KK BH 1996/557
KK BH 1996/557
1996.10.01.
Értékpapír-felügyeleti bírság jogszerűségének megítélése [1990. évi VI. tv. 18. § (1) bek. a) p.].
Az alperes határozatával a felperest, mint kötvénykibocsátót 1 000 000 Ft értékpapír-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte, mivel a felperes a törvény rendelkezése ellenére sem küldte meg 1993. május 31. napjáig az előző évi gazdálkodásáról szóló jelentést, és azt nem is tette közzé.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az alperes jogosult eldönteni, hogy a kibocsátót, a forgalmazót, a tőzsdét vagy ezek vezető tisztségviselőjét, illetve magasabb vezető állású dolgozóját kötelezi bírság megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a keresetnek adjon helyt. A felperesi álláspont szerint a jogalkotó több alternatívát helyezett kilátásba, így az értékpapír-felügyelet a jogi személy helyett a tényleges felelőst sújthatta volna. A fellebbezés értelmében az alperes monopolhelyzetbe került e jogszabályi rendelkezéssel, amelyet a jogalkotó nem akart, és nem is akarhatott.
A fellebbezés nem alapos.
Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló 1990. évi VI. törvény 18. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az Állami Értékpapír-felügyelet a kibocsátót, a forgalmazót, a tőzsdét és ezek vezető tisztségviselőjét, illetve magasabb vezető állású dolgozóját, valamint a bennfentes személyt értékpapír-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezheti, ha a kibocsátó nem teljesíti - egyebek között - a törvény 33. §-ában írt kötelezettségét.
Nem vitás, hogy a felperes a jogszabályban írt kötelezettséget megszegte, hiszen éves jelentését csak 1993. július 31. napján állította össze. A törvény felhatalmazása alapján az alperes jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy kit kötelez bírság fizetésére, és mivel a törvény nem állít fel kötelező sorrendet, az alperes a határozat meghozatalakor szabadon mérlegelhet. Erre tekintettel helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy nem jelent jogsértést, ha az alperes a kibocsátót, illetve kizárólag a kibocsátót bírságolja. Nincs ugyanis olyan előírás, amely szerint az értékpapír-felügyelet elsődlegesen a kibocsátó magasabb beosztású dolgozóját lenne köteles bírság fizetésére kötelezni.
Az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 73. §-ának (1) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási határozatot kizárólag jogszabálysértés megállapítása esetén helyezheti hatályon kívül, illetve változtathatja meg. Az alperes a törvényben írt lehetőségével élve hozta meg határozatát, ezért a felperes fellebbezésében foglalt jogi érvek nem foghatnak helyt. Mivel az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és abból helyes jogi következtetést vont le, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. I. 25.519/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás