BK BH 1996/624
BK BH 1996/624
1996.12.01.
I. A halált okozó testi sértés elkövetőjével szemben a kényszergyógyítás mellőzése, mivel nem állapítható meg, hogy a bűncselekmény az elkövető alkoholista életmódjával függ össze [Btk. 75. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].
II. Szándékos bűncselekmény – halált okozó testi sértés – miatt kiszabott hosszabb tartamú szabadságvesztés mellett rendszerint a közügyektől eltiltás mellékbüntetést is alkalmazni kell [Btk. 53. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei bírósági ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását. A tényállás lényege a következő:
A vádlott büntetve volt két esetben, ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetéssel sújtották. Alkoholista, a kényszergyógyításának orvosi ellenjavallata nincs, annak elrendelése szükséges.
A sértett és a vádlott anyja testvérek. A vádlott az általános iskola befejezése után a szüleivel nehezen jött ki, napi rendszerességgel az anyai nagyanyjánál tartózkodott, ahol a sértett is élt a feleségével. A vádlott a sértett családjához való költözésekor már nagykorú volt, hosszú évekig a sértettel, a feleségével és a gyermekeikkel családtagként együtt élt, A keresetét hazaadta, a ház körüli munkában részt vett.
Az 1990-es évektől a sértett egyre jobban italozni kezdett és alkoholistává vált. Bár az italt a vádlott sem vétette meg, egyre jobban elmérgesedett a viszonya a sértettel, közöttük gyakoriak voltak a durva veszekedések. A vádlott a sértettet a viták alkalmával sértegette, alkoholistának nevezte. A vádlott 1992. év szeptember hónapjában élettársi kapcsolatot létesített, és albérletbe költözött, de 1993. év március hónapjában az élettársával együtt visszaköltözött a sértett lakásába. A sértett és a felesége a vádlott élettársát nem jó szemmel nézték, ezért 1994. év május hónapjában a vádlott élettársa a sértett lakóházából elköltözött, de a vádlott továbbra is ott lakott.
1994. október 20. napján a vádlott reggel 1/2 7 óra körüli időben elment dolgozni. A délelőtti órákban a sértett és a felesége italoztak, barackpálinkát és sört fogyasztottak, majd a sértett felesége ebédet főzött. A vádlott 16 óra körüli időben tért haza a munkából, megmosakodott és átöltözött, elment az élettársához, ahonnan 18 óra körüli időben visszatért.
Az ittas állapotban levő sértett a lakás alsó szintjén, az előszobában tartózkodott, hangosan megjegyzést tett a vádlottra és az élettársára. A vádlott a megjegyzéstől indulatba jött, a sértettet vállal meglökte, aki az előszobában a sarokülőke és az asztal közé beesett. A vádlott felállította a sértettet, kérte, hogy fejezze be a szidalmazást. A sértett bement a konyhába a feleségéhez, aki vacsorát készített. A vádlott felment a felső szintre, ahol aludni szokott.
A sértett a konyhában arról beszélt a feleségének, hogy a vádlott potyaleső, miért lakik még mindig velük, ezeket úgy mondta, hogy a vádlott hallja. A sértett ezután kiment az előtérbe, és ott újra megjegyzéseket tett a vádlottra és az élettársára. A vádlott a sértett megjegyzéseitől ismét indulatba jött, a felső térből a lépcsőn lejött az alsó térbe, és ott a sértettel hangosan vitatkozni kezdett. Az előszobában a vádlott a sértettet megütötte, majd mindkét karját megragadta, és a hálószobaajtó keretéhez nyomta. Dulakodás közben a vádlott felhúzott térdével a sértett mellkasába, nagy erővel beletérdelt. A sértett felesége a konyhából kinézett, és odaszólt a dulakodó vádlottnak és a sértettnek, hogy a vitát fejezzék be. A vádlott a sértettet az emeleti feljáró lépcsőjére döntötte. A sértett felesége látta, hogy a verekedés nem fejeződik be, ezért a konyhaasztalról felragadta a nyújtófát, és azzal kirohant az előszobába. A vádlott a lépcsőn fekvő sértettet tovább akarta bántalmazni, erre a sértett felesége legalább háromszor a nyújtófával őt fejbe ütötte. Ezután a vádlott a sértett bántalmazásával felhagyott, és felment a felső szintre az ágyához. A sértettet a felesége és a leánya a szobájába kísérték, a sértett azt mondta, hogy fáj mindene, de ennek a családtagjai nem tulajdonítottak jelentőséget.
A sértett az esti órákban a feleségével, a leányával és annak az udvarlójával beszélgetett, majd lefeküdt. Másnap reggelre halva találták. A sértett halálát a jobb oldali sorozat-bordatörés és tüdőzúzódás következtében beállt keringési és légzési elégtelenség okozta. A sértett sorozat-bordatörését nagy erejű rúgás, taposás okozta, a boncolás során a sorozat-bordatörés és tüdőzúzódás vetületében feltalált ún. vértasakképződés a sérülés elesés útján való létrejöttét kizárja.
A sértett életben maradása esetén a testén található bőr alatti bevérzések - amelyek dulakodás és megragadás következtében létrejöhettek - 8 napon belül gyógyultak volna, a bordatörés és tüdőzúzódás közvetetten életveszélyes sérülés lett volna.
A sértett halála bekövetkeztében természetes okú betegségei (alkoholos szív- és májelváltozás) is szerepet játszottak, azok a halál bekövetkezését elősegítették, illetve gyorsították. Amennyiben a sértett a sérülések elszenvedése után rövid idővel szakszerű kórházi kezelésben részesült volna, úgy élete valószínűleg megmenthető lett volna, bár ez határozottan nem állítható a meglevő természetes okú betegségei miatt.
A sértett bántalmazása és bekövetkezett halála között közvetett okozati összefüggés áll fenn.
A sértett a halál beálltakor közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában volt, a vérében 2,32 ezrelék, a vizeletében 3,31 ezrelék alkoholkoncentráció volt. A sértett alkoholos befolyásoltságának a szintje a sérülés elszenvedésekor magasabb lehetett, amely a fájdalmat tompíthatta. Az ítélet ellen a vádlott és védője a tényállás téves megállapítása miatt, enyhítés végett, a kényszergyógyítás elrendelésének a mellőzése végett fellebbezett.
A legfőbb ügyész átiratában a kényszergyógyítás elrendelésének a mellőzése mellett az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések az alábbiak szerint alaposak:
Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékelésének eredményeként a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hibáktól, hiányosságoktól mentesen állapította meg a tényállást, így az a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Tévedett azonban, amikor elrendelte az alkoholista vádlott kényszergyógyítását, és tévedett a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzésének az indokaiban.
A kényszergyógyítás elrendelésével kapcsolatban arra mutat rá a Legfelsőbb Bíróság, hogy a tényállás nem tartalmaz olyan megállapítást, mely szerint a vádlott által elkövetett cselekmény a vádlott alkoholista életmódjával függne össze. A szakértői vélemény megállapította ugyan, hogy a vádlott alkoholista, kényszergyógyításának orvosi ellenjavallata nincs, így kényszergyógyítása szükséges. Ugyanakkor olyan tény nem merült fel, ami arra utalna, hogy a cselekmény elkövetésére azért került sor, mert a vádlott ittas volt a cselekmény elkövetésekor, és így a cselekmény az ittas állapotával összefüggött. Ugyanakkor a sértett volt az, aki ittas állapotban sértő kijelentéseket tett a vádlottra és ez a körülmény váltotta ki a vádlott részéről a tettlegességet. Tehát a cselekmény elkövetése a vádlott italozó életmódjától független volt, ezért a kényszergyógyítás elrendelésének a feltételei nem állapíthatók meg.
Az elsőfokú bíróság - az ügyész indítványával szemben - közügyektől eltiltás mellékbüntetést nem alkalmazott a vádlottal szemben. Ezzel kapcsolatban a következőket fejtette ki: A vádlott harmadik esetben áll büntetőbíróság előtt "az elbírált cselekmény eredménye tekintetében azonban csak gondatlanság terheli, a vádlott eddigi életvitele a közügyektől való eltiltást nem indokolja, ezért a megyei bíróság a vádlottal szemben mellékbüntetést nem szabott ki".
Ez az indokolás téves. A közügyekben való méltatlanság eldöntéséhez a bűncselekmény jellegét, súlyát, az elkövetés összes körülményét, annak motívumát és az elkövető életvezetését, személyiségének az ismérveit kell figyelembe venni. A bírói gyakorlat szerint a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott hosszabb tartamú szabadságvesztés mellett rendszerint alkalmazni kell a közügyektől eltiltást. Ennek a feltételei az adott esetben is megvoltak, de a súlyosítási tilalom folytán erre a másodfokú eljárásban nem kerülhetett sor. (Legf. Bír. Bf. I. 1270/1995. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás