GK BH 1996/541
GK BH 1996/541
1996.10.01.
A bankgarancia szerződést biztosító mellékkötelezettség, ezért megszűnt szerződéshez kapcsolódóan – ún. szándéknyilatkozat alapján – már nem lehet bankgarancia kiadását követelni [Ptk. 249. §, 321. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 1 000 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a C. Kft. 1989. december 28-án VL-212-89 számon lízingszerződést, a W. Kft. 1990. július 30-án WL-144-90 számon lízing-előszerződést, a C. Rt. 1991. május hó 10. napján VL-406-91 számon lízingszerződést és a W. Kft. - amely időközben a felperesi kft.-vé alakult át - 1990. június 12-én WM-112-90 számon gépek, berendezések lízingjének megszervezése tárgyában szerződést kötöttek a K. Kft.-vel. A szerződésekben a K. Kft. vállalta, hogy - a WM-112-90 számú szerződés esetében a lízingszerződés megkötését követően - bankgaranciát bocsát a C. Kft., a W. Kft., illetőleg a C. Rt. rendelkezésére.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a K. Kft. csak a C. Rt.-vel kötött lízingszerződéséhez kapcsolódóan-a VL-212-89 és VL-406-91 szerződési számokra hivatkozással - a 8 744 496 Ft összeg erejéig szerezte be az alperes bankgarancia vállalását, amelynek alapján az említett összeg átutalása megtörtént; egyébként az alperestől csak szándéknyilatkozatot szerzett be. Ilyen előzmények után kérte a W. Kft. a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban az alperesnek 44 095 729 Ft és kamatai megfizetésére való kötelezését, hivatkozva arra, hogy a K. Kft. a lízingdíjak esedékes részleteit nem fizette meg, és az alperes a nem teljesítés esetére bankgaranciát vállalt.
Az ítélet indokolása - többek között - kifejti, hogy a felperes a keresetét az alperes szándéknyilatkozatára alapozta, amely - az eredeti szeptember havi időpont átjavítása folytán - 1990. december 6-i keltezéssel van ellátva. Ez azonban nem felel meg a bankgaranciára vonatkozóan a Ptk. 249. §-ában meghatározott követelményeknek, mert - eltérően az alperes 8 744 496 Ft-ról szóló, 1991. szeptember hó 2. napján kelt nyilatkozatától is - nem tartalmazza a bank kötelezettségvállalásának határidejét és összeghatárát.
A felperes fellebbezése alapján a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 300 000 Ft másodfokú perköltséget és az államnak a V. Megyei Illetékhivatal felhívására 750 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket. A jogerős ítélet indokolása szerint az 1990. december 6. napján kelt szándéknyilatkozat két különböző példánya áll rendelkezésre; az egyiket az alperes csatolta, a másikat a bíróság szerezte be a K. Kft.-től A szándéknyilatkozatok közül az alperes által csatolt a valódi; a nyilatkozat másik példányán lefestés útján javított szöveg van. A szándéknyilatkozatot tehát a C. Kft. kapta, és az a nyilatkozat értelmében a VL-212-89 számú lízingszerződésre, a WL-144-90 számú lízing-előszerződésre és a WM-112-90 számú lízingmegrendelésre vonatkozik. Közülük - tartalma alapján - a WL-144-90 számú okirat is lízingszerződés, mert megfelel a Ptk. 205. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, a WM-112-90 számú okirat pedig a Ptk. 208. §-ának (1) bekezdése szerint előszerződésnek minősül. A WL-144-90 számú szerződésből eredő követeléseket a W. Kft. az 1991. május 9-én kötött megállapodással a C. Rt.-re engedményezte [Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése]. A WM-112-90 számú előszerződéssel kapcsolatban a felperes nem bizonyította, hogy az előszerződést követően a szerződést a K. Kft.-vel megkötötte, és annak vele szemben fizetési kötelezettsége keletkezett. A felperes ezért egyedül a VL-212-89 számú lízingszerződésből eredő követeléseket érvényesíthetné az alperessel szemben, ha annak nyilatkozata bankgarancia vállalásának minősülne; az említett szerződést megkötő C. Kft. jogutóda, a C. Rt. ugyanis az 1992. július 28-án kelt megállapodással a szerződésből származó, a bankgaranciában foglalt jogokat a W. Kft.-re - a felperes jogelődjére - engedményezte.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása kifejti, hogy az 1990. december hó 6. napján kelt szándéknyilatkozat nem felel meg a Ptk. 249. §-ában foglalt rendelkezéseknek, és ennek megfelelően nem minősül bankgarancia vállalásának. Az alperes a nyilatkozatban arra kötelezte magát, hogy bankgaranciát fog vállalni, a bankgaranciát szükség esetén kiadja. A W. Kft. ezért az alperestől - a K. Kft. helyett - fizetést nem követelhetett, hanem csak a bankgarancia kiadását igényelhette volna.
A jogerős ítélet indokolása szerint a bankgarancia szerződést biztosító mellékkötelezettség, ezért a W. Kft.-nek az alperest a bankgarancia nyújtására az esedékes lízingdíjak lejárata előtt kellett volna felhívnia, erre azonban a lízingszerződésnek a - felszámoló által - 1992. május 15-én történt felmondása előtt, amikor már valamennyi lízingdíj lejárttá vált, egyáltalában nem került sor. A W. Kft. az alperest fizetésre is csak 1992. július 15-én hívta fel. A lízingdíj-fizetési kötelezettség határidejének lejárata után az alperes már nem köteles a bankgaranciát kiadni, mert ez már nem a szerződés megerősítését szolgáló biztosíték lenne, hanem a lejárt tartozás kifizetése a K. Kft. helyett, erre pedig az alperes nem vállalt kötelezettséget. Ezek folytán nincs lehetőség arra sem, hogy a bankgaranciát a bíróság hozza létre.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítéletének indokolása értelmében a bíróság nem vizsgálta a felperesnek a fellebbezés során előterjesztett, a Ptk. 6. §-ára alapozott kártérítési követelését. Ezt a követelést a felperes az elsőfokú bírósági eljárás során előterjesztette ugyan, de keresetétől akkor ebben a vonatkozásban elállt. A kártérítési követelés ismételt előterjesztése viszont olyan keresetváltoztatásnak minősülne, amelyre a másodfokú eljárásban - a Pp. 247. §-a szerint - nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felperes kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság az első fokon és másodfokon hozott bírósági ítéleteket helyezze hatályon kívül, és - a felperes keresetének helyt adva - az alperest kötelezze 44 095 729 Ft összegű bankgarancia kiadására, vagy az említett összeg megfizetésére, továbbá bármelyik kötelezés esetében a késedelmi kamatok és a perköltség megfizetésére is.
A felperes - a Pp. 48. §-ára, 130. §-a (1) bekezdésének e) pontjára, 157. §-ának a) pontjára és 158. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva - előadta, hogy az ítéletek szerint a felperesnek nincs perbeli legitimációja, ebben az esetben viszont nem a kereset elutasításának, hanem a per megszüntetésének lett volna helye, s ezért mellőzni kellett volna a felperes perköltség és illeték megfizetésére való kötelezését. Ettől függetlenül állította, hogy a felperes perbeli legitimációja a per tárgyává tett valamennyi lízingszerződés tekintetében fennáll, és ez a per irataihoz csatolt okiratokkal bizonyított.
Perbeli legitimációjával kapcsolatban a felperes előadta, hogy az 1990. december hó 6. napján kelt okiratban szereplő WL-144-90 számú szerződést a W. Kft. 1991. május 9-én valóban a C. Rt.-re engedményezte. Ennek alapján kötötte meg 1991. május 10-én a C. Rt. a VL-406-91 számú lízingszerződést, amelyet 1992. július 28-án "visszaengedményezett" a W. Kft.-re. Mivel a két szerződés tárgya azonos - a WL-144-90 számú okirat tulajdonképpen a VL-406-91 számú lízingszerződés előszerződése - ezért az alperes 1990. december 6-i - bankgaranciával kapcsolatos - nyilatkozata a VL-406-91 számú szerződésre is vonatkozik. A VL-212-89 számú, a C. Kft. által kötött lízingszerződést a jogutód C. Rt. az 1992. július 28-án kelt szerződéssel engedményezte a W. Kft.-re. A WM-112-90 számú okiratot pedig eredetileg is a W. Kft., valamint a K. Kft. írták alá.
Az alperes 1990. december 6. napján kelt nyilatkozatával kapcsolatban - a felperes felülvizsgálati kérelme szerint - okszerűtlen és iratellenes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, amely szerint az alperes által csatolt nyilatkozat a valódi; ezt a bíróság szakértő kirendelése nélkül és egyébként is megfelelő bizonyítékok hiányában állapította meg. A felperes - többek között - hivatkozott Sz. F. tanúnak az elsőfokú bíróság által 1993. december 15-én és Sz. K. tanúnak az elsőfokú bíróságon 1993. október 27-én tartott tárgyaláson tett nyilatkozatára. Állította, hogy a bíróság által a K. Kft.-től beszerzett szándéknyilatkozat valódi, a felperes azonban - az engedményezésre vonatkozó megállapodásokra is figyelemmel - ettől függetlenül valamennyi - az alperes 1990. december 6-i nyilatkozatában szereplő - szerződésnek jogosultja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság sem döntött a felperesnek azokról a kereseti kérelmeiről, amelyek a bankgarancia kiadására való kötelezésre és a Ptk. 6. §-ára hivatkozással kártérítésre kötelezésre irányultak. Nincs tudomása arról, hogy a felperes korábbi jogi képviselője az elsőfokú bírósági eljárásban visszavonta volna a kártérítési követelését, de ettől függetlenül ennek a követelésnek a fellebbezési eljárás során való előterjesztése sem olyan keresetváltoztatás, amelynek vizsgálatát a bíróság mellőzheti. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a BH 1991. évi 6. számában 238. sorszám és a BH 1982. évi 4. számában 148. sorszám alatt közzétett eseti döntésekre. Ez utóbbi szerint a bíróság a tájékoztatási kötelezettséget sérti meg, és hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási szabálysértést követ el, ha a felperest nem világosítja fel arról, hogy kereseti kérelme nem meríti ki az őt megillető jogokat.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes részletesen kifejtette, hogy a bankok - már a pénzügyi szabályozás következtében is - nem vállalnak bankgaranciát a lízingszerződés teljes futamidejére, hanem a bankok által nyújtott bankgarancia "csak a fizetési kötelezettség helyére, a lízingdíj esedékességének időpontjára és az azt követő rövid időtartamra terjed ki". Az egész szerződésre vonatkozóan csak a bankgarancia kiadására vállalnak kötelezettséget, amihez elegendő az egyoldalú nyilatkozat, ha pedig szerződést kötnek, annak nem érvényességi feltétele az írásba foglalás; az alperes által tett írásbeli ajánlat elfogadása akár ráutaló magatartással is történhet [Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése]. Az alperes az 1990. december hó 6. napján kelt nyilatkozatával bankgarancia kiadására vállalt kötelezettséget, és ezt megerősítette azzal, hogy a kért bankgaranciát két soron következő alkalommal kiadta, és fizetett is, a felperes ezért megalapozottan kérte a bíróságtól az alperes bankgarancia kiadására való kötelezését.
Ezzel kapcsolatban a felperes hangsúlyozta, hogy a bankgarancia, mint szerződést biztosító mellékkötelezettség mindaddig hatályos, amíg a főkötelezettség követelhető. Törvénysértő a jogerős ítélet indokolásának az a megállapítása, hogy az alperest a bankgarancia kiadására az esedékes lízingdíjak lejárata előtt kellett volna felhívni. Ennek a felhívásnak az elmulasztása nem eredményez jogvesztést, mert a felperesnek a lízingdíjak megfizetése iránti követelése - a főkövetelés - nem évült el, és a főköveteléstől függő mellékkövetelések elévülése csak a főkövetelés elévülésével egyidejűleg következik be [Ptk. 324. §-ának (2) bekezdése]. Jogszabály nem mondja ki - és a mellékkötelezettség szerződést biztosító jellegével nem is lenne összeegyeztethető -, hogy a főkövetelés esedékessé válása után az előszerződés alapján - az elévülési időn belül - nem lehet követelni a mellékkötelezettség-vállalást, így a bankgarancia kiadását. A bíróság egyébként - a felperes előadása szerint - nem vett fel bizonyítást arra vonatkozólag, hogy az alperes felhívása a bankgarancia kiadására - akár szóban vagy telefonon - a lízingdíjak esedékessé válása előtt megtörtént-e.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban ellenkérelmet terjesztett elő, amelyben részletesen kifejtette és megindokolta álláspontját. A Legfelsőbb Bíróságon tartott felülvizsgálati tárgyaláson a felek kérelmeiket fenntartották és ismét megindokolták.
A jogerős ítélet - bár részben az indokolásában kifejtettektől eltérő indokokból - megfelel a jogszabályoknak.
A Pp. 157. §-ának a) pontja alapján - figyelemmel a 130. § (1) bekezdésének e) pontjára - a per megszüntetésére az ad alapot, ha a félnek nincs perbeli jogképessége (48. §). Az ügyben azonban nem a felperes perbeli jogképessége, hanem a perlési jogosultsága volt vitás, aminek hiánya - a per megszüntetése helyett - a kereset elutasítására ad okot. Mivel a felülvizsgálati kérelem egyéb indokokból nem megalapozott, a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság mellőzte annak a per során kellően valóban nem tisztázott kérdésnek a vizsgálatát, hogy az 1990. december hó 6. napján kelt, az alperes által aláírt nyilatkozat mindkét példánya vagy közülük csak az egyik - és ebben az esetben melyik - a valódi, és erre is figyelemmel - részben vagy egészben - hiányzik-e a felperes perlési jogosultsága.
A felperes keresetében az 1990. december 6-án kelt nyilatkozat alapján egyrészt az alperes fizetésre kötelezését kérte arra hivatkozva, hogy a nyilatkozat aláírásával az alperes bankgaranciát vállalt (Ptk. 249. §). Az ügyben eljárt bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy a nyilatkozat nem minősül bankgaranciának, mert abban nincs megjelölve a kötelezettségvállalás határideje és összeghatára. Ennek a kereseti követelésnek az elutasítása ezért megfelelt a jogszabályok rendelkezéseinek.
A felperes - vagylagosan, az 1994. január 28. napján tartott tárgyaláson történt keresetmódosítással - biztatási kár megtérítésére (Ptk. 6. §) is kérte az alperest kötelezni. Ettől a követelésétől azonban ugyanezen a tárgyaláson elállt; a tárgyalásról készült jegyzőkönyv szerint olyan nyilatkozatot tett, hogy a "másodlagos kereseti kérelmemtől, miszerint biztatási kárként, mint jogalapot jelöltem meg, elállok". Az elállás folytán fel sem merülhet az, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. akkor hatályos 3. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott, a felek tájékoztatásával kapcsolatos kötelezettségét elmulasztotta volna.
A fellebbezési eljárás során a felperes a biztatási kár megtérítése iránti követelését ismét előterjesztette. A Pp. 247. §-a azonban a kártérítés vonatkozásában a kereset megváltoztatását csak annyiban engedi meg, hogy a fél az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhet, ez a feltétel pedig az ügyben nem áll fenn. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság ezért a jogszabályokkal összhangban mellőzte a biztatási kár megtérítése iránti követelés érdemi elbírálását.
A felperes módosított keresetében - vagylagosan - kérte az alperesnek bankgarancia kiadására való kötelezését is. A bankgarancia a Ptk. 249. §-ában szabályozott szerződést biztosító mellékkötelezettség. Bankgaranciát ezért csak olyan szerződéshez kapcsolódóan lehet kiadni, amely még nem szűnt meg. A bankgaranciának ezen a sajátosságán nem változtat az, hogy a bankgaranciát - mint szerződést biztosító mellékkötelezettséget - nem a szerződő felek valamelyike vállalja, hanem harmadik személy adja ki. Az előbbiekből következik, hogy megszűnt szerződéshez kapcsolódóan a bíróság ítélete alapján sem létesülhet bankgarancia.
A per tárgyát képező lízingszerződéseket - a nem vitatott tényállás szerint - a felszámoló 1992. május 15-én azonnali hatállyal felmondta; ennek folytán a szerződések megszűntek [Ptk. 321. § (1) bek.]. A felperes jogelődje csak ezt követően, 1992. augusztus hó 13-án terjesztette elő fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmét. Az alperes ellentmondása következtében perré alakult eljárás során ezért a felperes nem követelhette megalapozottan azt, hogy a bíróság az ekkorra már megszűnt lízingszerződésekhez kapcsolódóan az alperest bankgarancia kiadására kötelezze.
Mindezek alapján megállapítható volt, hogy a jogerős másodfokú ítélet nem sértett jogszabályt, illetőleg az ügyben releváns ténymegállapításai okszerűtlen, vagy logikailag ellentmondó megállapításokat nem tartalmaztak. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság Gf. I. 31.172/1994./4. számú ítéletét hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 32.449/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás