BK BH 1996/577
BK BH 1996/577
1996.11.01.
I. Az igazságügyi elmeorvos szakértőknek a vádlott beszámítási képessége kérdésében előterjesztett és alapvetően eltérő szakvéleménye esetén a felülvélemény beszerzése nem mellőzhető, ha ennek a kérdésnek a tisztázása a büntetés kiszabására lényeges kihatással van [Be. 78. §, 76. §, 77. §, Btk. 83. §].
II. Az emberölés erős felindulásban elkövetettként minősítésének nincs helye, ha az elkövető az ölési cselekményt rögtönös szándék és az indulat méltányolható okból keletkezésének a hiányában követte el, az elkövetéskor fennálló heves indulatát pedig a vádlott önhibájából eredő közepes fokú ittas állapota váltotta ki. [Btk. 167. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1994. január 18. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét emberölés bűntettében állapította meg, és ezért őt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott egészségügyi szakközépiskolát végzett, majd legutoljára az üveggyárban dolgozott mindaddig, amíg a két ikergyermeke megszületett, azóta "gyeden van". A vádlott kétszer kötött házasságot, első házasságából egy fiú gyermek született, majd az ügy sértettjével 1990-ben kötött házasságot, és 1991 októberében ikergyermekei születtek. A vádlott és férje, a sértett a gyermekeket közösen nevelték. Az ikrek születését követően a házasságuk megromlott, a sértett gyakran fogyasztott szeszes italt, de a vádlott is több alkalommal fogyasztott alkoholt, és ilyenkor gyakori volt közöttük a vita és a veszekedés, sőt a kölcsönös tettleges bántalmazás is. 1992 szeptemberétől a sértett munkanélküli lett, azóta egyre sűrűbben italozott, így a vádlott és a sértett közötti veszekedések szinte mindennaposakká váltak.
1992. december 27-re virradó éjszaka az egyik ikerkislány sokat sírt, mert beteg volt, ezért az éjszaka folyamán a vádlott keveset aludt, és másnap nagyon fáradt volt. December 27-én reggel a sértett elment bevásárolni, majd amikor hazaérkezett, a vádlott észlelte, hogy a férje szeszes italt fogyasztott, ezért vita keletkezett közöttük. A vádlott főzött, a sértett pedig visszament a kocsmába, és déltájban, mikor hazatért, a vita tovább folytatódott közöttük. Ekkor a sértett átment a szomszédba a barátaikhoz, hogy jöjjenek át, és békítsék ki őket. A szomszédban lakó férfi és a felesége átmentek a vádlotték lakásába, ahol a vádlott a jelenlétükben is durván szidalmazta a sértettet, kiabált vele, megpofozta, sőt a szájába is belekapott, de a sértett nem tett semmit. Amikor a szomszédok hazamentek, a vádlott is velük ment, de ekkor a vádlott már láthatóan ittas állapotban volt, és a szomszédok éppen erre tekintettel nem is adtak neki több szeszes italt.
Délután 13 és 14 óra tájban, amikor a vádlott hazament, a sértettel a veszekedés tovább folytatódott, és ekkor a sértett egy csavarkulccsal a vádlott jobb vállára ütött. Ekkor a vádlott elvette tőle a csavarkulcsot, és azzal viszonozta az ütést. Ezután a sértett egy söprűnyéllel fejbe ütötte a vádlottat, majd az udvarról behozott egy fejszét, és annak élével egy alkalommal a vádlott fejére ütött, ami felületesen felsértette a vádlott szemöldökét. Az ütést követően a sértett kiment az udvarra, a vádlott pedig először az ágyra dőlt, majd felkelt, kiment a fürdőszobába, ott letörölte az arcáról a vért, és amikor meglátta a sebet az arcán, indulatos lett, visszament a konyhába, felkapott egy 35 cm-es fanyelű konyhakést az asztalról, és a sértett után indult az udvarra.
Amikor a konyhaajtón kilépett, a sértett kint állt a ház sarka közelében, a fejsze ugyan a sértett kezében volt, de nem csinált vele semmit. Amikor meglátta a vádlottat késsel a kezében, a sértett szaladni kezdett a ház másik oldala, a kijárati kapu felé, de a vádlott utánafutott. Futás közben a sértett visszakiáltott a vádlottnak: "Teljesen megőrültél?" de a vádlott erre semmit nem válaszolt. A vádlott közvetlenül a kerítéskapu előtt utolérte a sértettet, aki éppen vissza akart fordulni, de ezt megelőzően a vádlott kis-közepes erővel a késsel a hátába szúrt. A szúrás a sértettet a háta jobb oldali részén érte. A sértett elesett, és amikor már a földön feküdt, a vádlott még kilenc alkalommal kis-közepes erővel megszúrta. A sértett, amíg tudott, védekezett, védekezése közben belenyúlt a késbe, de ezután már nem mozdult. Amikor a vádlott észlelte, hogy a sértett mozdulatlanná vált, átment a szomszédba, és kérte, hogy hívjanak orvost, mert megszúrta a férjét. A helyszínre érkező mentők azonban már csak a sértett halálát tudták megállapítani.
A sértettet összesen tíz szúrás érte, melyből kettő külön-külön is halált eredményező sérülés volt. Az egyik a háta jobb oldali részén, az V. háti csigolya magasságában, felülről lefelé irányuló kb. 8 cm hosszú szúrcsatornával; a kés a fali mellhártya-lemezen áthatolt, behatolt a mellüregbe, a jobb tüdő ezáltal összeesett, és a kés a tüdőállomány mellett, a hörgő és tüdőverőér ágakat is átmetszette, és a jobb oldali mellkasfélben ezáltal mintegy 2 liternyi lepény szerű vérzés keletkezett. Ezen túlmenően a nyak elülső részén, az ádámcsutka alatt, felülről lefelé ugyancsak kb. 8 cm hosszú szúrcsatorna mentén, a pajzsporc jobb oldali széle mellett okozott szúrt sérülést, mely az izomzatban haladt, és a jobb oldali kulcscsont feletti izomzatban végződött, de a jobb oldali közös fejverőeret, valamint a nyaki visszér hátsó fali részét az eszköz átvágta, és ezáltal mintegy 16 mm hosszú folytonosságmegszakadás keletkezett. Ez a sérülés is a sértett halálát eredményező sérülés volt.
A mellkas bal oldalán, a szegycsont közepétől 6 cm-re, 8-9 cm szúrcsatorna mentén elölről hátrafelé haladva, a VI. és VII. bordaközben a porcos rész között haladt a következő szúrás, mely behatolt a mellüregbe. Az eszköz felületesen sértette a bal tüdő alsó lebenyének az elülső-felső felszínét, áthatolt a bal rekeszen, a gyomorfalon, és a szúrás következtében a gyomortartalom a hasüregbe került. Ez a szúrás önmagában is közvetlenül életveszélyes állapotot eredményezett. Az említett szúrásokon túlmenően a vádlott szúrásai négy 8 napon túl gyógyuló és három 8 napon belül gyógyuló sérülést okozott.
A sértett halálának oka a jobb tüdő szúrt sérülése, a tüdőverőér erek átmetszése miatti heveny elvérzés volt. A halál bekövetkeztében szerepet játszhatott a jobb oldali közös fejverőér átmetszése miatt a külső vérvesztés is. Mindkét sérülés önmagában is halálos eredménnyel járt, így az elszenvedett okozati összefüggés megállapítható.
A vádlott a cselekmény elkövetésének idején 1,73-1,94 ezrelékes véralkohol-tartalomnak megfelelő, közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, de nála patológiás vagy abortív patológiás részegség nem állt fenn. A sértett vérében a halálának idején 3,05 ezrelék véralkohol-tartalom volt, ami súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot eredményezett.
A sértett bántalmazása következtében a vádlott bal szemöldökén, a nyakán, valamint a bal karján felszínes, 8 napon belül gyógyuló sérülések keletkeztek. A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, és nem szenved szellemi leépülésben sem, és ez nem volt meg állapítható nála a cselekmény elkövetésének idejében sem. A vádlottnál azonban a tartósan fennálló negatív élményekkel járó megterhelő élethelyzet, az aktuálisan őt ért testi és lelki megterhelés (a virrasztás, a beteg gyermek miatti aggodalom, a többszöri bántalmazottság érzése, a fenyegetettség gondolata) olyan tudatszűkülést és tudatborulást okozott, amely igen súlyos fokban korlátozta őt abban, hogy cselekménye következményeit felismerje, és hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A tudatszűkült állapot létrejöttében nem játszott szerepet a vádlott közepes fokú alkoholos állapota, annak figyelembevétele nélkül is fennállott a vádlott igen súlyos fokú korlátozottsága a cselekmény következményeinek a felismerésében.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész megalapozatlanság miatt és súlyosításért, a vádlott és a védője felmentésért, másodsorban enyhítésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és újabb elmeorvos szakértői vélemény beszerzését látta szükségesnek, majd indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlott beszámítási képességére vonatkozó tényeket az ETT Igazságügyi Bizottságának a felülvéleményét elfogadva módosítsa, és a vádlottal szemben lényegesen súlyosabb fő- és mellékbüntetést szabjon ki.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatta le a büntetőeljárást, és a tényállást - alapvetően a bizonyítékok értékelése alapján - megalapozottan állapította meg. A történeti eseményekre vonatkozó ítéleti tényállást ellentmondásoktól mentesen rögzítette. Kellően számot adott arról, hogy a vádlott mind a nyomozás során, mint a tárgyaláson tett vallomásai miért csak részben elfogadhatóak. Kifogástalanul megindokolta, hogy a vádlott első nyomozati vallomásának, valamint a tanúk vallomásainak elfogadása mellett elégtételvételi, megtorlási szándék vezette, ezért szaladt a késsel a kezében az udvarra a sértett után, és vette üldözőbe, majd amikor utolérte, hátba szúrta, és még 9 szúrást mért a sértett testére.
Az elsőfokú bíróság által alapvetően helyesen megállapított tényállás mellett azonban a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az két vonatkozásban mégis megalapozatlan, nevezetesen a szúrások erejének a megállapítása és a vádlott beszámítási képességének a kérdése tekintetében a tényállás a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint nem volt kellően felderítve.
E körben a Legfelsőbb Bíróság részletesen elemezte az elsőfokú bíróság által elfogadott, az orvos szakértői iroda részéről eljárt elmeorvos szakértők által adott elmeorvos szakértői véleményt.
A Legfelsőbb Bíróság ezt a szakértői véleményt aggályosnak találta, ezért a Be. 77. §-a alapján más szakértőként az orvos szakértői intézetet rendelte ki a vádlott elmeállapotának a megvizsgálása és új szakvéleménye elkészítése végett.
Az orvos szakértői intézet részéről újabb elmeorvos szakértői véleményt terjesztettek elő, amelynek során figyelembe vették az előzményi adatokat, az orvos szakértői iroda véleményét, és a vádlott személyes vizsgálata, valamint a pszichológiai tesztvizsgálatok, majd a pszichológiai vélemény beszerzése után azt állapították meg, hogy a vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, szellemi hanyatlásban sem szenved, és olyan szervi-idegrendszeri elváltozása sincs, mely időnként tudatzavart állapottal járna együtt. Iskolai végzettségéhez képest alacsonyabb intellektusú, primitívebb, indulatlabil, indulati megnyilvánulásokra hajlamos személyiség, akinek a kritikus és az ítéletalkotó készsége kissé hanyatlott. A cselekmény elkövetésének a körülményeiből, annak jellegéből, és az összes adat figyelembevételével az állapítható meg, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor nem szenvedett olyan kóros elmeállapotban, amely képtelenné tette vagy korlátozta volna abban, hogy a cselekménye társadalomra veszélyes következményeit felismerje, vagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék, leszámítva a közepes fokú ittas állapotát. A vádlott indulatlabil, szociopátiás személyiségszerkezete a cselekmény elkövetését megkönnyíthette, illetve elősegíthette.
A Legfelsőbb Bíróság a két szakértői véleményben mutatkozó jelentős ellentétekre tekintettel, a fellebbezési eljárás keretében igyekezett tisztázni a két szakértői vélemény közötti ellentmondásokat, és egyértelművé tenni a vádlott elkövetéskori beszámítási képességére vonatkozó adatokat. Tekintettel azonban arra, hogy a két szakértői vélemény előterjesztői - mindkét szakértő páros - az eredeti szakértői véleményüket változatlanul fenntartották a fellebbezési tárgyaláson, a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek látta a két szakvélemény közötti ellentét tisztázása érdekében a Be. 78. §-a alapján a szakértői vélemények felülvizsgálatát. Ennek érdekében megkereste az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát, hogy az iratok birtokában vizsgálja felül a két szakértői véleményt, és mindezek birtokában adjon véleményt arról, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor tudatszűkült állapotban volt-e, és ez a beszámítási képességét korlátozta-e, s ha igen, ez a korlátozottság milyen fokú volt.
Az ETT Igazságügyi Bizottsága a felülvéleményét nemcsak az előző szakértői véleményekre alapította, hanem az ETT szakértője maga is személyes vizsgálatot folytatott. Az ETT Igazságügyi Bizottsága megállapította, hogy a vádlott esetében - az orvos szakértői iroda szakértőinek a véleményével szemben a rövidzárlati cselekmény és a kóros indulat kizárt. Kifejtették, hogy a neurológiai és a pszichiátriai tünetek alkoholos befolyásoltság nélkül alakultak volna ki, akkor lehetne mérlegelni a tudati alteráció jellegét, kórosságát; minthogy azonban az alkoholos befolyásoltság bizonyított, csupán az jöhet szóba, hogy szokványos, kóros vagy abortív kóros ittasság állt-e fenn az elkövetéskor. Az ETT Igazságügyi Bizottságának a felülvéleménye szerint az adott esetben a kóros vagy az abortív kóros ittasság kizárt, a szokványos ittasság azonban jelentősen megkönnyíthette mind az indulat kialakulását, mind a cselekmény végrehajtását. Az ETT Igazságügyi Bizottsága nem látta megalapozottnak az orvos szakértői iroda szakértőinek állásfoglalását a tekintetben, hogy a cselekmény elkövetésekor a vádlott a kialakult tudatszűkület, illetve tudatborulás miatt súlyos fokban korlátozott volt a beszámítási képességében. Álláspontjuk szerint az orvos szakértői intézet szakértőinek a véleménye helyes: a tudatszűkület fennállott ugyan, de ez orvosi-pszichiátriai szempontból nem értékelhető az elmeműködés olyan kóros állapotának, amely akár korlátozó tényezőként figyelembe vehető lenne.
A Legfelsőbb Bíróság az ETT Igazságügyi Bizottságának az ismertetett felülvéleményét minden tekintetben helyesnek, szakszerűnek találta, mely választ adott a Legfelsőbb Bíróság által feltett valamennyi kérdésre, így ezt a felülvéleményt teljes egészében elfogadta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletének tényállásából a vádlott igen súlyos fokú korlátozottságára utaló megállapítást kirekesztette, ehelyett azt állapította meg, hogy a vádlott beszámítási képessége a cselekmény elkövetésekor nem volt korlátozott, indulatlabil személyisége és a szokványos részegség formájában zajló közepes fokú alkoholos állapota azonban a cselekmény elkövetését elősegítette.
Észlelte továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az elsőfokú bíróság által lerögzített ítéleti tényállás azt állapította meg, hogy amikor a vádlott a sértettet utolérte, kis-közepes erővel a hátába szúrt, majd miután a sértett a földön feküdt, ugyancsak kis-közepes erővel még kilenc alkalommal megszúrta. Ez a ténymegállapítás iratellenes, nem felel meg az igazságügyi orvos szakértő által beterjesztett és elfogadott orvos szakértői véleménynek, és ellentétes a sérülések leírása során tett megállapításokkal, amelyek szerint a tíz sérülés közül két szúrás esetén külön-külön is kb. 8 cm volt a szúrcsatorna, mindkettő önállóan is a sértett halálát eredményezte volna; az egyik szúrás a mellkas bal oldalán 8-9 cm-es szúrcsatorna mentén hatolt a mellüregbe, és sértette a bal tüdő alsó lebenyét, áthatolt a bal rekeszen, a gyomorfalon, s közvetlenül életveszélyes volt, és négy szúrás 8 napon túl gyógyuló sérüléseket okozott. Az ítéletben rögzített tényállás e két lényeges helyesbítéssel mentessé vált a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, s ezért az felülbírálatra alkalmassá vált a másodfokú határozat meghozatala során.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi következtetéssel állapította meg a vádlott bűnösségét, a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés büntettében, és nem tévedett, amikor megállapította, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor nem volt jogos védelmi helyzetben.
A védelem iratellenesen hivatkozott arra, hogy a vádlott menekült a fejszét még a kezében tartó sértett elől. Az kétségkívül megállapítható, hogy a sértett erkölcsileg kifogásolható magatartást tanúsított a vádlottal szemben, amikor a lakásban fejszével bántalmazta, és neki vérző sérülést is okozott, de ezt követően a lakásból a sértett eltávozott, és a továbbiakban már semmiféle támadó magatartást nem tanúsított. A legfőbb ügyész képviselőjével egyetértett a Legfelsőbb Bíróság abban, hogy amikor a vádlott meglátta a tükörben a sértett által okozott vérző sérülését, a 35 cm pengehosszúságú késsel azért ment ki az udvarra, hogy ezt a sérülést megtorolja. Ezért futott a sértett után mindaddig, míg utol nem érte, és ekkor hátulról megszúrta. A hátba szúrás ténye pedig már önmagában is kizárja a jogos védelmi helyzet megállapíthatóságát, a vélt (putatív) jogos védelem pedig az adott esetben fel nem merülhetett.
Mindezen túlmenően a cselekményjogi minősítésének körében a Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálta az emberölés privilegizált esetének - az erős felindulásban elkövetett emberölés esetleges megállapíthatóságának - a kérdését. Álláspontja szerint azonban az erős felindulás megállapítására sincs alap azon tények elfogadása mellett, hogy a vádlott indulata annak folytán alakult ki, hogy meglátta a tükörben a vérző sérülését, ezután vette magához a kést, és a sértett keresésére indult, amikor pedig megtalálta, késsel a kezében vette üldözőbe. Ilyen körülmények között a rögtönös szándék hiányzik, és a vádlott indulata sem méltányolható okból keletkezett, mert az indulata bár heves volt, de ebben nagy szerepet játszott a közepes fokú ittas állapota, ami önmagában is kizárja e minősítés megállapításának a lehetőségét.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor egyenes ölési szándékkal elkövetettnek minősítette a cselekményt. A közönséges élettapasztalat szerint is tíz szúrás esetén, - amelyből kettő külön-külön is halálos eredményhez vezetett és egy további szúrás is közvetlenül életveszélyes volt - csakis az a következtetés vonható le, hogy a vádlott tudata átfogta a sértett halálának a bekövetkezését. Ezen túlmenően a vádlott szakképzettségénél fogva is tisztában volt azzal, hogy a leadott szúrások életfontosságú szerveket sértenek, ennek ellenére tudatosan, célzatosan a sértett halálának okozása érdekében cselekedett.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülmények köréből - a tényállás módosítása folytán - mellőzte a Legfelsőbb Bíróság azt az igen nyomatékos enyhítő körülményt, hogy a vádlott beszámítási képessége igen súlyos fokban korlátozott volt, de további enyhítő körülményként értékelte a sértettnek a vádlott indulatát kiváltó magatartását, és azt, hogy a vádlott hosszú ideje áll a büntetőeljárás hatálya alatt. További súlyosító körülményként értékelte viszont a szándékának kitartó voltát.
Mindezek alapján úgy látta, hogy a vádlottra kiszabható törvényi büntetési tétel - az 5 évtől 15 évig tartó szabadságvesztés - figyelembevétele mellett a 9 évi börtönbüntetés áll arányban az általa elkövetett cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával és a személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokával, valamint az ezzel arányban álló mértékű 8 évi közügyektől eltiltás kiszabása indokolt.
Ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetés kiszabása körében megváltoztatta, és az ítéletnek az egyéb rendelkezéseit - azok helyes indokainál fogva - helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 1184/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás