60/1996. (XII. 22.) AB határozat
60/1996. (XII. 22.) AB határozat1
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
1996.12.22.
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok, valamint helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Pécel Nagyközség Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 8/1992. (VI. 9.) rendelete 1. § b) pontja, 2. §-a, 3. § a) pontja és 15. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezeket a rendelkezéseket megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság a péceli önkormányzat 8/1992. (VI. 9.) rendelete 1. § a) pontja, 7. §-a, 8. § (1) bekezdése, 14. §-a és 15. § (2)—(3) bekezdése, valamint a 17. § (1) bekezdésében ,,a szavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése'' szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testületének a Pécel városban, 1996. augusztus 29-én lebonyolított helyi népszavazás eredményét megállapító 446/1996. határozata megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a Pécel városban, 1996. augusztus 29-én tartott helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok Pécel Nagyközség Önkormányzatának a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 8/1992. (VI. 9.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 1. § a) és b) pontja, 2. §-a, 7. §-a, 8. § (1) bekezdése, 14. §-a, 15. §-a és 17. § (1) bekezdésének ,,a szavazás eredményességének megállapítására vonatkozó törvényi előírások megsértése'' szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték. Az indítványozói hivatkozások szerint az Ör. támadott előírásai a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Övtv.) sérelmével határozták meg a helyi népszavazás elrendelésének, lebonyolításának és eredménye megállapításának szabályait.
2. Az alkotmányossági panaszok előterjesztői azt kifogásolták, hogy a Pécel városban 1996. augusztus 29-én tartott népszavazás lebonyolítása jogszabálysértő volt. Az alkotmányossági panaszokban foglaltak szerint a vizsgált népszavazás eredményét a helyi választási bizottság törvénysértő módon állapította meg, miután a 4. számú választókerületben kialakult eredményt megsemmisítette. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy a Pest Megyei Területi Választási Bizottság 5047-8/1996. határozatával a péceli helyi választási bizottság határozata ellen benyújtott jogorvoslati kérelmet — hatáskör hiányában — érdemi vizsgálat nélkül elutasította, a Pest Megyei Bíróság pedig a területi választási bizottság határozata ellen előterjesztett kifogást alkotmányossági panasznak tekintette és 25.568/1996/4. sz. végzésével áttette az Alkotmánybírósághoz.
Az egyik alkotmányossági panasz azt is jogszabálysértőnek vélte, hogy a képviselő-testület a választási bizottságot visszahívta és a polgármester jelölése alapján új választási bizottságot hozott létre. E panasz előterjesztője arra hivatkozott, hogy az újonnan létrehozott választási bizottság több tagja az önkormányzati választásokon jelöltként indult, ezért ilyen megbízatást nem tölthet be.
Más indítványozók úgy ítélték meg, hogy a népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtés, majd a népszavazás lebonyolítása során bizonyos személyek megtévesztették a lakosságot. Az indítványozók kifogásolták, hogy a népszavazást kezdeményezők — a szavazatszámláló bizottságtól szerzett értesüléseik alapján — a népszavazás napjának délutánján is ,,szervezték — agitálták'' a szavazásra jogosultakat. Az alkotmányossági panasz szerint a helyi választási bizottság tagja helyett a póttag szavazott, a bizottság elnöke pedig ,,bántalmazással'' fenyegette meg a választási bizottság tagjait.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat és az alkotmányossági panaszokat egyesítette, és ebben az eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint ,,a helyi önkormányzat a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal''. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy ,,a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot''.
Az Alkotmány 44. § (1) bekezdése szerint ,,a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg helyi népszavazással gyakorolják''. A helyi népszavazásra vonatkozó alapvető rendelkezéseket az Ötv. tartalmazza. E törvény 50. § (2) bekezdése pedig a képviselő-testületet hatalmazza fel arra, hogy ,,önkormányzati rendeletben szabályozza a helyi népszavazás és népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárás rendjét''. Az Ötv. 47. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza.
,,A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti:
a) a települési képviselők legalább egynegyede,
b) a képviselő-testület bizottsága,
c) a helyi társadalmi szervezet vezető testülete,
d) az önkormányzat rendeletében meghatározott számú választópolgár, ami nem lehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál, és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál.''
E § (2) bekezdése előírja, hogy ,,a képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást, ha azt az önkormányzati rendeletben meghatározott számú választópolgár kezdeményezte''.
1. Az Ör. 1. §-a szerint:
,,A helyi népszavazást a polgármesternél kezdeményezheti:
a) legalább 2000 (fő) választópolgár;
b) legalább 10 (fő) települési képviselő;
c) a Képviselő-testület bármelyik bizottsága;
d) helyi társadalmi szervezet vezető testülete.''
Az Ör. 2. §-ának megfelelően pedig ,,a képviselő-testület a választópolgárok legalább 25%-ának kezdeményezésére népszavazást ír ki''. A 3. § a helyi népszavazás kitűzésének kötelező eseteit határozza meg. Eszerint:
,,A Képviselő-testület köteles kitűzni a népszavazást, ha azt az egész Önkormányzatot érintő kérdésben
a) legalább 2000 (fő) választópolgár kezdeményezte;
b) 13 (fő) települési képviselő kezdeményezte.''
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. idézett előírásai a népszavazás kiírásának lehetséges, illetőleg kötelező feltételeit ellentmondásosan állapítják meg. A vizsgált rendelkezésekből ugyanis nem tűnik ki egyértelműen, hogy a képviselő-testület a választópolgárok legalább 25%-a, avagy 2000 választópolgár kezdeményezése alapján köteles a helyi népszavazást kitűzni.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében — különösen a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban — elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy — mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik — a jogbiztonság ,,az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek'' (ABH 1992, 84.).
Mivel az Ör. 2. §-a és 3. § a) pontja — a választópolgárok számának ellentmondásos, illetve eltérő megjelölése miatt — nem felel meg ennek az igénynek, ezért az Alkotmánybíróság az említett előírásokat alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
Pécel város polgármesterének az Alkotmánybírósághoz benyújtott 3577-2/1996. sz. beadványából kitűnik, hogy a vizsgált helyi népszavazás lebonyolításának időpontjában a péceli választópolgárok száma 8870 fő volt. Az Ör. 1. § a) pontjában foglaltak szerint a népszavazás kezdeményezésére jogosultak száma legalább 2000 fő. Mivel ez az előírás nem ellentétes az Ötv. 47. § (1) bekezdésében foglaltakkal, ezért az Alkotmánybíróság az e rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozók azt is sérelmezték, hogy az Ör. idézett 1. § b) pontja alapján a helyi népszavazást — a 17 tagú képviselő-testület esetében — legalább 10 települési képviselő kezdeményezheti. Az Ötv. említett 47. § (1) bekezdés a) pontja a települési képviselők legalább egynegyedét jogosítja fel a helyi népszavazás kezdeményezésére.
A sérelmezett rendelkezés szerint a népszavazás kezdeményezéséhez legalább 10 települési képviselő egyetértése szükséges, az Ör. 3. § b) pontja pedig arra utal, hogy 13 képviselő kezdeményezése esetén a képviselő-testület köteles kitűzni a helyi népszavazást.
Az Alkotmánybíróság már korábban rámutatott arra, hogy a helyi népszavazás rendeleti szabályai nem korlátozhatják a ,,népakarat tényleges megnyilvánulását, a helyi önkormányzás jogának népszavazás útján történő gyakorlását''. [1/1992. (I. 16.) AB határozat ABH 1992. 323.]
A vázoltak alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a népszavazás kezdeményezéséhez a képviselők felét is meghaladó arány előírása sérti az Ötv. 47. § (1) bekezdés a) pontját, ezért ezt a rendelkezést alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
3. Az Ör. 7. §-a úgy rendelkezik, hogy ,,az aláírásgyűjtéseket — azonos tárgyban — 14 napig lehet folytatni''. Az Ötv. 45. § (5) bekezdés második mondata szerint pedig ,,aláírást gyűjteni az aláíró ívek hitelesítésétől számított legfeljebb 30 napig lehet''.
Az Ötv. és az Ör. idézett rendelkezései összevetésével megállapítható, hogy az Ör. kifogásolt rendelkezései nem ellentétesek az Ötv.-nek az aláírásgyűjtés legtovábbi határnapját meghatározó előírásával. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. 7. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
4. Az Ötv. 45. § (5) bekezdés harmadik mondata is a helyi népszavazás kezdeményezésének folyamatát szabályozza, amikor úgy rendelkezik, hogy az aláírásgyűjtő ívek — a hitelesítés után, az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló legfeljebb 30 napot követő — legkésőbb 8. napon adhatók át a polgármesternek.
Az Ör. 8. § (1) bekezdése szerint: ,,Az aláírásgyűjtő íveket az ív megnyitását, illetve az első aláírás időpontját követő 15. napon — ha ez munkaszüneti napra esik, a következő első munkanapon — a polgármesternek kell átadni.'' Az Ötv. 47. §-a, az Ör. 7. §-a és 8. §-a összevetéséből az tűnik ki, hogy az íveket az aláírásgyűjtés befejezését követő napon (ha ez munkaszüneti napra esik, a következő első munkanapon), tehát az Ötv.-ben meghatározott határidőn belül kell a polgármesternek átadni. Az Ör. 8. § (1) bekezdése tehát nem ellentétes az Ötv. 45. § (5) bekezdés harmadik mondatával, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
5. Az egyik indítványozó azt is kifogásolta, hogy az Ör. ,,a népszavazás érvényességét és eredményességét törvényellenesen összevonja és annak feltételeit egységesen állapítja meg''.
Az Ötv. 45. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ,,a helyi népszavazás
a) érvényes, ha a választópolgárok több mint a fele szavazott, és
b) eredményes, ha a szavazóknak több mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott''.
Az Ör. 14. §-a pedig a következőket tartalmazza.
,,A népszavazás akkor érvényes és eredményes, ha
a) a választópolgárok több mint a fele érvényesen szavazott, és
b) az érvényesen szavazók több mint a fele a megfogalmazott kérdésre (kérdésekre) azonos választ (válaszokat) adott''.
Az Ötv. és az Ör. idézett rendelkezései összevetéséből kitűnik, hogy az Ör. az érvényesség és az eredményesség feltételei szabályozásánál kizárólag az érvényes szavazatokat veszi figyelembe. Sem az Ötv., sem az Ör. nem határozza meg, hogy a helyi népszavazás esetén melyek a szavazat érvényességének követelményei. Az Ötv. 50. § (1) bekezdés első mondata utal arra, hogy ,,a helyi népszavazás lebonyolításánál a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvénynek a választók nyilvántartásáról, a szavazókörökről, a választási szervekről, a szavazásról szóló rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni''.
Az Övtv. 36. § (4) bekezdése — negatív meghatározással — a szavazat érvénytelenségének eseteit sorolja fel.
,,Érvénytelen a szavazat:
a) ha nem hivatalos szavazólapon adták le, vagy
b) ha nem lehet kétséget kizáró módon megállapítani, hogy a választópolgár kire, illetőleg melyik listára szavazott, vagy
c) ha bélyegzőlenyomat nélküli szavazólapon adták le, vagy
d) ha ceruzával töltötték ki a szavazólapot.''
A választópolgári akarat érvényes kinyilvánítását kívánja elősegíteni a helyi népszavazáson az Ör. 13. § (1) bekezdése, amikor így rendelkezik: ,,A népszavazásra feltett kérdést (kérdéseket) úgy kell megfogalmazni, hogy annak alapján valamennyi választópolgár egyértelműen tudjon válaszolni.'' Az Övtv.-nek a helyi népszavazás lebonyolításakor alkalmazni rendelt előírásai között pedig a 37. § (4) bekezdés második mondat első fordulata utal arra, hogy a szavazatszámláló bizottság ,,szükség esetén megmagyarázza a szavazás módját.''
Az Övtv.-nek a szavazásról szóló 40. § (3) bekezdése előírja, hogy az érvénytelen szavazatokat el kell különíteni. A 44. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően pedig ,,az egyéni választókerületben az a jelölt lesz képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta''. A helyi önkormányzati választások eredményének megállapításánál tehát az érvényes szavazatok száma, illetve megoszlása az irányadó.
Mindezek figyelembevételével nem tekinthető alkotmányellenesnek az olyan önkormányzati rendeleti szabályozás, amely a népszavazás érvényességének és eredményességének megítélésekor az érvényes szavazatokat rendeli figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. 14. §-a megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
6. a) Az indítványozó azt is sérelmezte, hogy az Ör. 15. §-a az Övtv. 19. § (2) bekezdés f) pontjával ellentétesen rendelkezik a helyi népszavazás eredménye közzétételéről. Ez az önkormányzati szabályozás a következőket tartalmazza:
,,(1) A népszavazás eredményéről a választási bizottság tájékoztatja a polgármestert.
(2) A képviselő-testület a legközelebbi ülésén a népszavazás eredményét határozatba foglalja, és dönt az eredmény kihirdetésének módjáról.
(3) A népszavazás eredményéről a polgármester tájékoztatja a lakosságot.''
Az Övtv. 19. § (2) bekezdés indítványban hivatkozott f) pontja szerint a helyi választási bizottság ,,megállapítja és közzéteszi a kislistás, a vegyes, a polgármesteri, valamint a helyi kisebbségi önkormányzati választás előzetes és végleges eredményét''. Az Ötv. már idézett 50. § (1) bekezdés első mondatának megfelelően a helyi népszavazás lebonyolításánál az Övtv. szabályait kizárólag abban az esetben kell alkalmazni, ha az Ötv. az adott tárgykört nem szabályozza. Az Ötv. 50. § (1) bekezdés harmadik mondata viszont arra utal, hogy ,,a helyi népszavazás eredményéről a választási bizottság tájékoztatja a képviselő-testületet''. Az idézett törvényi szabályozások összevetéséből az következik, hogy a helyi választási bizottságnak kizárólag a helyi népszavazás eredménye megállapítására és az eredménynek a képviselő-testülettel való közlésére van hatásköre.
Az Ötv. 10. § c) pont első fordulata szerint a helyi népszavazás kiírása a képviselő-testület kizárólagos hatáskörébe tartozik. Ennek a garanciális jelentőségű rendelkezésnek felel meg az 50. § (1) bekezdés idézett harmadik mondata is, amikor a népszavazás eredményéről a képviselő-testület tájékoztatását írja elő. Mivel az Ör. 15. § (1) bekezdés ezzel ellentétes rendelkezést tartalmaz, ezért az Alkotmánybíróság ezt az előírást alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette.
b) Az Ötv. 43. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy ,,a helyi népszavazásra irányuló kezdeményezésről a képviselő-testület ... határoz''. E rendelkezésekkel összhangban áll, ha a helyi népszavazás eredményét is az ezt kitűző képviselő-testület határozati formába foglalja. Mivel az Ötv. 9. § (3) bekezdése alapján a képviselő-testület ,,egyes hatásköreit a polgármesterre ... ruházhatja'', nem kifogásolható a polgármester képviselő-testületi felhatalmazása a lakosság tájékoztatására. A vázoltak alapján tehát az Alkotmánybíróság az Ör. 15. § (2)—(3) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, ezért a megsemmisítésükre irányuló indítványt elutasította.
7. Az indítványozó az Ör. 17. § (1) bekezdését azért kifogásolta, mivel ,,a szavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése'' esetén is lehetővé teszi alkotmányossági panasz benyújtását, s ezáltal hatáskört állapít meg az Alkotmánybíróságnak.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja alapján az Alkotmánybíróság mindazokban az ügyekben eljár, amelyeket a törvény a hatáskörébe utal. Az Alkotmánybíróság számára tehát hatáskört kizárólag törvény alapíthat.
Az Ötv. 51. § első mondata az alkotmányossági panaszra vonatkozóan a következőket tartalmazza: ,,Az Alkotmánybírósághoz alkotmányossági panaszt lehet benyújtani a helyi népszavazás elrendelésének jogszabálysértő elutasítása, lebonyolítása, illetőleg a helyi népi kezdeményezés tárgyalásának jogellenes elutasítása miatt.''
Az Alkotmánybíróság — állandó gyakorlata szerint — a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszban foglalt, erre irányuló kérelem alapján vizsgálja a népszavazás érvényessége és eredményessége feltételeit megállapító törvényi és önkormányzati rendeleti előírások érvényesülését. E szabályok alkotmányosságát pedig olyan garanciális jelentőségű követelménynek tekinti, amelynek lehetővé kell tennie a ,,népakarat tényleges megnyilvánulását, a helyi önkormányzás jogának népszavazás útján történő gyakorlását''. [6l/1991. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1991. 463.]
A helyi népszavazás eredményének megállapítására vonatkozó törvényes előírások megsértése tehát a helyi népszavazás lebonyolítása tárgykörébe tartozó olyan jogszabálysértés, amely akadályozza, illetve veszélyezteti a választópolgári akarat helyi népszavazás útján történő szabályszerű kinyilvánítását, illetve annak értékelését. Nem tekinthető tehát törvénysértőnek az Ör.-nek az az előírása, amely a helyi népszavazás eredménye megállapításáról rendelkező törvényes előírások megsértése esetén is lehetővé teszi alkotmányossági panasz benyújtását. A vázoltak szerint ugyanis ez az esetkör a helyi népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtható alkotmányossági panasz egyik tárgycsoportjának felel meg. A kifogásolt rendelkezés tehát nem keletkeztet új alkotmánybírósági hatáskört.
Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság az Ör. 17. § (1) bekezdése támadott szövegrészének alkotmányellenességét nem állapította meg, és a megsemmisítésére irányuló kérelmet a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
III.
Az alkotmányossági panasz vizsgálatára irányuló eljárásban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Pécel városban, 1996. augusztus 29-én helyi népszavazásra került sor. A népszavazásra feltett kérdések a következők voltak:
,,1. Egyetért-e Ön azzal, hogy ne kerüljön Pécelen más településről származó szemét, építési törmelék és veszélyes hulladék tárolásra, kezelésre, feldolgozásra, megsemmisítésre?
2. Egyetért-e Ön azzal, ha már van az önkormányzatnak térségi hulladékfeldolgozásra elkötelezettsége, akkor az azonnal kerüljön visszavonásra?
3. Egyetért-e Ön azzal, hogy korszerű technológiát alkalmazó szemétfeldolgozás valósuljon meg Pécelen?
4. Egyetért-e Ön azzal, hogy Pécelen ne létesülhessen szemétégető mű?''
Az Alkotmánybíróság a Pest Megyei Bíróság, valamint a Pécel Város Önkormányzata által benyújtott iratok alapján megállapította, hogy a helyi választási bizottság a népszavazást 1996. augusztus 31-én hozott döntésével érvényesnek és eredményesnek nyilvánította. E határozat szerint a 8873 választásra jogosult személy közül 4190 fő adott le érvényes szavazatot, érvénytelen szavazatot pedig 79 fő. A helyi választási bizottság 1996. szeptember 3-án a 4. szavazókör eredményének megsemmisítése után úgy határozott, hogy a népszavazást eredménytelennek tekinti. Ezt a körülményt Pécel Város Önkormányzatának Képviselő-testülete 446/1996. sz. határozatba foglalta. A határozat szerint a leadott érvényes szavazatok száma 4181, az érvénytelen szavazatok száma 488.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 1385/H/1991. (ABH 1992. 680, 681.), valamint a 1361/H/1992. AB határozatban (ABH 1992. 753, 755.) is kinyilvánította, hogy az Alkotmánybíróság a helyi népszavazás lebonyolításának jogszabálysértő voltáról a hatáskörrel rendelkező (választási és egyéb) szervek ténymegállapításai alapján dönt.
A vizsgált helyi népszavazás eredményét kinyilvánító helyi választási bizottsági határozat szerint ,,a mozgóurnával a szavazatok begyűjtése alkalmával... visszaéléseket követtek el, amelynek következtében a tiszta választás eredménye egyértelműen nem állapítható meg''. A péceli képviselő-testület már említett 446/1996. sz. határozata a helyi választási bizottság döntését nem változtatta meg.
A vázoltakra tekintettel, valamint az alkotmányossági panaszok előterjesztői, a péceli polgármester, a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője és a Pest Megyei Bíróság által benyújtott iratok alapján az Alkotmánybíróság nem talált indokot arra, hogy a vizsgált helyi népszavazást eredménytelennek nyilvánító képviselő-testületi határozatot megsemmisítse.
Az Alkotmánybíróság a helyi választási bizottság tagjai felmentéséről, illetve újraválasztásáról szóló képviselő-testületi döntések törvényességét hatásköre hiányában nem vizsgálta, az alkotmányossági panaszokban foglalt egyéb kérelmeket pedig nem találta megalapozottnak.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pécelen, 1996. augusztus 29-én tartott népszavazás jogszabálysértő lebonyolítása miatt benyújtott alkotmányossági panaszokat elutasította.
Dr. Ádám Antal s. k.,
előadó alkotmánybíró
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1218/H/1996/4.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás