572/B/1996. AB határozat
572/B/1996. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalokról szóló 161/1994. (XII. 2.) Korm. rendelet 10. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és visszamenőleges hatályú megsemmisítése iránt előterjesztett indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt módosító 1994. évi LXIII. törvény a köztársasági megbízotti jogintézményt és hivatalt megszüntette, s részben megváltoztatott feladatkörrel fővárosi, megyei közigazgatási hivatal elnevezéssel új jogintézményt hozott létre. Törvényi felhatalmazás alapján a Kormány kiadta a fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalokról szóló — de a 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelettel 1997. január 1. napjával hatályon kívül helyezett — 161/1994. (XII. 2.) Korm. rendeletét (a továbbiakban: Korm.r.), melynek 10. § (4) bekezdése így rendelkezett: ,,A köztársasági megbízott, illetve hivatala kezelésében, használatában lévő ingatlan kezelője, használója — e rendelet hatálybalépésének napjától — az ingatlan fekvése szerinti fővárosi, megyei közigazgatási hivatal.''
2. Az indítványozó felfogása szerint a Korm.r. kifogásolt szabálya ellentétes a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 145. § (3) bekezdésének és az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Vta.) 40. § (2) bekezdésének a rendelkezéseivel. A Korm.r. ugyanis a jogutódlást illetően ,,az ingatlan fekvése szerinti'' rendezési elvet érvényesíti, míg a Hatv. és a Vta. megjelölt rendelkezései mint magasabb szintű jogszabályok ,,a használat szükségességére'' vonatkozó rendező elv alkalmazását írják elő. A használat szükségességétől ,,teljesen független rendező elv'' alkalmazása — az indítványozó további érve szerint — ,,sérti az Alkotmány 12. § (2) bekezdését is, mely szerint az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.''
3. Az indítvány megalapozatlan.
3.1. A Hatv. 145. § (3) bekezdésének az 1994. évi LXIII. törvénnyel módosított szövege úgy rendelkezik, hogy az ,,önkormányzati tulajdonban lévő azt a vagyont (vagyonrészt), amely nem saját részére ... meghatározott feladat, hatáskör gyakorlását szolgálja — ha az más szerv jogszabályban előírt feladatának ellátásához szükséges — a miniszter vagy a megyei fővárosi közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezésére a feladatot ellátó szerv hatáskörébe kell adni.'' Hasonlóan rendelkezik a Vta. 40. §-a is, melynek (2) bekezdése ugyancsak azt mondja ki, hogy ,,az önkormányzat tulajdonában lévő ... vagyont, amely nem az önkormányzati feladat, hatáskör gyakorlását szolgálja, továbbá nem az önkormányzat intézménye által végzett közszolgáltatást biztosítja, a feladatot ellátó állami szerv használatába kell adni.'' A 40. § (3) bekezdése külön is rendelkezik arról, hogy a ,,közigazgatási hivatal használatába kell adni... a vagyont, ha ... a (2) bekezdésben felsoroltak feladatait jogutódként a köztársasági megbízott látja el.'' A (4) bekezdés viszont úgy szabályoz, hogy az ,,állami szerv használatában lévő vagyont az önkormányzat használatába kell adni, ha az állami szerv által biztosított közszolgáltatást törvény az önkormányzat kötelező feladatává teszi vagy az állami szerv által végzett államigazgatási feladatot törvény, illetve kormányrendelet a főpolgármesterre, a polgármesterre, a megyei közgyűlés elnökére, főjegyzőre, jegyzőre, a képviselő-testület hivatalának ügyintézőjére bízza.''
Az idézett törvényi rendelkezések feladathoz, hatáskörhöz igazodó vagyonhasználati megosztást írnak elő. A szabályozás azonosnak vehető azzal a követelménnyel, amelyet az indítványozó a ,,használat szükségességére'' hivatkozó rendezési elvnek nevez.
3.2. Az időközben hatályon kívül helyezett Korm.r. nem ismételte meg ugyan a részletes törvényi előírásokat — erre nem is volt szükség — de nem is ellentétes azokkal. A 10. § (4) bekezdése ugyanis csupán a jogutódlás Hatv. és Vta. szabályai szerinti feladatok és hatáskörök figyelembe vételével megalkotott ingatlanhasználati törvényi szabályok egyszeri végrehajtási kötelezettségét fogalmazta meg. Azt mondta ki, hogy azoknak az ingatlanoknak, amelyek az idézett törvények jogutódlási rendelkezései alapján a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalok feladat- és hatáskörét szolgálják, értelemszerűen az illetékes területi közigazgatási hivatalok a használói. Ha bizonyos feladatok a köztársasági megbízott hatásköréből — pl. a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény alapján az 1994. évi LXIII. törvény 62. § (4) bekezdés b) pontja szerint — a fővárosi főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke hatáskörébe kerültek, s ezeknek ingatlanhasználati vonzatai is vannak, az ilyen ingatlanrészeknek a használata a Vta. 40. § (4) bekezdése alapján az illetékes önkormányzatokat illeti meg.
Az indítványozó téves jogmagyarázatának okát az Alkotmánybíróság abban látja, hogy a Korm.r. vitatott előírását függetleníti a Hatv. és a Vta. rendelkezéseitől, noha a Korm.r. 10. § (4) bekezdése csak a Hatv. 145. §-ában és a Vta. 40. §-ában foglalt szabályokkal összhangban, azoknak alárendelve s azok végrehajtásaként értelmezhető.
3.3. Mivelhogy a Korm.r. — helytálló jogértelmezés szerint — nem került ellentétbe a Hatv. és a Vta. rendelkezéseivel, és a Korm.r. sem az önkormányzatokat, sem a közigazgatási hivatalokat, sem más állami szerveket nem fosztotta meg azon ingatlanok használatának jogától, melyek a feladat- és hatáskörük alapján a volt köztársasági megbízotti jogintézmények jogutódjaként őket megillették, az Alkotmány 12. § (2) bekezdése szerinti önkormányzati tulajdon kötelező tisztelete sem csorbult.
3.4. A Korm.r. kifogásolt rendelkezése egyszeri lebonyolításra váró intézkedést tartalmazott. A Korm. r.-et hatályon kívül helyező, ugyancsak a fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokról szóló 191/1996. (XII. 17.) Korm. r. — okafogyottsága folytán — az intézkedést nem is ismételte meg. Az Alkotmánybíróság azért vetette egybe mégis az indítványt az 1994-ben kiadott Korm.r. megjelölt előírásával, mert nem kívánt pusztán formai érvként arra hivatkozni, hogy nem hatályos jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára — fő szabályként — nincsen hatásköre.
4. A 3.1.—3.4. pontban kifejtett indokai alapján az Alkotmánybíróság a Korm.r. 10. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 1997. június 23.
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
|
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás