PK BH 1996/592
PK BH 1996/592
1996.11.01.
A tartásdíj alapjának és mértékének megállapításánál általában a felek tényleges körülményei az irányadók. Az eltérő megokolásnál szükséges annak vizsgálata, hogy a kötelezett milyen okok miatt nem dolgozik a képzettsége szerinti munkakörben [Csjt. 69/C. § (1) bek. 68. § (1) bek.; PK 108. sz.]
A városi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperessel közös, 1984. október 8-án született Zsolt nevű gyermeke tartására fizesse meg a jövedelme 10%-át, de legalább havi 1000 forintot.
A tartásdíj felemelése iránti perben az elsőfokú bíróság a felperes felemelt kereseti kérelmének részben helyt adott, és a tartásdíj összegét 1993. június 1. napjától havi 1600 forint határozott összegben állapította meg azzal, hogy a felmerült hátralékot az alperes 15 nap alatt köteles megfizetni a felpereseknek.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta: a felemelt gyermektartásdíj fizetésének kezdő időpontját 1993. január 1. napjában állapította meg, és a tartásdíj összegét havi 3200 forintra felemelte.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az első fokú ítélet helybenhagyását kérte. Érvelése szerint a jogerős ítélet megalapozatlanul, a körülményei megfelelő feltárása nélkül helyezkedett arra az álláspontra, hogy ő (alperes) felróható módon nem helyezkedett el. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a tartásdíj alapját a bányaüzemnél elérhető jövedelem alapulvételével törvénysértően határozta meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése szerint a tartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira, a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre is. Az elsőfokú bíróság a felek jövedelmi-vagyoni viszonyaira körültekintő és széles körű bizonyítást folytatott le, amelynek adatait okszerűen értékelte, azokból ugyanis nem lehet olyan következtetést levonni, hogy az alperes az igazoltnál magasabb keresettel vagy egyéb jövedelemmel rendelkezik. A tartásdíj alapjának és mértékének megállapításánál elsődlegesen a felek tényleges körülményei irányadók. Ettől eltérő gyakorlat a PK 108. sz. állásfoglalás szerint csak akkor követhető, ha a tartásdíj fizetésére kötelezett személy azért hagyta ott a szakképzettségének megfelelő magasabb munkabérrel járó munkakörét, és azért helyezkedett el kevesebb munkabérrel járó munkakörbe, hogy ezzel a tartásdíjra jogosult igényeit kijátssza, illetőleg a tartásdíj összegét csökkentse, ez az eljárás nem szolgálhat a kötelezett javára. Az alperest a munkahelye megválasztásánál nem a tartásdíjfizetési kötelezettségének kijátszására való törekvés vetette, hanem családi körülményei késztették: az, hogy súlyosan beteg, rokkant felesége mellett a háztartásában élő kiskorú gyermekei ellátásában részt vehessen. A peres felek egyaránt igen szűkös körülmények között élnek, havi jövedelmük közel azonos, ugyanakkor a felperes egy, az alperes pedig három kiskorú gyermek tartására köteles. Az alperes feleségének rokkantnyugdíja az alperes jövedelménél nem számítható be. Ilyen körülmények között a tartásdíj mértékének megállapítása során a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szempontokat az elsőfokú bíróság értékelte helyesen. A másodfokú bíróság mérlegelési jogkörét túllépve, megalapozatlanul és formális indokolással állapította meg az alperes tartásdíj-fizetési kötelezettségének mértékét az azonos szakképzettségű, de más körülmények között élő és más munkahelyen dolgozók átlagkeresete alapján.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a tartásdíj mértékére vonatkozó rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és az első fokú ítéletnek ezt a rendelkezését helybenhagyta.
A felemelt tartásdíj fizetésének kezdő időpontja tekintetében a jogerős ítélet nem törvénysértő. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a Ptk. 207. §-ának (1) és (2) bekezdésére, mert az említett jogszabályhely a felek szerződéses jogviszonyában tett nyilatkozataira vonatkozik. A felperes a korábban indított, tartásdíj felemelése iránti perben eljárásjogi nyilatkozatot tett, melynek eredményeként a bíróság azt a pert megszüntette. A per megszüntetése nem ítélt dolog, ezért a Csjt. 68. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperes kereseti követelését hat hónapra visszamenőleg jogszerűen érvényesítette. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek ezt a rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 20.657/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás