6/1996. (ÜK. 7.) LÜ u t a s í t á s

1. § A nemzetközi vonatkozású büntetőeljárások és a nemzetközi bűnügyi jogsegély körébe tartozó eljárások során a nyomozás törvényessége feletti felügyeletről és a nyomozás befejezése utáni ügyészi feladatokról szóló – többször módosított – 7/1989. Legf. Ü. utasítás rendelkezéseit a jelen utasítással (Ut.) együtt kell alkalmazni.

2. § Az Ut. rendelkezéseinek alkalmazásakor az ügyész feladata annak vizsgálata, hogy az ügyre vonatkozóan két- vagy többoldalú nemzetközi szerződés a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvénytől (a továbbiakban: törvény) eltérő rendelkezést nem tartalmaz-e, a megfelelő esetekben gondoskodik azok alkalmazásáról.

A kiadatás Magyarországról

3. § (1) A kiadatási eljárás során a megkereső állam részére tárgyak átadását engedélyező bírósági határozat érdemi rendelkezését vagy a terhelt személyi szabadsága korlátozását sérelmező jogorvoslati kérelmeket a bírósághoz kell áttenni abban az esetben is, ha azokat a nyomozó hatóságnál vagy az ügyésznél terjesztették elő.

(2) Amennyiben a jogorvoslat a tárgyak birtokbavételét szolgáló eljárási cselekmény nyomozó hatósági elrendelése vagy végrehajtásának módja ellen irányul, ezek elbírálása az ügyészi nyomozásfelügyeleti hatáskörbe tartozik.

4. § A legfőbb ügyész az igazságügyminiszter által a törvény 28. §-ában írt okból hozzá küldött iratokat a büntetőeljárás megindítása vagy egyéb intézkedés megfontolása céljából megvizsgálja és álláspontja közlésével az eljárásra illetékes ügyészhez teszi át.

5. § Az ügyésznek a bírósághoz elfogatóparancs kibocsátására irányuló indítványában tételesen fel kell sorolnia azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt – a kiadatási kérelem külföldi állam általi teljesítése esetén – Magyarországon büntetőeljárást kíván lefolytatni. Az ebben meg nem jelölt bűncselekmény miatt büntetőeljárás lefolytatásának nincs helye.

6. § Az ügyész elfogatóparancsot bocsát ki és azt átadja a nyomozó hatóságnak, ha a külföldön tartózkodó terhelt pontos tartózkodási helye nem ismert. Ennek tartalmára az Ut. 5. §-ban írtak az irányadók.

7. § A bíróság által kibocsátott elfogatóparancsot – erre irányuló megkeresése esetén – a nyomozó hatóság vagy az ügyész juttatja el az INTERPOL Magyar Nemzeti Irodájához.

8. § (1) A nem magyar állampolgárok elleni büntetőeljárások során arra kell törekedni, hogy a terheltekkel szemben lehetőleg a saját államuk büntető hatóságai járjanak el.

(2) Amennyiben a büntetőeljárás átadásának (törvény 37. §) vagy a feljelentésnek (törvény 45. §) a törvényben, illetve jogsegélyszerződésben írt, viszonosságon, a legfőbb ügyészi megállapodáson vagy a kialakult gyakorlaton alapuló feltételei fennállnak, a büntetőeljárás átadása vagy a feljelentés megtétele csak akkor mellőzhető, ha

(3) A viszonosságról és a kialakult gyakorlatról a Legfőbb Ügyészség ad tájékoztatást.

9. § (1) A fővárosi, megyei főügyész (a továbbiakban: főügyész) a nem magyar állampolgárral szemben elrendelt nyomozásról írásban haladéktalanul jelentést tesz a Legfőbb Ügyészségnek, amennyiben a büntetőeljárás átadása, illetve a feljelentés mellőzését tartja indokoltnak.

(2) A jelentés tartalmazza a nem magyar állampolgár személyi adatait, állampolgárságát, útiokmányának számát, a magyarországi tartózkodás jogcímét, valamint a megállapítható tényállás lényegét. Jelentésében a főügyész – álláspontjának kifejtésével – állásfoglalást kér.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt adatok közlésével rövid úton kell állásfoglalást kérni, ha a bíróság elé állítás indokolt, vagy más okból a Legfőbb Ügyészség azonnali döntése szükséges. A jelentést utasításra írásban meg kell ismételni.

(4) Nem kell jelentést tenni a nyomozás elrendeléséről, ha

(5) A (4) bekezdésben írt esetekben, továbbá minden olyan esetben is jelenteni kell a nyomozás elrendelését, ha az érintett személyi körülményei, magyarországi tartózkodásának vagy küldetésének célja miatt az eljárás lényeges hatással lehet a Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolataira.

(6) A (2) és (3) bekezdés szerinti jelentési kötelezettség alá tartozó ügyek kivételével a nem magyar állampolgárral szemben elrendelt nyomozást olyannak kell tekinteni, amelyben a legfőbb ügyész az eljárás átadását kezdeményezi vagy feljelentéssel él.

10. § A büntetőeljárás átadása vagy feljelentés esetén a nem magyar állampolgárral szemben ideiglenes kényszergyógykezelést indítványozni, elmeorvos-szakértői vizsgálatot elrendelni csak a Legfőbb Ügyészség előzetes engedélye alapján lehet.

11. § (1) Az Ut. 9. § (6) bekezdése szerinti eljárásban a nyomozást a bűntetti eljárás szabályai szerint kell lefolytatni.

(2) A hatóságnak általában elegendő a bűncselekmény tényállására vonatkozó bizonyítást lefolytatnia. A terhelt személyével kapcsolatos bizonyítást akkor kell elvégezni, ha az csak Magyarországon lehetséges.

(3) Az ügyész feladata annak szorgalmazása, hogy a bizonyítékok rögzítése a külföldi hatóság számára egyértelmű legyen és a nyomozás iratai alaki szempontból külföldi kiküldésre alkalmasak legyenek.

12. § (1) Az ügyész a nem magyar állampolgár ügyében gyakorolt felügyelet során biztosítja

(2) A nem magyar állampolgárral szemben a büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy magyarországi tartózkodása ne jelentsen a büntető jogszabályokban meghatározott jogkövetkezményekhez képest aránytalanul súlyos hátrányt. Ennek érdekében ügyében a nyomozás soron kívüli lefolytatását az ügyészi felügyelet eszközeivel szorgalmazni kell.

13. § (1) A törvény alapján a büntetőeljárás átadását elsősorban akkor kell kezdeményezni, ha

(2) A büntetőeljárás átadását az ügyész a tényállást és a cselekmény minősítését rögzítő véleményes jelentésével és az iratok felterjesztésével kezdeményezi.

(3) Amennyiben a legfőbb ügyész az eljárás átadásáról dönt, erről a külföldi hatóságnak az átadás céljából történő megkeresésével egyidejűleg az ügyészt értesíti.

(4) Az ügyész az értesítés alapján a nyomozást a Be. 137. § (3) bekezdés d) pontja alapján felfüggeszti.

(5) Ha a külföldi hatóság az eljárást átvette, a legfőbb ügyész erről az ügyészt értesíti, aki az eljárást ekkor megszünteti.

(6) Az (5) bekezdésben írt intézkedéssel egyidejűleg – amennyiben ez indokolt – az ügyész indítványozza a terheltnek a büntetőeljárás átadása céljából történő letartóztatását.

(7) Ha a fogva levő terhelt ügyének átadása meghiúsul, a büntetőeljárást folytatni kell.

(8) Az átadás céljából elrendelt letartóztatás helyett – a Be. 92. § (1) bekezdésében írt feltételek fennállása esetén – újra indítványozni kell az előzetes letartóztatás elrendelését.

(9) Nemzetközi szerződés esetén az eljárás átadásakor az abban foglaltak szerint kell eljárni.

14. § (1) Az Ut. 13. § (1) bekezdésében írt eseteken kívül rendszerint feljelentést kell kezdeményezni az Ut. 13. § (2) bekezdésében szabályozott módon.

(2) Amennyiben a legfőbb ügyész a feljelentés megtételéről döntött, erről egyidejűleg az ügyészt értesíti, aki ennek alapján az eljárást megszünteti.

15. § (1) Amennyiben a legfőbb ügyész az eljárás átadásának kezdeményezése [Ut. 13. § (3) bek.], illetve a feljelentés megtétele tárgyában hozott döntéséről [Ut. 14. § (2) bek.] az iratok felterjesztése előtt adott tájékoztatást, az ügyész a nyomozás felfüggesztése, illetve megszüntetése tárgyában az iratok felterjesztése előtt határozhat.

(2) Ha a nem magyar állampolgár ellen Magyarországon egyidejűleg több büntetőeljárás folyik, az ügyek egyesítése után kell az eljárás átadását vagy a feljelentést kezdeményezni.

16. § A külföldi állam igazságügyi hatóságának megkeresésére a legfőbb ügyész az eljárás átvételéről határozattal dönt.

17. § (1) A jogsegélykérelem előterjesztésére jogosult külföldi hatóság megkeresésére az ügyészség a nemzetközi szerződés, illetve a törvény szabályai szerint nyújt eljárási jogsegélyt.

(2) Amennyiben az eljárási jogsegélykérelem magyar állampolgár terheltkénti kihallgatására irányul, ezt a rendelkezésre álló, illetve a jogsegélykérelmet követően beszerzett bizonyítékok alapján akkor lehet teljesíteni, ha azok alapján nyomozás elrendelésének, valamint a megjelölt személy gyanúsítottkénti kihallgatásának törvényes alapja van. A jegyzőkönyv másolatainak megküldésekor a megkereső hatóságnál kezdeményezni kell a büntetőeljárás átvételét (törvény III. Fejezet 2. Cím).

(3) A megkeresés teljesítéséhez szükséges nyomozási cselekmények elvégzésével a hatásköri és illetékességi szabályok figyelembevétele mellett célszerű a nyomozó hatóságot megbízni.

18. § (1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresést a legfőbb ügyész által engedélyezett körben és általa előírt módon kell teljesíteni.

(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegélynek kifejezetten bíróság által történő teljesítését kéri, az iratokat a legfőbb ügyész küldi meg az igazságügyminiszternek.

19. § Ha az ügyész a megkeresés teljesítésénél olyan személy részvételét engedélyezte, aki a megkereső hatóság államában előzetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztését tölti, a megkeresés teljesítése céljából ideiglenesen átvett személyt a megkeresést teljesítő hatóság fogdájában kell őrizni. A fogvatartás időtartamára a megkereső állam igazságügyi szervének írásban adott tájékoztatása az irányadó.

20. § (1) Amennyiben a magyar nyomozó hatóság eljárásában olyan bizonyítás szükséges, amely csak külföldön folytatható le, a jogsegélyszerződéseknek, illetve a törvénynek megfelelően kell eljárni.

(2) A külföldi hatóság megkeresése végett a nyomozó hatóság a felügyeletet gyakorló ügyészhez tesz előterjesztést, aki megvizsgálja, hogy az előterjesztés szerinti nyomozási cselekmény elvégzése elengedhetetlenül szükséges-e. Ha az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozási cselekmény elvégzése szükségtelen, az előterjesztés továbbítását mellőzi és erről a nyomozó hatóságot tájékoztatja. Ellenkező esetben az eljárási jogsegélykérelmét a külföldi hatósághoz címezve elkészíti és a megkeresésre jogosult felettes ügyészi szervhez továbbítás végett felterjeszti.

(3) Az eljárási jogsegélykérelemben tömören, félreérthetetlenül kell leírni azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a kérelem teljesítéséhez szükségesek, illetve így kell megfogalmazni a teljesíteni kért eljárási cselekmények tartalmát.

(4) A Be. 137. § (3) bekezdésének d) pontja alapján a nyomozás felfüggesztésének akkor van helye, ha az arra jogosult ügyész a jogsegély teljesítését a külföldi hatóságtól kérte. Erről az eljáró hatóságot tájékoztatni kell.

21. § (1) Ha a nem magyar állampolgár bűncselekményét Magyarországon bírálják el, a főügyész gondoskodik arról, hogy a vádemelésről és a bíróság döntéséről a jogsegélyszerződésekből, illetve a törvényből az ügyészségekre háruló, valamint a legfőbb ügyészi megállapodásokban vagy az egyedi ügyre szóló utasításokban előírt értesítések megtörténjenek.

(2) Amennyiben a nem magyar állampolgár elleni nyomozást az ügyész szünteti meg, erről a megyei rendőrfőkapitányság idegenrendészeti feladatokat ellátó szervét a határozat egy példányának megküldésével értesíti.

22. § (1) Nem magyar állampolgár bíróság elé állításának akkor is helye lehet, ha a Be. 351. § (1) bekezdése szerinti eljárás törvényi előfeltételei fennállnak.

(2) Fiatalkorú nem magyar állampolgárral szemben a Be. 303/A. és a 303/B. §-aiban szabályozott vádemelés elhalasztását nem célszerű alkalmazni.

(3) Az ügyész a nem magyar állampolgár megrovásának foganatosításával a nyomozó hatóságot is megbízhatja, ha az eljárás gyors lefolytatása érdekében ez indokolt.

(4) A külföldi kézbesítésre vonatkozó előírások szerint kell eljárni,ha a terhelt a Btk. 22. § e) pontjára, illetve a 32. § d) pontjára alapozott nyomozást megtagadó vagy megszüntető határozat meghozatala előtt elhagyta az ország területét.

(5) A fordítást igénylő határozat kézbesítésre akkor terjeszthető fel, ha rövidített formában készült. Egyébként újraszerkesztését kell elrendelni.

23. § (1) Az ügyész megvizsgálja a kérelmet, a terhelt terhére rótt bűncselekmény bizonyítottságát, tárgyi súlyát és a büntetés kiszabását befolyásoló egyéb körülményeket, ha a külföldön élő terhelt biztosíték letétbe helyezésének engedélyezését kéri.

(2) A kérelem elbírálásának alapvető szempontja, hogy a terhelt részére a büntetőeljárás lefolytatása végett kötelező magyarországi tartózkodása ne jelentsen a büntető jogszabályokban meghatározott jogkövetkezményekhez képest aránytalanul súlyos hátrányt. Ennek megfelelően a biztosíték letétbe helyezését általában engedélyezni kell, ha a kérelem megfelel a Be. 393/A. § (3) bekezdésében írt feltételeknek és a terhelt valószínűsíti, hogy a letétbe helyezéshez szükséges pénzösszeggel rendelkezik.

(3) Nem engedélyezhető a biztosíték letétbe helyezése a büntetőeljárás átadására vagy feljelentésre kerülő ügyekben, továbbá azokban, amelyekben a terhelttel szemben végrehajtható szabadságvesztés büntetés kiszabása várható.

24. § (1) A biztosíték letétbe helyezése iránti kérelmet a nyomozó hatóságnál vagy az ügyésznél lehet előterjeszteni. A nyomozó hatóság a kérelmet soron kívül továbbítja az ügyészhez. Az ügyészségi nyomozó hivatal által folytatott nyomozás esetén biztosíték letétbe helyezésének engedélyezésére irányuló kérelmet a hivatal nyomozása közben felügyeletet gyakorló ügyészség bírálja el.

(2) A kérelem tárgyában az ügyész határozattal dönt. Ebben a biztosítékot a Be. 393/A. § (2) bekezdésének figyelembevételével forint összegben állapítja meg. A terhelt részére kézbesített határozat-példányhoz befizetési csekket mellékel.

(3) A biztosíték befizetésének igazolása után az ügyész a terhelt ellen esetleg alkalmazott személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést megszünteti és előzetes letartóztatás megszüntetése esetén erről a bíróságot értesíti. A biztosíték letétbe helyezését engedélyező határozaton feljegyzi a befizetés tényét, majd annak egy példányát a megyei rendőrfőkapitányság idegenrendészeti feladatokat ellátó szervének, a nyomozás irataihoz csatolandó példányokat pedig a nyomozó hatóságnak megküldi.

25. § (1) Az ügyész a főügyész útján soron kívül jelenti a Legfőbb Ügyészségnek, ha eljárásában adat merül fel arra, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyt, továbbá a feljelentőt vagy a tanút diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség illeti meg.

(2) A diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség fennállása, valamint személyi és tárgyi terjedelme kérdésében a legfőbb ügyész a külügyminiszterrel egyetértésben dönt.

(3) A (2) bekezdés szerinti döntésről, valamint az ezzel kapcsolatos utasításairól a Legfőbb Ügyészség az ügyészt a főügyész útján értesíti.

(4) A diplomáciai vagy a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személy javára az ügyész a büntetőeljárásban polgári jogi igényt nem érvényesíthet.

26. § (1) Ez az utasítás a közzététele napján lép hatályba, rendelkezéseit 1996. évi július hó 15. napjától kell alkalmazni.

(2) Egyidejűleg a nyomozás törvényessége feletti felügyeletről és a nyomozás befejezése utáni ügyészi feladatokról szóló – többször módosított – 7/1989. Legf. Ü. utasítás 56–67. §-ai és 69. §-a hatályukat vesztik.

(3) A Magyar Köztársaság Ügyészsége szervezetéről és működéséről szóló – többször módosított – 6/1994. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 14. § (1) bekezdésének k)–m) pontjai helyébe a következő rendelkezések lépnek: