BK BH 1996/629
BK BH 1996/629
1996.12.01.
A felismerhetően tévedésből vagy bűncselekmény folytán a községi szeméttelepre került, eredeti csomagolású és fémzárolási cédulával is ellátott, lucernamagot tartalmazó zsákok nem tekinthetők uratlan dolognak, elvételük jogtalan elsajátítást valósíthat meg [Btk. 325. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat jogtalan elsajátítás vétségében mondotta ki bűnösnek, ezért őt, mint visszaesőt 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet ellen a vádlott jelentett be fellebbezést, felmentése végett.
A tényállás - amely megalapozottsága folytán a másodfokú eljárásban is irányadó - az alábbiakban összegezhető: A vádlott 40 éves, 6000 forint szociális segélyben részesül, alkalmi munkából további 5-6000 forint jövedelemre tesz szert. Havi 15 000 forint jövedelmű feleségével két kiskorú gyermeküket nevelik. Többször volt már büntetve, a legutóbbi, 1 év 3 hónapi börtönbüntetéséből 1992. szeptember 20-án bocsátották feltételes szabadságra, mely eredményesen telt el.
A vádlott 1994. február hónapban - pontosan már meg nem határozható napon - a helyi községi szeméttelepen három teli zsákot fedezett fel, amelyek összesen 30 000 forint értékű lucernamagot tartalmaztak. A zsákok eredeti csomagolásúak voltak. Tartalmukra utaló fémzárolási cédulával is el voltak látva. A vádlott a községi szeméttelepen felfedezett három zsák lucernamagot a lakására vitte. Az egyik zsákot megbontotta, és annak tartalmát - részben - a nyulainak adta eleségként. Ezt követően elhatározta, hogy a másik két zsákot a szomszéd faluban értékesíti. Elhatározásának megfelelően megkérte O. S.-t - aki egyébként nem tudott arról, hogy a lucernamag bűncselekmény elkövetéséből származik -, hogy gépkocsijával segítsen a zsákokat a közeli városba szállítani. Ott akart vevőket szerezni. Erre az útra 1994. február 19-én került sor. A gépkocsit a délutáni órákban a rendőrjárőr közúti ellenőrzés alá vonta. A vádlott is az autóban ült. Cselekménye így - mielőtt az értékesítés megtörtént volna - leleplezésre került.
Ebben az időben az M. Kft. nagyobb mennyiségű ilyen lucernamagot tárolt. Egyebek mellett ennek az értékesítésével foglalkozott. A vádlott leleplezését követően a kft. telephelyén leltározást folytattak le. Ennek során megállapították, hogy összesen 18 zsák - 180 000 forint értékű lucernamag került ki (nyilván bűncselekmény útján) a kft. telephelyéről.
A megyei bíróság a teljesség kedvéért megjegyzi: arra nem merült fel adat, hogy a vádlott az elvételkor tudta volna, hogy a zsákok a kft. telephelyéről avagy esetleg más személytől - aki a kft.-től magot vásárolt - kerültek ki a községi szeméttelepre.
A gépkocsiban levő két zsákot a kft.-nek nyomban átadták, ugyancsak e kft.-nek adta ki a rendőrség a vádlott lakásán lefoglalt zsákban levő maradék lucernamagot - a vádlott hozzájárulása mellett.
A vádlott ténybeli beismerése ellenére bűnösségét nem ismerte el. Arra hivatkozott, hogy a három tele zsákot ő a községi szeméttelepen "találta", és arra gondolt, hogy valaki kidobta azokat. Utalt arra is, hogy nem tilos a "guberálás".
Helyesen döntött a városi bíróság, amikor az irányadó tényállás alapján a vádlottnak a bűnösségére vont következtetést, védekezésének elvetése mellett. Az kétségtelen, hogy a szemétbe általában olyan tárgyak kerülnek, amelyek tulajdonjogáról az ezen dolgokkal rendelkező személy lemondott. Ilyen esetben ezek elhagyott jószágnak (res derelicta) minősülnek. Ez annyit jelent, hogy e tárgyakat bárki jogellenesség nélkül birtokba, tulajdonba veheti, függetlenül attól, hogy a szemét (tároló) hol van elhelyezve (az üzem, lakóház területén belül, avagy azon kívül). Aki a szemétből az így elhagyott tárgyakat, hulladékot kiválogatja, és azokat elviszi, bűncselekményt még akkor sem követ el, ha a kiválogatott és összegyűjtött hulladék összessége számottevő értéket képvisel.
Teljesen más a helyzet, ha - mint az elbírálandó ügyben - egyértelműen felismerhető, hogy tévedésből, hanyagságból vagy netán bűnös szándékból olyan dolgok kerültek a szemétbe, amelyeket a rendelkezésre jogosult a valóságban nem szánt oda, amelyeknek a tulajdonjogáról nyilvánvalóan nem kívánt lemondani. Ilyen esetben a szemétben levő dolgot nem lehet uratlannak tekinteni, és ennek folytán az ilyen dolog elvétele vagy megtartása jogellenes, és - az értékétől függően - bűncselekmény vagy szabálysértés.
Lopás valósul meg, ha a szemét még a rendelkezésre jogosult területén van, tehát a birtokából még - ténylegesen és véglegesen - nem esett ki. Általában jogtalan elsajátítás állapítandó meg viszont, ha a szemét onnan már kikerült (BJD 1278. sz.]. Ez az eset áll fenn, ha közösségi területen álló szemétgyűjtőről, szeméttelepről van szó.
A megyei bíróság szükségesnek tartja - a teljesség kedvéért - annak megemlítését, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint mindenképpen lopás állapítandó meg, ha az elkövető közvetlen tudomást szerzett arról, hogy az általa a szemétből (szeméttelepről) elvitt dolgokat tolvaj vagy tolvajok rejtették ott el (lásd: BJD 1292, 5230, BH 14/1994. sz.].
Az elbírálandó ügyben az nem volt egyértelműen megállapítható, hogy a 3 zsák mi módon került a szeméttelepre. Minthogy azonban eredeti csomagolású, lezárt zsákokról volt szó, a vádlott semmiképp nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a zsákok tulajdonosa a bennük levő magot valóban "ki akarta volna dobni". Annak nincs jelentősége, hogy a vádlott a "zsákmányt" a ténylegesnél kisebb értékűnek gondolta (lásd: BJD 9212 sz. indokolását). Hogy a zsákoknak a szeméttelepre történt elvitelétől a leleplező rendőri intézkedésig mennyi idő telt el, az pontosan nem volt megállapítható. A Btk. 325. §-ában írt "8 nap alatt" törvényi tényállásrésznek azonban eleve nincs jelentősége akkor, ha - mint a jelen esetben - az elkövető a dolog eltulajdonításának tekintendő magatartást tanúsít (lásd: BJD 1416, 7561, BH 266/1986.).
Mindebből kitűnően a jogi okokra alapított, felmentést célzó fellebbezés nem vezethetett eredményre. A cselekmény minősítése (Btk. 325. §) a fentebb kifejtettekből folyóan törvényes.
A büntetés kiszabása kapcsán a megyei bíróság elöljáróban arra utal, hogy a jogtalan elsajátítás vétségének nincsenek - értékhez igazodó - minősített esetei. Ennek folytán az okozott kár magasabb vagy alacsonyabb voltát a joghátrány meghatározásánál kell kifejezésre juttatni.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a figyelembe jövő körülményeket felismerte és értékelte. A megyei bíróság megítélése szerint nem tévedett a városi bíróság, amikor a vádlott ténybeli beismerő vallomását is a javára vette figyelembe, mivel nem kifejezett tettenérés történt, hanem csak a későbbiek során, az értékesítési szándék kapcsán valósult meg a vádlott - közvetett - leleplezése.
A megyei bíróság nagyobb enyhítő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a vádlott két kiskorú gyermekét tartja el és a kár döntő része megtérülésének. Ebben a helyzetben a vádlottal szemben nem látta szükségét a szabadságvesztés kiszabásának, hanem az alternatív büntetések közül a közérdekű munkát látta célravezetőnek és alkalmazandónak. A közérdekű munka végrehajtása próbaidőre nem függeszthető fel, erre tekintettel a felfüggesztéssel kapcsolatos ítéleti rendelkezés mellőzendő volt. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 697/1994. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás