GK BH 1996/606
GK BH 1996/606
1996.11.01.
A Ptk-nak a fedezetelvonó szerződésekkel kapcsolatos szabályai a felszámolás alatt álló cég vonatkozásában akkor érvényesülnek, ha a felszámolásra vonatkozó speciális jogszabály(ok) ellentétes (eltérő) rendelkezést nem tartalmaz(nak) [Ptk. 203. §, 1986. évi 11. tvr.* 3. § (3) bek.].
Az első fokon eljárt megyei bíróság a 7. sorszámú ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy a k.-i 396. sz. tulajdoni lapon 302. sz. hrsz. alatt felvett ingatlant az I. r. alperes felszámolás alá tartozó vagyonába utalja, az I. r. alperesnek - 15 napon belül - adja át. Kötelezte továbbá a II. r. alperest, hogy a felperes jogi képviselője részére 250 000 Ft perköltséget fizessen meg.
A Legfelsőbb Bíróságnak az első fokú ítéletet hatályon kívül helyező, s az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasító végzése következtében megismételt eljárásban a megyei bíróság a másodfokú bíróság iránymutatása szerinti bizonyítási eljárást lefolytatta. Annak alapján bizonyítottnak találta a többször módosított és kiegészített 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) 3. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulását, azaz azt, hogy az I. és a II. r. alperes között létrejött jogügylet a hitelezők igényeinek kielégítése elől a felszámolás alá tartozó vagyon elvonását célozta. E körben nyomatékosan hangsúlyozta és mérlegelte az adásvételi szerződés megkötésének időpontját, a feltételeit, az I. r. alperes akkori gazdálkodási helyzetét és a vevő II. r. alperes "személyét". Megállapította, hogy az elvont vagyonnak az I. r. alperesi felszámolási vagyonba való visszautalása a hitelezői követelés gyakorlatilag egyetlen fedezete, amely legalább részbeni kiegyenlítést jelenthet, szemben azzal a helyzettel, ami a jelen vagyoni kör meglétére figyelemmel számítható. Emiatt az Ftvr. 3. §-ának (3) bekezdése alapján kötelezte a II. r. alperest az elvont fedezetnek a felszámolási vagyon számára való visszaszolgáltatására.
A megyei bíróság nem találta megalapozottnak a II. r. alperesnek azt az ellenkérelmét, hogy az eredeti állapot helyreállítása esetén egyidejű teljesítésnek van helye, és ezért részére az ingatlan visszautalásakor a vételár esedékes. A határozat indokolása értelmében egyrészt az Ftvr. 17. §-ának (4) bekezdésében foglaltak folytán a II. r. alperes követelése csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető, mint hitelezői igény. Másrészt egyidejű teljesítés elrendelése esetén éppen az Ftvr. 3. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott cél enyészne el, mivel a II. r. alperes a vele egy sorban lévő hitelezőket megelőzően jutna követelése teljes kielégítéséhez. Ez pedig azt eredményezné, hogy a többi hitelező követelésének kiegyenlítésére megint nem maradna fedezet.
A II. r. alperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a bíróság a pernyertes felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. alperes fellebbezést nyújtott be, amelyben a határozat megváltoztatásával a felperesi kereset elutasítását kérte. Fellebbezése indokolásául előadta, hogy álláspontja szerint a vitatott ingatlan értékesítésével az I. r. alperes az adásvételi szerződés időpontjában fennálló lejárt tartozást egyenlített ki, s ez nem alapozza meg a jogügylet fedezetelvonó jellegét. Véleménye az, hogy a bíróság a társaság gazdasági ügyleteinek helyességét, célszerűségét nem vizsgálhatja, így az I. r. alperesnek nem kell megindokolnia azt, hogy miért az M. T. Bank Rt. követelését elégítette ki. Sérelmezte annak figyelmen kívül hagyását, hogy az I. r. alperes a K.-i Húskombináttal szembeni követelése kiegyenlítetlensége következtében vált fizetésképtelenné. Azt nem vitatta, hogy a húskombinát a követelésével szemben ellenkérelemmel élt, de megítélése szerint ez a tény nem lehet alapja a szerződés fedezetelvonó jellege megállapításának.
Kifejtette az adós, ha elfogadná "azon állítást", amely szerint az ingatlannak az I. r. alperes vagyonába való visszautalása esetén csak a felszámolási eljárás keretében léphetne fel a követelésével hitelezőként, ugyanezen következtetésre kellene jutni az I. r. alperes igényével kapcsolatban is. A II. r. alperes ugyanis szintén felszámolás alatt áll, ezért vele szemben is csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthetné az I. r. alperes a követelését. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság nem fogadná el a fenti nézetét, a vagyon visszautalása folytán a Polgári Törvénykönyvnek, mint az Ftvr-hez képest magasabb rendű jogszabálynak az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó rendelkezései alkalmazását kérte. A fellebbező fél támadta a megyei bíróságnak az ügyvédi munkadíj viseléséről való rendelkezését is.
A fellebbezés a per főtárgya tekintetében nem, csupán - az alábbiak szerint - részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a mindenre kiterjedően, részletesen, és megalapozottan megállapított tényállás alapján az ügy érdemében helyes jogi okfejtéssel, helytálló határozatot hozott. A II. r. alperes a fellebbezésében nem hivatkozott olyan új tényre, amely alapul szolgálhatna a felperes keresetét elutasító döntés hozatalához.
Téves a II. r. alperes azon érvelése, amely szerint - figyelemmel arra, hogy ugyancsak felszámolás hatálya alatt áll -, az I. r. alperes igénye szintén csak a felszámolási eljárás keretében lenne érvényesíthető. A jelen per tárgya ugyanis nem az I. r. alperesnek a II. r. alperessel szembeni követelése. Ezt a peres eljárást a felperes kezdeményezte mindkét alperes ellen, mégpedig a II. r. alperes ellen az 1993. évben indult felszámolási eljárás - annak közzététele (kezdő időpontja) - előtt, 1992. július 31-én. Így a felperes követelésének az érvényesítése még a II. r. alperes felszámolására irányadó jogszabály értelmében sem tartozna a II. r. alperes elleni felszámolási eljárás keretébe. Ugyanígy alaptalan a II. r. alperesnek arra való hivatkozása is, hogy a jogszabályi hierarchiára tekintettel a perbeli ingatlannak az I. r. alperes vagyonába való visszautalása esetén a Polgári Törvénykönyvnek az eredeti állapot helyreállítására vonatkozó szabályait kell alkalmazni.
A korábbi jogszabály-alkotási rendben, még a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által hozott, a törvényt helyettesítő törvényerejű rendeletek a hierarchia azonos szintjén állanak a törvényekkel.
Az eljárásjogi rendelkezések mellett anyagi jogi, elsősorban polgári anyagi jogi rendelkezéseket is tartalmazó, a felszámolási eljárásról szóló többször módosított és kiegészített Ftvr. a felszámolási eljárásra irányadó, az általános polgári anyagi jogi szabályoktól eltérő rendelkezéseket fogalmazza meg. Ezek sorába tartozik az Ftvr. 3. §-ának (3) bekezdésében szabályozott jogintézmény is, amely nem más, mint a Ptk. 203. §-ában rendezett fedezetelvonó szerződés speciális alakzata. A Ptk. és az Ftvr. - a polgári anyagi jogi szabályokat illetően - egymással a lex generalis és a lex specialis viszonyában állanak, az előbbi akkor kerül alkalmazásra, ha az utóbbi külön vagy eltérő rendelkezéseket nem tartalmaz. A Ptk. 203. §-a szerinti fedezetelvonó szerződés esetén, a szerződés viszonylagos hatálytalansága folytán teljesíteni köteles jogszerző fél az adóssal szemben megtérítési igénnyel vagy kártérítési igénnyel léphet fel. Az Ftvr. e vonatkozásban eltérő előírása hiányában - ahogyan arra az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá - a jogszerző II. r. alperes az adóssal, azaz az I. r. alperessel szemben a felszámolási eljárás keretében élhet igényérvényesítéssel.
Mindezekre figyelemmel megalapozottan döntött a megyei bíróság akkor, amikor ebben a perben csak a II. r. alperest kötelezte a vitatott ingatlannak az I. r. alperes felszámolás körébe tartozó vagyonába való utalására. Tévedett azonban a megyei bíróság abban, hogy az ítélet rendelkező részében mellőzte annak a megállapítását, hogy az I. és a II. r. alperes közötti adásvételi szerződés az adós hitelezői, így a felperes vonatkozásában hatálytalan.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét ezzel kiegészítette, valamint felhívta a megyei bíróságot az ítéleti rendelkezés következtében szükségessé váló, az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzés iránti, megfelelő intézkedések megtételére.
A II. r. alperesnek a perköltség viseléséről szóló ítéleti rendelkezést támadó fellebbezését a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta, emiatt mindkét alperest kötelezte - egyenlő arányban - az első fokú eljárásban felmerült perköltség megfizetésére.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiek következtében részben megváltoztató, egyebekben azt - lényegében helyes indokai folytán - helybenhagyó határozatát a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján hozta meg. (Legf. Bír. Gf. II. 31.026/1995. sz.)
* Az 1986. évi 11. tvr.-tet az 1991. évi IL. tv. 84. §-a hatályon kívül helyezte. Az 1992. január hó 1. napját megelőzően indult felszámolási eljárásban azonban a rendelkezéseit továbbra is alkalmazni kell.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás