PK BH 1996/591
PK BH 1996/591
1996.11.01.
A szülőknek a saját szükséges tartása terhére megállapítható gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége nem korlátlan [Csjt. 69/A. § (1) bek., 69/C. § (1) és (2) bek.].
A peres felek 1983. július 20-án kötött házasságából két gyermek született: 1983. szeptember 5-én Zoltán és 1988. március 17-én Eszter. A felek életközössége 1991-ben megszűnt, azóta az alperes a felperesnél lévő gyermekek tartására havi 2000 forintot (gyermekenkénti havi 1000 forintot) fizet.
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a házasságot felbontatta, a gyermekeket a felperesnél helyezte el, és az alperest 1994. december 1-jétől gyermekenként havi 2000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Az ítéletnek az utóbbi rendelkezéssel összefüggő indokolása szerint a felperes nettó 10 867 forintos keresete, amelyhez havi 7500 forint családi pótlék járul, még akkor is indokolja az alperes által önként fizetettnél magasabb összegű gyermektartásdíj megállapítását, ha maga az alperes is rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezik: havi 5984 forint jövedelempótló támogatásban részesül. A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani a kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a gyermektartásdíj leszállítását kérte gyermekenként havi 1190 forintra.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az első fokú ítélet indokolásában foglaltakkal, kifejtette, hogy a felperes keresete alacsony, saját megélhetése biztosítására sem elegendő, így a tartási kötelezettségének elsősorban természetben, személyes gondozással tud eleget tenni. Az alperest viszont a pénzbeli tartási kötelezettség a jövedelempótló támogatás összegszerűségén túlmenően is terheli, függetlenül attól, hogy a megállapított tartásdíjból mennyi vonható le a végrehajtási eljárás során.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a bíróság által megállapított mértékű gyermektartásdíj ellentétben áll a Csjt. 69/C. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal, és az ítélet végrehajthatatlan is, mert jövedelme 50%-át meghaladó összeg megfizetésére kötelezték.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A jogerős ítélet jogszabályt sért, a döntéshez szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre.
A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van. Tévedtek az eljárt bíróságok, amikor ezt a jogszabályt úgy értelmezték, hogy az alperes saját létfenntartásának veszélyeztetésével is köteles gyermektartásdíjat fizetni. A szülőknek a saját szükséges tartása terhére megállapítható kötelezettsége sem korlátlan. A törvény szóhasználata is azt fejezi ki, a szülő a rendelkezésre álló anyagi eszközöket kiskorú gyermekével megosztani köteles, így a 69/A. § (1) bekezdésének megfelelő alkalmazása nem vezethet olyan eredményre, hogy a tartás teljesítésével a szülő megélhetése teljesen ellehetetlenüljön. Erre még akkor sincs mód, ha a gyermekeket saját háztartásában tartó szülő is szűkös anyagi körülmények között él, és a gyermekek indokolt szükségleteit csak részben lehet kielégíteni. A rendelkezésre álló peradatok szerint az alperes havi 5984 forint jövedelempótló támogatásban részesül, és 1994 szeptembere óta a N.-i Elme- és Ideggyógyintézetben kezelik. Ilyen körülmények között a havi 4000 forintos gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége meghaladja azt a mértéket, amelyre a szülő a Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése alapján - a kifejtett jogértelmezés mellett - kötelezhető, ezáltal ugyanis az alperes megélhetése teljesen ellehetetlenülne.
A bíróságok azonban eltérő jogi álláspontjuk miatt nem folytattak le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy az alperesnek az említett jövedelempótló támogatás mellett van-e egyéb jövedelme. A felperes ugyanis elsősorban arra alapította az alperes által önként fizetett havi 2000 forintnál magasabb összegű tartásdíjra vonatkozó igényét, hogy az alperesnek - bár szociális segélyezett - alkalmi munkákból származó jövedelme is van. Ahhoz, hogy a bíróság megalapozottan állást tudjon foglalni az alperest terhelő gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség mértéke tekintetében, a felperest fel kell hívnia a fenti állításának bizonyítására. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a gyermektartásdíj összegének megállapítása tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 287. §-a alapján hivatalból ideiglenesen határozott az alperes folyamatos gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének mértékéről, figyelembe véve, hogy az az alperes a fellebbezésében gyermekenként havi 1190 forint gyermektartásdíj fizetését vállalta. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.735/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás