PK BH 1996/584
PK BH 1996/584
1996.11.01.
Ráutaló magatartások összességének értékelése a szerződés létrejöttének megállapítása során [Ptk. 205. § (1)–(2) bek., 216. § (1) bek., 389. §].
A másodfokú bíróság jogerős ítéletével - az elsőfokú bíróság döntését részben megváltoztatva - arra kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 89 685 Ft vállalkozói díjat. Rendelkezett a kamatokról, a perköltség viseléséről, továbbá a le nem rótt illeték térítéséről is. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy az alperes megrendelte a felperestől a lakóházába épített központi fűtésrendszer átvizsgálását, javítását és átmosását. Az alperes ez irányú tagadásával szemben rámutatott, hogy a vonatkozó szabvány szerint már két radiátor csepegésének elhárítása is szükségessé teszi az egész rendszer víztelenítését, átmosását, valamint beállítását az előírt nyomáspróbával együtt. Mindebből olyan jogi következtetésre jutott, hogy a peres felek között érvényes vállalkozási szerződés jött létre, melynek alapján az alperes köteles megfizetni a felperesnek az igazságügyi szakértő által megállapított összegű vállalkozói díjat. Ezt azonban csökkentette azzal az összeggel, amely a felperesi szolgáltatás fogyatékosságainak az elhárításához szükséges volt. A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Jogi álláspontja szerint a vállalkozói díjban való megállapodás hiányában a peres felek között nem jött létre vállalkozási szerződés. Kiemelte, hogy az ügyletkötés e fogyatékosságát nem pótolja az sem, hogy a felperes munkavégzését saját lakásán szemmel kísérte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi okfejtés helyes, ennek ellenére az abban kért jogkövetkezmény levonására nem volt lehetőség. Az alperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a vállalkozási szerződés létrejöttének megállapításában jelölte meg. [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Ptk. 205. §-ának (1) és (2) bekezdései úgy rendelkeznek, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre, amelynek ki kell terjednie az összes lényeges, valamint a felek által lényegesnek tartott kérdésekre. A Ptk. 389. §-ára figyelemmel, a törvény idézett rendelkezése a vállalkozási szerződést kötő felekkel szemben - egyebek mellett - olyan követelményt támaszt, hogy az ügyletkötéskor határozzák meg a vállalkozói díjat. A Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése azonban - a jogszabály ellenkező rendelkezésének hiányában - lehetővé teszi, hogy a felek a vállalkozói díjra vonatkozó szerződéses akaratukat akár ráutaló magatartással is kifejezhessék. Az alperes pedig munkát rendelt meg a felperestől, amellyel kapcsolatban egyiküket sem vezette az ingyenesség szándéka. A díjban való konkrét megállapodás helyett belenyugodott abba a felperesi nyilatkozatba, hogy "nem fogunk összeveszni", és a munka megkezdése előtt ennél közelebbi megegyezést nem igényelt. Ezt követően saját lakásán szemmel kísérte a felperes munkavégzésének teljes terjedelmét. Mindezt olyan ráutaló magatartások összességének kellett értékelni, amely szerint az alperes elfogadta, hogy a felperes munkájának ellenértékét a munkavégzés idején hatályos ármegállapító szabályok alkalmazásával, egy reális középárban fogja meghatározni. Kétségtelen, hogy ennek a követelménynek a felperes által benyújtott egyik számla sem felelt meg. Azokat azonban a perben eljárt igazságügyi szakértő a most említett elveknek megfelelően kollaudálta, majd a másodfokú bíróság a felperes hibás teljesítésével helyesen csökkentette. Ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a peres felek között a vállalkozási szerződés létrejött, és az abból származó díjfizetési kötelezettségének az alperes ilyen összegben köteles eleget tenni. A szakértő által kimunkált összegszerűséget egyébként az alperes a per során nem tette vitássá. A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.205/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás