetkező bizonytalan eseményre vagy körülményre tekintettel pedig az öröklési szerződést nem lehet megszüntetni.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésével az első fokú ítélet helybenhagyását kérték. Előadták, hogy a szerződés megkötését követően a jó kapcsolat fenntartása érdekében nem kérték az életjáradékot, mert egyébként a gondoskodásra nem számíthattak volna. Ez azonban azt eredményezné, hogy az alperesek valójában ellenszolgáltatás nélkül szereznék meg a vagyonukat. Arra hivatkoztak, hogy idős koruk miatt már most is gondozásra szorulnak, ezért az életjáradéki jellegű öröklési szerződés fenntartása érdekeiknek nem felel meg.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult, álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság döntése mindenben helytálló.
A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
Helytálló volt a másodfokú bíróság álláspontja, amely a megállapított tényállásra tekintettel az öröklési szerződés megszüntetésére nem látott jogi lehetőséget.
Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a felek életjáradéki jellegű öröklési szerződést kötöttek, amelyet egyező akaratelhatározással akként módosítottak, ahogy az alperesek életjáradék fizetése helyett a szükséges mértéken gondoskodást nyújtanak a felpereseknek. A felperesek maguk sem állították, hogy korábban a járadék fizetésére igényt tartottak volna; az öröklési szerződésnek az 1994. január 21-én általuk kezdeményezett módosítására - a járadék felemelésére - pedig az alperesek hajlandók voltak, és a lejárt járadék megfizetését is megkísérelték. Helyesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy az alperesek szerződésszegést nem követtek el, és a felperesek voltak azok, akik az általuk kezdeményezett szerződésmódosítástól - az alperesek elfogadó nyilatkozata és a teljesítés megkísérlése után - lényegében kellő indok nélkül elálltak.
A Ptk. 589. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel az alperesek szerződésszegő magatartásának hiányában az öröklési szerződés megszüntetésére abban az esetben kerülhetne sor, ha a szerződés valamely okból célját már nem tudná betölteni. E körben azonban abból kell kiindulni, hogy a felek életjáradéki szerződést kötöttek; a szerződés jellegéből eredően a felek közti személyes kapcsolatnak nincs olyan döntő jelentősége, mint a tartási szerződésnél. A viszony megromlása tehát önmagában a szerződés megszüntetését nem eredményezheti. Az a körülmény, hogy a jogosultak egészségi állapotuk, életkoruk miatt utóbb gondozásra szorulnak, az életjáradék összegének olyan mértékű felemelését teheti majd indokolttá, amelyből a felperesek a gondozó igénybevételével járó többletköltségeket viselni tudják.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. V. 22.148/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás