GK BH 1996/545
GK BH 1996/545
1996.10.01.
Ha a szerződés felmondása nem azonnali hatályú, és a felmondási idő alatt a vállalkozó olyan okból nem tud szolgáltatást teljesíteni, amelyért a megrendelő a felelős, a vállalkozó a vállalkozói díjra nem tarthat igényt, de követelheti a kárának a megtérítését [Ptk. 312. § (3) bek., 321. § (1) és (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki az alperes ellen 147 200 Ft vállalkozói díj, ennek 1991. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamata és a perköltség megfizetése iránt. Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes a követelését 141 666 Ft-ra, ennek késedelmi kamatára és a perköltségre leszállította. Előadta, hogy az alperessel írásbeli vállalkozási szerződést kötött munkásszálló épületének takarítási munkái elvégzésére. A szerződés határozatlan időtartamra szólt, a 15. pont értelmében a felek három hónapos felmondási időt kötöttek ki. A szerződés tartalmazta azt is, hogy ha a megrendelő a szerződéstől egyoldalúan eláll, az általa okozott kárt és a kiesett nyereséget köteles megtéríteni. Az alperes a szerződéstől 1990. október 1-jén kelt nyilatkozatában elállt, és bejelentette, hogy a szolgáltatást november 1-jétől nem kívánja igénybe venni. Ennek ellenére a takarítási munkákat a felperes november 19-ig elvégezte, a felperes azonban a három hónapos felmondási időre tekintettel a december 31-ig járó vállalkozói díjat nem egyenlítette ki.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a szerződést azért mondta fel, mert a felperes hibásan és hiányosan teljesített, több esetben csak az épület egy részét takarította ki és azt sem megfelelően, a havonkénti nagytakarítás is több esetben elmaradt. Ennek bizonyítására tanúként kérte kihallgatni a munkásszálló gondnokát. A szerződésszegésre tekintettel szerinte a felperest sem díj, sem pedig kártérítés nem illeti meg, a keresete alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a módosított keresetnek helyt adva az alperest 141 666 Ft, ennek 1991. január 1-jétől évi 20%-os késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes nem bizonyította a perben, hogy a felperes hibás teljesítése miatt jogosult volt a szerződéstől elállni. A szerződés 9. pontja szerint a munkával kapcsolatos mennyiségi és minőségi kifogásokat munkanaplóban kellett volna az alperesnek rögzítenie. Ilyen bejegyzést vagy kifogást azonban az alperes a perben nem tudott bemutatni, ezért a bíróság a három hónapos felmondási idő alkalmazását látta indokoltnak, és ennek megfelelően kötelezte az alperest a felperes által megjelölt időszakra vállalkozói díj megfizetésére.
Az első fokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, amelyben a kereset elutasítását kérte. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság hiányos tényállást állapított meg, az alperes által kért bizonyítást nem folytatta le. A munkalapokra és a naplóba történő bejegyezések hiányában a hibás teljesítés más módon, az első fokú eljárásban már megjelölt tanú kihallgatásával is bizonyítható.
A felperes ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezési tárgyaláson akként nyilatkozott, hogy másodlagosan kártérítés jogcímén tartja fenn a módosított keresetét.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
A fellebbezési eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontból kiindulva döntött. Ennek folytán pedig a döntéshez szükséges tényeket csak részben tárta fel, a perben további bizonyítás lefolytatása és ennek érdekében az első fokú eljárás megismétlése szükséges.
Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a felek határozatlan időtartamú vállalkozási szerződést kötöttek, amely az alperes felmondása következtében [Ptk. 321. §-ának (1) bekezdése] megszűnt. További bizonyítás nélkül megállapítható az is, hogy a felperes szerződésszegése nem bizonyított, az erre alapított felmondás jogellenes volt. A szerződés alapján a felperes olyan folyamatos tevékenységre (épület takarítására) vállalkozott, amelynek "eredménye" utólag nem rekonstruálható. Éppen erre figyelemmel tartalmazott a szerződés az ellenőrzésre és a kifogásolásra vonatkozóan külön kikötéseket. Az alperes azonban a szerződésben meghatározott módon sem a munka mennyisége, sem pedig annak minősége tekintetében nem élt kifogással. Ilyen körülmények között a szükségképpen csak általánosság szintjén mozgó tanúvallomás nem vezethet olyan konkrét tények megállapítására, amelyek a szerződésszegésre alapított felmondás jogszerűségét kellően bizonyíthatnák.
Téves azonban az elsőfokú bíróság jogi álláspontja abban, hogy a felmondási időre a felperest munkavégzés hiányában is vállalkozói díj illeti meg. A tartós jellegű szerződéses kapcsolatok körében a felmondási idő azt jelenti, hogy a szerződés a felmondási idő lejártakor szűnik meg. Addig azonban - eltérő tartalmú kikötés hiányában - mindkét fél köteles a saját szolgáltatását a szerződésnek megfelelő módon továbbra is teljesíteni [Ptk. 321. §-ának (2) bekezdése]. A perbeli esetben tehát a felperes kötelezettsége 1990. december 31-ig változatlanul a takarítási munka elvégzése, az alperesé pedig a díj kifizetése volt. A felperes azonban csak a felmondási idő egy részében teljesített, november 19-től munkát már nem végzett. Ettől az időponttól kezdődően a kifejtettek értelmében vállalkozói díjra nem tarthat igényt. A munkavégzés azonban azért maradt el, mert az alperes a munkát más vállalkozóval végeztette el, a felperes teljesítését meghiúsította. Miután pedig a szerződésszegésre alapított felmondási jog az alperest nem illette meg, a jogvita elbírálására a Ptk.-nak a teljesítés lehetetlenné válására vonatkozó szabályai irányadóak. A Ptk. 312. §-ának (3) bekezdése kimondja, hogy ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért a jogosult felelős, a kötelezett szabadul tartozása alól és követelheti kárának megtérítését. A felperes ennek megfelelően a perbeli időszakra nem vállalkozói díjat, hanem kártérítési igényt érvényesíthet a Ptk.-nak a kártérítés módjára és mértékére vonatkozó szabályai szerint. A kártérítés összegszerűsége tekintetében azonban az első fokú eljárásban bizonyítás nem folyt, a döntéshez szükséges tények pedig a fellebbezési eljárásban nem álltak rendelkezésre.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A fellebbezési eljárás költségét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróságnak kell döntenie. (Legf. Bír. Gf. V. 30.324/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás