PK BH 1996/587
PK BH 1996/587
1996.11.01.
I. A tulajdoni lapról hiteles másolat kiadása a földhivatal alaptevékenységéhez tartozik, az része a földügyi szakigazgatásnak, következésképpen államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett tevékenység.
II. Amennyiben az ingatlan eredeti és valódi adatokat tartalmazó tulajdoni lapja nem található, úgy a földhivatal nyomban köteles olyan intézkedéseket tenni, amelyek a visszaélést akadályozzák; ugyanilyen fontos feladata annak meggátlása, hogy valótlan adatokat tartalmazó tulajdoni lap kerüljön a nyilvántartásba [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek. 355. § (4) bek. 116. § (2) bek., 1972. évi 31. tvr. 1–3. §, 33. § (2) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 114. § (1)–(2) bek.; 1/1990. (VI. 26.) FM r. 2. § (1) bek.; PK 42.].
Az elsőfokú bíróság helyt adott a felperes keresetének, és a földhivatal alperest 6 400 000 forint, továbbá ezen összegnek 1993. július 2. napjától számított kamata megfizetésére kötelezte. Tényként állapította meg, hogy a felperes 1993. március 2-án a magát O. F.-nek kiadó személy részére - a P. Vállalkozási Iroda munkatársa, K. A. közvetítésével - azzal adott 6 400 000 forint kölcsönt, hogy azt a kamatokkal együtt 1993. július l. napjáig fogja visszakapni. A kölcsönvevő előzetesen sajátjaként mutatta meg a felperesnek a Budapest III. kerületében, a B. u. 5. szám alatti ingatlant, és erről felmutatta az alperes által 1993. február 24-én készített tulajdoni lap másolatát. Az okirat szerint a perbeli ingatlannak öröklés jogcímén Ő. F. a tulajdonosa. A felek aláírták a kölcsönszerződést, amely a felperes javára az ingatlanon jelzálogjogot biztosított. Egyidejűleg a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet is elkészítették, és aláírták. A kölcsönszerződést és a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet még 1993. március 2-án K. A. benyújtotta az alperesi földhivatalhoz, ahol az okiratokat érkeztették, és a benyújtott kérelmet egyúttal a tulajdoni lapon széljegyként is rögzítették. K. A. nyomban kiváltotta a széljegyet is feltüntető tulajdoni lap másolatát, és ennek felmutatásával a jelenlétében adta át a felperes a kölcsönt az Ő. F.-nek nevezett személy részére. A kölcsönvevő az első részletét esedékességekor nem fizette vissza, és a felperes számára elérhetetlenné vált. Kutatásainak eredményeként megállapította, hogy az ingatlannak nem Ő. F., hanem D. G. a tulajdonosa, akitől azt 1993. február 17-én három hónapra egy magát S. Gy.-nek kiadó személy bérbe vette. Miután D. G. ingatlanának tulajdoni lapját az alperesnél nem találták, a tulajdonos ennek pótlása iránt eljárást kezdeményezett. A szükséges okiratok benyújtását követően az alperes 1993. április 7-én kiállította a perbeli ingatlanra a póttulajdoni lapot. Ennek következményeként az alperes az 1993. május 5-én hozott határozatával a felperesnek a jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmét elutasította. Az első fokú döntést a Fővárosi Földhivatal helybenhagyta. A határozatok indokolása szerint a perbeli ingatlannak nem Ő. F. a tulajdonosa. Egyik döntés sem tér ki arra, hogy az ingatlan tulajdoni lapját pótolni kellett.
A Fővárosi Földhivatal vezetőjének feljelentésére a rendőrség különösen nagy értékre elkövetett csalás bűntette miatt indított nyomozást. Ennek során megállapították, hogy Ő. F.-től még 1991-ben ellopták a személyi igazolványát, S. Gy. pedig 1993. januárjában 5000 forintért adta át egy ismeretlen részére. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elkövető személyét nem sikerült megállapítani, a nyomozó hatóság ezért a nyomozást megszüntette.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tulajdoni lapról másolatok kiadása nem államigazgatási jellegű tevékenység, hanem az alperes szolgáltatása. Az alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással állapította meg. Miután a perbeli ingatlanra vonatkozóan az adott időszakban az alperesnél valótlan tartalmú tulajdoni lapot kezeltek, és adtak erről másolatot, fennáll az alperes súlyos, jogellenes mulasztása. A felelősségét kimentő körülményre az alperes nem tudott hivatkozni. Az egyetemleges kárfelelősség [Ptk. 344. § (1) bek.] miatt az alperes arra sem hivatkozhat, hogy a felperessel szemben elsődlegesen az állítólagos Ő. F. tartozik helytállani. Az elsőfokú bíróság az okirat és a tanúvallomások alapján bizonyítottnak találta, hogy a felperes a kölcsön összegét valóban átadta a kölcsönvevőnek.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem bizonyította károsodását és az alperes jogellenes magatartását sem. Vitatta, hogy a felperes birtokában lévő tulajdoni lap másolata az alperesi hivatalból került ki. Véleménye szerint az adott esetben a kölcsönszerződés aláírásából még nem következik, hogy a felperes ténylegesen kölcsönzött volna. Iratellenes az elsőfokú bíróság hivatkozása arra, hogy a tulajdoni lap valódiságát a büntetőeljárás során sem kérdőjelezték meg.
A felperes az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Becsatolta az általa megbízott igazságügyi okmány és vegyész szakértő szakvéleményét, amely szerint a perbeli tulajdoni lap másolatát 1993. március 2-án az alperes adta ki.
A földhivatal alperes fellebbezése az alábbiak szerint nem megalapozott.
A rendelkezésre álló iratok és a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti, és részben módosítja. A Fővárosi Földhivatal vezetője a rendőrséggel az 1993. július 20-án küldött feljelentésében - egyebek mellett - azt is közölte, hogy 1993. év elejétől az alperes heteken át többszöri sürgetés ellenére sem tudta az ingatlan tulajdoni lapját az "igazi" tulajdonos, D. G. részére bemutatni, illetve arról másolatot szolgáltatni, mivel az a betéttárból eltűnt. E tulajdonos 1993. március 30-án kérte írásban az alperestől, hogy az ingatlanának a tulajdoni lapjára személyes közreműködése nélkül semminemű változást ne jegyezzen be. Arról is tájékoztatta, hogy 1992. február 10-e óta nem kötött olyan jogügyletet, amely bejegyzést igényelt volna. Az elveszett tulajdoni lap pótlása iránti kérelmét az alperes 1993. április 2-án foglalta jegyzőkönyvbe. 1993. március 2-án a tulajdoni lapra a széljegyet az alperes ügyintézője, Sz. A. vezette rá. A felperes 6 100 000 forintot adott kölcsön, a kamatokkal együtt kellett volna 6 400 000 forintot visszakapnia. A nyomozás során nem vizsgálták a tulajdoni lap másolatának hitelességét.
Az előbbiek szerint kiegészített és módosított tényállás alapján is helyes volt az elsőfokú bíróság döntése. Döntésének indokolása azonban részben kiegészítésre és módosításra szorul.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Inytvr.) 3. §-ának (1) bekezdés szerint az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos ügyek intézése és az ingatlan-nyilvántartás vezetése a földhivatal hatáskörébe tartozik. A földhivatalokról szóló 1/1990. (VI. 26.) FM rendelet 2. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megyei és a körzeti földhivatal illetékességi területén alaptevékenységként ellátja a földügyi szakigazgatási tevékenység körébe tartozó, külön jogszabályokban meghatározott hatósági és egyéb állami feladatokat. Az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatos hatósági feladatokat - mint külön jogszabály - az Inytvr. tartalmazza, amely a 33. §-ának (2) bekezdésében kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartást - jogszabályban meghatározott kivétellel - bárki megtekintheti, és tartalmáról feljegyzést készíthet, illetve másolatot kérhet. A tulajdoni lapok hiteles másolatai kiadásának módját az Inytvr. végrehajtásáról szóló 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 115. és 116. §-ai tartalmazzák. A jogszabályi rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a tulajdoni lapról hiteles másolat kiadása a földhivatal alaptevékenységéhez tartozik, az része a földügyi szakigazgatásnak, következésképpen államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenység (PK 42. szám). Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a hiteles másolat kiadását nem tekintette államigazgatási jellegű tevékenységnek.
Figyelemmel arra, hogy az alperes államigazgatási jogkörben járt el, kártérítő felelősségét ebből következően akkor lehet megállapítani, ha a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglalt speciális és a 339. §-ának (1) bekezdésében meghatározott általános feltételek fennállanak. Az alperes védekezésére és a fellebbezésében foglaltakra figyelemmel a másodfokú eljárásban csak az általános feltételek fennállását kellet vizsgálni.
A bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes a kölcsönszerződésben foglaltaknak megfelelően teljesített, és ezért 1993. július 1-jéig 6 400 000 forintot kellett volna visszakapnia. Ennek elmaradása a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerinti kárként jelentkezik, és ilyenként vehető figyelembe. A felperes azért kölcsönzött, mert biztosítva látta a kölcsön visszafizetését. Bízott az alperes által vezetett ingatlan-nyilvántartásban, nevezetesen abban, hogy amennyiben az adós a kölcsönszerződésben írt fizetési kötelezettségnek nem tesz eleget, úgy a kölcsönösszeg fedezetére az ingatlan szolgál. Ez azt jelenti, hogy a kára és az alperes magatartása közötti okozati összefüggés is megállapítható. A felperes kárát közvetlenül ugyan a vele szemben csalást elkövető személy okozta, az alperes közvetetten vált a felperes károsodásának előidézőjévé.
Mentesüléséhez az alperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az alkalmazottai [Ptk. 348. § (1) bek.] a munkaviszonyukkal összefüggésben úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Az alperesi alkalmazottak magatartását, az elvárhatóság szintjét alapjában maguk a jogszabályok határozzák meg.
Az Inytvr. 1. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanokhoz fűződő jogok és törvényes érdekek védelmében a valóságos állapotnak megfelelően tartalmazza az ország összes ingatlanának adatait, az ingatlanokhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. A 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - nyilvános, és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását. A Ptk. 116. §-ának (2) bekezdése azt tartalmazza, hogy az ingatlan-nyilvántartás - ha jogszabály kivételt nem tesz - a tulajdonjog és más jogosultságok fennállását hitelesen tanúsítja. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elve egyúttal egyik tartópillére a jogbiztonság elvének is. A közhitelesség elvének gyakorlati megvalósulása és folyamatos megvalósítása ezért az alperes kiemelkedő fontosságú és felelősségteljes feladat. A jogalkotó a nyilvánosságot is csak úgy biztosítja, hogy ezáltal a közhitelesség ne szenvedjen sérelmet. Ezért rendelkezik a Vhr. 114. §-ának (1) bekezdése úgy, hogy az ingatlan-nyilvántartás megtekintése csak a földhivatal dolgozója jelenlétében történhet. A (2) bekezdés értelmében a földkönyvet, a tulajdoni lapot és az ingatlan-nyilvántartási térképet az elhelyezésükre és kezelésükre szolgáló helyiségekből nem szabad kivinni.
Peradat, hogy a perbeli ingatlan eredeti és valódi adatokat tartalmazó tulajdoni lapja 1993 elején elveszett. Az alperes köteles lett volna nyomban olyan intézkedéseket megtenni, amelyek kizárttá tették volna, hogy az elveszett tulajdoni lapon szereplő ingatlannal kapcsolatban bárki visszaélést kövessen el. Ezzel szemben a tulajdonos többszöri érdeklődésére és sürgetésére sem tett semmit, a pótlásra irányuló jegyzőkönyvet is csak 1993. április 2-án vette fel az alkalmazottja. Az alperesnek nem csak azt kellett megakadályoznia, hogy tulajdoni lap elvesszen, ugyanilyen fontos feladat annak meggátlása is, hogy valótlan adatokat tartalmazó tulajdoni lap kerüljön a nyilvántartásba. Ez adott esetben ugyanis a tulajdoni lap elvesztésénél is súlyosabb hátrányokkal járhat. Márpedig az alperes hivatkozásával ellentétben megállapítható, hogy a perbeli ingatlanról valótlan adatokat tartalmazó másolat került kiadásra az alperes által használt nyomtatványon és bélyegzővel ellátva. A másolaton lévő kézzel írt széljegy pedig az alperes alkalmazottjától származott.
Az alperes a visszaélés felderítése érdekében a jelen per első fokú szakaszának befejezéséig semmiféle belső vizsgálatot vagy eljárást nem végzett. A perben pedig nem bizonyította, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelessége megsértésének megakadályozása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Marasztalása ennélfogva jogszerűen történt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét - indokolásának részbeni módosításával és kiegészítésével - helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. V. 20.564/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás