576/B/1996. AB határozat
576/B/1996. AB határozat*
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése érdekében előterjesztett indítvány ügyében meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 50. § (1) bekezdés a) 1. pontja, a b) 2. pontja és az 52. § (1) bekezdés c) pontja, valamint az 58. § (5) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására vonatkozó indítványt, valamint az e rendelkezések megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó szerint a jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 50. § (1) bekezdés a) 1. pontja, b) 2. pontja és az 52. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenes diszkriminációt tartalmaz.
A törvény ugyanis a kezdő és a kiegészítő tevékenységet végző egyéni vállalkozók részére nem teszi lehetővé az átalányadózást, nem biztosítja számukra az egyszerűbb, méltányosabb adózási lehetőséget. A rendelkezés tehát azzal, hogy a vállalkozók között indokolatlan különbséget tesz, az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik.
2. Az egyik indítványozó sérelmezte az Szja. tv. 58. § (5) bekezdését is. Szerinte ez a rendelkezés figyelmen kívül hagyja azt, hogy az ajándékozó az ajándékot adózott jövedelméből szerezte meg, mihez képest ugyanazon ajándéktárgy után másodszor is adóelvonás történik. Ez éppúgy sérti az indítványozó szerint az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakat, mint az, hogy ingó vagyontárgy értékesítése esetén a bevétel összegét a törvény vélelemmel állapítja meg.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Szja tv.-nek — az indítványok benyújtását követően, az 1996. évi LXXXIII. törvénnyel történt módosítását is tartalmazó — hatályos szövege alapján bírálta el.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Szja. tv. 50. § (1) bekezdése szerint:
,,Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett a bejelentés évének első napjától kezdődően átalányadózást választhat a következő feltételek együttes fennállása esetén:
a) az átalányadózás megkezdését közvetlenül megelőző adóévben
1. legalább 183 napig egyéni vállalkozóként gyakorolta a (2) bekezdés szerinti tevékenységét,...''
nem lépte túl az a) 2., 3. és 4. pontban írt összeghatárokat;
,,b) az átalányadózás megkezdésétől
1. az egyéni vállalkozói igazolványában kizárólag a (2) bekezdésben felsorolt tevékenysége(ek) szerepel(nek), és egyéni vállalkozóként kizárólag e tevékenysége(ke)t gyakorolja,
2. nem áll munkaviszonyban.''
,,52. § (1) Az egyéni vállalkozó addig alkalmazhatja az átalányadózás szabályait, amíg a következő feltételek együttesen fennállnak:
a) az egyéni vállalkozásban kizárólag olyan tevékenységet végez, amely alapján az átalányadózás választható;
b) az egyéni vállalkozói bevétel az 50. § (1) bekezdésének 2. és 3. pontjában említettek szerint az adóévben nem haladja meg a 3 millió, illetőleg a 15 millió forintot;
c) nem áll munkaviszonyban.''
Az Alkotmánybíróság már korábbi határozataiban foglalkozott az átalányadózás és az Alkotmány összefüggéseivel. Megállapította, hogy ,,..Az Alkotmány 70/I. §-a nem rendelkezik arról, hogy az állam milyen jogcímen vethet ki adót''. (620/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 541.) ,,Még kevésbé utal arra, hogy az állam milyen adózási eljárásokat alkalmazhat, vagy milyen fokú adózási kedvezményeket rendszeresíthet. Ha más adófizetési módozatot állapít meg az egyéni vállalkozók közül a kevés árbevételhez jutó mezőgazdasági kistermelőre, a kisiparosra, az ügyvédre, a közjegyzőre, és mást a vállalkozói igazolvánnyal rendelkező magánszemélyre, ez a szabályozás — a jövedelmi, vagyoni viszonyoknak megfelelő — közteherviselés kötelezettségét nem sérti.'' (140/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 768, 770.)
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az átalányadó, mint adóztatási forma önmagában nem alkotmányellenes.
Nem sérti az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakat az, ha az Szja tv. 50. § (1) bekezdése az átalányadót csupán az ott írt feltételeknek megfelelő egyéni vállalkozók számára teszi választhatóvá, mivel az átalányadózásra — mint adófizetési módozatra — senkinek sincs az Alkotmányon alapuló joga.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy nem sérti a rendelkezés az Alkotmány 70/A. §-ának a jog és esélyegyenlőségre vonatkozó rendelkezéseit az, ha az egyéni vállalkozók közül a feltételeknek meg nem felelők: a kezdő vállalkozók [50. § (1) 1.a)], a kiegészítő tevékenységként vállalkozók [50. § (1) b) 2. pontja, 52. § (1) c)] kiesnek az átalányadózás köréből. E két megjelölt tevékenységi kört végzők ugyanis az egyéni vállalkozókon belül jól elkülöníthető csoportokat jelentenek, amelyek adóztatására a jogalkotó eltérő szabályozást is megállapíthat.
Az adózás szempontjából a diszkrimináció tilalma nem jelenti ugyanis azt, hogy minden megkülönböztetés tilos.
,,Az Alkotmány 70/A. §-a nem mindenfajta megkülönböztetést tart megengedhetetlennek, csak az Alkotmányban tételesen felsorolt megkülönböztetéseket tiltja meg.
Az egyenlő méltóság biztosítása, mint alkotmányos követelmény sem jelent feltétlenül minden jogalanyra nézve egyenlő tartalmú jogi szabályozást is.
Az Alkotmány keretei között a törvényhozás mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy például az adópolitikával miként alakítja a gazdasági, pénzügyi folyamatokat.'' (1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995, 663, 671.)
Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotó célszerűségi pl. gazdaságpolitikai szempontú mérlegeléseit felülbírálni, csak azt vizsgálja, hogy a mérlegelés nem sért-e valamely alkotmányos jogot vagy érdeket.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a jogalkotó nem lépte túl mérlegelési jogkörét, nem sértette meg az Alkotmány 70/A. §-át, amikor az átalányadót csak az 50—52. § feltételeinek megfelelő tényleges, a törvényben megjelölt vállalkozói tevékenységet végzők számára tartotta fenn; vagyis azoknak, akik a három együttes feltételnek megfelelnek:
— legalább 183 napig folyamatosan folytatják a vállalkozói tevékenységüket,
— és e tevékenységből meghatározott jövedelmet értek el, s a tárgyi eszköz beszerzésének előírt mértékét sem lépték túl;
— és nem állnak munkaviszonyban.
E vállalkozók is kiesnek azonban az átalányadózói körből akkor, ha az együttes feltételek valamelyikében idő közben változás áll be.
Mivel az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet nem állapított meg, az indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, tévedésen alapul az indítványozónak az az állítása, hogy az Szja tv. 58. § (5) bekezdése azért alkotmányellenes, mert abban kettős adóelvonás valósul meg, és sérti az Alkotmány 70/I. §-át az is, hogy ingó vagyontárgy ajándékozása esetén a bevétel összegét a jogalkotó vélelemmel állapítja meg.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Szja tv. külön rendelkezik az ajándékozás útján történt ingó vagyontárgy megszerzéséből származó bevétel jövedelemadó szabályairól, és külön a bármely címen megszerzett ingó vagyontárgy átruházásából eredő jövedelmek adóztatásáról.
Az Szja tv. 4. §-a szerint:
,,(1) Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada.
(2) Bevétel a magánszemély által az adóévben — akkor is, ha az korábbi vagy későbbi évekre vonatkozik — megszerzett, a tevékenység ellenértékeként vagy más jogcímen kapott vagyoni érték az e törvényben meghatározott kivételekkel. E körbe tartozik különösen a készpénz, a jóváírás, a kifizető által a magánszemély helyett kifizetett kiadás, az elengedett vagy átvállalt tartozás, a társas vállalkozásba adózatlanul befektetett vagyoni érték annak kivonásakor, a természetben kapott vagyoni érték, ide értve az ingó vagyontárgyat, az ingatlant, a vagyoni értékű jogot, az értékpapírt, a szolgáltatást.''
A 7. § szerint többek között:
,,A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a következő bevételeket:
a) amelyek e törvény 1. sz. melléklete vagy más törvény szerint adómentesek; ....''
Az Szja tv. 1. sz. mellékletének 7.2 pontja szerint adómentes:
....'' — a magánszemélytől kapott ajándék azzal, hogy nem ajándék az a juttatás, amelyet valamely szolgáltatással összefüggésben, vagy bármilyen előny megszerzése vagy annak nyújtása érdekében adtak (borravaló, hálapénz stb.);...''
Az 1. sz. melléklet 8.18. pontja szerint adómentes a munkáltató által a magánszemély nyugdíjbavonulásakor természetben adott egyszeri ajándék értékéből a 10.000 forintot meg nem haladó összeg;
8.19. pont szerint pedig ,,a kifizető által állami és egyházi ünnephez, továbbá a családi eseményhez kapcsolódóan a magánszemélynek kifizetőnként legfeljebb évi három alkalommal adott ajándék értékéből alkalmanként az 500 Ft-ot meg nem haladó összeg,...''.
(A Szja tv. 1. sz melléklete ,,ajándék'' fogalmát kizárólag adójogi szempontból határozza meg, tehát nem érinti az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv 579. §-ában foglaltakat.)
Az Szja tv. idézett rendelkezései szerint a törvényalkotó a személyi jövedelemadó szempontjából csak a bármely előny megszerzése vagy nyújtása érdekében magánfelek közötti ajándékot (paraszolvenciát) tekinti adóköteles bevételnek, és annak értékét az összevont jövedelemadó részeként adóztatja. Ilyen módon vonható jövedelemadó alá az Szja tv. szabályozásaiból levezethetően a belföldi kifizetőnek nem minősülő külföldi ,,kifizető'' által adott ajándéktárgy, mint bevétel is.
Az 1. sz. melléklet 8.18. és a 8.19. pontjában megjelölt ,,ajándék'' értékhatár feletti része is adóköteles bevétel. Ennek adóztatása azonban — minthogy itt adójogi értelemben természetbeni juttatásról van szó — épp úgy a természetbeni juttatásra vonatkozó adószabályok szerint történik, mint a 69. § (5) bekezdés b) pontjában meghatározott, a kifizető által adott ajándéké.
Az Szja tv. 58. §-a önálló rendelkezésként a bármely címen megszerzett ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adószabályait tartalmazza.
Az 58. § (3) bekezdése szerint ,,Az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt):
a) a megszerzésre fordított összeget és az ezzel összefüggő más kiadásokat;
b) az értéknövelő beruházásokat;
c) az átruházással kapcsolatos kiadásokat.''
A megszerzésre fordított összeg megállapításánál a (4) bekezdés aszerint különböztet, hogy az átruházandó ingó vagyontárgyhoz milyen jogügylet útján jutott az átruházó. A (4) bekezdés úgy rendelkezik, hogy ha az átruházó a vagyontárgyat ajándékként szerezte meg, akkor a megszerzésre fordított összeg...'' az illeték kiszabás alapjául szolgáló érték, ez utóbbi hiányában az ingó vagyontárgy megszerzésekori szokásos piaci értéke.''
Az (5) bekezdés ezt kiegészíti azzal, hogy — bármely jogügylettel megszerzett ingó vagyontárgy esetében —,
,,ha a megszerzésre fordított összeg a (4) bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek.''
Megállapítható, hogy azokban az esetekben, amikor a munkáltató vagy más kifizető által adott ,,ajándéktárgy'' (természetbeni juttatás) értékesítésére kerül sor, akkor nem az 58. §, hanem a 69. § (1) bekezdését kell figyelembe venni, amely szerint
,,... Ha a természetbeni juttatásban részesülő magánszemély az ily módon szerzett vagyoni értéket elidegeníti, akkor azt az értékrészt, amely után a kifizető az e § szerinti adót megfizette, valamint a magánszemély által fizetett ellenértéket együttesen kell szerzési értéknek tekinteni.''
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy az indítvánnyal érintett 58. § (5) bekezdése az ingó vagyontárgy átruházásával kapcsolatban csupán arra az esetre szólóan állapít meg tehát vélelmezett bevételt, ha a tényleges bevételt a (4) bekezdésben foglaltak szerint bizonyítani nem tudták. Ehhez képest ilyen esetben az adóalapnak arányosítással történő meghatározása [(5) bekezdés] önmagában nem sérti az Alkotmány 70/I. §-ában foglaltakat.
Rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy ez a szabály lényegét tekintve kedvezményt jelent az adózó számára, hiszen a megszerzésre fordított összeget ilyen esetben is figyelembe veszi a rendelkezés azáltal, hogy nem az átruházásból befolyó bevétel egészét, csupán annak 25%-át tekinti adóalapnak.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a 85. § (5) bekezdésével összefüggésben nincs szerepe, sem jelentősége annak, hogy az átruházott ajándéktárgyat az ajándékozó korábban adózott jövedelméből vette-e vagy sem, így a kétszeres adóztatás ténye az indítványozó által feltételezett módon fel sem merülhet a szabályozással kapcsolatban.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1997. május 20.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kilényi Géza s. k., |
Dr. Lábady Tamás s. k., |
Dr. Szabó András s. k., |
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k., |
Dr. Vörös Imre s. k., |
Dr. Zlinszky János s. k., |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás