535/B/1996. AB határozat
535/B/1996. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság törvényi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozók a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérték, mert az általánosan tiltja a Magyar Köztársaság címerének és a címer elkülöníthető elemeinek a társadalmi szervezetek által történő használatát.
Az indítványozók arra hivatkoztak, hogy a Magyarok Világszövetsége 50 évnél, a Vitézi Rend és a Magyar Szent Korona Szövetség 75 évnél hosszabb ideje használja címereként a teljes magyar kiscímert, illetőleg a Szentkoronát. Álláspontjuk szerint a Tv. kifogásolt rendelkezése az 50 évnél hosszabb ideje tartó, jogszerű címerhasználatuk révén szerzett alkotmányos jogaikat sérti.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja.
1. Az Alkotmány XIV. fejezete rendelkezik a Magyar Köztársaság fővárosáról és nemzeti jelképeiről. A nemzeti és állami jelképekről szóló alkotmányi rendelkezések olyan kiemelkedő értékekhez kapcsolódnak, mint a népfelség és az állami szuverenitás, a nemzeti önazonosság, valamint az államterületi integritás és sérthetetlenség.
Az Alkotmány e fejezetének számozását és címét az Alkotmány módosításáról rendelkező 1989. évi XXXI. törvény 16. és 36. §-a állapította meg. A 76. § (1) bekezdés hatályos szövegét az Alkotmány módosításáról rendelkező 1990. évi XL. 50. §-a, (2) bekezdését pedig az 1990. évi XLIV. törvény 1. §-a iktatta be.
Az Alkotmány 76. §-a határozza meg a Magyar Köztársaság zászlaját és címerét, azok használatáról azonban nem tartalmaz rendelkezést. Az állam e hivatalos jelképei használati rendjének szabályozására a 76. § (3) bekezdése ad felhatalmazást, amely szerint ,,A Magyar Köztársaság címeréről, zászlajáról és azok használatáról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges''. Az Országgyűlés a Tv.-t az Alkotmány e rendelkezése alapján alkotta meg.
A Tv. 1. §-a szerint:
,,(1) A Magyar Köztársaság címerét (a továbbiakban: címer) az Országgyűlés, az országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Alkotmánybíróság tagja, az országgyűlési biztosok, az Állami Számvevőszék, a Magyar Nemzeti Bank, a Kormány, a Kormány tagja, a fegyveres erők, a helyi önkormányzat, a helyi kisebbségi önkormányzat, a bíróság, az ügyészség, a rendvédelmi szervek és a közigazgatási feladatot ellátó szervek, továbbá ezek hivatalai, illetőleg a felsoroltak képviseletére jogosult személyek a hivatali feladataik ellátása során külön engedély nélkül használhatják, illetőleg helyezhetik el az épületeiken és helyiségeikben.
(2) Az (1) bekezdés alá nem tartozó költségvetési szervek (intézmény, intézet, stb.) címerhasználatának eseteit, illetőleg e szervek épületein (helyiségeiben) a címer elhelyezését a tevékenységi körük szerint illetékes miniszter határozza meg''.
A Tv. 3. §-a a következő előírásokat tartalmazza:
,,(1) Ha törvény, illetőleg törvény felhatalmazása alapján jogszabály másként nem rendelkezik, magánszemély a foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása során, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet — az 1. §-ban említett szerveken (személyeken) kívül — a tevékenysége során, illetőleg a szervezete jelképeként vagy ennek részeként a címert nem használhatja.
(2) Az (1) bekezdést kell alkalmazni — a Magyar Köztársaság hivatalos lapjai kivételével — a sajtótermékek címfeliratára is.
(3) Az (1) és (2) bekezdést a címer elkülöníthető elemeire (Szentkorona, pajzs) is alkalmazni kell''.
A Tv. 18. §-a pedig előírja, hogy ,,a címernek, a zászlónak (lobogónak) és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek e törvénytől eltérő használatát — ha a 15-17. § másként nem rendelkezik — e törvény hatálybalépését követő két hónapon belül meg kell szüntetni. Ez irányadó a törvény hatálybalépését megelőzően kiadott engedély alapján történő címerhasználatra is''.
A Tv. idézett 1. §-a a címer engedély nélküli használatára kizárólag az (1) bekezdésben megjelölt állami szerveket, személyeket, önkormányzatokat és más szerveket jogosítja fel.
A Tv. kifogásolt 3. § (1) bekezdése az 1. § hatálya alá nem tartozó magánszemély, jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli szervezet tekintetében a címer használatát csak főszabályként tiltja, törvény vagy annak felhatalmazása alapján jogszabály a tilalom alól kivételt tehet. Ilyen eltérő szabályokat a Tv. is megállapít. A Tv. 10. §-a alapján nemzetközi vásáron, nemzetközi kulturális vagy társadalmi rendezvény esetén a címer használatát az illetékes miniszter — a külügyminiszter véleményének kikérése után — engedélyezheti. A Tv. 11. § (1) bekezdése értelmében a nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából magánszemély a címert és a zászlót (lobogót) az e törvényben foglalt korlátozások megtartásával használhatja. E § (2) bekezdése alapján pedig a címernek és a zászlónak (lobogónak) a nemzeti ünnepek, az ezekhez kapcsolódó és egyéb társadalmi (politikai, gazdasági, tudományos, stb.) rendezvény, nemzeti jellegű más megemlékezés, valamint katonai tiszteletadás alkalmával történő eseti használata — a Tv.-ben foglalt korlátozások megtartásával — megengedett.
A Tv. vizsgált rendelkezése tehát a törvény 1. §-ába nem tartozó valamennyi jogi személy, így az egyesületek (Ptk. 57. §) tekintetében is egységes tiltó szabályt állapít meg. Ez a rendelkezés egyben lehetőséget ad eltérő szabályozásra, amelynek révén a jogalkotó — az alkotmányi és törvényi rendelkezések keretei között — kivételeket állapíthat meg. E határozat meghozataláig azonban a Tv. 3. § (1) bekezdése alapján — a Tv. 10. és 11. §-aiban, valamint a 21. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltaktól eltekintve — a társadalmi szervezetek tekintetében nem született kivételt lehetővé tevő szabályozás.
A Tv. 21. § (1) bekezdése a következő felhatalmazásokat tartalmazza.
,,Felhatalmazást kapnak
a) a miniszterek, hogy az 1. § (2) bekezdésében foglaltakat,
b) a miniszterek, hogy a feladatkörükben a nem állami szervek által kiadott okiratokon a címer és a címeres körbélyegző kötelező használatát,
c) a honvédelmi miniszter, hogy a honvédségi csapatzászlóra, a hadilobogóra és a felségjelre, valamint ezek használatára, illetőleg adományozására vonatkozó részletes előírásokat,
d) a belügyminiszter, hogy az irányítása alatt álló szervek tekintetében a csapatzászlóra, annak használatára, illetőleg adományozására vonatkozó előírásokat,
e) a sportügyeket felügyelő miniszter, hogy a címer, a zászló (lobogó) sportszervezetek által történő használatát rendeletben szabályozzák''. A Tv. idézett e rendelkezése tehát nem ad általános felhatalmazást a társadalmi szervezetek tekintetében a címerhasználat szabályozására.
A Tv. hatálybalépését megelőzően a vizsgált tárgykört a Magyar Népköztársaság címere, valamint az állami felségjogra utaló egyes elnevezések és megjelölések használatának rendjéről szóló 7/1974. (III. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) szabályozta. Az R. 1. §-a a címer engedély nélküli használatát a Tv. 1. §-ában foglaltakhoz hasonló körben állapította meg. Az R. 2. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy ,,az 1. § alá nem tartozó állami szervek (állami vállalatok, nem vállalati rendszerben működő gazdálkodó szervek, költségvetési üzemek, stb.), továbbá a társadalmi szervezetek és szövetkezeti szervek a Magyar Népköztársaság címerét — feltéve, hogy azt a kérelmező szervnek a társadalmi illetőleg a gazdasági életben és a nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepe indokolja — engedéllyel használhatják''. E § (3) bekezdése alapján pedig az engedélyt a belügyminiszter adta meg. Az R. 3. §-a a magánszemélyek és az 1. és 2. §-ban meghatározott körbe nem tartozó jogi személyek tekintetében tilalmat állapított meg a címer használatára.
Az Alkotmánybíróság a 31/1994. (VI. 2.) AB határozatában vizsgálta az R. 2. § (1) bekezdésének és 3. §-ának alkotmányosságát és a 2. § (1) bekezdését megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásában többek között megállapította, hogy ,,az Alkotmány nem biztosít senkinek sem alanyi jogot a nemzeti jelképek használatára''. Az ország címerének magánosok által való használhatásáról rendelkező 1883: XVIII. t. cz. sem biztosított alanyi jogot az állami felségjelvény használatához, hanem arra engedélyezési eljárás nyomán szerezhettek jogot a gazdasági forgalom résztvevői. Az Alkotmánybíróság egyébként e határozatában az R. említett rendelkezését azért semmisítette meg, mert az az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését, valamint 70/A. § (1) bekezdését sértve, meghatározott jogalanyokkal szemben diszkriminációt tartalmazott. (ABH 1994, 168, 171.)
2. Az indítványozók a Tv. vizsgált rendelkezése alkotmányellenességének alátámasztására alkotmányi előírást nem jelöltek meg, hanem szerzett jogaik sérelmére hivatkoztak. Az indítvány tartalmából az következik, hogy indítványozók a kifogásolt törvényi rendelkezésnek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközését vélelmezik.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a szerzett jogok védelmét a társadalombiztosítási és szociális szolgáltatások (nyugdíj, anyasági és gyermekgondozási segélyek) és a hozzájuk fűződő várományok vonatkozásában. A védelem szempontjából különbséget tett egyrészt a szolgáltatások jellege, időtartama és aszerint, hogy a jogosultak teljesítettek-e azokkal szemben ellenszolgáltatást. [11/1991. (III. 29.) AB határozat, ABH 1991,35.; 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 367.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995,188.]
Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában rámutatott arra is, hogy a szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. A kivételek elbírálása azonban csak esetenként lehetséges. Azt, hogy a kivételes beavatkozás alkotmányos feltételei fennállanak-e, végső fórumként az Alkotmánybíróságnak kell eldöntenie. (ABH 1995,192,193.)
A rendszerváltozás eredményeként a népszuverenitásban és az állam jellegében bekövetkezett történelmi fordulat mellőzhetetlen kísérője a nemzeti és állami jelképek új tartalmú alkotmányi meghatározása. Ennek következtében nem alkotmányellenes az olyan törvényi szabályozás, amely a korábbi politikai rendszerekben kiadott engedélyekből fakadó használati jogosultságokat megszünteti.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Tv. vizsgált rendelkezésével összefüggésben szerzett jogok megvonása miatt a jogbiztonság elvének megsértését és az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1997. május 27.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás