PK BH 1996/593
PK BH 1996/593
1996.11.01.
A kapcsolattartás módjának meghatározásánál irányadó körülmények értékelése [Csjt. 92. §; 51/1986. (XI. 26.) MT r. 22. és 24. §-ai].
Az elsőfokú bíróság a felek 1990. december 1. napján megkötött házasságát felbontotta, a házasságból 1990. december 18-án született Nikolettet a felperes gondozásában helyezte el, és kötelezte az alperest, hogy 1994. május 1. napjától kezdődően fizessen meg a felperesnek havi 2000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat. Az alperes és a gyermek kapcsolattartását úgy szabályozta, hogy az alperes a gyermeket minden hónap 1. és 3. szombatján, valamint a kettős ünnepek másnapján reggel 9 órától délután 4 óráig a felperesi anya lakásán látogathatja, a nyári szünidőben pedig 2 heti rendkívüli kapcsolattartásra előzetes egyeztetés alapján jogosult.
Ítéletének indokolása szerint a felek az együttélést a felperes szüleinek lakásán folytatták, életközösségük 1994 áprilisában úgy szűnt meg, hogy az alperes a közös lakásból elköltözött. A házasság az alperes alkoholfogyasztása, rendkívül agresszív, kötekedő magatartása miatt romlott meg. Az alperes a gyermeket - alkoholista életmódjára és labilis személyiségére figyelemmel - még szülői segítséggel sem tudná megfelelően ellátni. A felperes ezzel szemben a gyermek számára stabil, kiegyensúlyozott körülményeket, munkája mellett is állandó felügyeletet tud biztosítani, így a gyermek fejlődése a felperes környezetében minden vonatkozásában megfelelően biztosított. A kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezést az elsőfokú bíróság külön nem indokolta meg.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Kérte, hogy a kapcsolattartások alkalmával a gyermeket elvihesse. Arra hivatkozott, hogy az ítélet indokolása a házasság megromlásának okaira vonatkozóan is téves, mert az életközösség teljes feldúltságához a felperes szüleinek befolyása vezetett, ami a szülők lakásán gyakorolt kapcsolattartást is meghiúsítja.
A felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő az alperest megillető rendkívüli kapcsolattartás megvonása érdekében, azzal az indokkal, hogy az alperes két hétig sem képes a gyermek megfelelő gondozására, rendszeres italozása pedig a gyermek biztonságát veszélyezteti. Állításának igazolására becsatolta a városi bíróság végzését, amelyben a bíróság ittas járművezetés vétsége miatt az alperessel szemben pénzbírságot szabott ki, és egy év nyolc hónapra eltiltotta őt a "B" kategóriájú gépjárművezetéstől. Állításának igazolására tanúkat is bejelentett.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletnek a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezését részben megváltoztatta: az alperest feljogosította arra, hogy a gyermeket "minden hónap páratlan hete szombatján reggel 9 órakor magához veheti, és másnap, vasárnap délután 17 óráig köteles a felpereshez visszavinni. Jogosult a kapcsolattartásra a kettős ünnepek másnapján reggel 9 órától délután 17 óráig. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja." Ítéletének indokolásában a fellebbezési eljárás során lefolytatott részbizonyítás alapján a tényállást kiegészítette azzal, hogy az alperest a bíróság a felperes által a csatlakozó fellebbezésében hivatkozott cselekmény miatt elmarasztalta, a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti alosztálya pedig közlekedési szabálysértés miatt 3000 forint pénzbírsággal és veszélyes fenyegetés miatt 12 000 forint pénzbírsággal sújtotta. A tanúvallomások nem erősítették meg azt, hogy a felek házassági kapcsolatát a felperes szüleinek beavatkozása kedvezőtlenül befolyásolta.
Az így kiegészített tényállás ellenére az alperes magatartása a gyermek testi, értelmi fejlődését nem veszélyezteti, ezért az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 22. §-ának (1) és (2) bekezdése, illetve a Csjt. 92. §-a alapján a kapcsolattartás korlátozására nincs kellő indok. A felek egy helységben laknak, mindketten a szüleikkel élnek együtt. Az alperes méltányos érdekeit súlyosan sérti a felperes szülei vagy ismerősei jelenlétében a felperes szüleinek lakásában történő kapcsolattartás, ami mind az alperesben, mind a kiskorúban feszélyezettséget kelt, és ez az elmélyült kapcsolattartást kizárja. Az alperes, mint szülő felelősséggel tartozik a gyermekért, ennek következtében a kapcsolattartás idején megfelelően kell viselkednie.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben jogszabálysértésre nem hivatkozott, a kérelem tartalmát tekintve azonban azt a jogerős ítélet megalapozatlanságára, az orvosi iratok mellőzésére, illetve a másodfokú eljárás adatainak nem kellő értékelésére alapította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan idézte a Csjt. 92. §-a (1) bekezdésének a különélő szülő kapcsolattartási jogára és kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseit. Tévedett azonban, amikor a hivatkozott rendelkezést nem vetette egybe a 92. § (4) bekezdésével, amely szerint a gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermekelhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog szünetelését rendelheti el. Végül az alperes kapcsolattartási joga gyakorlásának megalapozott meghatározásához szükséges további bizonyítékok feltárása nélkül mellőzte az 51/1986. (XI. 26.) MT rendelet 24. §-a (2) bekezdésének alkalmazását, amelynek értelmében - egyezség hiányában - a gyámhatóság, illetőleg a bíróság a kapcsolattartás céljának megfelelően, a szülő méltányos igényének, körülményeinek és a kiskorú egészségi állapotának figyelembevételével a gyermek érdekében dönt.
Az alperes korábbi gyógykezeléseire vonatkozóan - a másodfokú bíróság megkeresésére - sem a városi kórház, sem az R. Kórház és Rendelőintézet nem tudott érdemi adatokat szolgáltatni, mert az alperes az említett gyógyintézetek betegnyilvántartásában nem szerepelt, a K. F. és S. kórház pedig a megkeresésre a fellebbezési tárgyalásig nem válaszolt. A felperes az 1995. február 2-án tartott tárgyaláson előadta ugyan, hogy az alperes ez utóbbi kórházban állott ápolás alatt, a másik két kórházba csupán ambuláns rendelésre járt, továbbá hivatkozott arra, hogy az alperes neurózis kórismével betegállományban volt (Pf. 5/F/2. alatti táppénzes igazolás).
A másodfokú bíróság megalapozatlanul járt el, amikor a feltárt adatokat az alperes egészségi állapotának további - kellő - tisztázása nélkül is alkalmasnak és elegendőnek találta ahhoz, hogy az alperest feljogosítsa az ötéves kislánnyal való olyan kapcsolattartásra, amelynek értelmében az alperes a gyermeket kéthetenként másfél napra, a kettős ünnepek második napján, nyáron pedig kéthetes időtartamra magával viheti.
A rendelkezésre álló adatokból kétséget kizáró módon megállapítható hogy az alperes rendszeresen, nagymértékben fogyaszt alkoholt, labilis személyiség, egészségi állapota orvosi beavatkozásokat igényel. Magatartása miatt ellene a közelmúltban több elmarasztaló hatósági eljárás és intézkedés volt folyamatban. A felperes a felülvizsgálati kérelméhez a helyi vezető háziorvos igazolásának másolatát csatolta arról, hogy az alperes két alkalommal állott kórházi kezelés alatt, az igazolás kiállításának időpontjában (1995. március 12.) pedig gondozóintézeti megfigyelésben részesül. A részletes diagnózisra vonatkozó adatokat a vezető háziorvos megkeresésre vállalta megküldeni.
Az ötéves gyermek - koránál fogva - a kapcsolattartás ideje alatt is folyamatos gondoskodásra és felügyeletre szorul, amelynek biztosításához az ezzel kapcsolatos felelősséget és kötelezettségeit belátó, a gyermek érdekét minden más szempont elé helyező felnőtt jelenléte elengedhetetlen. A kapcsolattartás módjának szabályozásakor tehát elsősorban azt kell körültekintő alapossággal tisztázni, hogy az alperes a saját személyében a fenti feltételeknek megfelel-e. Orvosi kérdés, hogy az alperes szenved-e olyan alkoholfüggőségben, amely őt a gyermekkel kapcsolatos felelősség felismerésében korlátozza, illetőleg megállapítható-e nála olyan idegrendszeri károsodás kialakulása, amely kétségessé teszi, hogy a gyermek megfelelő felügyeletét a kapcsolattartás idején el tudja látni. Ennek feltárása érdekében a Korányi Frigyes és Sándor Kórháznak az alperes esetleges ottani kezelésével kapcsolatos válaszát feltétlenül be kell szerezni, és a vezető háziorvos megkeresésével kell további adatokhoz jutni az alperes egyéb kórházi kezeléseivel, illetőleg a jelenlegi kezeléseket szükségessé tevő diagnózisokkal összefüggésben. Indokolt továbbá az alperes volt feleségének tanúkénti kihallgatása arról, miként alakult az alperes és az előző házasságából született gyermeke közötti kapcsolat, a gyermek és az alperes együttlétei felvetettek-e a gyermek biztonságát érintő aggályt. A feltárandó adatokhoz képest szükségessé válhat szakértő bevonása is.
Amennyiben az alperes rendszeres vagy rendkívüli kapcsolattartási jogának az általában szokásos módon történő biztosítása a gyermek érdekeit veszélyezteti, a jelenlegi, zárt kötöttségeket nem tartalmazó szabályozás szerint a felek kérelme és az alperes szüleinek meghallgatása alapján fel kell deríteni, hogy a kapcsolattartás során valamennyi érdekelt méltányos érdeke megvalósítható-e olyan módon, hogy az alperes ezt a jogát a szülei lakásán, az ő jelenlétükben gyakorolhassa, illetve ez a mód kellően biztosítja-e az együttléteknek a gyermek érdekét szolgáló zavartalanságát.
Mindezeknek a tisztázása a bizonyítás szélesebb körű kiegészítését teszi szükségessé. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az első fokú ítéletnek a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezésére is kiterjedően a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.418/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás