PK BH 1996/536
PK BH 1996/536
1996.10.01.
Ha a jogosult tartási szerződéssel a szükséges tartásának biztosításáról gondoskodik, úgy a tartásra való rászorultsága, mint a szülőtartási jogosultság egyik alapvető feltétele nem áll fenn [Csjt. 60. § (1) bek., 67. § (2) bek.].
A bíróság ítéletével kötelezte a perújító alperest (a továbbiakban: alperes), hogy fizessen meg testvérének, a felperesnek édesanyjuk tartása fejében, szülőtartás címén 50 500 forintot. Ez az összeg az alperest 1986. augusztus 1-jétől 1991. február 17-ig (édesanyjuk haláláig) terjedő időre szóló szülőtartás volt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperes perújítási kérelme folytán a fenti ítéletet hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes és a jogosult között 1991. február 8-án tartási szerződés jött létre, amelynek értelmében a jogosult a perbeli ingatlanon ingatlan-nyilvántartáson kívül (ráépítéssel) szerzett 35/80-ban megjelölt tulajdonjogát, valamint két, termelőszövetkezeti használatban lévő föld tulajdonjogát tartása, gondozása, ápolása és illő eltemettetése ellenében a felperesre ruházta. A szerződés tartalmazta, hogy a felperes a jogosultat 1986. július 24. óta ápolja és eltartja, ezért a felek a köztük kialakult viszonyt kívánják a szerződéssel "jogilag is" rendezni. A tartási szerződés olyan, az alapperben el nem bírált bizonyíték, amelyben a felperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a jogosultat ellenszolgáltatás fejében kizárólag ő tartja el, és a felperesre a tartás fejében átszállt ingatlanok értéke jóval meghaladja az alperesre eső szülőtartási kötelezettség összegét. A tartási szerződésre tekintettel sem annak, hogy az alperes korábban tudott-e a tartási szerződésről, sem a felek vagyoni-jövedelmi viszonyainak nincs jelentősége. A felperes a tartás terheit ezért részben sem háríthatja az alperesre.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a jogosult a tartási szerződésben a felperest - mint a szülőtartási igény érvényesítésére jogosult testvért - nem csupán a jövőbeni tartásért részesítette ellenszolgáltatásban, hanem ezzel az 1986-tól folyamatosan nyújtott tartást kívánta honorálni. Ezért a kereset elutasítása a tartási szerződés megkötése előtti időszakra is helyes, és szükségtelen további bizonyítás lefolytatása az alperes akkori vagyoni és jövedelmi viszonyaira. A tartási szerződés miatt a felperes az édesanyjuk halálát követő időszak kiadásait sem számolhatja el az alperessel szemben, hiszen a szerződésben vállalt kötelezettsége e költségek viselésére is kiterjedt. Annak sincs perdöntő jelentősége, hogy a tartás ellenszolgáltatásaként szerzett vagyonnak mi az értéke, illetve a házas ingatlanra nézve a jogosult - és ennek folytán a felperes - tulajdoni igénye mennyiben alapos; mindez ugyanis a felperes kockázata a tartási szerződés "szerencse jellege" - körébe tartozik.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte annak hatályon kívül helyezését, és a perújítással támadott jogerős ítélet hatályban tartását. Megsértett jogszabályként - felhívásra - a Ptk. 205. §-át és 286. §-át jelölte meg.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése értelmében rokonaival szemben a törvény rendelkezései által meghatározott körben az jogosult tartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhető házastársa sincs. A rokontartásra való jogosultságnak tehát alapvető feltétele a rászorultság, vagyis az, hogy a jogosult szükséges tartása - tartásra kötelezhető házastárs hiányában - más módon ne legyen biztosítva. Az 1991. február 8-án megkötött tartási szerződéssel a jogosult (a felek édesanyja) a szükséges tartásának biztosításáról - vagyoni ellenszolgáltatás fejében - gondoskodott, így a tartásra való rászorultsága, mint a szülőtartási jogosultság egyik alapvető feltétele, nem áll fenn.
A Csjt. 67. §-ának (2) bekezdése szerint az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosultat saját háztartásában tartja és gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat. A rokontartási kötelezettség családjogi kapcsolaton alapul, s mint ilyen, a dolog természeténél fogva ingyenes. Tekintettel arra, hogy a felperes a tartási szerződésben visszterhesen vállalta a jogosult eltartását, ennek részbeni megtérítését a törvény idézett rendelkezése alapján az alperestől nem követelheti. A felperes és a jogosult közötti tartási szerződés tehát nemcsak a jogosult rokontartásra való rászorultságát szüntette meg, hanem azzal a következménnyel is járt, hogy a szerződésben vállalt tartási kötelezettséget a felperes nem háríthatja tovább a rokontartás szabályai szerint vele egy sorban szülőtartásra köteles alperesre.
Az említettekre tekintettel nincs jelentősége annak, hogy mennyi a tartás ellenében megszerzett vagyon értéke, és az arányban áll-e a nyújtott tartás értékével vagy sem, és az alperes vagyoni, jövedelmi viszonyainak felderítése is szükségtelen. A felperes iratellenesen hivatkozik arra, hogy a korábbi években nyújtott tartás értékét figyelmen kívül kell hagyni, mert a tartási szerződés 1. pontja egyértelműen utal arra, hogy a jogosult a felperest az 1986. július 24-e óta nyújtott tartás és ápolás fejében részesíti juttatásban. A tartás részbeni áthárítása érdekében alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy a jogerős ítélettel "minden teher" (beleértve édesanyjuk gondozását, ápolását, eltemettetését) reá hárul, hiszen mindezt a tartási szerződésben vagyoni juttatás (az ingatlanok tulajdonjoga) ellenében maga vállalta.
Tévesen hivatkozik a felperes a Ptk. 205. §-ának és 286. §-ának sérelmére, mert azok a jogvita elbírálása szempontjából releváns rendelkezést nem tartalmaznak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.458/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás